Az árvízvédelmi tervek kiigazítása

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a pluviális, folyami és part menti árvizek következményei Európában összességében súlyosbodni fognak az árvizek intenzitásának és gyakoriságának az éghajlatváltozás miatti növekedése miatt (EEA, 2016, 2020). 2050-re a „minden marad a régiben” forgatókönyv szerint az európai árvizekből eredő éves gazdasági veszteségek közel ötszörösére nőhetnek (SWD(2019) 439).

Az árvizeket a következők okozhatják: i. heves esőzések vagy olvadékvíz, amikor a talaj beszivárgási kapacitását túllépik; ii. folyók, amikor a kibocsátások meghaladják a vízfolyások kapacitását és a szokásos folyómedrek vízkivezetését, a szárazföldön átterjedve; iii. a part menti áradásokért felelős viharhullámok. Az éghajlatváltozás várhatóan növeli a szélsőséges csapadékesemények gyakoriságát és nagyságrendjét, növeli az átlagos és szélsőséges hőmérsékleteket (amelyek fontosak a jég és a hóolvadás szempontjából), emeli a tengerszintet és fokozza a viharos időjárást, ami negatív hatással van a szélsőséges tengerszintre, ezáltal tovább súlyosbítva az árvízkockázatot. Másrészt a földhasználat megváltozása és a folyókra nehezedő antropológiai nyomás folyamatosan befolyásolja vízgyűjtő területeik természetes vízmegtartó és vízelvezető képességét. Ez a felszíni lefolyás és következésképpen a folyami csúcskibocsátás jelentős növekedésében nyilvánulhat meg, amely Északnyugat-Európa különböző részein várhatóan növekedni fog (Blöschl et al., 2019). Az alacsonyan fekvő part menti területeken a magas tengerszint és a nagy lefolyást eredményező csapadék együttes előfordulása összetett áradásokat okozhat (Bevaqua et al., 2019).

Az elmúlt években az árvízkezelés az árvizek elleni puszta védelemről az árvízkockázatok integrált kezelésére tért át. Európában ez a változás tükröződik az uniós árvízvédelmi irányelvben, amelyet az uniós víz-keretirányelvvel összhangban kell végrehajtani. Az árvízvédelmi irányelv előírja a tagállamok számára, hogy a víz-keretirányelv vízgyűjtő-gazdálkodási terveivel összhangban álló árvízkockázat-kezelési terveket dolgozzanak ki. Ebben a folyamatban az országok felkérést kapnak arra, hogy a folyók vízgyűjtő szintjén értékeljék az árvízkockázatot, térképeket állítsanak össze az árvízveszélyes területekről, és tájékoztassák a helyi közösségeket ezekről a kockázatokról. Az árvízkockázati térképeknek le kell fedniük azokat a földrajzi területeket, amelyek eláraszthatók alacsony (szélsőséges esemény-forgatókönyv), közepes (pl. legalább 100 éves visszatérési idejű) és nagy valószínűséggel bekövetkező események esetén. Ezen események mindegyike esetében az értékelésnek betekintést kell nyújtania az árvíz térbeli kiterjedésébe, a vízszintbe és a vízáramlás sebességébe. Az árvízkockázati térképek szintén nagyon hasznosak ahhoz, hogy tájékoztassák az érdekelt feleket az árvíznek kitett területek kitettségéről és sebezhetőségéről.

Az árvízkockázat-kezelési terveknek a kockázatkezelés valamennyi releváns szempontjával foglalkozniuk kell, a megelőzésre, a védelemre, a felkészültségre, valamint a közép- és hosszú távú tervezésre összpontosítva, figyelembe véve az adott vízgyűjtő vagy részvízgyűjtő jellemzőit, amelyekkel foglalkoznak. Az árvízkockázat-kezelési tervekben figyelembe lehet venni a zöld és a szürke intézkedések kombinációját az árvízzel kapcsolatos problémák vízgyűjtő méretekben történő enyhítése érdekében. A hagyományos árvízvédelmi (szürke) megoldások közé tartoznak a gátak, gátak, csatornák, viharos túlfeszültség-védelem és általában az akadályok. Az árvízkockázat-kezelési tervek magukban foglalhatják a zöld intézkedések előmozdítását is, beleértve a következőket: fenntartható földhasználati gyakorlatok, az árvízveszélyes területekről való irányított visszavonulás, a vízmegtartás javítása az árterek és vizes élőhelyek megőrzése és átminősítése révén, valamint árvízesemény esetén bizonyos területek ellenőrzött elárasztása. Az emberek és eszközök árvizeknek való kitettségét csökkentő fontos megoldások közé tartozik a figyelemfelkeltés, a korai előrejelzés és a biztosítási rendszerek használata is.

Az uniós árvízvédelmi irányelv végrehajtása megköveteli a nyilvánosság részvételét biztosító mechanizmusok létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok részt vegyenek az árvízkezelési ciklusban. Az árvizekről szóló irányelv és a víz-keretirányelv alapján készített valamennyi értékelést, térképet és tervet hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára, és fel kell tölteni az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kezelt közös digitális adattárba (WISE).

Az árvízkockázat-kezelési tervekhez az intézmények különböző (nemzeti és regionális) szintjeitől és széles körű kompetenciáktól kell hozzájárulást kérni. Számos konzultációs csatornát használtak a nyilvánossággal és az érdekelt felekkel, és összességében az érdekelt felek széles körét vonták be az első (2015-ig esedékes) árvízkockázat-kezelési tervek elkészítésébe. Az érintett érdekelt felek körében a magántulajdonú személyek bevonása is nagyon fontos, mivel a magántulajdonú ingatlanokat nagyon gyakran közvetlenül vagy közvetve érinti az árvízkockázat-kezelési tervekben előirányzott intézkedések végrehajtása.

Egyes esetekben az élelmiszer-irányelv végrehajtása előnyösnek bizonyult a különböző ágazatok (pl. árvízvédelem, vészhelyzeti tervezés, polgári védelem, területrendezés, biztosítás, folyók helyreállítása), a különböző térbeli léptékben működő döntéshozók és érdekelt felek közötti koordináció és együttműködés hiányának javítása és megerősítése szempontjából. E jelentős erőfeszítések ellenére a különböző témák, különösen az árvízkockázat-kezelési tervek és a nemzeti alkalmazkodási stratégiák vagy tervek közötti koordináció hiánya még mindig jelentős hiányosságot jelent az árvízkockázat megosztott kezelésében.

Az árvíztérképezési folyamat eredményeként számos európai vízfolyás és part menti terület sérülékenységét térképezték fel és értékelték, ezáltal nagyon hasznos ismereteket szolgáltatva az árvízveszélyes területek kezeléséhez. Az árvízkockázat-kezelési tervek első ciklusában azonban a pluviális árvízkockázatot (a talajbeszivárgási kapacitást meghaladó heves esőzések miatt) nem tekintették egyformán relevánsnak, és értékelése kevésbé volt részletes a folyami és part menti kockázatok értékeléséhez képest.

Az árvízkockázat-kezelési tervek kezelése során a fő korlátok közé tartozik az adatok rendelkezésre állása, valamint az árvíztérképezési és -értékelési folyamat végrehajtásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrások, figyelembe véve az éghajlatváltozási előrejelzéseket is.

Az árvízvédelmi irányelv a vízgyűjtő területek skáláját fogadja el gazdálkodási egységként, és többszintű megközelítést alkalmaz a célok és a szabványok meghatározása tekintetében, ami pozitív tulajdonsága az adaptív irányításnak, különösen az éghajlatváltozás fényében. A jogrendszerbe formálisan beágyazott, az együttműködési mechanizmust támogató megfelelő eszközök hiánya azonban korlátozhatja a határokon átnyúló együttműködést. Emellett a jogi keretek, az árvízkockázat-kezeléssel kapcsolatos politikai álláspontok, valamint a gazdasági, társadalmi és fizikai környezet közötti különbségek akadályozhatják a méretarányok közötti megfelelő koordinációt és együttműködést.

Az árvízkockázat-kezelési terv elkészítése általában hatéves tervezési ciklust követ, amely szakértők széles körének bevonását igényli, beleértve a szárazföldi és part menti tervezőket, a hidrológusokat, a modellezőket, a környezettudósokat, a mérnököket stb. A terv kidolgozására fordítandó erőforrás- és időráfordítás az elemzés mértékétől, a terv stratégiai célkitűzéseitől és céljaitól, valamint az elemzésükhöz szükséges adatok és eszközök rendelkezésre állásától függ. Jelentősége miatt külön forrásokat kell elkülöníteni az érdekelt felek bevonására és a velük folytatott konzultációra is.

Az uniós árvízvédelmi irányelv előírja a tagállamok számára, hogy mérjék fel, hogy a vízfolyásokhoz és partvonalakhoz közeli területeket fenyegeti-e árvízveszély, térképezzék fel az árvíz kiterjedését, a veszélyeztetett eszközöket és embereket ezeken a területeken, és hozzanak megfelelő és összehangolt intézkedéseket ezen árvízkockázat csökkentése érdekében. Az irányelv azt is előírja a tagállamok számára, hogy vegyék figyelembe az éghajlatváltozásnak az árvizek nagyságrendjére, gyakoriságára és helyére gyakorolt hatásait, és ezért ezeket a hatásokat építsék be az árvízkockázat-értékelésbe, -védelembe, -megelőzésbe és -felkészültségbe.

Magukon az árvízkockázat-kezelési terveken kívül az éghajlatváltozásnak és a hosszú távú fejleményeknek az árvizek előfordulására gyakorolt hatásai a tervezési folyamat és a jelentéstételi követelmények 2. részét képezik: mind az előzetes árvízkockázat-értékelésnek, mind az árvízveszély- és árvízkockázati térképeknek egyértelművé kell tenniük, hogy az éghajlatváltozás hogyan szerepel (vagy nem szerepel) a feltérképezett forgatókönyvekben.

Az árvízvédelmi irányelvet a víz-keretirányelvvel összhangban kell végrehajtani, különösen az árvízkockázat-kezelési tervek és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek összehangolása, valamint a nyilvánosság e tervek elkészítésében való részvételére vonatkozó eljárások összehangolása révén. Mindkét irányelv megerősíti a nyilvánosság ahhoz való jogát, hogy hozzáférjen ezekhez az információkhoz, és beleszólhasson a tervezési folyamatba. E koordináció támogatása érdekében külön útmutatót készítettek „A vízgyűjtő-gazdálkodás a változó éghajlatban” címmel.

Az árvízkockázat-kezelési terv elkészítése három, egyenként két évig tartó fő lépésen alapul: i. előzetes árvízkockázat-értékelés (PFRA); ii. árvízveszély- és árvízkockázat-térképezés; iii. árvízkockázat-kezelési tervek (FRMP) kidolgozása. A terv végrehajtási ideje nagymértékben függ a kitűzött céloktól és célkitűzésektől, valamint a kapcsolódó azonosított intézkedésektől.

Az árvízkockázat-kezelési terveket az árvízvédelmi irányelvnek megfelelően hatévente felül kell vizsgálni. Ami a végrehajtást illeti, a tervekben szereplő konkrét intézkedések élettartama az intézkedés tipológiájától függ, amely hónapoktól évtizedekig terjedhet.