Közegészségügyi iránymutatás a helyben szerzett, aedes által terjesztett vírusos betegségek kockázatának értékeléséhez és csökkentéséhez az EU-ban/EGT-ben

2021 és 2024 között jelentősen nőtt az őshonos dengue-kitörések és -esetek száma. Az intenzív nemzetközi utazás megkönnyítette a szúnyogok által terjesztett vírusok behozatalát az endémiás, trópusi és szubtrópusi területekről, míg a vírusok importált esetekből történő másodlagos, helyi terjedését elsősorban az invazív Aedes szúnyogfajok okozzák. Az Európai Unió 13 országában számoltak be az ázsiai tigrisszúnyog (Ae.albopictus)megállapított populációiról. A sárgaláz szúnyogot (Ae.aegypti) az Európai Unió egyes részein (pl. Cipruson, a Kanári-szigeteken(Spanyolország) és Madeirán (Portugália)) is kimutatták. Az elmúlt években a nyári időjárási viszonyok kedvezőek voltak az európai országokban az invazív Aedes szúnyogok terjedéséhez, valamint az Aedesáltal terjesztett vírusok vektorokban való szaporodásához. Az éghajlati változások miatt az invazív Aedes szúnyogok földrajzi elterjedéséhez és szaporodásához kedvező környezeti feltételekkel jellemzett időszakok várhatóan hosszabbak lesznek. A melegebb időjárás is megkönnyíti a vírusok helyi terjedését ezek a szúnyogok. Ezért Európában várhatóan nőni fog az őshonos Aedes-eredetűvírusos betegségek kitörésének kockázata. Mindeközben az Aedes által terjesztett vírusos betegségek megelőzésével és ellenőrzésével kapcsolatos felkészültség és tapasztalat szintje eltérő az európai országokban. Ez a közegészségügyi iránymutatás az Európai Unió/Európai Gazdasági Térség (EU/EGT) közegészségügyi szakértői számára nyújt tájékoztatást a helyben szerzett Aedesáltal terjesztett vírusos betegségek kockázatának értékeléséhez és csökkentéséhez.

Az iránymutatást az e terület szakértőivel folytatott konzultációt követően készítették el. Az Aedesáltal terjesztett vírusos betegségek őshonos terjedése által érintett országok (Franciaország, Olaszország, Portugália és Spanyolország), valamint a különböző járványügyi helyzetben lévő, veszélyeztetett országok (Belgium, Németország és Görögország) közegészségügyi szakértőivel konzultáltak. Emellett laboratóriumi szakértők, orvosi entomológusok és az ECDC új és vektorok által terjesztett betegségekkel, emberi eredetű anyagokkal, valamint vészhelyzeti felkészültséggel és reagálással foglalkozó szakértői is részt vettek az iránymutatás elkészítésében. 2024 áprilisában munkaértekezletet szerveztek, amelynek során kidolgozták az iránymutatás fő elveit. A munkaértekezletet az érintett szakértőkkel folytatott írásbeli konzultáció követte. Ezt követően az iránymutatás előrehaladott tervezetét észrevételezés céljából megosztották az új és vektorok által terjesztett betegségekkel foglalkozó hálózat és az emberi eredetű anyagokkal foglalkozó vérhálózat nemzeti kapcsolattartó pontjaival.

Az iránymutatás kulcsfontosságú információkat tartalmaz az Aedesáltal terjesztett vírusokról (különösen a dengue-vírusról, a chikungunya-vírusról és a Zika-vírusról), e vírusok laboratóriumi diagnosztizálásának elveiről és az Aedesáltal terjesztett vírusos betegségek epidemiológiájáról Európában. Az őshonos, szúnyogok által terjesztett terjedés kockázatának kitett területek az EU-ban/EGT-ben négy kockázati szintre oszthatók (1–4. szint, valamint a 2. és 3. szint esetében két alszint). Azokat a területeket, amelyek nem rendelkeznek az Aedesáltal terjesztett vírusok bizonyított vektoraival, az 1. szintbe sorolják. A 2. szintbe sorolják azokat a hajlamos területeket, ahol az Aedesáltal terjesztett vírusok vektorai megtelepedtek (azaz bizonyíték van az Aedes vektorok túltelelő és szaporodó populációira), de ahol az adott kórokozó vektorok által terjesztett átvitelét nem mutatták ki az aktuális átviteli időszakban. Ezen a szinten belül két alszintet azonosítottak, a terület befogadóképességétől és sebezhetőségétől függően. A fogékonyságot az Aedes vektorok jelenléte és sűrűsége, valamint az Aedes által terjesztett vírus terjedését elősegítő egyéb ökológiai és éghajlati tényezők határozzák meg. A sebezhetőséget a fertőzött utazók beáramlása és az egészségügyi rendszer azon képessége határozza meg, hogy időben észlelje a fertőzéseket, és intézkedéseket hozzon a továbbterjedés megelőzésére. Az alacsony befogadóképességű és/vagy sérülékeny területek (pl. csak helyben betelepített vektorok, alacsony vektorsűrűség, kedvezőtlen éghajlat, a 3. és 4. szintű területekről érkező utazók alacsony száma) a 2a. szintnek, míg a közepes és magas befogadóképességű és sérülékeny területek a 2b. szintnek minősülnek. Azokat a területeket, amelyeken a korábbi években szórványos, őshonos terjedés fordult elő, szintén ezen a kockázati szinten lévőnek kell tekinteni. Az Aedes által terjesztett vírusokautochton terjedése által a jelenlegi terjedési időszakban érintett kockázati területeket a 3. szintbe sorolják, két alszinttel, a kitörések/klaszterek számától és a terjedési láncok nyomon követhetőségétől függően. Ha az adott évben a területen a szúnyogok által terjesztett helyi és valószínű terjedés következtében legalább egy megerősítetten őshonos Aedes-eredetűvírusos megbetegedés fordult elő, de az esetek/klaszterek száma alacsonynak tekinthető, és a terjedési láncok nyomon követhetők, a területet 3a. szintűnek kell tekinteni. Ha az esetek/klaszterek száma magasnak tekinthető, és a nyomkövetési kapacitás elsöprő, a területet 3b. szintnek kell tekinteni. Az endemo-epidemiás területeket, ahol az Aedesáltal terjesztett vírusos betegségek autochton átvitele nem függ a vírusok behozatalától, a 4. szintbe sorolják.

A közegészségügyi iránymutatás minden egyes kockázati szint esetében felvázolja az újraértékelés kiváltó okait, valamint a vonatkozó felügyeleti, megelőzési, felkészültségi, reagálási és ellenőrzési intézkedéseket (beleértve a laboratóriumi felkészültséget, a figyelemfelkeltést és a kapacitásépítést, a több ágazatra kiterjedő koordinációt és a kórokozó-átvivők kezelésére irányuló tevékenységeket). Az 1. és 2. szinten a közegészségügyi intézkedések a felügyeletre és a megelőzésre összpontosítanak, míg a 3. és 4. szinten nagyobb hangsúlyt kapnak a reagálási és ellenőrzési intézkedések. Mivel a kockázati szinteket az epidemiológiai, entomológiai és környezeti feltételek határozzák meg, a dokumentum meghatározza a kategóriák újraértékelésének kiváltó okait is. Az útmutató tartalmazza továbbá az Aedesáltal terjesztett vírusos betegségek és vektoraik betegségeinek és entomológiai felügyeletének tömör összefoglalását, valamint a javasolt megelőzési, felkészültségi, reagálási és ellenőrzési intézkedések magyarázatát.