A közegészségügy alkalmazkodása az éghajlatváltozáshoz az OECD-országokban

A tanulmány elemzi a nemzeti kormányzás szerepét az egészségügyi ágazat éghajlatváltozásra való felkészítésében. Közéjük tartozik hat európai ország: Belgium, Franciaország, Írország, Luxemburg, Svájc és az Egyesült Királyság. A szerzők a nemzeti szintű egészségügyi alkalmazkodás három fő dimenzióját vizsgálják:

• ágazatközi együttműködés,
• vertikális koordináció
• nemzeti egészségügyi alkalmazkodási tervezés.

Gyakorlati példák a vizsgált nemzeti kormányzásokból. Összesen 175, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos kezdeményezést gyűjtöttek össze szisztematikus internetes keresés, (az országok által készített) önjelentés és tartalomelemzés révén. Nem szerepeltek benne többek között olyan kezdeményezések, amelyek nem összpontosítottak kifejezetten sem az egészségre, sem a CCA-ra.

A legfontosabb megállapítások a következők:

1. a nemzeti szintű kezdeményezések közel fele általánosságban foglalkozik az egészséggel, azaz nem használja ki a konkrét egészségügyi kockázatokat, amelyek közül ...
2. a fertőző betegségek és a hővel kapcsolatos kockázatok kapnak a legnagyobb hangsúlyt
3. a helyi önkormányzatok ezzel szemben foglalkoznak az árvizek és viharok kockázatával, de aligha fertőző betegségekkel
4. a költségmegosztási megállapodásokra irányuló nemzeti szintű erőfeszítések jellemzően 2:1 arányban oszlanak meg az alapmunkák (azaz a költségmegosztási megállapodások előkészítése) és a tényleges végrehajtási intézkedések között
5. a nemzeti kormányokat gyakran az egymásnak ellentmondó vagy széttagolt intézményi megállapodások, valamint az alacsony politikai és/vagy nyilvános prioritások korlátozzák
6. az egészségügyi ágazatban nincs „ezüstgolyó” a válságkoordinációs intézkedések irányításához, hanem inkább a hatáskörök és erőforrások ágazatok, kormányzati szintek és alkalmazkodási kategóriák közötti országspecifikus megfelelő elosztása és koordinálása.