lépés: Az éghajlati kockázatértékelés alapvető elemeinek meghatározása

Kulcsfontosságú üzenet

Ez a felmérés fázisa. Határozza meg az éghajlati kockázatértékelés alapvető elemeit az értékelési folyamat elvei, módszertana és irányítása tekintetében.

Az éghajlati kockázatértékelések célja, hogy azonosítsák a területet jelenleg és a jövőben fenyegető legnagyobb éghajlati kockázatokat. Ez magában foglalja az időjárási minták változásainak, az éghajlattal kapcsolatos veszélyeknek és szélsőségeknek, valamint az expozíció és a kiszolgáltatottság változásainak elemzését. Bár a részletes értékelések az átfogó kockázati információk szükségessége miatt összetettek és erőforrás-igényesek, nagyobb pontosságot biztosítanak, lehetővé téve az alkalmazkodási célkitűzések jobb meghatározását (2.4.lépés)és az alkalmazkodási intézkedések kiválasztására vonatkozó megalapozott döntéshozatalt (4.2.lépés).

Az éghajlati kockázatértékelés alapvető elemeinek meghatározásához meg kell választani az irányadó elveket (pl. igazságos reziliencia), a technikai kockázatelemzés módszertanát és az éghajlati kockázatértékelés irányítási elemeit (pl. az adatok tulajdonjoga, az eredmények közlése és az érdekelt felek bevonásának szintje).

Mérlegelendő éghajlati kockázatértékelési keretek

CLIMAAX-kézikönyv
Átfogó eszköz, amelynek célja az inkluzív és harmonizált éghajlati kockázatértékelések megkönnyítése regionális szinten. Az uniós alkalmazkodási misszió célkitűzéseit az átalakító erejű alkalmazkodásra irányuló, megvalósítható stratégiákká alakítja át, előmozdítva a rezilienciaépítési gyakorlatokat. A CLIMAAX öt iteratív lépésből áll, amelyeket megalapozott elvek (kormányzás, méltányosság, társadalmi igazságosság), technikai döntések (paraméterek, éghajlati forgatókönyvek) és részvételi folyamatok (tanulás, kommunikáció, konzultáció) vezérelnek.

Európai éghajlati kockázatértékelés (EUCRA)
Az első, Európára összpontosító éghajlati kockázatértékelés. Magas szintű keretet vezet be, és értékeli a környezetre, a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt jelenlegi és jövőbeli hatásokat.

Éghajlati kockázatértékelési módszertan

A kockázatértékelési módszertan megválasztása a helyi körülményektől függ, figyelembe véve olyan tényezőket, mint a rendelkezésre álló erőforrások, az adatok, az érdekelt felek bevonása, a lehetséges kockázatok és az alkalmazkodási tervezés kívánt eredményei. Összhangban kell lennie a jelenlegi kockázatértékelési eljárásokkal és a nemzeti éghajlati kockázatértékeléssel. A módszertannak legalább a következőket kell tartalmaznia:

Határozza meg az értékelés hatókörét, célkitűzéseit, időkeretét, az éghajlatváltozási forgatókönyveket és a földrajzi lefedettséget. A fő cél a legfontosabb éghajlati kockázatok azonosítása az Ön területén, beleértve a veszélyeket, a sebezhetőségeket és a kitettséget a különböző ágazatokban és közösségekben, különösen a veszélyeztetett csoportokban. Világosan vázolja fel az értékelendő konkrét személyeket, ágazatokat és régiókat. (A kockázatok azonosításáról bővebben lásd a 2.2. lépést.)

Azonosítsa a múltbeli és a jelenlegi kockázatokat.

Az éghajlatváltozásból eredő jövőbeli kockázatok és lehetőségek előrejelzése.

Az azonosított kockázatok értékelése.

A szervezet központi csoportjának (1.3.lépés)munkacsoportot kell létrehoznia, és szakértői támogatást kell kapnia az éghajlati kockázatértékelés összetett munkájának megtervezéséhez és elvégzéséhez. Alapvető fontosságú az érdekelt felek bevonása ebbe a folyamatba (1.3.lépés). A keretnek egyértelműen fel kell vázolnia, hogy az érintett érdekelt feleket (pl. szakértőket, helyi szereplőket, ágazati képviselőket és polgárokat, köztük a kiszolgáltatott csoportokat) hogyan vonják be. A célkitűzések meghatározásában, a sebezhetőségek azonosításában és az éghajlati kockázatértékelés kívánt eredményeinek meghatározásában való aktív részvételük biztosítja annak relevanciáját, hatékonyságát és befogadását.