Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz

Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz

Miért kell fontolóra venni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, tekintettel más kihívásokra? Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint az éghajlati rendszer felmelegedése egyértelmű, és a 20. század közepe óta az emberi tevékenység a domináns ok. Ez összefügg a légkör és az óceán felmelegedésével, a globális vízkörforgás változásaival, a hó és a jég csökkenésével, a globális átlagos tengerszint-emelkedéssel, valamint egyes éghajlati szélsőségek változásaival. A globális felmelegedés hatásai már láthatók, és még sok éven át folytatódni fognak. A közigazgatás minden szintjén szükség van alkalmazkodási stratégiákra: helyi, regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szinten. Az európai régiók éghajlati hatásainak eltérő súlyossága és jellege miatt a legtöbb alkalmazkodási kezdeményezésre regionális vagy helyi szinten kerül sor. Európa lakossága, gazdasági ágazatai és régiói eltérő mértékben képesek megbirkózni az éghajlatváltozás hatásaival és alkalmazkodni azokhoz. Az alkalmazkodás ezért elengedhetetlen a jelenlegi éghajlati változékonyság és az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásainak kezeléséhez. Ez segít abban is, hogy kihasználja a felmerülő lehetőségeket.

Az európai klímarendelet jogszabályba foglalja az európai zöld megállapodásban meghatározott azon célt, hogy Európa gazdasága és társadalma 2050-re klímasemlegessé váljon. Az európai klímarendelet az alkalmazkodás területén a következő intézkedésekre szólít fel:

• Az érintett uniós intézmények és a tagállamok a Párizsi Megállapodás 7. cikkével összhangban folyamatos előrehaladást biztosítanak az alkalmazkodóképesség fokozása, a reziliencia megerősítése és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentése terén.
• Az érintett uniós intézmények és a tagállamok biztosítják továbbá, hogy az alkalmazkodásra vonatkozó szakpolitikák az Unióban és a tagállamokban koherensek és egymást kölcsönösen támogatóak legyenek, járulékos előnyökkel járjanak az ágazati politikák számára, és törekedjenek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás következetesebb integrálására valamennyi szakpolitikai területen, beleértve adott esetben a vonatkozó társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi politikákat és intézkedéseket, valamint az Unió külső fellépéseit is. Különösen a legkiszolgáltatottabb és leginkább érintett népességcsoportokra és ágazatokra összpontosítanak, és a civil társadalommal konzultálva azonosítják az e tekintetben fennálló hiányosságokat.
• A tagállamok nemzeti alkalmazkodási stratégiákat és terveket fogadnak el és hajtanak végre, figyelembe véve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégiát, és megbízható éghajlatváltozási és sebezhetőségi elemzéseken, eredményértékeléseken és mutatókon alapulva, valamint a rendelkezésre álló legjobb és legfrissebb tudományos bizonyítékokra támaszkodva. Nemzeti alkalmazkodási stratégiáikban a tagállamok figyelembe veszik az érintett ágazatok, többek között a mezőgazdaság, a víz- és élelmiszerrendszerek, valamint az élelmezésbiztonság különösen kiszolgáltatott helyzetét, és előmozdítják a természetalapú megoldásokat és az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodást. A tagállamok rendszeresen frissítik stratégiáikat, és a Bizottságnak benyújtandó jelentésekbe belefoglalják a kapcsolódó frissített információkat.

Az európai régiók éghajlati hatásainak eltérő súlyossága és jellege miatt a legtöbb alkalmazkodási kezdeményezésre regionális vagy helyi szinten kerül sor. Európa lakossága, gazdasági ágazatai és régiói eltérő mértékben képesek megbirkózni az éghajlatváltozás hatásaival és alkalmazkodni azokhoz. Az alkalmazkodás ezért alapvető fontosságú a jelenlegi éghajlati változékonyság és az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásainak, valamint az életkor, az egészség, a lakóhely, a társadalmi-gazdasági státusz és egyéb szempontok tekintetében fennálló konkrét sebezhetőségek kezeléséhez. Az éghajlatváltozás terén a „senkit sem hagyunk hátra” koncepciót, amelyet „igazságos alkalmazkodásnak” vagy „igazságos rezilienciának” is neveznek, ezért megfelelően figyelembe kell venni az éghajlatváltozáshoz való igazságos, transzformatív és hosszú távú alkalmazkodási politikák és intézkedések végrehajtása során, hogy elkerülhetők legyenek a rosszul alkalmazkodó gyakorlatok, a kockázatok újraelosztása vagy a meglévő egyenlőtlenségek megerősítése, és elkerülhető legyen a „győztesek” és a „vesztesek” létrejötte. Segíteni fog továbbá minden olyan lehetőség kihasználásában, amely .

Az ETC/CCA „Igazságos átmenet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás összefüggésében” című, 2/2021. sz. technikai dokumentuma áttekintést nyújt a méltányos rezilienciával kapcsolatos ismeretekről és gyakorlatokról Európában, amely a különböző tudásforrások – például az alkalmazkodás és a reziliencia társadalmi hatásairól szóló tudományos szakirodalom, az Eionet EGT-tagállamokban az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban működő kapcsolattartóitól származó információk, az ehhez az elemzéshez létrehozott méltányos rezilienciával foglalkozó szakértői csoporttól származó információk, a nemzeti alkalmazkodási előrehaladásról szóló szabályozási jelentésekből származó információk és a Climate-ADAPT adatbázis átvilágítása – gyors áttekintésén alapul. Az AST lépései mentén szerveződik.