Természetalapú megoldások a mezőgazdasági vízgazdálkodás és az élelmezésbiztonság területén

A mezőgazdaság számára a tiszta és elegendő vízforráshoz való hozzáférés kulcsfontosságú a világ folyamatosan növekvő népességének fenntartható módon történő élelmezéséhez. A természetalapú megoldások ígéretes hozzájárulást nyújtanak a termelő és emberi fogyasztásra szánt víz rendelkezésre állásának és minőségének javításához, miközben törekednek az ökoszisztémák integritásának és belső értékének megőrzésére. A vízgazdálkodás terén a természetalapú megoldások sikeres megvalósítása azonban nem könnyű feladat, mivel számos ökoszisztéma már most is súlyosan károsodott, és regeneráló kapacitását meghaladó mértékben aknázzák ki. Ezenkívül az ökoszisztémák nagyok és összetettek, és a számos érintett érdekelt fél érdekei ütközhetnek egymással. Ezért a természetalapú megoldások végrehajtásához strukturált és átfogó megközelítésre van szükség, amely az ökoszisztéma által nyújtott szolgáltatások értékelésével kezdődik. Pénzben kifejezve a használati és a nem használati értékek összessége tényszerű alapot biztosít a természetalapú megoldások végrehajtásának irányításához, ami ideális esetben transzdiszciplináris elvek szerint történik, azaz kiegészül az ökoszisztémára vonatkozó tudományos és esetspecifikus ismeretekkel egy adaptív döntéshozatali folyamatban, amelyben az érintett érdekelt felek is részt vesznek.

Ez a vitaanyag huszonegy természetalapú megoldással kapcsolatos esettanulmányt értékelt egy nem reprezentatív minta felhasználásával, hogy tanuljon a sikeres és sikertelen tapasztalatokból, és azonosítsa a természetalapú megoldások végrehajtását jellemző tényezők közötti lehetséges ok-okozati összefüggéseket. Az esettanulmányok kisebb szerepet szánnak az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésének, amelyre vonatkozóan a szakirodalom még iránymutatást dolgoz ki. A kevésbé sikeres vízgazdálkodási projekteket általában nem megfelelő ténybeli és tudományos alapok, az érdekelt felek koordinálatlan vagy elégtelen bevonása, valamint a hosszú távú tervezés hiánya jellemzi. A sikeres esettanulmányok rámutatnak az ökoszisztémák működésének és a több érdekelt felet tömörítő platformok fontosságának kielégítő megértésére, a jól meghatározott finanszírozási rendszerekre, a reális nyomonkövetési és értékelési rendszerekre, valamint a támogatók kitartására.