1.3 Hogyan készüljünk fel az alkalmazkodásra?

1.3 Hogyan készüljünk fel az alkalmazkodásra?

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás olyan politikákra, gyakorlatokra és projektekre vonatkozik, amelyek csökkenthetik a károkat és / vagy kihasználhatják az éghajlatváltozással kapcsolatos lehetőségeket. Ez magában foglalhatja az alkalmazkodásnak közvetlenül a meglévő szakpolitikákba való beépítését vagy a konkrét sebezhetőségek csökkentését célzó kiválasztott intézkedések meghozatalát. Az alkalmazkodási folyamat során figyelembe kell venni a meglévő vonatkozó nemzeti és uniós jogszabályokat, szakpolitikákat, terveket és iránymutatásokat a tervekbe való beépítés céljából. A jelenlegi politika számára kihívást jelentenek az éghajlatváltozás új és bizonytalan jövőbeli feltételei. Ezért új tervezési megközelítésekre van szükség, és ez a szakasz alapvető információkat nyújt az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tervezéséhez.

Az alkalmazkodás számos különböző skálán és hatókörben történik. Ez a globális és európai politikába való beépítéstől a nemzeti vagy regionális alkalmazkodási tervek és a helyi közösségek által végrehajtott alkalmazkodási intézkedések létrehozásáig terjed. Az alkalmazkodást ma már gyakran az emberek és szervezetek tanulási folyamatának tekintik egy adott kontextusban. E folyamat célja annak biztosítása, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek a jövőbeli helyzetek széles körének ellenállnak. Elismeri, hogy az érdekelt felek céljai gyakran ütköznek egymással, és hogy különböző információforrások állnak rendelkezésre. Ennek eredményeként az alkalmazkodás több, mint a tudományos vagy technikai előrejelzésekkel szembeni jövőbeli sebezhetőség csökkentése. Alternatív megközelítéseket alkalmaznak, például kockázatértékelést, forgatókönyv-kidolgozást és döntésértékelést. Emellett a tanulás együttműködéssel, az esettanulmányok értékelésével és végrehajtással is elérhető.

Az alkalmazkodásról szóló fehér könyvében az EU meghatározta az alkalmazkodás tervezése szempontjából fontos négy cselekvési pillért:

1. szilárd tudásalap kiépítése az éghajlatváltozás hatásairól és következményeiről,
2. az alkalmazkodás integrálása a kulcsfontosságú szakpolitikai területekbe,
3. a szakpolitikai eszközök (piaci alapú eszközök, iránymutatások, köz-magán társulások) kombinációjának alkalmazása az alkalmazkodás hatékony megvalósításának biztosítása érdekében, valamint
4. az alkalmazkodással kapcsolatos nemzetközi együttműködés fokozása.

Az alkalmazkodást támogató eszköz szerepe ebben a folyamatban az, hogy az esetpéldák és iránymutatások mellett tájékoztatást nyújtson a sebezhetőségről és az éghajlati kockázatokról. A felhasználókat határozottan arra ösztönzik, hogy aktívan működjenek együtt más érdekelt felekkel az alkalmazkodási folyamat valamennyi szakaszában. Ez különösen ajánlott az alkalmazkodási lehetőségek azonosítása, az információk megosztása, a szinergiák és konfliktusok feltárására szolgáló részvételi technikák alkalmazása, valamint a lehetséges alkalmazkodási útvonalakkal kapcsolatos tudatosság növelése érdekében.