A glasgow-i árvízkockázatok fogáskezelési megközelítése

A White Cart Water évtizedek óta nyomort okoz a Glasgow déli részén élő lakosoknak és vállalkozásoknak. A folyó hajlamos az áradásokra. Már tizenkét órányi eső is hat méterrel megemelheti a vízszintet, ami a folyót tomboló patakká változtathatja, miközben lendületet gyűjt a város sebezhető külvárosai felé. Az elmúlt 100 évben több mint 20 jelentős árvizet okoztak viszonylag kisebb viharok. Az egyik legemlékezetesebb a Hogmanay volt 1984-ben, amikor 500 házat elárasztottak és több millió font kárt okoztak. Csak 12 nappal később az áradások további nyomort okoztak ugyanazon a területen. 1990-ben ismét megverték a környék lakóit. 1994-ben a folyó több helyen újra feltörte a partjait, és 1999-ben a családok több ezer font kárt szenvedtek, amikor a víz elérte a derékmagasságot otthonukban. Becslések szerint összesen 1710 lakóépületet és 40 vállalkozást fenyeget az áradás veszélye, bár az e területen található lakások bérleti jellege miatt ez több mint 6700 otthonnak felel meg, és a becsült kárköltségek 2008-as értéken meghaladják a 100 millió fontot, ha nem történik semmi.

A Fehér Kosár vízfolyosó mentén meglévő árvízvédelmi rendszerek elaprózottak és elszigeteltek voltak. Jelentős beruházásokra volt szükség ahhoz, hogy az ingatlanokat ne csak a jelenlegi árvízkockázatoktól, hanem a globális éghajlatváltozás következtében várható gyakoribb áradásoktól is megvédjék. Az UKCP09 előrejelzései, a közepes kibocsátási forgatókönyv és a glasgow-i 2050-es időhorizont alapján a folyami áradások súlyossága (1:100 éves eseményszám 1:200 éves eseményszámra) és a pluviális áradások súlyossága (évi 1:100-ról évi 1:200-ra) nőni fog.

Az ismételt áradások veszélye a háztartások, a vállalkozások és a helyi gazdaság számára is komoly biztosítási nehézségeket okozott. 2002 végén a biztosítási ágazat visszavonta a magas kockázatú területeken a megfizethető árvízbiztosításra vonatkozó garanciáját. Az ágazat megerősítette, hogy fontolóra kell vennie magasabb biztosítási díjak felszámítását, vagy akár az árvíz elleni védelem teljes elutasítását. Ez azt eredményezheti, hogy az ingatlanok értéke jelentősen csökken.

Az 1980-as és 1990-es évek árvizeinek közismertsége, valamint az a növekvő tudatosság, hogy a meteorológusok az éghajlatváltozás következtében a jövőben intenzívebb esőzési időszakokat terveznek, a Glasgow-i Városi Tanács egyik fő prioritásává tette a rendszer megoldásának megtalálását.

A program általános hatása az volt, hogy enyhítette a lakó- és üzleti ingatlanok áradását Glasgow külvárosának több területén a White Cart Water és Glasgow külvárosának két területén az Auldhouse Burn (a White Cart Water mellékfolyója). A program magában foglalta a Glasgow-tól felfelé eső árvízcsillapító területek építését is.

A rendszert úgy alakították ki, hogy védelmet nyújtson az 1%-os (100 évből egy) árvízesemény ellen, figyelembe véve az éghajlatváltozás 2050-ig történő előrejelzését, amely a jelenlegi helyzet alapján (2006-os adatok) 0,5%-os (200 évből egy) árvízeseménynek felel meg; valamint hogy fenntartható, környezetbarát megoldást nyújtson az árvizek problémájára.

1984 óta számos tanulmányt végeztek annak érdekében, hogy megfelelő árvízmegelőzési rendszert határozzanak meg a fehér kosaras víz és mellékfolyója számára, amely védelmet nyújt a 200 éves eseményig (ami a figyelembe vett éghajlatváltozási előrejelzések szerint 2050-re 100 éves eseményig terjedő védelemnek felel meg). 2002-ben a rendszer fejlesztése tanácsadó mérnökök segítségével kezdődött. Az ennek eredményeként létrejött White Cart Water Flood Prevention Scheme, Skócia legnagyobb árvízvédelmi rendszere 2004 novemberében jelent meg, és a skót kormány 2006-ban hagyta jóvá.

A rendszer a vízgyűjtő-gazdálkodási elven alapul. Egyesíti a legmodernebb mérnöki megoldásokat és a természetes árvízkockázat-kezelési technikákat. Ennek központi eleme a felső vízgyűjtőben az árvizek tárolásának optimalizálása, lehetővé téve, hogy a városon belüli árvízvédelmi falak elfogadható magasságra korlátozódjanak, segítve a vadon élő állatok és növények meglévő élőhelyeire gyakorolt hatás korlátozását, és elkerülve a folyó és a közösség közötti akadályok létrehozását. Az alternatív megközelítés egy "csak falak" megoldás lenne, amely elfogadhatatlanul magas falak építését eredményezte volna a folyó városi folyosója mentén.

A terv magában foglalta három árvízvédelmi terület megépítését a város felett, hogy ideiglenesen visszatartsák a szélsőséges esőzések által generált árvíz nagy részét, és ellenőrizzék a városon áthaladó víz kibocsátását elfogadható szintre. Összesen 33 helyszínt vettek figyelembe a legfeljebb tizenhat méter magas gátakkal rendelkező tárolótartályok építéséhez; ezeket a helyszíneket méretük, domborzatuk, geotechnikai alkalmasságuk és a kapcsolódó környezeti hatások szempontjából értékelték. A figyelembe vett területek közül többet jelentős környezetvédelmi és geotechnikai aggályok miatt elvetettek. A három végül megépített árvízvédelmi terület együttesen több mint 2,6 millió köbméter árvizet képes visszatartani, és akár 45%-kal csökkentheti a folyók csúcsáramlatait.

A tárolóterületek sikeres működésének központi eleme volt a világ legnagyobb Hydro-Brake áramlásszabályozó berendezéseinek beépítése az egyes tárolóterületek három gátjába. A Hydro-Brake-et úgy tervezték, hogy a víz a lehető leghosszabb ideig korlátlanul áramolhasson rajta keresztül. Amikor árvízhelyzetben a víz eléri az előre meghatározott magasságot, a Hydro-Brake szabályozott sebességgel aktiválja és kiengedi a vizet a folyóba. A tárolóhelyek az év nagy részében szárazak maradnak.

A vihar idején az átmeneti tárolóterületek jelentősen csökkentik az áramlást a folyásirányban. Mindazonáltal ez a jelentősen lecsökkent vízhozam az árvíztároló területektől lefelé eső nagy vízgyűjtő területtel együtt továbbra is fenyegetést jelent, és alkalmas arra, hogy áradásokat okozzon Glasgow-ban. Ezért alacsony falak és töltések formájában árvízvédelmet is építettek a folyófolyosó kiválasztott részein a városon keresztül, amelynek teljes hossza 7,6 km.

Ezek a munkálatok lehetőséget biztosítottak a folyófolyosó mentén és a tárolóhelyek körüli környezet javítására is. A Hydro-fékeket tartalmazó központi betonátereket nagy földgátak zárták be, amelyeket főként a helyszínen nyert anyagok felhasználásával építettek, ami jelentősen korlátozta a nehéz tehergépjárművek szállításának szükségességét 180 000 köbméter anyag szállítására. Ahelyett, hogy ezeknek a tározóknak a betonszerkezeteit szabadon hagyták volna, mivel valószínűtlen, hogy használják őket, áldozati anyaggal (talajjal) töltötték meg őket. Fűtakarót hoztak létre annak biztosítása érdekében, hogy a gátak elvegyüljenek a meglévő tájjal. Ezeket a kiömlőcsatornákat csak akkor telepítenék, ha 1:200 éves árvízesemény történne, amely esetben a felszabaduló víz ereje kiöblítené.

A gátakat és a folyótorkolatokat úgy alakították ki, hogy azok ne akadályozzák a halak és emlősök felfelé és lefelé irányuló mozgását. A csatornák alapja terelőlapokat és sziklákat tartalmaz, hogy változatos áramlási mintázatot biztosítson, és minimális vízmélységet tartson fenn a halak alacsony áramlású áthaladásához. Ezenkívül nincsenek hidraulikus cseppek, a culvert alapja ugyanazon a lejtőn helyezkedik el, mint az eredeti folyómeder. A folyótorkolat teljes hosszában emlős szegélyeket is biztosítottak, és a folyamatos megfigyelés azt mutatta, hogy ezeket a vidrák mindhárom helyszínen használják. Emellett az árvízvédelmi területeket lehetőségnek tekintették a biológiai sokféleség növelésére a vadon élő állatok és növények mesterséges élőhelyeinek létrehozása révén: 6000 újonnan ültetett fával, cserjéssel és több mint 90 000 négyzetméter fajgazdag nedves gyepterülettel, sekély karcolásokkal és tavakkal. Hasonlóképpen, a városon belül egy meglévő park felújítására került sor, kertek és allokációk díszítésére. Emellett mesterséges élőhelyeket hoztak létre madarak, denevérek és vidrák számára, és 1000 fát ültettek. A fejlesztések szintén hozzájárultak a zöld rekreációs terek fejlesztéséhez.

A glasgow-i városi tanács elismerte annak fontosságát, hogy a főbb érdekelt feleket bevonják a rendszer megvalósításába. Irányítócsoportot és munkacsoportokat hoztak létre a rendszer fejlesztésének elősegítésére, lehetővé téve a felső vízgyűjtő terület helyi hatóságai és a környezetvédelmi ügynökségek számára, hogy a korai szakaszoktól a végleges formáig hozzájáruljanak a rendszerhez. Ez létfontosságú tényezőnek bizonyult annak biztosításában, hogy a tervezési és környezetvédelmi korlátokat már korai szakaszban azonosítsák. Biztosította továbbá, hogy a projektbe beépítsék a környezeti, fejlesztési és rekreációs előnyök lehetőségeit, valamint az éghajlatváltozás mérséklését.

A rendszer műszaki terveinek kidolgozását egy környezetvédelmi munkacsoport (EWG) létrehozása egészítette ki, amely a Skót Környezetvédelmi Ügynökség, a Skót Természeti Örökség, a Skót Víz, a helyi halászati/halászati csoportok és a Királyi Madárvédelmi Társaság érdekelt feleiből, valamint a három érintett helyi hatóság (Glasgow városi tanácsa, East Renfrewshire tanácsa és South Lanarkshire tanácsa) környezetvédelmi szakembereiből állt. A szakértői munkacsoport munkája hozzájárult a rendszer környezeti hatásának minimalizálásához és – amennyiben lehetséges – a természeti környezet javításához, ezáltal hozzájárulva egy fenntartható árvízmegelőzési rendszer kidolgozásához.

A konzultáció kulcsfontosságú szempont volt a rendszer kidolgozása és az utolsó három árvízvédelmi terület kiválasztása során. A személyes megbeszélések és egy széles körű nyilvános kiállítás révén összegyűjtötték az érintett felek nézeteit és véleményét, és lehetőség szerint beépítették a tervbe. A nyilvánosságot rendszeres hírlevelek terjesztése és egy erre a célra létrehozott weboldal révén teljes körűen tájékoztatták a projekt alakulásáról és előrehaladásáról. A projekt mérete és hatóköre ellenére csak korlátozott kifogások érkeztek, amelyeket később vita útján, nyilvános helyi vizsgálat nélkül rendeztek.

Az érdekelt felek bevonásának részletes folyamata a program benyújtását megelőzően valamivel több mint két évig tartott, és kisebb mértékben folytatódott abban az időszakban, amikor a skót miniszterek a programot mérlegelték, ami további tizennyolc hónap volt.

A projekt korai szakaszában egy teljes munkaidős összekötő tisztviselőt neveztek ki az érdekelt felek bevonásának kezelésére, aki az építési munkálatok befejezéséig részt vett a folyamatban; ez az érdekelt felek által felvetett kifogások nagyon alacsony számához vezetett.

A környező helyi hatóságok és a projektcsapat közötti együttműködés és együttműködés döntő fontosságú volt a projekt zökkenőmentes áthaladásának biztosításához a jogszabályban előírt jóváhagyási eljárásokon keresztül.

Számos földalatti szolgáltatás jelenléte, a meglévő épületek közelsége, az invazív fajok (köztük a japán csomós és az óriás hogweed) és a korlátozott hozzáférés jelentős kihívássá tette a városi árvízvédelem tervezését és azt követő megépítését. Az elfogadott építési forma figyelembe vette ezeket és más korlátokat, és a legmegfelelőbb megoldás elérésére törekedett. Számos területen az árvízvédelem megépítéséhez csak a folyóvízből lehetett hozzáférni. Ahol erre szükség volt, ideiglenes sziklavontatású utakat és munkaállványokat építettek a folyón belül.

Az építési munkálatokat két külön szerződés keretében végezték el 2008 és 2011 között, a szerződések összértéke 53 millió GBP (63 millió EUR) volt. A Cathcart-i White Cart Water árvízvédelmét a skót kormány 40 millió font 80 százalékos támogatása támogatta. A skót kormány olyan rendszert vezetett be, amelyben a tőke árvízkockázat-kezelési munkálatainak 80%-át finanszírozza.

Becslések szerint az árvizek előre jelzett kockázata kevesebb mint 1%-ra csökkent (beleértve a 2050-re várható jövőbeli éghajlatváltozási hatásokat is), ami a jelenlegi helyzet alapján kevesebb mint 0,5%-os kockázatnak felel meg. A bevezetett árvízvédelmi intézkedések hatékonynak bizonyultak az árvízkárok millióinak korai – akár a munkálatok befejezése előtti és utáni – elhárításában. 2011. február 4-én egy tízéves árvízesemény (10%-os éves túllépési valószínűség) hatása jelentősen csökkent, elsősorban az árvízi tárolóterületek hidraulikai teljessége miatt, és a becslések szerint 1–3 millió GBP összegű kárt sikerült elhárítani. 2011. november 29-én még nagyobb árvíz következett be. Ez az esemény röviddel a program befejezése után következett be, és mintegy 231 ingatlan elkerülte az árvizet, ami 12 millió font megtakarításnak felel meg. Az esemény utáni elemzés azt mutatta, hogy a rendszer a várakozásoknak megfelelően működik, és a modell-előrejelzések szorosan illeszkednek a megfigyelt adatokhoz.

A legfontosabb jogi eszköz maga a „rendszer”, amelyet az 1961. évi árvízmegelőzési (skóciai) törvény támogatott. Ez feljogosította a Tanácsot arra, hogy bizonyos meghatározott mérethatárokon belül ingatlanhoz jusson a rendszer által meghatározott munkák elvégzése céljából. Bár a rendszer biztosította a jogi keretet, a munkálatok elvégzéséhez a tervezésre és a környezetvédelmi jogszabályokra vonatkozó minden egyéb követelménynek teljesülnie kellett, és be kellett szerezni a munkálatok elvégzéséhez szükséges valamennyi külön engedélyt, engedélyt és/vagy engedélyt. Mivel a vízfolyások jelentik a határt a különböző helyi önkormányzatok között, összesen 14 különböző tervezési kérelmet kellett benyújtani. A gátszerkezetek közül kettőt a helyi hatóságok közötti határvonal kettéválasztott, és előírta, hogy a gát egyik részét az egyik helyi önkormányzatnál, a másik részét pedig egy másik önkormányzatnál benyújtott tervezési kérelemmel kell lefedni. Ezeket gondosan kellett kezelni és koordinálni. Ezenkívül a gátak kezelését szabályozó jogszabályok előírták, hogy a határral elválasztott gátért való jogi felelősséget egyetlen helyi hatóságnak kell viselnie. Ezt az érintett helyi hatóságok közötti együttműködés tette lehetővé.

A folyamatnak az összes érintett helyi hatóság és más érdekelt felek közötti együttműködése lehetővé tette a problémák kezelését, mielőtt azok olyan potenciális jogi akadályokká váltak volna, amelyek megállíthatták volna a folyamatot, vagy helyi közvélemény-kutatást vagy a skót kormány miniszterei általi ellenőrzést eredményezhettek volna. Ez volt a projekt sikeres megvalósításának kulcsa.

Az árvízmegelőzési rendszert a glasgow-i városi tanács 2004-ben támogatta, a skót kormány pedig 2006-ban hagyta jóvá. A felső vízgyűjtő árvízvédelmi területeinek és a városvédelemnek az építését két külön szerződés keretében végezték el, amelyek 2008 és 2011 között párhuzamosan zajlottak. A munkálatok 2011-ben fejeződtek be.

2019 nyaráig további 3 km városi védelmi fal épül a Clyde és Loch Lomond helyi árvízkockázat-kezelési terve alapján. Ez tovább javítja az árvízvédelmet, védve a városi régió más területeit.

A fizikai munkák tervezési élettartama 120 év.

Bill Douglas
Glasgow City Council
Flood Risk Management
Project Management and Design
Development and Regeneration Services (DRS)
231 George Street
Glasgow G1 1RX, United Kingdom
Tel.: +44 0141 287 8669
E-mail: bill.douglas@drs.glasgow.gov.uk

Generic e-mail: floodriskmanagement@drs.glasgow.gov.uk

Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége: Fenntartható, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens és élénk városok A Polgármesterek Szövetsége aláíróinak bevált gyakorlatai.