A közlekedési ágazat alkalmazkodása és rezilienciája

Az éghajlatváltozás számos módon érinti az európai közlekedési rendszert, és hatásai világszerte eltérőek lesznek. Ez a közlekedési infrastruktúra fizikai károsodásával, több karbantartási költséggel, valamint több forgalmi zavarral és fennakadással jár. A globális logisztika számára az éghajlatváltozás egyre inkább hatással lesz az útvonalakra, valamint azokra a helyekre, ahol a vállalatok közlekedési csomópontokkal rendelkeznek.

Ebből a sokféle hatásból a ToPDAd négy témát választott ki elemzésre, széles körű felülvizsgálat és az érdekelt felekkel folytatott konzultáció alapján. Minden egyes téma esetében értékeljük a különböző alkalmazkodási lehetőségek hatékonyságát a különböző éghajlatváltozási forgatókönyvek szerint. A közlekedési ágazatban az alkalmazkodás nemcsak az infrastrukturális beruházásokra terjed ki, hanem az információszolgáltatásra és az innovációra is. Ez utóbbi lehetőségek általában olcsóbbak, mint az infrastruktúra megváltoztatása, de hasznosak közbenső vagy kiegészítő alkalmazkodási lépésként.

A ToPDAd első alkalmazkodási stratégiája az időjárással kapcsolatos utazási információk biztosítása. A zürichi heves csapadék és utazási zavarok esettanulmánya alapján azt mutatjuk, hogy az utazási információk akár egyharmaddal is csökkenthetik a szélsőséges események költségeit azáltal, hogy segítenek a felhasználóknak elkerülni a torlódásokat más útvonalak vagy átütemezési tevékenységek kombinációjával.

A második tanulmány egy százéves árvizet szimulál Londonban különböző éghajlati forgatókönyvek és különböző szintű károk mellett, azzal a céllal, hogy összehasonlítsa a két lehetséges alkalmazkodási stratégiát: alap létrehozása a károk helyreállításának finanszírozására, szemben az árvízvédelmi rendszerekbe, például az árvízvédelmi gátakba történő beruházásokkal. Úgy találjuk, hogy egy alap felgyorsítja a károk helyreállítását, ha a kár korlátozott. Nagy kár esetén azonban az árvízvédelmi rendszer költséghatékonyabb.

Egy harmadik tanulmány azt elemzi, hogy mi az optimális időzítés a közlekedési infrastruktúra rezilienciájába való beruházáshoz. Az eredmények azt mutatják, hogy különösen a hosszú élettartamú infrastruktúrákat, például a hidakat és a vasútvonalakat már most az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóvá kell tenni.

A negyedik tanulmány azt elemzi, hogy a tengeri jégtakaró visszahúzódása az Északi-sarkvidéken az északkeleti átjárót vagy az úgynevezett északi tengeri útvonalat versenyképes útvonallá alakíthatja-e az Európából Ázsiába irányuló konténerszállítás számára. Arra a következtetésre jutottunk, hogy 2050-re az NSR a közepes méretű konténerszállító hajókkal történő konténerszállítás kis részét veheti át, a Szuezi-útvonallal kombinálva. Ezzel az úttal kapcsolatban azonban jelentős környezetvédelmi aggályok merülnek fel.