A víz újrafelhasználása

A megfelelő vízellátáshoz való hozzáférés központi jelentőségű a fenntartható jövő szempontjából, különös tekintettel arra, hogy az éghajlatváltozás várhatóan számos európai régióban súlyosbítja a vízhiány problémáit. A víz újrafelhasználása csökkenti a vízkészletekre nehezedő nyomást, miközben megőrzi a vízbiztonságot az emberi tevékenységek és az ökoszisztémák működése szempontjából.

A víz újrafelhasználása azt jelenti, hogy a szennyvizet a második célra történő megfelelő kezelést követően különböző forrásokból visszanyerik. Bármilyen típusú (háztartási, települési vagy ipari) szennyvíz újrahasználatra alkalmasnak tekinthető, de potenciálja a vízminőségi jellemzőktől és a felhasználási követelményektől függ. A másodlagos célok közé tartozik például a mezőgazdasági öntözés, a felszín alatti vizek feltöltése, az ipari folyamatok, az ivóvízellátás (ivóvízellátás) és a nem ivó városi alkalmazások (parkok öntözése, WC-öblítés stb.).

A víz újrafelhasználását egyre gyakrabban alkalmazzák mezőgazdasági öntözésre, mivel a víz korlátozott rendelkezésre állása idején is megbízható forrás. A tápanyagban gazdag kezelt szennyvíz mezőgazdasági célú felhasználása emellett a műtrágya kijuttatásának csökkenéséhez (vagy megszüntetéséhez) vagy a termelékenység növekedéséhez vezethet, ha teljesülnek a konkrét vízhasználati előírások követelményei. E tekintetben a víz újrafelhasználása fenntartható megközelítést kínál az élelmezésbiztonsághoz való hozzájárulás érdekében. A vízhiány jelentette folyamatos kihívások ellenére megfelelő szintű élelmiszer-termeléshez vezet. A kezelt szennyvíz használata segíthet a talajvíz megőrzésében is, ha a legújabbat öntözésre használják.

Egyszerű alkalmazás a kezelt szennyvíz hűtési célú felhasználása ipari folyamatokban (üzleti és ipari ágazat), hőerőművekben (a hőerőművek hűtési célú vízfogyasztásának csökkentése) és újabban adatközpontokban, mivel alacsonyabb vízminőségi követelményekre van szükség.

Az ivóvíz újrafelhasználása a megfelelően kezelt szennyvíz ivási célú felhasználását jelenti; értékes lehetőség a vízellátás szempontjából azokon a területeken, amelyek nem rendelkeznek nagy és hozzáférhető vízkészletekkel (pl. szigetek). Az ivóvíz újrafelhasználása lehet közvetlen és közvetett. A közvetlen ivóvíz-újrafelhasználás során a kezelt szennyvizet vízellátó rendszerbe vezetik anélkül, hogy korábban természetes patakban, tóban vagy felszín alatti vízben hígítanák. A közvetett újrafelhasználás magában foglalja a visszanyert szennyvíz más vízellátással való keverését a kezelés és az újrafelhasználás előtt. Az emberi egészség biztosítása érdekében mindkét esetben meg kell felelni az ivóvízre vonatkozó hatályos előírásoknak.

Az újrafelhasznált víz másik lehetséges alkalmazása az idegenforgalmi ágazatban lehet a vízkészletekre nehezedő turisztikai nyomás enyhítésének támogatása érdekében. Az idegenforgalom közvetlenül vagy közvetve jelentős vízforrásokra támaszkodik a szálláshelyek, az infrastruktúrák és a tevékenységek tekintetében. A víz újrafelhasználása például az uszodákban, az öblítő WC-kben, a kertek vagy golfpályák öntözésében, a tűzkezelésben és a harcokban, valamint a síeléshez szükséges hókészítésben mérlegelhető. A víz újrafelhasználása különösen fontos azon turisztikai célpontok esetében, amelyek ki vannak téve az aszály kockázatának (pl. földközi-tengeri országok), vagy amelyek nem rendelkeznek nagy és hozzáférhető vízkészletekkel, például szigeteken (pl. szigeteken, Circular Water Solutions Dél-Gotlandban).

A visszanyert víz tűzkezelésre és tűzoltásra is használható a talaj nedvességtartalmának megőrzésével vagy a tűz elfojtásával, amint azt egy Riba-Roja de Túria-i (Spanyolország) esettanulmány is igazolta.

A víz-újrafelhasználási kezdeményezések különböző térbeli méretekben és különböző szereplők bevonásával hajthatók végre. Az intézkedés nehezen hajtható végre olyan országokban, amelyek nem rendelkeznek az újrafelhasználást megkönnyítő megfelelő intézményi és normatív háttérrel, vagy ahol a társadalmi-kulturális elfogadottság és konfliktusok akadályozhatják e lehetőség végrehajtását. Az érdekelt felek bevonása a végrehajtás kulcsfontosságú eleme, mivel ez az alkalmazkodási lehetőség számos, a lakosság számára aggodalomra okot adó kérdést vethet fel, különösen az újrafelhasznált víz minőségét illetően. Következetes kommunikációt és könnyen érthető üzeneteket kell eljuttatni a nyilvánossághoz és az érdekelt felekhez, amelyek elmagyarázzák a víz újrafelhasználásának előnyeit. Az érintett érdekelt felek támogatásának megszerzése érdekében meg kell vizsgálni és kezelni kell a szennyvíz használatával kapcsolatos lehetséges kockázatokat. A demonstrációs projektek és a sikeres esetek megosztása a részvételi tevékenységek részét képezheti.

A JRC „A víz újrafelhasználása Európában” című jelentése (2014) a következő fő akadályokat sorolja fel a víz-újrafelhasználási rendszerek végrehajtása előtt:

• Következetlen és megbízhatatlan módszerek az újrafelhasználási alkalmazások megfelelő szennyvízkezelési technológiáinak azonosítására és optimalizálására, amelyek képesek egyensúlyt teremteni a fenntartható folyamatok versengő igényei között
• Nehézségek a hatékony ellenőrzési technikák meghatározásában és kiválasztásában annak biztosítása érdekében, hogy a vízminőség megfeleljen a felhasználási követelményeknek
• Jelentős kihívások a víz-újrafelhasználás környezeti és közegészségügyi kockázatainak/előnyeinek megbízható értékelése terén számos földrajzi méretben
• A víz-újrafelhasználási rendszerek rosszul kidolgozott üzleti modelljei és a visszanyert víz piacai
• Alacsony szintű állami és kormányzati lelkesedés a víz újrafelhasználása iránt

• Korlátozott intézményi kapacitás az újrafeldolgozási és újrafelhasználási intézkedések megfogalmazására és intézményesítésére
• Az újrahasználati rendszerekre vonatkozó pénzügyi ösztönzők hiánya.

Emellett a földrajzi különbségek hozzájárulnak az egyenlőtlen technológiai kihívásokhoz, az engedélyezési eljárásokhoz és a kezelt víz újrafelhasználásával kapcsolatos társadalmi elfogadottság különböző szintjeihez.

A siker egyik kulcsfontosságú tényezője az érdekelt felek támogatása és bevonása a tervezett rendszerekkel szembeni erős ellenállás elkerülése érdekében. Az érdekelt feleknek elegendő ismerettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy megértsék az újrafelhasznált víz biztonságosságát és alkalmazhatóságát. 

A megfelelő szennyvízkezelés biztosításához elengedhetetlenek a technológiai fejlesztések. Eltávolíthatják mind a kórokozókat, mind a vegyi anyagokat, beleértve az újonnan megjelenő szennyező anyagokat is, amelyek egyébként beszivároghatnak a talajvízbe vagy felhalmozódhatnak a növényi szövetekben. A megfelelő kezelés a talaj szikesedésének elkerülése érdekében is alapvető fontosságú, mivel a visszanyert víz gyakran magas sótartalmú, ami következésképpen csökkentheti a terméshozamot.

A kezelt víz újrafelhasználásának számos lehetséges előnye van a gazdaság, a társadalom és a környezet szempontjából. Ezek közé tartozik a háztartások vízigényének csökkentése és a közüzemi vízellátásra nehezedő nyomás enyhítése, valamint az upstream energia- és környezeti költségek csökkentése. A víz újrahasznosításának költségei meghaladhatják az édesvíz közvetlen felhasználásának költségeit, de ezt a víz újrahasznosításának számos előnye indokolja: jó minőségű ivóvizet takarít meg, csökkenti a környezetbe kibocsátott szennyezett víz mennyiségét, és olyan minőséggel rendelkezhet, amely alkalmassá teszi meghatározott alternatív felhasználásokra (pl. a viszonylag magas tápanyagtartalom öntözési célú felhasználása révén műtrágyákat biztosíthat). A víz újrafelhasználása mellett azonban olyan stratégiák végrehajtása is fontos, amelyek csökkentik a vízellátó hálózatokból származó nem szándékos veszteségeket és az általános vízigényt, amelyek a vízhiány fő okai. Értékelni kell az alternatív víz-újrafelhasználási kezelési technológiákat és más víztakarékos megoldásokat is (lásd például a hőerőművek hűtési célú vízfogyasztásának csökkentésére, valamint a vízkorlátozásokra és a vízadagolásra vonatkozó alkalmazkodási lehetőségeket).  Ezekben az értékelésekben holisztikus életciklus-értékelések alkalmazhatók, figyelembe véve a vízkészletek megtakarításának és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének költségeit és előnyeit.

Az újrafelhasznált víz árának figyelembe kell vennie mindezeket a további előnyöket. Az állami támogatások felhasználhatók a magasabb vízdíjak kompenzációjának támogatására.  Általánosságban elmondható, hogy a költségek elosztása politikai döntés, amely meghatározza, hogyan oszlanak meg az általános adók és a víz-újrafelhasználás előnyei iránt érdeklődők díjai között.

A víz visszanyerésének költsége a földrajzi területtől, a kezelési módszerektől és az üzem méretétől függően változik. Nemrégiben közzétették az öntözési célokra visszanyert víz átfogó költségértékelését, amely megfelel a jelenlegi uniós rendeletben meghatározott minőségi előírásoknak (Expósito et al., 2024). A tanulmány különböző kapacitású (évi 1–10 millió köbméter (Mm ³⁾ kezelt víz) szennyvíztisztító telepeket vizsgált Spanyolország földközi-tengeri partvidékén. Az elemzés feltárta, hogy a teljes költség, beleértve a beruházási amortizációt is, 0,09 (10 Mm ³) és 0,16 (1 Mm ³) EUR/m3 között változik a minimális költség forgatókönyve szerint, és 0,10 (10 Mm ³) és 0,19 EUR/m3 (1 Mm ³) között a maximális költség forgatókönyve szerint. 

2020-ban az Európai Bizottság rendeletet adott ki a víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről. Az új szabályok 2023. június 26-tól alkalmazandók, és várhatóan ösztönzik és megkönnyítik a víz újrafelhasználását az EU-ban. A rendelet meghatározza a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözésben való biztonságos újrafelhasználására vonatkozó harmonizált vízminőségi minimumkövetelményeket, a harmonizált nyomonkövetési minimumkövetelményeket, a lehetséges további egészségügyi kockázatok és a lehetséges környezeti kockázatok értékelésére és kezelésére vonatkozó kockázatkezelési rendelkezéseket, az engedélyezési követelményeket és az átláthatóságra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek révén a víz-újrafelhasználási projektekkel kapcsolatos kulcsfontosságú információkat a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják.

A műszaki előírásokat az (EU) 2024/1765 felhatalmazáson alapuló rendelet határozza meg. Támogatják a felelős feleket a megfelelő kockázatkezelési tervek kidolgozásában és a víz-újrafelhasználási projektek biztonságának biztosításában.

2025-ben az Európai Bizottság elfogadta a vízgazdálkodás rezilienciájára vonatkozó stratégiát. Javasolja a víz további biztonságos újrafelhasználását a mezőgazdaságon túl, beleértve az energiatermelést és az ipari folyamatokat is. A stratégia szerint a Bizottság a víz biztonságos újrafelhasználására vonatkozó iránymutatással fogja támogatni a tagállamokat. A Bizottság 2028 júniusáig értékelni fogja a víz újrafelhasználásáról szóló rendeletet, majd az értékelés eredményei szerint fontolóra veszi hatályának az öntözésen túlra történő kiterjesztését.

A végrehajtási idő nagyban függ a víz újrafelhasználása tekintetében elfogadott konkrét hatálytól és intézkedéstől. A víz-újrafelhasználási rendszerek teljes körű végrehajtása 5–15 évbe telhet. Egyes kezdeményezések hosszabb időt vehetnek igénybe, ha a helyi közösségek elfogadottsági szintje alacsony.

A víz-újrafelhasználási rendszerek élettartama szigorúan a társadalmi elfogadottságtól, az alkalmazott megoldások megfelelő karbantartásától és a valós előnyök bizonyítékától függ. Általában az élettartam több mint 25 év.