Az éghajlatváltozás mérséklése az egészségügyi ágazatban

Az egészségügyi ágazat kritikus szerepet játszik a társadalom jóllétében, de jelentős mértékben hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz is. Míg az éghajlatváltozás egészségügyi kockázatainak tanulmányozása ma már jól megalapozott kutatási terület (Kirk et al. 2021, Pichler et al., 2019) továbbra is fejlődik annak megértése,

A nettó zéró kibocsátás elérése érdekében a társadalom dekarbonizációjára irányuló törekvés részeként ezért az egészségügyi ágazat ÜHG-kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedéseknek a megoldás részét kell képezniük. Ezért az éghajlat-politikai fellépés lehetőségeinek azonosításához kulcsfontosságú annak megértése, hogy hol fordulnak elő kibocsátások az egészségügyi rendszerekben.

Melyek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás forrásai az egészségügyi ágazatban?

Az ÜHG-elszámolás normáit követve az egészségügyi ágazatból származó kibocsátások három fő kategóriába sorolhatók:

• A közvetlen kibocsátások (1. alkalmazási kör) a helyszíni energiafelhasználásból, például fűtésből, hűtésből és generátorokból, valamint a nagy hatású orvosi gázok, például érzéstelenítők használatából származnak.
• A vásárolt energiából származó közvetett kibocsátások (2. alkalmazási kör)a külső szolgáltatóktól vásárolt villamos energiához, fűtéshez és hűtéshez kapcsolódnak.
• Az egyéb közvetett kibocsátások (3. alkalmazási kör) magukban foglalják a gyógyszerek, az orvosi berendezések és az étkeztetési szolgáltatások előállításából és szállításából, valamint a személyzet és a betegek szállításából, a takarítási szolgáltatásokból és a hulladékgazdálkodásból származó kibocsátásokat.

Forrás: Health Care Without Harm (Egészségügyi ellátás ártalom nélkül), 2022

Az Európai Unióban az egészségügyi ágazat 2014-ben átlagosan a nemzeti ÜHG-kibocsátás 4,29%-áért volt felelős (Health Care Without Harm, 2021). Ugyanakkor jelentős eltérések vannak az országok között az egészségügyi ellátás által okozott nemzeti kibocsátások arányában (néhány országban 2% és 6% között), valamint magukban az egészségügyi ellátásból származó kibocsátások forrásaiban, amelyek a hatály alá tartoznak.

Megjegyzések: Az adatok 2018-ra vonatkoznak. *Az EGT-32 átlagai nem tartalmazzák Ciprust, Liechtensteint és Máltát, mivel ezekre az országokra vonatkozóan nem álltak rendelkezésre adatok.

Az 1. alkalmazási kör az egészségügyi létesítményekben előforduló közvetlen kibocsátásokra vonatkozik. A 2. alkalmazási kör az egészségügyi létesítményekben felhasznált vásárolt villamos energia közvetett kibocsátására vonatkozik. A 3. alkalmazási kör az egészségügyi ellátási lánc minden más közvetett kibocsátására vonatkozik.

Forrás: Az OECD-ből átvéve (2025).

Az egészségügyi ellátásból származó kibocsátások többsége közvetett forrásokból származik. 2018-ban az uniós országokban az egészségügyi ellátásból származó kibocsátások mintegy 78%-a az ellátási láncokból származott (3. alkalmazási kör), ami rávilágít a beszerzési és termelési rendszerek fontosságára a kibocsátások csökkentésére irányuló erőfeszítésekben (2018-as uniós átlag Ciprus és Málta nélkül, saját számítások az OECD alapján, 2025).

Egészségügyi kibocsátások számokban

¹ 2018. évi EGT–32 átlag (Ciprus, Liechtenstein és Málta kivételével, saját számítások az OECD alapján, 2025)
² 1995–2019 (Haagenars et al., 2025)

Hogyan csökkentheti az egészségügyi ellátás a kibocsátást?

Az egészségügyi ellátás dekarbonizációjának leghatékonyabb mozgatórugói országonként eltérőek attól függően, hogy az egyes kibocsátási területek mennyiben járulnak hozzá az egészségügyi ágazat teljes kibocsátásához. 

Az 1. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások csökkentése vagy a fosszilis forrásokból származó energiafelhasználás hatékonyságának javítását, vagy a fűtésre és hűtésre használt primer energia megújuló energiaforrásokra való átállását foglalja magában. A kórházakkal összefüggésben egyes orvosi gázok szivárgásának csökkentése hatással lehet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására, mivel egyes érzéstelenítőként használt gázok, például a dezfluorán, több százszor erősebb üvegházhatást fejtenek ki, mint a szén-dioxid (Health Care Without Harm, 2019). A betegek közlekedéséhez kapcsolódó energiafelhasználásból származó kibocsátások szintén az 1. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások közé tartoznak, amelyek csökkenthetők a belső égésű motorral felszerelt járművek helyett elektromos járművek használatával, valamint a betegek légi közlekedésében használt fenntarthatóbb légijármű-üzemanyagokra való átállással. 

A 2. alkalmazási körbe tartozó kibocsátáscsökkentéssel összefüggésben a fosszilis tüzelőanyagokról a megújuló energiaforrásokra való átállás a kibocsátáscsökkentés fontos mozgatórugója. A kórházakat ellátó kibocsátásintenzív távhűtési vagy fűtési rendszerek esetében a kibocsátások csökkentése érdekében szükség lehet a hűtő- vagy fűtési hálózat utólagos átalakítására a fenntarthatóbb energiaforrások befogadása érdekében. Emellett a villamosenergia-felhasználásnak az épületek energiahatékonyságába való beruházás révén történő csökkentése a vásárolt villamos energiából származó kibocsátások csökkentésének egyik mozgatórugója is.

A 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátáscsökkentés magában foglalja a termékek előállításából és az emberek telephelyre történő szállításából származó közvetett kibocsátások korlátozását. A gyógyszeripari termékek és orvostechnikai eszközök előállítása a gyártásukhoz szükséges energiaigényes folyamatok révén az üvegházhatásúgáz-kibocsátás egyik fő forrása lehet. E kibocsátási források esetében a fellépésnek a gyártók szintjén kell megtörténnie, de az egészségügyi szakemberekre vonatkozó beszerzési stratégiák szintjén is, amelyek a fenntartható módon előállított termékeket részesítik előnyben. A kórházak fenntartható élelmiszer-ellátása a 3. alkalmazási körbe tartozó kibocsátások csökkentésének mozgatórugója is lehet, alacsonyabb szénlábnyomú, helyi forrásból származó termékek használata és az élelmiszer-pazarlás megelőzését célzó szervezeti változások révén (Talbot et al., 2025). Végezetül a fenntarthatóbb hulladék-, víz- és szennyvízgazdálkodás szintén hozzájárulhat a 3. körbe tartozó kibocsátások csökkentéséhez (Oruçoğlu et al., 2024).

A közvetlen és közvetett forrásokból származó kibocsátások csökkentésével az egészségügyi tevékenységek lábnyoma átfogó módon csökkenthető, amint azt a genfi egészségügyi rendszer példája is mutatja:

Forrás: Mermillod et al., 2024 alapján

Az itt kiemelt széles körű intézkedéseken túl a szakirodalom hangsúlyozza a napi egészségügyi gyakorlatok megváltoztatásának fontosságát is a kibocsátáscsökkentés elérése érdekében. Végső soron környezeti szempontból fenntarthatóbb egészségügyi rendszer érhető el, ha az egészségügyi szakemberek figyelembe veszik a bevált gyakorlatokat, és azokat mindennapi munkájuk során alkalmazzák (Yeboah et al., 2024). 

Példák kezdeményezésekre

Az alábbi európai példák szemléltetik, hogy a különböző típusú kezdeményezések hogyan kezelhetik a kibocsátásokat az egészségügyi ágazat különböző területein:

Ausztria: Fenntartható élelmiszer-beszerzés a bécsi kórházakban 

Franciaország: Gyógyszeripari termékek újrahasznosítása

Olaszország: Bologna AUSL Egészségügyi Hatóság - Energiahatékonysági felújítás

Lengyelország: Alacsony szén-dioxid-kibocsátású kórház Wolicában

Spanyolország: Elektromos mentőautók a galíciai egészségügyi szolgálatnál

Svédország: Az egészségügyi ágazat szénlábnyomának csökkentése Skåne-ban

Horvátország: Naperőmű, Zadari Általános Kórház

Németország: Fenntartható Endoszkópia Kezdeményezés a Würzburgi Egyetemi Kórházban

Izland: Landspitali Nemzeti Egyetemi Kórház

Hivatkozások