Atlanti terület

A régió országai

Az atlanti együttműködési terület Európa nyugati részének az Atlanti-óceánnal határos országait foglalja magában. A 2021–2027-es együttműködési terület az előző Interreg program területét foglalja magában (Portugália, Spanyolország, Franciaország, Írország part menti régiói, a Kanári-szigetek autonóm közössége), az Egyesült Királyság* kivételével. Emellett Spanyolország két további régióját (Andalúzia és Rioja) is magában foglalja. A régi és az új határokat összehasonlító térkép itt tekinthető meg.

* Az Egyesült Királyság kilépéséről rendelkező megállapodás 2020. február 1-jei hatálybalépésétől az Egyesült Királyságból származó tartalmak a továbbiakban nem lesznek frissítve ezen a weboldalon.

Szakpolitikai keret

1.    Transznacionális együttműködési program

Az Európai Bizottság által 2022. szeptember 8-án hivatalosan jóváhagyott Interreg VI B atlanti térségre vonatkozó program (2021–2027) megújítja az atlanti régiókkal az olyan innovatív kezdeményezések támogatása iránti elkötelezettséget, amelyek hozzájárulnak e térség növekedéséhez, a közös kihívások határokon átnyúló megoldásához közös fellépések végrehajtása, a bevált gyakorlatok cseréje és az új vagy jelenlegi szakpolitikákhoz való hozzájárulás révén. Négy prioritást határoz meg:

1. Kék innováció és versenyképesség („Intelligensebb Európa”)
2. Kék és zöld környezet („Zöldebb Európa”)
3. Kék, fenntartható turizmus és kultúra („Szociális Európa”)
4. Az együttműködés jobb irányítása („Interreg-célkitűzés”)

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást kifejezetten figyelembe veszik a 2. prioritás keretében és azzal a konkrét célkitűzéssel, hogy: „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a katasztrófakockázat-megelőzés, valamint a reziliencia előmozdítása az ökoszisztéma-alapú megközelítések figyelembevételével”. Az egyedi célkitűzés az Atlanti-óceán medencéjére vonatkozó stratégiához is hozzájárul azáltal, hogy támogatja az Atlanti Cselekvési Terv 2.0 IV. pillérében foglalt intézkedéseket (lásd ezen oldal 2. szakaszát, Makrorégiós stratégiák). A program várhatóan nagyobb kapacitást eredményez a kockázatok azonosítására, megelőzésére és kezelésére, a polgárok és a hatóságok jobb bevonásával és megerősített irányítási kerettel. Tekintettel arra, hogy az együttműködési terület nagy százalékban part menti és partközeli területekkel rendelkezik, a program különös hangsúlyt fektet a part menti és tengeri kockázatokra, és olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek megerősítik a part menti rezilienciát és a kék gazdaság innovációját. Az alkalmazkodást az 1. prioritás (kék innováció és versenyképesség) révén is el lehet érni az innovációs kapacitás és a digitalizáció fokozásával. Emellett az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a 3. prioritás (a fenntartható kék turizmus fejlesztése) és a 4. prioritás is horizontális kérdésként említi, mivel az alkalmazkodáshoz valószínűleg többszintű kormányzás és transznacionális megközelítések is hozzájárulnak.

A korábbi Interreg VB atlanti térségre vonatkozó program (2014–2020) célja az innováció, az erőforrás-hatékonyság, a környezetvédelem és a kulturális javak területén jelentkező regionális kihívásokra adott megoldások végrehajtása volt annak érdekében, hogy az atlanti térség területén jobb életminőséget lehessen teremteni.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással a 3. prioritás (az innováció és a versenyképesség ösztönzése) és a kapcsolódó 3.1. célkitűzés (A kockázatkezelési rendszerek megerősítése) foglalkozott. A program által elért eredmények közé tartozott a jobb együttműködés, amely hozzájárult a kockázatok és hatásaik csökkentéséhez, valamint a lakosság és a környezet biztonságának megerősítéséhez azáltal, hogy helyi és regionális szinten megerősítette az atlanti régiók rezilienciáját és tervezési kapacitását.

2.     Makrorégiós stratégiák

Bár nem dolgoztak ki valódi makroregionális stratégiát, az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia a transznacionális gazdasági és társadalmi együttműködés kereteként működik. A stratégia az Atlanti-óceán partvonalával rendelkező uniós tagállamok partjaira, felségvizeire és joghatósága alá tartozó vizekre, azok legkülső területeire, valamint a nemzetközi vizekre terjed ki. A stratégiát kísérő 2013–2020-as atlanti cselekvési tervet 2017-ben félidős felülvizsgálatnak vetették alá, amely a felülvizsgált atlanti cselekvési terv 2.0 elfogadásához vezetett. Fő célja, hogy felszabadítsa a kék gazdaságban rejlő lehetőségeket az Atlanti-óceán térségében, ugyanakkor megőrizze a tengeri ökoszisztémákat, és hozzájáruljon az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás mérsékléséhez. A cselekvési terv elismeri, hogy a kék gazdaság a természetalapú megoldások előmozdításával, valamint a vízi és tengeri erőforrások fenntartható felhasználásának javításával hozzájárulhat az éghajlatváltozás enyhítéséhez. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kifejezetten a cselekvési terv 2. pillére foglalkozik: „Egészséges óceánok és reziliens partvidékek” és a 6. cél szerint: „Erősebb part menti reziliencia”.

A Külső Tengeri Régiók Konferenciája (CPMR) keretében működő Atlanti Ív Bizottság az atlanti térségben részt vevő régiók többségére kiterjed. Az Atlanti Ív Bizottságában végzett munka elősegíti az európai, nemzeti és regionális szintek közötti koordinációt, elősegítve az európai politikák végrehajtását az Atlanti Ív területén. A Bizottság atlanti stratégiával foglalkozó munkacsoportja befolyásolja az atlanti térségre vonatkozó tengerstratégia stratégiai irányultságát, nyomon követi annak végrehajtását a területeken, és hozzájárul a cselekvési terv felülvizsgálatához.

Az atlanti makrorégió feltárásával foglalkozó munkacsoport lehetőséget biztosít az atlanti régiók számára, hogy feltárják az Atlanti-óceán térségére vonatkozó makroregionális stratégia elfogadásának lehetőségeit. Az Atlanti Ív Bizottság tagrégiói által jóváhagyott 2021. évi politikai nyilatkozat kiemeli, hogy ösztönözni kell az alkalmazkodási intézkedések fenntarthatósági dimenzióját az atlanti régióban, különösen a part menti területeken, ahol a kockázatok gyakoriak.

3.     Nemzetközi egyezmények és egyéb együttműködési kezdeményezések

Az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló OSPAR-egyezmény az EU atlanti térségének transznacionális régiójánál szélesebb területre terjed ki, három atlanti régió (a Kelta-tenger, a Vizcayai-öböl és az ibériai partvidék, valamint a tágabb atlanti térség) mellett két másik régiót is magában foglal: Sarkvidéki vizek és az Északi-tenger. Az Atlanti-óceán északkeleti részének tizenöt kormánya és az EU részes fele az OSPAR-egyezménynek. Az OSPAR-egyezmény keretében az éghajlatváltozás (és az óceánok savasodása) az ökoszisztéma rezilienciájának növelését célzó átfogó kérdésként jelenik meg a tudásteremtés, a hatások nyomon követése és az irányítási lehetőségek kialakítása tekintetében. 2019-ben az OSPAR létrehozta az óceánok savasodásával foglalkozó ülésszakközi kapcsolattartó csoportot (ICG-OA).

4.      Alkalmazkodási stratégiák és tervek

A 2010–2030-as évtizedre vonatkozó, 2030-ig szóló északkelet-atlanti környezetvédelmi stratégiát (NEAES) 2021. október 1-jén fogadták el az OSPAR korábbi stratégiájának magas szintű felülvizsgálatával. Bár ez nem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégia, a stratégia jövőképe egy tiszta, egészséges és biológiailag sokszínű, termelékeny, fenntarthatóan használt és az éghajlatváltozással és az óceánok elsavasodásával szemben reziliens Északkelet-atlanti-óceán megvalósítása. Négy stratégiai célkitűzés foglalkozik az éghajlatváltozással: a reziliencia (5. stratégiai célkitűzés), a tudatosság (10. stratégiai célkitűzés), az alkalmazkodás (11. stratégiai célkitűzés) és az éghajlatváltozás mérséklése (12. stratégiai célkitűzés). A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a NEAES 2030 stratégiát végrehajtási terv révén hajtják végre. A végrehajtási tervet az OSPAR Intézkedések és Cselekvések Program (MAP)egészíti ki, amely egy átfogó és integratív eszköz a tervezés és fejlesztés támogatására, valamint a végrehajtási intézkedések és cselekvések előrehaladásának nyomon követésére. Annak érdekében, hogy a tengerek ellenállóvá váljanak az éghajlatváltozással és az óceánok savasodásával szemben, az OSPAR számos kezdeményezést fog végrehajtani a jelenlegi és az előre jelzett hatások nyomon követésére, értékelésére és az azokra való reagálásra, valamint regionális megközelítést dolgoz ki a szén-dioxid-tárolásra és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciára vonatkozó természetalapú megoldások alkalmazására.

5.     Példák a 2014–2020-as időszakban finanszírozott projektekre

Az alábbiakban az Atlanti-óceán térsége program (2014–2020) által finanszírozott projektek példáit ismertetjük.

A MyCOAST  (Coordinated Atlantic Coastal Operational Oceanographic Observatory) projekt (2017–2021) megerősítette a part menti monitotoring és előrejelzési eszközök transznacionális perspektíváját. Az adatkezeléssel kapcsolatos intézkedések előmozdítják a nyílt és ingyenes információmegosztást és interoperabilitást a part menti megfigyelőközpontok és a közös európai adatrendszerek (EMODnet, Kopernikusz INSTAC, SeaDataNet)között. A kockázatkezelési eszközöket közösen fejlesztették ki és validálták. A part menti kockázatok kezelésében és megelőzésében részt vevő kulcsszereplők a vízminőségi kérdések kezeléséért felelős kulcsszereplőkkel, valamint a tengeri biztonság kezeléséért és a szennyezési eseményekre való reagálásért felelős kulcsszereplőkkel együtt támogatták ezt a fejlesztést.

A projekt támogatja továbbá e kockázatok tudatosítását az Atlanti-óceán térségében, valamint segíti a magánszektor lehetőségeinek azonosítását és előmozdítását, például az akvakultúra, a hajózás és a szélenergia-szolgáltatók tekintetében.

A PRIMROSE (A káros események kockázatának és az akvakultúra-ágazatra gyakorolt hatásának előrejelzése) projekt (2017–2020) ismeretekkel szolgált a kockázatok kezeléséhez. Ezek a kockázatok (többek között) az akvakultúra-ágazatot érintő éghajlati veszélyekhez kapcsolódnak, létrehozva egy transznacionális rövid- és középtávú kockázati előrejelzési rendszert, valamint a káros algavirágzásra és kórokozókra gyakorolt éghajlati hatások hosszú távú értékelését.  A projekt keretében létrejött egy internetes portál, amely segít előre jelezni a káros algavirágzási események kockázatát és hatását, és fontos eszközt biztosít az európai akvakultúra-ágazat számára. A 10 projektpartner közé tartoznak az atlanti térség programjában részt vevő mind az öt ország tudományos kutatóintézetei, valamint az Egyesült Királyság és Spanyolország halászati és akvakultúra-ágazatának képviselői. Bár az alkalmazkodással nem foglalkoznak kifejezetten, az éghajlatváltozás az egyik olyan, a tengeri ökoszisztémákra nehezedő nyomás, amelyet az invazív fajok jelentette kihívások szempontjából is figyelembe vesznek.

A Risk-AquaSoil (Atlantic risk management plan in water and soil) projekt (2017–2019) célja a talajjal és a vízzel kapcsolatos éghajlati kockázatokra vonatkozó átfogó gazdálkodási terv és közös kezdeményezés meghatározása volt az atlanti vidéki területek rezilienciájának javítása érdekében. A kezelési terv magában foglalja a korai előrejelző és diagnosztikai szolgáltatások kialakítását. Kiterjed továbbá a jobb talaj- és vízgazdálkodást célzó innovatív stratégiák (kísérleti intézkedések) kidolgozására és tesztelésére, figyelembe véve az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokat. Az érdekelt feleket és a helyi közösségeket bevonták a képzési és kapacitásépítési tevékenységekbe, a kockázatkezelésbe és a kárenyhítési rendszerekbe.