Az árvízkezelési tervek kiigazítása

Az uniós árvízvédelmi irányelv végrehajtása a nyilvánosság részvételét biztosító mechanizmusok létrehozását teszi szükségessé annak biztosítása érdekében, hogy a polgárokat bevonják az árvízkezelési ciklusba. Az árvizekről és a víz-keretirányelvről szóló irányelveknek megfelelően készített valamennyi értékelést, térképet és tervet hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára, és fel kell tölteni az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kezelt közös WISE digitális adattárba.

Az árvízkockázat-kezelési tervek az intézmények különböző (nemzeti és regionális) szintjeitől és a hatáskörök széles körétől kérnek hozzájárulást. Különböző konzultációs csatornákat használtak a nyilvánossággal és az érdekelt felekkel, és összességében az érdekelt felek széles körét bevonták az első árvízkockázat-kezelési tervek elkészítésébe (amelyek 2015-ig esedékesek). Az érdekelt felek körében a magánalanyok bevonása is nagyon fontos, mivel az árvízkockázat-kezelési tervekben előirányzott intézkedések végrehajtása nagyon gyakran közvetlenül vagy közvetve érinti a magántulajdonú ingatlanokat.

Egyes esetekben az élelmiszer-irányelv végrehajtása előnyös volt a különböző ágazatok (pl. árvízvédelem, vészhelyzeti tervezés, polgári védelem, területrendezés, biztosítás, folyók helyreállítása), a döntéshozók és a különböző területi léptékben működő érdekelt felek közötti koordináció és együttműködés hiányának javítása és megerősítése szempontjából. E jelentős erőfeszítések ellenére a különböző témák, különösen az árvízkockázat-kezelési tervek és a nemzeti alkalmazkodási stratégiák vagy tervek közötti koordináció hiánya továbbra is jelentős hiányosságot jelent az árvízkockázat megosztott kezelésében.

Az árvíztérképezési folyamat eredményeként számos európai vízfolyás és part menti terület sebezhetőségét térképezték fel és értékelték, így nagyon hasznos ismereteket nyújtottak az árvízveszélyes területek kezeléséhez. Az árvízkockázat-kezelési tervek első ciklusában azonban a pluviális árvízkockázatot (a talajbeszivárgási képességet meghaladó heves esőzések miatt) nem tekintették egyformán relevánsnak, és értékelése a folyami és tengerparti kockázatértékeléshez képest kevésbé volt részletes.

Az árvízkockázat-kezelési tervek kezelése során az adatok rendelkezésre állása, valamint az árvíztérképezési és -értékelési folyamat végrehajtásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrások – az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzéseket is figyelembe véve – a fő korlátok közé tartoznak.

Az árvízvédelmi irányelv gazdálkodási egységként fogadja el a vízgyűjtő-gazdálkodási skálát, és többszintű megközelítést alkalmaz a célok és a szabványok meghatározása tekintetében, ami pozitív jellemzője az alkalmazkodó kormányzásnak, különösen az éghajlatváltozás fényében. Az együttműködési mechanizmust támogató, a jogrendszerbe formálisan beágyazott megfelelő eszközök hiánya azonban korlátozhatja a határokon átnyúló együttműködést. Emellett a jogi keretek, az árvízkockázat-kezeléssel kapcsolatos politikai álláspontok, valamint a gazdasági, társadalmi és fizikai környezet közötti különbségek akadályozhatják a léptékek közötti megfelelő koordinációt és együttműködést.

Az árvízkockázat-kezelési terv elkészítése általában hatéves tervezési ciklust követ, amely szakértők széles körének bevonását igényli, beleértve a szárazföldi és part menti tervezőket, a hidrológusokat, a modellezőket, a környezettudósokat, a mérnököket stb. A terv kidolgozására fordítandó erőforrás- és időráfordítás az elemzés mértékétől, a terv stratégiai célkitűzéseitől és céljaitól, valamint az elemzésükhöz szükséges adatok és eszközök rendelkezésre állásától függ. Jelentőségére tekintettel külön erőforrásokat kell fordítani az érdekelt felek bevonására és a velük folytatott konzultációra is.

Az uniós árvízvédelmi irányelv előírja a tagállamok számára, hogy értékeljék, hogy a vízfolyásokhoz és partvonalakhoz közeli területeket veszélyezteti-e az áradás, térképezzék fel az árvíz mértékét, az e területeken veszélyeztetett eszközöket és embereket, és hozzanak megfelelő és összehangolt intézkedéseket ezen árvízkockázat csökkentése érdekében. Az irányelv azt is előírja a tagállamok számára, hogy vegyék figyelembe az éghajlatváltozásnak az árvizek nagyságára, gyakoriságára és helyére gyakorolt hatásait, és ezért ezeket a hatásokat építsék be az árvízkockázat-értékelésbe, -védelembe, -megelőzésbe és -felkészültségbe.

Magukon az árvízkockázat-kezelési terveken kívül az éghajlatváltozásnak és a hosszú távú fejleményeknek az árvizek előfordulására gyakorolt hatásai a tervezési folyamat és a jelentéstételi követelmények 2 megelőző lépésének részét képezik: mind az előzetes árvízkockázati értékelésnek, mind az árvízveszély- és árvízkockázati térképeknek egyértelművé kell tenniük, hogy az éghajlatváltozás hogyan szerepel (vagy nem szerepel) a feltérképezett forgatókönyvekben.

Az árvízvédelmi irányelvet a víz-keretirányelvvel összhangban kell végrehajtani, nevezetesen az árvízkockázat-kezelési tervek és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek összehangolása, valamint a nyilvánosság e tervek elkészítésében való részvételére vonatkozó eljárások összehangolása révén. Mindkét irányelv megerősíti a nyilvánosság azon jogát, hogy hozzáférjen ezekhez az információkhoz, és beleszólhasson a tervezési folyamatba. E koordináció támogatása érdekében külön útmutató dokumentum készült „Vízgyűjtő-gazdálkodása változó éghajlatban”címmel.

Az árvízkockázat-kezelési terv elkészítése három fő lépésen alapul, amelyek mindegyike két évig tart: i. előzetes árvízkockázati értékelés (PFRA); (ii) árvízveszély és árvízkockázat feltérképezése, (iii) árvízkockázat-kezelési tervek kidolgozása. A terv végrehajtási ideje nagymértékben függ a kitűzött céloktól és célértékektől, valamint a kapcsolódó azonosított intézkedésektől.

Az árvízkockázat-kezelési terveket az árvízvédelmi irányelvnek megfelelően hatévente felül kell vizsgálni. Ami a végrehajtást illeti, a tervekben szereplő konkrét intézkedések élettartama az intézkedés tipológiájától függ, amely hónapoktól évtizedekig változik.