A közös agrárpolitika (KAP) 2013 után

A közös agrárpolitika (KAP) 2013 után

Széles körű nyilvános vitát követően a Bizottság 2010. november 18-án közleményt terjesztett elő „A KAP jövője 2020-ig” címmel, amely felvázolja a jövőbeli KAP lehetőségeit, és vitát indított a többi intézménnyel és az érdekelt felekkel. A Bizottság 2011. október 12-én jogalkotási javaslatokat terjesztett elő, amelyek célja, hogy a KAP hatékonyabb szakpolitikává váljon a versenyképesebb és fenntarthatóbb mezőgazdaság és az élénk vidéki területek érdekében.

2013. június 26-án a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács politikai megállapodásra jutott a KAP reformjáról. A megállapodás a közös agrárpolitikára vonatkozó négy alapvető európai parlamenti és tanácsi rendelethez kapcsolódik: i. a közvetlen kifizetésekről, ii. az egységes közös piacszervezésről, iii. a vidékfejlesztésről, valamint iv. a KAP finanszírozásáról, irányításáról és nyomon követéséről szóló horizontális rendelethez.

A vidékfejlesztési politika megtartja jelenlegi, sikeres alapkoncepcióját: A tagállamok vagy régiók továbbra is az uniós szinten rendelkezésre álló intézkedéscsomag alapján alakítják ki saját többéves programjaikat – a saját vidéki területeik szükségleteire reagálva. Ezeket a programokat a nemzeti keretekből társfinanszírozzák, ahol a társfinanszírozás összegeivel és arányaival a többéves pénzügyi keret (többéves pénzügyi keret) keretében foglalkoznak. A tagállamok/régiók feladata lesz, hogy megalapozott elemzés alapján eldöntsék, milyen intézkedéseket alkalmaznak (és hogyan) a hat átfogó „prioritás” és azok részletesebb „fókuszterületei” (alprioritások) tekintetében kitűzött célok elérése érdekében. A hat prioritás a következőkre terjed ki:

• a tudástranszfer és az innováció előmozdítása;
• a mezőgazdaság valamennyi típusának versenyképessége és a fenntartható erdőgazdálkodás fokozása;
• Az élelmiszerlánc szervezésének előmozdítása, beleértve a feldolgozást és a marketinget, & kockázatkezelés; Az ökoszisztémák helyreállítása, megőrzése és javítása;
• Az erőforrás-hatékonyság és az erőforrás-hatékonyság előmozdítása; az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás; és
• A társadalmi befogadás, a szegénység csökkentése és a gazdasági fejlődés előmozdítása a vidéki térségekben.

A tagállamoknak az uniós költségvetésből származó vidékfejlesztési finanszírozásuk legalább 30%-át a földgazdálkodással és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos bizonyos intézkedésekre, legalább 5%-át pedig a LEADER-megközelítésre kell fordítaniuk.