Hogyan kommunikálják a bizonytalanságokat?

A bizonytalanság leírása és számszerűsítése értékes szerepet játszhat a döntéshozatalban. A számszerűsítés nem szüntetheti meg a bizonytalanságot, de segíthet megérteni a bizonytalansági szinteket, amelyekkel foglalkozunk. A valószínűségi információ hasznos módja lehet a lehetséges határidős ügyletek valószínűsége magyarázatának. A statisztikai módszerek és modellek kulcsszerepet játszanak a megfigyelt éghajlati adatok és a numerikus éghajlati modellekből származó előrejelzések értelmezésében és szintézisében.

A valószínűségi adatok azonban nem mindig állnak rendelkezésre. Ebben az esetben a jövőbeli változások világos leírása, még ha minőségileg is, értékes betekintést nyújthat abba, hogy mire számíthatunk, és hogyan dönthetünk ezen információk alapján. Az olyan megközelítések, mint a forgatókönyvek és útvonalak használata, akkor alkalmazhatók, ha a valószínűségek nem állnak rendelkezésre.

Az alkalmazkodási döntés kontextusának típusa és időhorizontja határozza meg a legmegfelelőbb (valószínű vagy nem valószínű) információkat.

Hogyan számszerűsítik és írják le a bizonytalanságokat?

Bizonytalanság kezelése az IPCC-ben

Az IPCC közös megközelítést és kalibrált nyelvezetet dolgozott ki a megállapításaiban szereplő bizonyosság mértékének értékelésére és kommunikálására. Ezt a megközelítést az IPCC a bizonytalanságok következetes kezeléséről szóló iránymutató feljegyzésében (Mastrandrea et al., 2010) terjesztette elő, és alkalmazta az IPCC ötödik értékelő jelentésében (IPCC AR5, 2013–2014), valamint a 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló közelmúltbeli különjelentésben (IPCC SR1.5, 2018).

A megközelítés két mérőszámra (bizalom és valószínűség)támaszkodik a kulcsfontosságú megállapítások bizonyossági fokának közléséhez, az IPCC szerzői csoportjainak az alapul szolgáló tudományos ismeretekre vonatkozó értékelései alapján:

Bizalom: Öt minősítőt használnak a kulcsfontosságú megállapításokba vetett bizalom szintjének kifejezésére, a nagyon alacsony, az alacsony, a közepes, a magas és a nagyon magas szint között. A megbízhatósági szint szintetizálja a rendelkezésre álló bizonyítékok (típus, minőség, mennyiség vagy belső konzisztencia) értékelésével meghatározott megállapítások érvényességére vonatkozó ítéleteket, valamint a különböző bizonyítékok közötti tudományos egyetértés mértékét (lásd az 1. ábrát).

ábra. A konfidenciaszint alapja bizonyítékok (korlátozott, közepes, robusztus) és egyetértés (alacsony, közepes és magas) kombinációja. Növekszik a bizalom a jobb felső sarokban. Általában a bizonyítékok akkor a legmegbízhatóbbak, ha több, konzisztens, jó minőségű független vonal létezik (Mastrandrea et al., 2010).

Valószínűség: Kvantifikált bizonytalansági mérőszámok valószínűségi alapon kifejezett megállapításokban (a megfigyelések vagy modelleredmények statisztikai elemzése vagy szakértői megítélés alapján). Ha a bizonytalanságok valószínűségileg számszerűsíthetők, a megállapítás a következő kifejezésekkel jellemezhető (1. táblázat):

táblázat – Az IPCC 5. és 1.5. értékelő jelentésében használt eredményekhez kapcsolódó valószínűségi kifejezések

Megjegyzés: Adott esetben további kifejezések is használhatók: rendkívül valószínű (95–100%-os valószínűség), valószínűbb, mint nem (>50–100%-os valószínűség), valószínűbb, mint valószínű (0– < 50 %) és rendkívül valószínűtlen (0–5%-os valószínűség).

Mivel az IPCC kalibrált nyelvét angolul fejlesztették ki, elővigyázatossággal kell eljárni e megközelítés más nyelvekre történő fordításakor, mivel ez a pontosság elvesztéséhez vezethet.

Forgatókönyvek és útvonalak

Valószínűségi bizonyítékok hiányában vagy az éghajlatváltozási hatás- és sebezhetőségi értékelések alátámasztásának eszközeként gyakran használnak forgatókönyveket és a jövőbeli változások egyéb minőségi leírását. Óvatosan kell eljárni, mivel a forgatókönyveket, útvonalakat és egyéb kifejezéseket néha felcserélhető módon használják, egymást átfedő fogalommeghatározások széles körével (Rosenbloom, 2017). Néhány hasznos fogalommeghatározást az IPCC AR5 (2014) és az IPCC SR1.5 (2018) tartalmaz:

A forgatókönyvek annak valószerű leírásai, hogy a jövő hogyan alakulhat a fő hajtóerőkre (pl. a technológiai változás üteme, árak) és a kapcsolatokra vonatkozó koherens és belsőleg következetes feltételezések alapján. Megjegyzendő, hogy a forgatókönyvek nem előrejelzések vagy előrejelzések, de hasznosak a fejlemények és intézkedések következményeinek áttekintéséhez.

A Pathways leírja a természetes és / vagy emberi rendszerek időbeli evolúcióját egy jövőbeli állapot felé. Az útvonal-koncepciók a lehetséges jövőbeli kvantitatív és kvalitatív forgatókönyvek (vagy narratívák) készleteitől a kívánatos társadalmi célokat célzó megoldásorientált döntéshozatali folyamatokig terjednek. A Pathway megközelítések jellemzően a biofizikai, technológiai-gazdasági és / vagy társadalmi-viselkedési pályákra összpontosítanak, és különböző dinamikákat, célokat és szereplőket vonnak be különböző skálákon.

Az alkalmazkodással kapcsolatos döntéshozatal szempontjából hasznos, különböző típusú forgatókönyvek és jövőbeli feltételek pályái állnak rendelkezésre globális és egyes esetekben nemzeti és helyi szinten. Ezek jellemzően a következők:

Kibocsátási forgatókönyvek: Az üvegházhatást okozó gázok és aeroszolok kibocsátásának jövőbeli alakulására vonatkozó valószínűsíthető ábrázolások, amelyek a hajtóerőkre (például a demográfiai és társadalmi-gazdasági fejlődésre, a technológiai változásra) és azok kulcsfontosságú kapcsolataira vonatkozó koherens és belsőleg következetes feltételezéseken alapulnak. A kibocsátási forgatókönyvekből származtatott koncentrációs forgatókönyveket az éghajlati modellek bemeneti adataként használják az éghajlati előrejelzések több léptékű kiszámításához.

Társadalmi-gazdasági forgatókönyvek: Olyan forgatókönyvek, amelyek leírják a lehetséges jövőt a népesség, a bruttó hazai termék és az éghajlatváltozás nemzeti és helyi szintű hatásainak megértése szempontjából releváns egyéb társadalmi-gazdasági tényezők szempontjából.

Éghajlati előrejelzések (és éghajlati hatásra vonatkozó előrejelzések): Az éghajlati rendszer (vagy az éghajlatra érzékeny rendszer) szimulált válasza az üvegházhatást okozó gázok és aeroszolok jövőbeli kibocsátására vagy koncentrációjára vonatkozó forgatókönyvre, amelyet általában éghajlati modellek (vagy éghajlati hatásmodellek) felhasználásával határoznak meg. Az éghajlati előrejelzések gyakran nyersanyagként szolgálnak az éghajlati (változási) forgatókönyvek kialakításához, de ezek általában további információkat igényelnek, mint például a megfigyelt jelenlegi éghajlat.

A fontos szakpolitikai döntéseket vagy jelentős beruházási döntéseket megalapozó alkalmazások esetében ajánlott, hogy a döntéshozók a rendelkezésre álló éghajlatváltozási (és hatás) forgatókönyvek és modellinformációk teljes körét felhasználják.

Egyéb fő témák:

1. Mit jelent a bizonytalanság?

3. Hogyan számoljunk a bizonytalansággal?