Vízkorlátozások és vízadagolás

A vízkorlátozási és vízadagolási intézkedések elfogadásának és végrehajtásának megkönnyítése érdekében szükség van a különböző szereplők érdekelt feleinek részvételére. A legfontosabb érintett ágazatok a háztartási vízellátás, a mezőgazdaság, az ipar és a turizmus, az érdekelt felek pedig egyének, szervezetek, intézmények, döntéshozók vagy politikai döntéshozók, akik meghatározzák vagy érintik ezeket az intézkedéseket. A hatóságok általi közvetlen ellenőrzés és végrehajtás lehetőségei mellett az érdekelt felek bevonása elengedhetetlen az ilyen intézkedések széles körű és megfelelő végrehajtásához és finomhangolásához a lehető legnagyobb hatékonyság elérése érdekében. 

A vízkorlátozási és vízadagolási intézkedéseket gyakran az aszálykezelési tervek vagy stratégiák részeként hajtják végre. Fontos előmozdítani valamennyi érdekelt fél aktív részvételét e tervek kidolgozása során annak érdekében, hogy a döntéshozatali folyamatot megelőzően kikérjék az érdekelt felek különböző véleményeit és enyhítsék az érdekelt felek közötti konfliktusokat. Az ilyen tervek és stratégiák kidolgozásának, valamint az intézményi aszálypolitikával való kapcsolatuk megértésének előfeltétele a legitim érdekelt felek célirányos leírása, beleértve érdekeiket, értékeiket és kockázati megközelítéseiket. A helyi érdekelt felek ismerik a legjobban a különböző vízfelhasználási ágazatokat és a hidrológiai ciklus összetevőit, és biztosítani tudják, hogy a célok koherensek legyenek, és azokat ott hajtsák végre, ahol a társadalmi-gazdasági költségek a legalacsonyabbak. Az aktív részvétel hozzájárul az optimális fenntartható egyensúly eléréséhez, figyelembe véve a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontokat, és megkönnyítve a konszenzusos döntéshozatal hosszú távú folytatását. 

A konfliktusok egyik lehetséges forrása a vízkészletek elosztása az ivóvízágazat és a mezőgazdasági ágazat között aszályos helyzetekben. Általában a szükségletek 100%-át kielégítő ivóvízágazat élvez elsőbbséget, míg a mezőgazdasági öntözésre szánt mennyiségek a rendelkezésre álló vízmennyiségtől függnek, és ritkán felelnek meg az igényeknek. Annak érdekében, hogy az aszálykezelési tervekben és stratégiákban meghatározott aszályok idején jobban elfogadják a vízhasználat elsőbbségét, fontos összehozni az ivóvíz-ágazat és a mezőgazdasági ágazat érdekelt feleit, és lehetővé tenni a prioritások meghatározásának és a különböző érdekek közötti egyensúly megteremtésének módjáról szóló megbeszéléseket. 

A vízkorlátozások és az adagolás nagyon hatékony intézkedések a vízigény csökkentésére vízhiány és vészhelyzeti aszály idején. Nagyon gyorsan megvalósíthatók, és gyors hatással vannak a vízigény csökkentésére. Egyes esetekben még hosszú távon is hatékonyak, amikor a tanulási hatások miatt már nem vezetnek be korlátozásokat. Azonban egyik intézkedést sem szabad szándékosan végrehajtani a vízhiánnyal kapcsolatos problémák hosszú távú enyhítése érdekében. Általánosságban fontos sikertényező az érdekelt felek és a lakosság tudatos bevonása, valamint a vízkorlátozások társadalmi életbe léptetésére vonatkozó jogi hatáskör. 

Korlátozó tényező, hogy az intézkedések csak akkor hatékonyak, ha ellenőrzik a megfelelést, ami magas ellenőrzési költségekhez vezethet. Emellett a szükséges aszálykezelési tervek, eljárások és jogszabályok kidolgozása nagyon időigényes folyamat, amely adminisztratív költségekkel jár. 

A kötelező vízkorlátozások rövid idő alatt jelentős vízmegtakarítást eredményezhetnek, ami csak a jelentős áremelkedésekhez hasonlítható. A korlátozásokat általában előnyben részesítik a gazdasági eszközökkel szemben olyan átmeneti helyzetekben, amikor kritikusan korlátozott a vízellátás. Az ilyen intézkedések azonban a társadalmi-gazdasági jóllét csökkenésével és a kormányzati bevételi források jelentős csökkentésével járnak, amelyekre szükség lehet a rendszerhatékonysági intézkedések végrehajtásához. A vízkorlátozások kellemetlen költségeket, allokációs hatékonysági költségeket, valamint jelentős végrehajtási költségeket eredményeznek. 

Más intézkedések, mint például a részletes aszálykezelési tervek és egy megbízható aszály-előrejelző rendszer bevezetése, amely lehetővé teszi a fennmaradó vízkészletek óvatosabb felhasználását, gazdasági szempontból relevánsak, mivel segíthetnek csökkenteni a súlyos vízkorlátozások vagy árképzési intézkedések bevezetésének kockázatát. 

A víz-keretirányelv az illetékes hatóságokat általában a víztakarékosság felé terelheti. A víz-keretirányelv 9. cikke (vízárazás) a vízkorlátozásokkal együtt is végrehajtható. Az aszálykezelési tervek, amelyek a víz-keretirányelv intézkedési programjának hatálya alá is tartozhatnak, általában korlátozásokat és adagolási módszereket tartalmaznak aszályos események esetére. Számos tagállam vízelosztási politikája tartalmazza azt a gyakorlatot,hogy vízhiány vagy aszály idején korlátozzák a vízhasználatot, ésnéhány tagállamban a korlátozásokat a vízfelhasználókhierarchiája szerinthatározzák meg. A vízkivételre vonatkozó szabályok néha szigorúbbak a krónikus vízhiánnyal küzdő területeken. 2020-banúj uniós rendeletjelent mega víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről ((EU) 2020/741 rendelet). Az újrafelhasznált víz fontos erőforrás a vízhiány idején. 

Vízhiányos és aszályos helyzetekben (néhány napon vagy héten belül) a vízkorlátozási és -adagolási intézkedések nagyon gyorsan végrehajthatók. A – például aszálykezelési tervben meghatározott – egyértelmű eljárások felgyorsíthatják ezen intézkedések végrehajtását. Az ilyen eljárásokról szóló megállapodás azonbanidőigényesebbfolyamat lehet, mivel valamennyi érdekelt feletbe kell vonni,és ütközhetnek egymással az érdekek,például a különböző ágazatok vízellátásának rangsorolása tekintetében. 

A vízvisszatartóeszközök és az adagoló intézkedések élettartama általában1 évnél hosszabb, mivelvízhiányos és aszályos helyzetekben vészhelyzeti intézkedésként alkalmazzák őket. Ezen egyszerűbiztosítókhatékonyságát folyamatosan értékelni kell,és az ezen intézkedéseket végrehajtó eljárásokat ennek megfelelően ki kell igazítani. Tartós vízhiány eseténmás intézkedéseket kell előnyben részesíteni, amelyeket hosszú távon hajtanak végre éstartanak fenn.