Az EU-15 mezőgazdasági kínálatának az éghajlatváltozáshoz való rövid távú alkalmazkodása a gazdaságok szintjén

Európai szinten az éghajlatváltozásnak a mezőgazdasági kínálatra gyakorolt hatásait az évszázad végére a többi globális tényezőhöz képest viszonylag kevésbé fontos tényezőként értékelték. Ezek a diagnózisok azonban hiányosak, mivel mind a mezőgazdasági kínálat fontos meghatározó tényezőiben (talaj, gazdálkodási gyakorlatok és termelői tipológia), mind a finom léptékű folyamatokban, például a gazdaságok szintjén történő autonóm alkalmazkodásban korlátozott a térbeli heterogenitás. Ez a tanulmány egy olyan modellezési kereten alapuló kiegészítő megközelítést javasol, amely magában foglalja a termelékenység és a termelők viselkedésének térben kifejezett ábrázolását a talaj, az éghajlat és a termelők társadalmi-gazdasági környezetének heterogenitása tekintetében az éghajlatváltozás hatásainak értékelése érdekében, beleértve az EU-15 mezőgazdasági kínálatának az éghajlatváltozáshoz való autonóm, mezőgazdasági üzemek szintjén történő alkalmazkodását. Az eredmények arra utalnak, hogy az autonóm alkalmazkodás figyelembevétele nélkül az európai mezőgazdasági kínálat aggregált léptékben érdekes rezilienciatulajdonságokkal rendelkezhet annak ellenére, hogy kisebb felbontás esetén jelentős heterogenitás figyelhető meg. Az autonóm kiigazítások elszámolása jelentős hozamnövekedést eredményez, és i. a növények más földterületekhez viszonyított relatív jövedelmezőségének jelentős növekedéséhez vezethet, ezáltal esetleg növelve a mezőgazdasági földhasználat arányát más földterületekhez képest, valamint ii. a teljes európai termelés növekedéséhez vezethet, ami hatással lehet a mezőgazdasági termékek piacára, ezáltal rávilágítva az olyan finom léptékű folyamatok integrálásának szükségességére, mint az autonóm alkalmazkodás.