Az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát és a természet helyreállítását célzó természetalapú megoldások léptékváltása

A természetalapú megoldások szélesebb körű alkalmazása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén számos társadalmi előnnyel járna, és hozzájárulna a biológiai sokféleség megőrzéséhez. A helyi körülményeken túlmutató méretezési megoldások terén azonban korlátozottak a tapasztalatok. A természetalapú megoldások értékelésére és nyomon követésére szolgáló szabványosított módszerek hiánya komoly kihívást jelent azok szélesebb körű megismétlése és alkalmazása szempontjából. Ez a tájékoztató megvizsgálja az alkalmazott értékelési kereteket és a kiválasztott természetalapú megoldásokban rejlő méretezési potenciált, valamint azt, hogy ezek hogyan járulhatnak hozzá az ökoszisztéma védett területeken kívüli helyreállításához.

Az ilyen projektek felgyorsítása és bővítése döntő fontosságú lesz az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós szakpolitikai célok eléréséhez és az általános reziliencia kiépítéséhez, hogy jobban ellenálljanak a szélsőséges időjárási események, például a hőhullámok, az áradások és az erdőtüzek hatásainak. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a katasztrófakockázatok csökkentésére irányuló természetalapú megoldások szintén hozzájárulnak az EU természet-helyreállítási menetrendjéhez a biológiai sokféleség jobb védelme és helyreállítása érdekében. Nagy léptékben alkalmazva hozzájárulhatnak a különböző éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzésekhez, és fokozhatják azokat mind a városi, mind a vidéki területeken. 

Ez az EEA-tájékoztató az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó európai témaközpont (ETC-CA) két korábbi jelentéséből származó információkat foglalja össze, az alkalmazott értékelési keretekre (ETC/CCA, 2021) és a természetalapú megoldások bővítési potenciáljára (ETC-CA, 2022) összpontosítva.