A közös agrárpolitika (KAP) 2013 után

A közös agrárpolitika (KAP) 2013 után

Széles körű nyilvános vitát követően a Bizottság 2010. november 18-án közleményt terjesztett elő „A KAP jövője 2020-ig” címmel, amely felvázolja a jövőbeli KAP lehetőségeit, és vitát indított a többi intézménnyel és az érdekelt felekkel. 2011. október 12-én a Bizottság egy sor jogalkotási javaslatot terjesztett elő azzal a céllal, hogy a KAP-ot a versenyképesebb és fenntarthatóbb mezőgazdaságot és az élénk vidéki térségeket szolgáló, hatékonyabb szakpolitikává tegye.

2013. június 26-án a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács politikai megállapodásra jutott a KAP reformjáról. A megállapodás a közös agrárpolitikára vonatkozó négy alapvető európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozik: i. a közvetlen kifizetésekről szóló rendeletre, ii. az egységes közös piacszervezésről szóló rendeletre, iii. a vidékfejlesztésről szóló rendeletre, valamint iv. a KAP finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről szóló horizontális rendeletre.

A vidékfejlesztési politika megtartja jelenlegi, sikeres alapkoncepcióját: A tagállamok vagy a régiók továbbra is az uniós szinten rendelkezésre álló intézkedések alapján alakítják ki saját többéves programjaikat, válaszul saját vidéki területeik igényeire. Ezeket a programokat a nemzeti keretekből társfinanszírozzák, ahol a társfinanszírozás összegeit és arányait a többéves pénzügyi keret (többéves pénzügyi keret) keretében kezelik. A tagállamok/régiók feladata lesz annak eldöntése, hogy milyen intézkedéseket alkalmaznak (és hogyan) hat tág „prioritás” és azok részletesebb „fókuszterületei” (alprioritások) tekintetében kitűzött célok elérése érdekében, alapos elemzés alapján. A hat prioritás a következőkre terjed ki:

• a tudástranszfer és az innováció előmozdítása;
• a mezőgazdaság valamennyi típusa versenyképességének és a fenntartható erdőgazdálkodásnak a fokozása;
• Az élelmiszerlánc szervezésének előmozdítása, beleértve a feldolgozást és a forgalmazást, & kockázatkezelés; Az ökoszisztémák helyreállítása, megőrzése és védelme; az ökoszisztémák javítása;
• Az erőforrás-hatékonyság és az erőforrás-hatékonyság előmozdítása; az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás; és
• A társadalmi befogadás, a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés előmozdítása a vidéki térségekben.

A tagállamoknak az uniós költségvetésből származó vidékfejlesztési finanszírozásuk legalább 30%-át a földgazdálkodással és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos bizonyos intézkedésekre, legalább 5%-át pedig a LEADER-megközelítésre kell fordítaniuk.