Az akvakultúra diverzifikációjának tervezése: az éghajlatváltozás és más mozgatórugók jelentősége

Ez a kiadvány az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) „Tervezés az akvakultúra diverzifikálására: az éghajlatváltozás és más mozgatórugók jelentősége” címmel, amelyre Rómában (Olaszország) került sor 2016. június 23–25-én, és amelyet a Halászati és Akvakultúraügyi Minisztérium akvakultúrával foglalkozó részlege és a World Fisheries Trust (Kanada) szervezett.

A munkaértekezlet három fő stratégiát határozott meg az akvakultúra diverzifikációjára vonatkozóan: (1) a tenyésztett fajok számának növelése; (2) a tenyésztett fajok egyenetlenségének növelése; és 3. a jelenleg tenyésztett fajok sokféleségének növelése új törzsek kifejlesztésével. A munkaértekezlet a diverzifikáció néhány fő mozgatórugóját azonosította: piaci kereslet (beleértve az exportlehetőségeket), finanszírozási lehetőségek, verseny és éghajlatváltozás, valamint egyéb környezeti és társadalmi tényezők. A fajok és a tenyésztési rendszerek diverzifikálása, valamint a termelés egyenletesebb elosztása rezilienciát biztosíthat a változó éghajlattal és más külső tényezőkkel szemben, és gazdasági, társadalmi és ökológiai biztosítással egészítheti ki az akvakultúra-rendszereket. A diverzifikáció azonban nem mentes a kockázatoktól, és nem mindig jelent életképes eszközt a haltermelés növelésére. A tisztán gazdasági költségek mellett járulékos fejlesztési költségek is felmerülnek, beleértve a környezeti és társadalmi hatások értékelését és enyhítését, valamint a fajspecifikus biológiai védelmi keretek létrehozását. A munkaértekezlet meghatározta azokat az általános elveket, amelyek segíthetnek az akvakultúra diverzifikációjának irányításában.