Kohéziós politika (2014–2020)

Kohéziós politika (2014–2020)

2011. október 6-án az Európai Bizottság jogalkotási csomagtervezetet fogadott el, amely meghatározza a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó uniós kohéziós politika keretét. Az új rendeletek várhatóan 2014-ben lépnek hatályba.

A kohéziós politika jogalkotási struktúrája a következőket foglalja magában:

• az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), az Európai Szociális Alapra (ESZA), a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra (EMVA), az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra (ETHA) vonatkozó közös szabályokat, valamint az ERFA-ra, az ESZA-ra és a Kohéziós Alapra vonatkozó további általános szabályokat megállapító átfogó rendelet;
• az ERFA-ra, az ESZA-ra és a Kohéziós Alapra vonatkozó három egyedi rendelet; és
• két rendelet az európai területi együttműködési célkitűzésről és az európai területi együttműködési csoportosulásról.

A 2007–2013-as programozási időszakkal ellentétben a 2014–2020-as pénzügyi eszközökre javasolt szabályok nem előíró jellegűek a támogatandó ágazatok, kedvezményezettek, projekttípusok és tevékenységek tekintetében. A tagállamok és az irányító hatóságok pénzügyi eszközöket használhatnak az operatív programok által lefedett valamennyi tematikus célkitűzéssel kapcsolatban és valamennyi alap esetében, amennyiben ez hatékony és eredményes.

Az új keret egyértelmű szabályokat is tartalmaz a pénzügyi eszközök más támogatási formákkal, különösen vissza nem térítendő támogatásokkal való jobb kombinálásának lehetővé tétele érdekében, mivel ez tovább ösztönzi a tagállamok vagy régiók sajátos igényeinek megfelelő, testre szabott támogatási rendszerek kialakítását.

A kohéziós politikára vonatkozó október 6-i javaslatokat követően, valamint annak érdekében, hogy segítse a tagállamokat a következő programozási időszakra való felkészülésben, a Bizottság 2012. március 14-én előterjesztette a közösstratégiai keretet. Célja, hogy segítse a következő, 2014 és 2020 közötti pénzügyi tervezési időszak stratégiai irányának meghatározását a tagállamokban és régióikban. Lehetővé teszi a különböző alapok sokkal jobb kombinálását az uniós beruházások hatásának maximalizálása érdekében. A nemzeti és regionális hatóságok ezt a keretet fogják alapul venni a Bizottsággal kötendő „partnerségi szerződéseik” kidolgozásához.

A közös stratégiai keret 11 tematikus célkitűzésének egyike kifejezetten az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozik. Az ERFAés a Kohéziós Alap vonatkozásában az 5. tematikus célkitűzés („Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdítása”)keretében javasolt fő intézkedések a következők:

• stratégiák és cselekvési tervek kidolgozása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a nemzeti, regionális és helyi szintű kockázatmegelőzési és -kezelési tervek, továbbá a tudásbázis és az adatmegfigyelési kapacitások, valamint az információcsere mechanizmusainak kiépítése érdekében;
• az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, valamint a kockázatmegelőzésre és -kezelésre irányuló beruházások növelése, beleértve a következőket: a károk elkerülése és az épített környezettel és más infrastruktúrával szembeni reziliencia növelése; az emberi egészség védelme; a vízkészletekre nehezedő jövőbeli nyomás csökkentése; beruházás az árvízvédelembe és a partvédelembe; valamint az ökoszisztémák sebezhetőségének csökkentése az ökoszisztémák rezilienciájának növelése és az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodás lehetővé tétele érdekében;
• eszközök fejlesztése (felderítési, korai előrejelző és riasztási rendszerek, kockázatfeltérképezés és -értékelés); valamint a fokozott beruházási katasztrófavédelmi rendszerek, amelyek célja a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség, valamint a természeti kockázatok – többek között az időjárással kapcsolatos kockázatok (például viharok, szélsőséges hőmérsékleti események, erdőtüzek, aszályok, árvizek) és a geofizikai kockázatok (például lavinák, földcsuszamlások, földrengések, vulkánok) – megelőzésének és kezelésének megkönnyítése, valamint az ipari kockázatokra adott társadalmi válaszok támogatása (korai előrejelző rendszerek, kockázattérképezés).

Kulcsfontosságú intézkedések az EMVA-hoz kapcsolódóan:

• fenntartható vízgazdálkodás, beleértve a vízhatékonyságot (az ökoszisztémák tekintetében) a gazdaságon belüli víztároló övezetek létrehozása révén; a víztakarékos növénytermesztés támogatása; valamint az erózió elleni erdővédelmi övezetek kialakítása és kezelése;
• jobb talajgazdálkodás a talajromlás és a talaj szénkészlete kimerülésének megelőzésére irányuló gyakorlatok – például az alacsony talajművelés, a téli takarónövényzet, valamint az agrárerdészeti rendszerek és az új erdők létrehozása – támogatása révén;
• az éghajlatváltozáshoz és a betegségekhez való alkalmazkodásban rejlő nagy lehetőségek biztosítása és a genetikai sokféleség fenntartása, különösen a helyi növényfajták és állatfajták támogatása révén.