KELETKEZÉSI MÓD

Bár nagy hangsúlyt fektettek az éghajlatváltozás 2 °C alatti szintre való mérséklésére, a nemzetközi fellépés hiánya és az üvegházhatást okozó gázok koncentrációjának folyamatos növekedése miatt fontos elemezni a felsőbb szintű forgatókönyveknek (az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális átlagos felmelegedés > 2 °C) a veszélyeztetett területekre gyakorolt hatásait. Ez lehetővé teszi az ilyen éghajlatváltozással kapcsolatos hatások és sebezhetőségek jobb számszerűsítését, ami azt mutatja, hogy az alkalmazkodás megfizethető áron lehetséges (a kockázathoz képest). Tájékoztatni fogja továbbá a szakpolitikai döntéshozókat és a döntéshozókat, hozzájárulva a lehetséges alkalmazkodási pályák többdimenziós dimenziójával kapcsolatos tudatosság növeléséhez.

A tengerparti övezetek a világ legkiszolgáltatottabb régiói közé tartoznak az éghajlatváltozással szemben (amelyeket a tengerszint emelkedése, a part menti síkságokba való lefolyás és a part menti viharok fenyegetnek). A kapott eredmények olyan modelleken alapulnak, amelyek figyelembe veszik a kifejezetten a part menti rendszerekre készített globális előrejelzéseket, amelyek lehetővé teszik az éghajlatváltozás hatásainak értékelését a jelenlegi alkalmazkodási szintek tekintetében.

A RISES-AM- munkahipotézis az, hogy a tengerparti övezet fenntarthatósága javítható egy rugalmas adaptív útvonal elfogadásával, amely azonosítja a fordulópontokat és kihasználja a zöld beavatkozási lehetőségeket, fenntarthatóbb, mint a hagyományos tengerparti mérnöki megoldások. Ezen általános cél elérése érdekében a projekt a következőket tűzte ki célul:

a) alkalmazkodási útvonalakat dolgoz ki a kiválasztott veszélyeztetett part menti rendszerek számára, visszavonulási és elhelyezési stratégiákat vezet be, és helyi léptékű innovatív megoldásokat is magában foglal;

b) számos jövőbeli forgatókönyv alapján értékeli az e lehetőségek közötti szinergiákat, figyelembe véve a fizikai és a társadalmi-gazdasági összetevőket, és

c) kockázati megközelítést vezet be az éghajlati elemzésbe az értékelések nagyobb fokú objektivitásának elérése, valamint a mozgatórugók és a válaszok bizonytalanságainak figyelembevétele érdekében. Ez a helyi, regionális és globális léptékek, valamint a rövid és hosszú távú tervek közötti kompatibilitás jobb értékeléséhez fog vezetni.

A RISES – AM – a sebezhetőség és a kockázat meghatározására szolgáló, több skálán átívelő beágyazott értékelési megközelítésen alapult. Először is összehasonlították a világ régióit, és a tengerparti tipológia függvényében meghatározták a fő sebezhetőségi pontokat. Ezt regionális finomított elemzések és helyi értékelések követték, beleértve az új típusú „zöld” beavatkozások teljesítményét is.

A leghatékonyabb beavatkozások regionális szintű elemzésen alapultak, ahol alkalmazkodási pályákat dolgoztak ki és soroltak be az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásuk szerint. Ezt aztán egy továbbfejlesztett globális szintű elemzés újraértékelésére használták fel.

Ez a megközelítés a „zöld” part menti beavatkozások jobb természetes működését célozta, ami egy fenntarthatóbb part menti rendszert eredményez, amely szélsőséges éghajlati és társadalmi-gazdasági forgatókönyvek mellett működik.

A RISES-AM eredményei olyan koncepcionális és numerikus modellekből származnak, amelyek a part menti rendszerekre gyakorolt hatások előrejelzésével foglalkoznak, és lehetővé teszik az éghajlati hatások értékelését a jelenlegi alkalmazkodási szinteken.  Az alkalmazkodási deficitet a part menti archetípus függvényének tekintették. A helyi szintű elemzés olyan, gyakran együtt nem vizsgált folyamatokkal foglalkozott, mint az árvizek okozta erózió és szikesedés (pl. a sótartalom szintje az egyik esettanulmányunkban, az Ebro deltájában a spanyol földközi-tengeri partvidéken). A regionális sebezhetőségeket a tengerparti tipológiák jellemzésével értékelték a kiválasztott part menti szakaszok mentén, ahol a jövőbeli átlagos tengerszintet, hullámokat és hullámviszonyokat prognosztizálták, és kombinálták a rendelkezésre álló térrel az alkalmazkodási szintek, valamint a lehetséges beavatkozások és útvonalak meghatározása érdekében. Globális szinten hasonló értékelésre került sor, figyelembe véve az árvizeket és az eróziót, és alkalmazkodási lehetőségként első alkalommal bevezetve a visszavonulást. Az értékelések eredményei azt mutatják, hogy minden kategóriában fontos előre tervezni az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése érdekében, és megmutatják a part menti övezet fizikai és társadalmi-gazdasági alrendszerei közötti visszajelzéseket. E célból olyan beavatkozásokat vettek figyelembe, amelyek a) merev struktúrákon alapuló szürke beavatkozások, b) természeti elveken alapuló zöld beavatkozások és c) homoktápláláson és területrendezésen alapuló puha beavatkozások kombinációjából állnak. A közvetlen gazdasági hatásokat a szárazföld rendelkezésre állása alapján becsülték meg, míg számos elemzést végeztek a közvetett hatások kiszámítására (pl. a világkereskedelem több mint 80%-áért felelős tengeri szállítás révén).

Az alkalmazkodás előnyeivel és a part menti fenntarthatóság fokozásához szükséges rugalmasság szükségességével folyamatalapú elemzés keretében foglalkoztak. Megmutatták, hogyan javítható a fenntarthatóság a fokozott vízáramlás által támogatott további üledékmennyiség biztosításával. A természetes élőhelyek és az ökoszisztéma működésének szerepét is figyelembe vették az energiabarát beavatkozástípusok előmozdítása érdekében, hogy a vizes élőhelyekről jól ismert természetes akkréciós mechanizmusokat exportálni lehessen más part menti rendszerekbe.

Elemeztük a nem hagyományos beavatkozások, például az emelkedő földszintek (pl. Hollandia vagy Maldív-szigetek) általános alkalmasságát a növényzeten alapuló megközelítésekkel szemben. Ez lehetővé tette olyan új kérdések felvetését, amelyeket korábban nem azonosítottak ilyen egyértelműen. Például a csúcsminőségű feltételek fogalma, és hogy ez a parti rendszerre ható terhelésekre vagy a terhelések, állapotok és válaszok kombinációjára vonatkozik-e. Egy másik azonosított kérdés az átlagos tendenciák és a szélsőséges események kombinálásának szükségessége annak érdekében, hogy megtalálják a lehető legrosszabb kombinációt, és értékeljék a part menti sebezhetőséget.