Víz újrafelhasználása

A víz újrafelhasználására irányuló kezdeményezések különböző térbeli léptékben hajthatók végre, és különböző szereplőket vonhatnak be. Az intézkedést nehéz végrehajtani olyan országokban, amelyek nem rendelkeznek megfelelő intézményi és normatív háttérrel az újrafelhasználás megkönnyítéséhez, vagy ahol a társadalmi-kulturális elfogadás és konfliktusok akadályozhatják e lehetőség végrehajtását. Végrehajtásuknak kulcsfontosságú eleme az érdekelt felek bevonása, mivel ez az alkalmazkodási lehetőség számos, a lakosság számára aggodalomra okot adó kérdést vethet fel, különösen az újrafelhasznált víz minősége tekintetében. A nyilvánosság és az érdekelt felek felé következetes kommunikációt és könnyen érthető üzeneteket kell közvetíteni, amelyek elmagyarázzák a víz újrafelhasználásának előnyeit. Az érintett érdekelt felek támogatásának elnyerése érdekében meg kell vizsgálni és kezelni kell a szennyvíz használatával kapcsolatos lehetséges kockázatokat. A demonstrációs projektek és a sikeres ügyek megosztása a részvételi tevékenységek részét képezheti.

A Közös Kutatóközpont „Víz-újrafelhasználásEurópában” címűjelentése (2014) a következő fő akadályokat sorolja fel a víz-újrafelhasználási rendszerek végrehajtása előtt: 

• Következetlen és megbízhatatlan módszerek a megfelelő szennyvízkezelési technológiák azonosítására és optimalizálására az újrafelhasználási alkalmazásokhoz, amelyek képesek kiegyensúlyozni a fenntartható folyamatok versengő igényeit 
• Nehézségek a hatékony ellenőrzési technikák meghatározásában és kiválasztásában annak biztosítása érdekében, hogy a vízminőség megfeleljen a felhasználási követelményeknek 
• Jelentős kihívások a víz-újrafelhasználás környezeti és közegészségügyi kockázatainak/előnyeinek megbízható értékelése terén számos földrajzi skálán 
• Rosszul kidolgozott üzleti modellek a víz-újrafelhasználási rendszerekhez és a visszanyert víz piacai 
• Alacsony szintű állami és kormányzati lelkesedés a víz újrafelhasználása iránt 

• Korlátozott intézményi kapacitás az újrahasznosítási és újrafelhasználási intézkedések megfogalmazására és intézményesítésére 
• Az újrahasználati rendszerekre vonatkozó pénzügyi ösztönzők hiánya. 

A siker egyik legfontosabb tényezője az érdekelt felek támogatása és bevonása a tervezett rendszerekkel szembeni erős ellenállás elkerülése érdekében. Az érdekelt feleknek elegendő ismerettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megértsék az újrafelhasznált víz biztonságosságát és alkalmazhatóságát. 

A kezelt víz újrafelhasználása számos előnnyel járhat a gazdaság, a társadalom és a környezet számára. Ezek közé tartozik a háztartások vízigényének csökkentése és a közüzemi vízellátásra nehezedő nyomás enyhítése, valamint az upstream energia- és környezeti költségek csökkentése. A víz újrahasznosításának költségei meghaladhatják az édesvíz közvetlen felhasználásának költségeit, de ezt a víz újrahasznosításának számos előnye indokolja: jó minőségű ivóvizet takarít meg, csökkenti a környezetbe jutó szennyezett víz mennyiségét, és olyan minőségű lehet, amely alkalmassá teszi meghatározott alternatív felhasználásra (pl. öntözési célú felhasználása révén viszonylag magas tápanyagtartalma műtrágyát biztosíthat). A víz újrafelhasználása mellett azonban fontos olyan stratégiák végrehajtása is, amelyek célja az általános vízigény csökkentése, amely a vízhiány egyik fő oka. Értékelni kell az alternatív víz-újrafelhasználási kezelési technológiákat és más vízmegtakarítási megoldásokat is (lásd például a hőerőművek hűtéséhez szükséges vízfogyasztás csökkentésére vonatkozó alkalmazkodási lehetőségeket, valamint a vízkorlátozásokat és a vízadagolást). Holisztikus életciklus-értékelések alkalmazhatók azokban az értékelésekben, amelyek figyelembe veszik a vízkészletek megtakarításának és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének költségeit és előnyeit.

Az újrafelhasznált víz árának figyelembe kell vennie mindezeket a további előnyöket. Az állami támogatások felhasználhatók a magasabb vízdíjak ellentételezésének támogatására.  Általánosságban elmondható, hogy a költségek elosztása politikai döntés, amely meghatározza, hogyan oszlanak meg az általános adók és a víz-újrafelhasználás előnyei iránt érdeklődők díjai között.

Avízhiányról és az aszályról szóló 2007. évi közlemény a vízújrafelhasználását potenciális megoldásnak tekinti az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére Európa-szerte. „Azeurópai vízkészletek megőrzésére irányuló terv”című közlemény 2012-ben még inkább hangsúlyozta ezt, amikor a víz-újrafelhasználás maximalizálását konkrét célkitűzésként határozták meg. 2016-ban avíz-keretirányelv végrehajtása céljából közzétették „A víz-újrafelhasználás integrálása a víz-keretirányelvvel összefüggésben a víztervezésbe és -gazdálkodásba”című uniós útmutatót. 

2020-ban az Európai Bizottság közzétette avíz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló rendeletet. Az új szabályok 2023. június 26-tól alkalmazandók, és várhatóan ösztönözni és megkönnyíteni fogják a víz újrafelhasználását az EU-ban. A rendelet harmonizált vízminőségi minimumkövetelményeket határoz meg a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésben történő biztonságos újrafelhasználására vonatkozóan, harmonizált nyomonkövetési minimumkövetelményeket, kockázatkezelési rendelkezéseket határoz meg a lehetséges további egészségügyi kockázatok és a lehetséges környezeti kockázatok értékelésére és kezelésére, engedélyezési követelményeket és átláthatósági rendelkezéseket határoz meg, amelyek révén a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a víz-újrafelhasználási projektekkel kapcsolatos kulcsfontosságú információkat. 

A végrehajtási idő nagyban függ a víz újrafelhasználása érdekében elfogadott konkrét hatálytól és intézkedéstől. A víz-újrafelhasználási rendszerek teljes körű végrehajtása 5–15 év lehet. Egyes kezdeményezések hosszabb időt vehetnek igénybe, ha a helyi közösségek elfogadottsági szintje alacsony.

A víz-újrafelhasználási rendszerek élettartama szigorúana társadalmi elfogadottságtól, az alkalmazott megoldások megfelelő fenntartásától és atényleges előnyök bizonyításától függ. Általában az élettartama több mint 25 év.