A víz újrafelhasználása

A megfelelő vízellátáshoz való hozzáférés központi jelentőségű a fenntartható jövő szempontjából, különös tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás várhatóan számos európai régióban súlyosbítja a vízhiány problémáit. A víz újrafelhasználása alkalmazkodási intézkedésnek minősül. Csökkenti a vízkészletekre nehezedő nyomást, miközben megőrzi a vízbiztonságot az emberi tevékenységek és az ökoszisztémák működése szempontjából.

A víz újrafelhasználása a szennyvíz különböző forrásokból történő visszanyerését jelenti, amelyet egy második célnak megfelelő szabványnak megfelelően kezelnek. Bármilyen típusú (háztartási, települési vagy ipari) szennyvíz újrafelhasználható, és minőségétől függően több másodlagos célra is felhasználható különböző ágazatokban. A másodlagos célok közé tartozik például a mezőgazdasági öntözés, a felszín alatti vizek feltöltése, az ipari folyamatok, az ivóvízellátás (ivóvízellátás) és a nem ivó városi alkalmazások (parkok öntözése, WC-öblítés stb.). A víz újrafelhasználását egyre gyakrabban alkalmazzák mezőgazdasági öntözésre, mivel a víz korlátozott rendelkezésre állása idején is megbízható forrás. A tápanyagban gazdag kezelt szennyvíz mezőgazdasági célú felhasználása emellett a műtrágya kijuttatásának csökkenéséhez (vagy megszüntetéséhez) vagy a termelékenység növekedéséhez vezethet, és hozzájárulhat az élelmezésbiztonsághoz is, ha teljesülnek a konkrét vízhasználati előírások követelményei. A kezelt szennyvíz használata segíthet a talajvíz megőrzésében is, ha öntözésre használják. Egyszerű alkalmazás a kezelt szennyvíz hűtési célú felhasználása ipari folyamatokban (üzleti és ipari szektor), mivel alacsonyabb vízminőségi követelményekre van szükség. Az ivóvíz újrafelhasználása a megfelelően kezelt szennyvíz ivási célú felhasználására utal; értékes lehetőség a vízellátás szempontjából azokon a területeken, ahol a víz különösen korlátozott. Az újrafelhasznált víz másik lehetséges alkalmazása az idegenforgalmi ágazatban lehet a vízkészletekre nehezedő turisztikai nyomás enyhítésének támogatása érdekében. Az idegenforgalom közvetlenül vagy közvetve jelentős vízforrásokra támaszkodik a szálláshelyek, az infrastruktúrák és a tevékenységek tekintetében. A víz újrafelhasználása például az uszodákban, az öblítő WC-kben, a kertek vagy golfpályák öntözésében, a tűzkezelésben és a fügekészítésben, valamint a síeléshez szükséges hókészítésben mérlegelhető. A víz újrafelhasználása különösen fontos azon turisztikai célpontok esetében, amelyek különösen ki vannak téve az aszály kockázatának (pl. mediterrán országok), vagy amelyek nem rendelkeznek nagy és hozzáférhető vízkészletekkel, például szigeteken (pl. szigeteken, Circular Water Solutions Dél-Gotlandban,).

Az ivóvíz újrafelhasználásának két típusa létezik: közvetlen és közvetett. Az ivóvíz közvetlen újrafelhasználása olyan kezelt szennyvíz, amelyet a vízellátó rendszerbe vezetnek anélkül, hogy korábban természetes patakban, tóban vagy felszín alatti vízben hígítanák. A közvetett újrafelhasználás magában foglalja a visszanyert szennyvíz más vízellátással való keverését a kezelés és az újrafelhasználás előtt. Mindkét esetben szükség van az ivóvízre vonatkozó hatályos előírások betartására.

A víz újrafelhasználása bizonyos konkrét helyzetekben megbízható vízforrásként szolgálhat, hozzájárulva az erőforrások fenntarthatóbb felhasználásához és a megfelelő ellátáshoz, különösen vízhiányos körülmények között. Ez az intézkedés csökkentheti mind a teljes vízfogyasztást, mind a kezelési igényeket, ami költségmegtakarítást eredményez. A víz újrafelhasználása hozzájárulhat az édesvízi rendszerek megőrzéséhez is, és fokozhatja a patakok, vizes élőhelyek és tavak helyreállítását.

A víz-újrafelhasználási kezdeményezések különböző térbeli méretekben és különböző szereplők bevonásával hajthatók végre. Az intézkedés nehezen hajtható végre olyan országokban, amelyek nem rendelkeznek az újrafelhasználást megkönnyítő megfelelő intézményi és normatív háttérrel, vagy ahol a társadalmi-kulturális elfogadottság és konfliktusok akadályozhatják e lehetőség végrehajtását. Az érdekelt felek bevonása a végrehajtás kulcsfontosságú eleme, mivel ez az alkalmazkodási lehetőség számos, a lakosság számára aggodalomra okot adó kérdést vethet fel, különösen az újrafelhasznált víz minőségét illetően. Következetes kommunikációt és könnyen érthető üzeneteket kell eljuttatni a nyilvánossághoz és az érdekelt felekhez, amelyek elmagyarázzák a víz újrafelhasználásának előnyeit. Az érintett érdekelt felek támogatásának megszerzése érdekében meg kell vizsgálni és kezelni kell a szennyvíz használatával kapcsolatos lehetséges kockázatokat. A demonstrációs projektek és a sikeres esetek megosztása a részvételi tevékenységek részét képezheti.

A JRC „A víz újrafelhasználása Európában” című jelentése (2014) a következő fő akadályokat sorolja fel a víz-újrafelhasználási rendszerek végrehajtása előtt: 

• Következetlen és megbízhatatlan módszerek az újrafelhasználási alkalmazások megfelelő szennyvízkezelési technológiáinak azonosítására és optimalizálására, amelyek képesek egyensúlyt teremteni a fenntartható folyamatok versengő igényei között 
• Nehézségek a hatékony ellenőrzési technikák meghatározásában és kiválasztásában annak biztosítása érdekében, hogy a vízminőség megfeleljen a felhasználási követelményeknek 
• Jelentős kihívások a víz-újrafelhasználás környezeti és közegészségügyi kockázatainak/előnyeinek megbízható értékelése terén számos földrajzi méretben 
• A víz-újrafelhasználási rendszerek rosszul kidolgozott üzleti modelljei és a visszanyert víz piacai 
• Alacsony szintű állami és kormányzati lelkesedés a víz újrafelhasználása iránt 

• Korlátozott intézményi kapacitás az újrafeldolgozási és újrafelhasználási intézkedések megfogalmazására és intézményesítésére 
• Az újrahasználati rendszerekre vonatkozó pénzügyi ösztönzők hiánya. 

A siker egyik kulcsfontosságú tényezője az érdekelt felek támogatása és bevonása a tervezett rendszerekkel szembeni erős ellenállás elkerülése érdekében. Az érdekelt feleknek elegendő ismerettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megértsék az újrafelhasznált víz biztonságosságát és alkalmazhatóságát. 

A kezelt víz újrafelhasználásának számos lehetséges előnye van a gazdaság, a társadalom és a környezet szempontjából. Ezek közé tartozik a háztartások vízigényének csökkentése és a közüzemi vízellátásra nehezedő nyomás enyhítése, valamint az upstream energia- és környezeti költségek csökkentése. A víz újrahasznosításának költségei meghaladhatják az édesvíz közvetlen felhasználásának költségeit, de ezt a víz újrahasznosításának számos előnye indokolja: jó minőségű ivóvizet takarít meg, csökkenti a környezetbe kibocsátott szennyezett víz mennyiségét, és olyan minőséggel rendelkezhet, amely alkalmassá teszi bizonyos alternatív felhasználásokra (pl. a viszonylag magas tápanyagtartalom öntözési célú felhasználás révén műtrágyákat biztosíthat). A víz újrafelhasználása mellett azonban olyan stratégiák végrehajtása is fontos, amelyek célja az általános vízigény csökkentése, ami a vízhiány egyik fő oka. Értékelni kell az alternatív víz-újrafelhasználási kezelési technológiákat és más víztakarékos megoldásokat is (lásd például a hőerőművek hűtési célú vízfogyasztásának csökkentésére, valamint a vízkorlátozásokra és a vízadagolásra vonatkozó alkalmazkodási lehetőségeket). Ezekben az értékelésekben holisztikus életciklus-értékelések alkalmazhatók, figyelembe véve a vízkészletek megtakarításának és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének költségeit és előnyeit.

Az újrafelhasznált víz árának figyelembe kell vennie mindezeket a további előnyöket. Az állami támogatások felhasználhatók a magasabb vízdíjak kompenzációjának támogatására.  Általánosságban elmondható, hogy a költségek elosztása politikai döntés, amely meghatározza, hogyan oszlanak meg az általános adók és a víz-újrafelhasználás előnyei iránt érdeklődők díjai között.

A vízhiányról és az aszályokról szóló 2007. évi közlemény a víz újrafelhasználását potenciális megoldásnak tekinti az éghajlatváltozás hatásainak Európa-szerte történő enyhítésére. Az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló közlemény ezt 2012-ben is hangsúlyozta, amikor a víz-újrafelhasználás maximalizálását konkrét célkitűzésként határozta meg. 2016-ban a víz-keretirányelv végrehajtása céljából uniós útmutatót tettek közzé „A víz újrafelhasználásának integrálása a vízügyi tervezésbe és gazdálkodásba a víz-keretirányelv összefüggésében” címmel. 

2020-ban az Európai Bizottság rendeletet adott ki a víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről. Az új szabályok 2023. június 26-tól alkalmazandók, és várhatóan ösztönzik és megkönnyítik a víz újrafelhasználását az EU-ban. A rendelet meghatározza a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésben való biztonságos újrafelhasználására vonatkozó harmonizált vízminőségi minimumkövetelményeket, a harmonizált nyomonkövetési minimumkövetelményeket, a lehetséges további egészségügyi kockázatok és a lehetséges környezeti kockázatok értékelésére és kezelésére vonatkozó kockázatkezelési rendelkezéseket, az engedélyezési követelményeket és az átláthatóságra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek révén a víz-újrafelhasználási projektekkel kapcsolatos kulcsfontosságú információkat a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják. 

A végrehajtási idő nagyban függ a víz újrafelhasználása tekintetében elfogadott konkrét hatálytól és intézkedéstől. A víz-újrafelhasználási rendszerek teljes körű végrehajtása 5–15 évbe telhet. Egyes kezdeményezések hosszabb időt vehetnek igénybe, ha a helyi közösségek elfogadottsági szintje alacsony.

A víz-újrafelhasználási rendszerek élettartama szigorúan a társadalmi elfogadottságtól, az alkalmazott megoldások megfelelő karbantartásától és a valós előnyök bizonyítékától függ. Általában az élettartam több mint 25 év.