Vízkorlátozások és vízadagolás

A száraz régiókban vagy az ismétlődő aszályok miatt vízhiánnyal küzdő régiókban a vízkorlátozásokat és a vízmennyiség-szabályozást általában puha intézkedésekként alkalmazzák. A vízkorlátozások korlátozzák a víz bizonyos felhasználási módjait, például a gyep öntözését, az autómosást, az uszodák feltöltését vagy a járdák lemosását. A korlátozások korlátozhatják a víz rendelkezésre állását a mennyiség és / vagy az idő tekintetében, amikor felhasználható. A vízadagolás magában foglalja a vízellátás ideiglenes felfüggesztését vagy a nyomásnak a megfelelő ellátáshoz szokásos körülmények között szükséges szint alá csökkentését, ami minden vízfelhasználót érint. Az osztályozás biztosítja, hogy a kritikusan korlátozott vízellátást úgy osszák el, hogy elegendő víz álljon rendelkezésre a közegészség és a közbiztonság megőrzése érdekében.

A vízkorlátozásokat és kisebb mértékben a vízadagolást gyakran alkalmazzák átmeneti vízhiány esetén, például aszályok idején. Lehetővé teszik a helyi, sőt regionális és nemzeti közigazgatások számára, hogy a fogyasztás csökkentése révén megbirkózzanak a vízválságokkal. Mindamellett, hogy ezeket az ideiglenes, alacsony költségű intézkedéseket nem egészítik ki az emberek tudatosabb vízhasználata felé mutató magatartásbeli változások,  a víz iránti kereslet és a vízhasználat várhatóan ismét növekedni fog, és a korlátozások megszüntetése után visszatér a korábbi szintekre. 

Az elhúzódó aszályos helyzetekben a vízkorlátozások és a vízadagolás vészhelyzeti intézkedésként történő végrehajtásának megkönnyítése érdekében hasznos eszköznek bizonyulnak a különböző vízhasználatokra vonatkozó rangsorolási rendszerek. Ezeket a rendszereket az aszálykezelési tervek részeként lehet kidolgozni, és a különböző vízhasználatokat helyi prioritásuk szerint lehet rangsorolni. A rangsorolási rendszer meghatározásához különböző mutatók használhatók az elhúzódó aszályok környezeti és társadalmi-gazdasági célokra gyakorolt hatásainak megértésére, például: 

• az ivóvízellátásra gyakorolt hatások; 
• Környezeti hatásmutatók: pl. a halfajok mortalitása, a folyópartokra és a biológiai sokféleségre (flóra) gyakorolt hatások, a biológiai sokféleség csökkenése a szárazföldi területeken a vízi rendszertől függően, a vizes élőhelyekre gyakorolt hatások, az erdőtüzek fokozott kockázata, ökológiai állapot stb.; 
• A társadalmi-gazdasági felhasználásra vonatkozó hatásmutatók (pl. ipari felhasználás, energiatermelés, mezőgazdaság, idegenforgalom, vízjogok, közlekedés stb.).

Az ivóvízellátás a legtöbb európai országban elsődleges felhasználás, és a rangsorolási rendszereknek mindig elegendő mennyiséget kell biztosítaniuk a lakosság számára. 

Az aszályok minden évben az európai lakosság jelentős részét érintik, és az éghajlatváltozás hatásai miatt várhatóan gyakoribbá és súlyosabbá válnak. Dél-Európa lesz a leginkább érintett. A vízkorlátozás és a vízadagolás átmeneti, vészhelyzeti választ adhat az aszályokra és a vízhiányos körülményekre. Az éghajlatváltozás várható hatásai miatt, valamint tartós vagy visszatérő vízhiány esetén más intézkedéseket kell előnyben részesíteni és hosszú távon fenntartani, például a vízigény csökkentésére irányuló víztakarékossági intézkedéseket és a vízellátásnak a víz újrafelhasználása révén történő növelésére irányuló innovatív stratégiákat, például az esővíz begyűjtését, a szürkevíz újrahasznosítását és a sótalanítást. 

A vízkorlátozási és vízadagolási intézkedések elfogadásának és végrehajtásának megkönnyítése érdekében szükség van a különböző szereplők érdekelt feleinek részvételére. A legfontosabb érintett ágazatok a háztartási vízellátás, a mezőgazdaság, az ipar és a turizmus, az érdekelt felek pedig az egyének, szervezetek, intézmények, döntéshozók vagy politikai döntéshozók, akik meghatározzák vagy érintik ezeket az intézkedéseket. A hatóságok általi közvetlen ellenőrzés és végrehajtás lehetőségei mellett az érdekelt felek bevonása elengedhetetlen az ilyen intézkedések széles körű és megfelelő végrehajtásához és finomhangolásához a lehető legnagyobb hatékonyság elérése érdekében. 

A vízkorlátozási és vízadagolási intézkedéseket gyakran az aszálykezelési tervek vagy stratégiák részeként hajtják végre. Fontos előmozdítani valamennyi érdekelt fél aktív részvételét e tervek kidolgozása során annak érdekében, hogy a döntéshozatali folyamat előtt ki lehessen kérni az érdekelt felek különböző véleményét, és enyhíteni lehessen az érdekelt felek közötti konfliktusokat. Az ilyen tervek és stratégiák kidolgozásának, valamint az intézményi aszálypolitikával való kapcsolatuk megértésének előfeltétele a jogszerű érdekelt felek célirányos leírása, beleértve érdekeiket, értékeiket és kockázatmegközelítésüket. A helyi érdekelt felek ismerik a legjobban a különböző vízhasználati ágazatokat és a hidrológiai ciklus összetevőit, és biztosítani tudják, hogy a célok koherensek legyenek, és azokat ott hajtsák végre, ahol a társadalmi-gazdasági költségek a legalacsonyabbak. Az aktív részvétel hozzájárul az optimális fenntartható egyensúly eléréséhez, figyelembe véve a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontokat, és elősegítve a konszenzusos döntéshozatal hosszú távú folytatását. 

A konfliktusok lehetséges forrásának egyik példája a vízkészletek elosztása az ivóvízágazat és a mezőgazdasági ágazat között aszályos helyzetekben. Általában az ivóvízágazat élvez elsőbbséget, amely az igények 100%-át elégíti ki, míg a mezőgazdasági öntözésre elkülönített mennyiségek a fennmaradó rendelkezésre álló vízmennyiségtől függenek, és ritkán felelnek meg az igényeknek. Annak érdekében, hogy az aszálykezelési tervekben és stratégiákban meghatározott, az aszályok során történő vízhasználat előnyben részesítésének elfogadottsága növekedjen, fontos, hogy az ivóvíz- és a mezőgazdasági ágazat érdekelt felei találkozzanak, és lehetővé tegyék a prioritások meghatározásának és a különböző érdekek kiegyensúlyozásának módjáról szóló megbeszéléseket. 

A vízkorlátozások és a vízadagolás nagyon hatékony intézkedések a vízigény csökkentésére a vízhiány és az aszályos vészhelyzetek idején. Ezek nagyon gyorsan végrehajthatók, és gyors hatással vannak a vízigény csökkentésére. Egyes esetekben még hosszú távon is hatékonyak, amikor a tanulási hatások miatt már nem írnak elő korlátozásokat. Mindkét intézkedést azonban nem szabad szándékosan végrehajtani a vízhiánnyal kapcsolatos problémák hosszú távú enyhítése érdekében. A siker egyik fontos tényezője általában az érdekelt felek és a nyilvánosság tudatos bevonása, valamint a társadalomra vonatkozó vízkorlátozások bevezetésére vonatkozó jogi hatáskör. 

Korlátozó tényező, hogy az intézkedések csak akkor hatékonyak, ha a megfelelést ellenőrzik, ami magas ellenőrzési költségekhez vezethet. Emellett a szükséges aszálykezelési tervek, eljárások és jogszabályok kidolgozása nagyon időigényes folyamat, amely adminisztratív költségekkel jár. 

A kötelező vízkorlátozások rövid idő alatt jelentős vízmegtakarítást eredményezhetnek, ami csak a jelentős áremelkedésekhez hasonlítható. A korlátozásokat általában előnyben részesítik a gazdasági eszközökkel szemben olyan átmeneti helyzetekben, amikor kritikusan korlátozott a vízellátás. Ezek az intézkedések azonban a társadalmi-gazdasági jólét csökkenésével és a kormányzati bevételi források jelentős csökkentésével járnak, amelyekre szükség lehet a rendszerhatékonysági intézkedések végrehajtásához. A vízkorlátozások kényelmetlenségi költségeket, allokációs hatékonysági költségeket és jelentős végrehajtási költségeket vonnak maguk után. 

Más intézkedések, mint például a részletes aszálykezelési tervek és a fennmaradó vízkészletek óvatosabb felhasználását lehetővé tevő megbízható korai aszály-előrejelző rendszer bevezetése gazdasági szempontból relevánsak, mivel segíthetnek csökkenteni a súlyos vízkorlátozások vagy a vízmennyiség-szabályozási intézkedések bevezetésének kockázatát. 

A víz-keretirányelv az illetékes hatóságokat általában véve a víztakarékosság felé orientálhatja. A víz-keretirányelv 9. cikke (vízárazás) a vízkorlátozásokkal együtt is végrehajtható. Az aszálykezelési tervek, amelyek a víz-keretirányelv intézkedési programjának hatálya alá is tartozhatnak, általában korlátozásokat és módszereket tartalmaznak az aszályos események esetén történő elosztásra vonatkozóan. A vízhasználat vízhiány vagy aszály idején történő korlátozásának gyakorlata számos tagállam vízelosztási politikájában szerepel, és néhány tagállamban a korlátozásokat a vízfelhasználók hierarchiája szerint határozzák meg. Az absztrakciós szabályok néha szigorúbbak a krónikus vízhiánnyal küzdő területeken. 2020-ban új uniós rendelet született a víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről ((EU) 2020/741 rendelet). Az újrahasznosított víz fontos erőforrás a vízhiány idején. 

A vízhiányos és aszályos helyzetekben (néhány napon vagy héten belül) nagyon gyorsan végrehajthatók a vízkorlátozási és -szabályozási intézkedések. Az egyértelmű eljárások – például az aszálykezelési tervben meghatározottak – felgyorsíthatják ezen intézkedések végrehajtását. Az ilyen eljárásokról szóló megállapodás azonban időigényesebb folyamat lehet, mivel valamennyi érdekelt felet be kell vonnia, és ellentétes érdekeik lehetnek, például a különböző ágazatok vízellátásának rangsorolása tekintetében. 

A vízvisszatartó rendszerek és az adagolási intézkedések élettartama általában 1 év, mivel azokat vízhiányos és aszályos helyzetekben vészhelyzeti intézkedésként alkalmazzák. Ezeknek a biztosoknak a hatékonyságát folyamatosan értékelni kell, és az ezen intézkedéseket végrehajtó eljárásokat ennek megfelelően ki kell igazítani. Tartós vízhiány esetén más intézkedéseket kell előnyben részesíteni, amelyeket hosszú távon hajtanak végre és tartanak fenn.