A közlekedésről és az éghajlatváltozásról szóló 2018. évi globális helyzetjelentés

A TCC-GSR elsősorban arra szolgál, hogy forrásként szolgáljon a politikai döntéshozók számára ahhoz, hogy az országok, városok, régiók vagy magánszektorbeli vállalatok fenntartható közlekedési terveiben és programjaiban növeljék az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos ambíciókat. A közlekedésre és az éghajlatváltozásra vonatkozó adatok központi adattárát biztosítja, amely segítheti a politikai döntéshozókat a közlekedéstervezési célok meghatározásában. Nem célja azonban, hogy szakpolitikai ajánlásokat fogalmazzon meg, és nem támogatja semmilyen alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési intézkedés, mód vagy technológia alkalmazását.

A jelentés négy fő részből áll:

• Az I. rész globális áttekintést nyújt a közlekedési ágazat jelenlegi tendenciáiról, példákkal szolgálva az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható közlekedésre való átállást és a kibocsátások mérséklését célzó szakpolitikai intézkedésekre. Ez a rész a szárazföldi személyszállításra és árufuvarozásra, a nemzetközi légi közlekedésre és a hajózásra vonatkozik. 
• A II. rész ismerteti a közlekedés iránti kereslet és a közlekedésből származó kibocsátások legújabb tendenciáit, és bemutatja a Párizsi Megállapodásnak megfelelő lehetséges mérséklési pályákat a főbb globális régiók számára. Ez a rész a közlekedés iránti kereslet különböző mozgatórugóit tárgyalja (népességnövekedés, gyors urbanizáció, gazdasági növekedés), feltárja a közlekedés energiaintenzitását, valamint a közlekedés környezeti és egészségügyi következményeit; végül pedig felvázolja a közlekedésből származó kibocsátásokra vonatkozó előrejelzéseket és a mérséklési potenciált. A közlekedés éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának szempontját szintén az éghajlatváltozás mérséklésében rejlő potenciál kiaknázásának előfeltételeként kezelik.
• A III. rész összefoglalja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedéssel kapcsolatos intézkedéseket és az alkalmazkodási szakpolitikai intézkedéseket nyomon követő szakpolitikai kereteket és mechanizmusokat. A fejezet áttekintést nyújt a fenntartható és éghajlatbarát közlekedés fő szakpolitikai területeire vonatkozó fő mutatók terén elért eredményekről is.
• A IV. rész ismerteti az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedéssel kapcsolatos intézkedések és alkalmazkodási intézkedések végrehajtásának fokozására és felgyorsítására irányuló lehetőségeket, amelyek magukban foglalják a finanszírozási stratégiákat és az érdekelt felek arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy globális, regionális, nemzeti és szubnacionális szinten támogassák ezt az átalakulást.

A jelentés szerkezetében a közlekedési intézkedések „elkerülés–átállás–javítás” keretrendszerét használják, amelyet azért dolgoztak ki, hogy jobban kategorizálják a közlekedési ágazatban az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban hozott intézkedéseket és törekvéseket. Az elkerülés a motoros utazás elkerülését és csökkentését jelenti. A váltás a környezetbarátabb közlekedési módok, például a vasút, a tömegközlekedés, a kerékpározás és a gyaloglás választását jelenti. Javítani kell azokat az intézkedéseket, amelyek javítják a jármű- és üzemanyag-hatékonyságot, valamint optimalizálják a közlekedési infrastruktúrát.

A jelentés kiemeli a fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedés előmozdítása és a közlekedés éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése közötti szoros kapcsolatot és szinergiát. A fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású személy- és áruszállítási rendszereknek alkalmazkodniuk kell az éghajlatváltozáshoz a reziliencia megerősítése, az üzletmenet folytonosságának biztosítása, a megbízhatóság fenntartása és a piaci részesedés növelése érdekében (a magas szén-dioxid-kibocsátású közlekedési rendszerekhez képest), amelyek mindegyike létfontosságú a közlekedési ágazat teljes mérséklési potenciáljának eléréséhez. Ennek ellenére a jelentés eredményei szerint a közlekedés alkalmazkodása eddig sokkal kevesebb figyelmet kapott, mint az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések.

A jelentés azt tárgyalja, hogyan lehet figyelembe venni az éghajlati tényezőket a közlekedési infrastrukturális beruházásokkal, a helyszínnel és a tervezéssel kapcsolatos hosszú távú döntések meghozatalakor. A reziliens közlekedési rendszerek közé tartoznak az adaptív építési tervek és anyagok, amelyek ellenállnak az éghajlatváltozásnak, vagy időben utólag felszerelhetők. Az alkalmazkodóképesség növelése érdekében az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolásokat be kell építeni a közlekedésieszköz-gazdálkodás életciklusaiba.

A közlekedési ágazatban az alkalmazkodás általános érvényesítése előtt álló kihívásokat a következőképpen határozták meg:

• Döntéshozatal az éghajlatváltozás helyi hatásainak mértékével és erejével kapcsolatos bizonytalanságon belül
• A tervezést és a döntéshozatalt támogató releváns és megbízható adatok hiánya
• A közlekedés éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának előmozdításában részt vevő érdekelt felek közötti koordináció és együttműködés

A jelentésben felhasznált adatok a legfrissebb nyilvánosan elérhető forrásokból származnak, és a jövőben finomítandó és bővítendő kulcsfontosságú mutatókat tartalmaznak. A jelentés jövőbeli kiadásaiban a tervek szerint egyre nagyobb hangsúlyt kap majd a szakpolitikai célok és intézkedések eredményeinek számszerűsítése az e jelentésben megállapított alapértékekhez képest. Ennek elérése érdekében a TCC-GSR arra fog törekedni, hogy országon belüli hálózatokat hozzon létre a naprakészebb és átfogóbb közlekedési adatok összeállításának elősegítése érdekében.