Természetalapú megoldások léptékváltása az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia és a természet helyreállítása érdekében

A természetalapú megoldások szélesebb körű alkalmazása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban számos társadalmi előnnyel járna, és hozzájárulna a biológiai sokféleség megőrzéséhez. A megoldások helyi kontextuson túli skálázására azonban kevés tapasztalat áll rendelkezésre. A természetalapú megoldások értékelésére és nyomon követésére szolgáló szabványosított módszerek hiánya nagy kihívást jelent azok szélesebb körű megismétlése és alkalmazása szempontjából. Ez a tájékoztató megvizsgálja az alkalmazott értékelési kereteket és a kiválasztott természetalapú megoldások skálázási potenciálját, valamint azt, hogy ezek hogyan járulhatnak hozzá a védett területeken kívüli ökoszisztéma-helyreállításhoz.

Az ilyen projektek felgyorsítása és bővítése kulcsfontosságú lesz az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozóuniós szakpolitikai célokeléréséhez és az általános reziliencia kiépítéséhez, hogy jobban ellenálljanak a szélsőséges időjárási események, például a hőhullámok, az áradások és az erdőtüzek hatásainak. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és a katasztrófakockázatok csökkentését célzó természetalapú megoldások szintén hozzájárulnak a biológiai sokféleség jobb védelmét és helyreállítását célzó uniós természet-helyreállítási menetrendhez. Nagy léptékben alkalmazva mind a városi, mind a vidéki területeken hozzájárulhatnak a különböző éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzésekhez, és fokozhatják azokat. 

Ez az EEA-tájékoztató összefoglalja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó európai témaközpont (ETC-CA) két korábbi jelentéséből származó információkat,az alkalmazott értékelési keretekre ( ETC/CCA, 2021) és a természetalapú megoldások bővítési potenciáljára (ETC-CA, 2022) összpontosítva.