Hegyvidéki területek

Kulcsfontosságú üzenetek

• A század végére az előrejelzések szerint az európai hegyek fizikailag megváltoznak. A nagy gleccserek jelentős tömegveszteséget szenvednek el, de a változások hatással lesznek az alsó, a középhegységi és az ártéri környezetre is.

• Az alkalmazkodás olyan ágazatokban, mint a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az erdészet és az idegenforgalom, kulcsfontosságú a hegyvidéki területek alkalmazkodásához.

• Az EU számos finanszírozási programmal rendelkezik a hegyvidéki régiók projektjeinek támogatására, többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alappal, az Európai Szociális Alappal és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal. Ezeket az alapokat kezdeményezések széles körének támogatására lehet felhasználni, beleértve az infrastrukturális projekteket, a munkahelyteremtést és a környezetvédelmet.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

World Meteorological Organization on flickr

Az éghajlatváltozás már most is érinti az európai hegyvidéki régiókat. A század végére az előrejelzések szerint az európai hegyek fizikailag megváltoznak. A nagy gleccserek jelentős tömegveszteséget szenvednek el, de a változások hatással vannak az alsó, a középhegységi és az ártéri környezetre is, ezáltal hatással vannak a víz rendelkezésre állására, a mezőgazdasági termelésre, az idegenforgalomra és az egészségügyi ágazatokra. A hegyvidéki rendszerek összetett domborzattal rendelkeznek, amely rövid távon jelentősen megváltozik, ami változatos éghajlati hatásokat eredményez a különböző magasságokban. Például a levegő hőmérsékletének emelkedésével és a csapadékmennyiség emelkedésével a szezonális hóvonalak magasabb magasságokban találhatók, és a hószezonok rövidebbek lesznek. A favonalak felfelé mozognak, és az erdők mintázata megváltozik az alacsonyabb magasságokban. Az olyan magas hegyvonulatokkal rendelkező országokban, mint az Alpok, az éghajlatváltozás hatással lesz a vízegyensúlyra, ami hatással lesz a vízenergiára, a városi vízelvezetésre, a hajózásra és a vízzel kapcsolatos természeti veszélyek intenzitásának növekedésére. A csapadék okozta földcsuszamlások lépcsőzetes hatást gyakorolhatnak a közlekedési infrastruktúrákra (európaiéghajlati kockázatértékelés).

Szakpolitikai keret

Az EU számos olyan szakpolitikával és kezdeményezéssel rendelkezik, amelyek célja a hegyvidéki területek fenntartható fejlődésének támogatása. Ezek a politikák elismerik a hegyvidéki közösségek előtt álló egyedülálló környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásokat, és céljuk, hogy előmozdítsák ellenálló képességüket és hosszú távú életképességüket.

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia célja az alkalmazkodás intelligensebbé (az alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek határainak kitágítása), gyorsabbá (az alkalmazkodási megoldások bevezetésének felgyorsítása) és rendszerszintűbbé (integrált megoldások és tervek) tétele. A helyi alkalmazkodás, a természetalapú megoldások, a fenntartható felhasználás és az édesvízkészletek ellenálló képességének ösztönzése különösen fontos a hegyvidéki régiók számára.

Az alkalmazkodás olyan ágazatokban, mint a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az erdészet és az idegenforgalom, kulcsfontosságú a hegyvidéki területek alkalmazkodásához.

Aföldhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) kiigazításáról szóló rendelet felülvizsgálatának célja a szén-dioxid-leválasztás növelése a mezőgazdaságban és az erdészetben, ami jelentős következményekkel jár a felszínborítás megváltozására nézve. Az ennek elérését célzó intézkedések – például a gyepterületek fenntartása, a karbongazdálkodás és a tőzeglápok helyreállítása – szintén hozzá fognak járulni a talajerózió megelőzéséhez és az árvízkockázat csökkentéséhez.

Az uniós zöld megállapodással, a 2023–2027-es időszakra szóló új közös agrárpolitikával (KAP) és a 2023-as biodiverzitási stratégiával összhangban nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetvédelmi kérdések és az éghajlat-politika. A természet helyreállításáról szóló törvény jogalapot biztosít a károsított vagy elpusztított ökoszisztémák helyreállítására irányuló átfogó intézkedések végrehajtásához azzal a céllal, hogy 2050-re megvalósuljon az ökoszisztémák helyreállítása. Ez számos hegyvidéki régió, azok erdői, gyepterületei és vízfolyásai számára lesz fontos.

Az EU hegyvidéki régióira vonatkozó egyedi szakpolitikák

Az egyik kulcsfontosságú szakpolitika az Alpok-régióra vonatkozó európai stratégia (EUSALP), amely hét alpesi ország regionális és nemzeti érdekelt feleit tömörítő makroregionális stratégia. A stratégia célja a fenntartható fejlődés előmozdítása a régióban összehangolt fellépés révén olyan területeken, mint az innováció, a mobilitás és a biológiai sokféleség.

Az 1991-ben elfogadott Alpesi Egyezmény az alpesi országok és az EU közötti, az Alpok fenntartható fejlődéséről és védelméről szóló nemzetközi szerződés. Az Alpesi Egyezmény végső célja az Alpok közös örökségének fejlesztése és megőrzése a jövő generációi számára a nemzeti, regionális és helyi hatóságok transznacionális együttműködése révén.

A Kárpátok Egyezmény hét ország közötti többoldalú megállapodás, amelynek célja a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem előmozdítása a Kárpátok régióban. Az egyezmény számos kulcsfontosságú területre összpontosít, többek között a biológiai és táji sokféleség megőrzésére, a fenntartható földhasználatra és erdőgazdálkodásra, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, a fenntartható turizmusra és a fenntartható közlekedésre. Támogatja továbbá a régió országai közötti együttműködést és információcserét, és rendelkezéseket tartalmaz a nyilvánosság részvételére és az érdekelt felek döntéshozatalba való bevonására vonatkozóan. A Kárpátok Egyezményt az Európai Unió támogatja, amely finanszírozást és technikai segítségnyújtást biztosít annak végrehajtásához.

A Pireneusok védelméről szóló egyezmény olyan nemzetközi megállapodás, amelynek célja a Pireneusok természeti és kulturális örökségének védelme, valamint a régió fenntartható fejlődésének előmozdítása. Keretet hoz létre az aláíró országok közötti együttműködéshez olyan területeken, mint a biológiai sokféleség megőrzése, a fenntartható földhasználat és a fenntartható turizmus. A Pireneusoki Egyezményt különböző uniós finanszírozási programok és kezdeményezések támogatják, amelyek pénzügyi támogatást nyújtanak a Pireneusok régiójának fenntartható fejlődését előmozdító projektekhez.

A környezetvédelmi és biztonsági kezdeményezés és a Dinári-Alpesi Egyezmény: Ez a két különálló kezdeményezés nemzetközi szervezetek, valamint a Balkán és a Dinári-Alpok régiójának több országa által aláírt nemzetközi megállapodások, amelyek célja a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem előmozdítása ezeken a területeken.

A tudásbázis fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. 36 fő éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve a hegyvidéki területeket érintő kockázatokat is.

A MOVING (Mountain Valorisation through INterconnectedness and Green Growth) kutatási projekt célja, hogy kapacitásokat építsen ki és – az értéklánc szereplőit, az érdekelt feleket és a politikai döntéshozókat bevonó, alulról felfelé építkező részvételi folyamat révén – Európa-szerte kidolgozza a releváns szakpolitikai kereteket olyan új vagy korszerűsített/fokozott értékláncok létrehozása érdekében, amelyek hozzájárulnak a hegyvidéki területek éghajlatváltozással szembeni rezilienciájához és fenntarthatóságához.

A PHUSICOS – görögül „természet szerint” – bemutatja, hogy a természetalapú megoldások hogyan biztosítanak szilárd, fenntartható és költséghatékony intézkedéseket a vidéki hegyvidéki tájakon előforduló szélsőséges időjárási események kockázatának csökkentésére. A projekt meg fogja szüntetni a hidrometeorológiai veszélyek (árvíz, erózió, földcsuszamlások és aszály) tekintetében kifejezetten a természetalapú megoldásokkal kapcsolatos ismerethiányt azáltal, hogy több európai esettanulmány-helyszínen is végrehajt természetalapú megoldásokat.

A MountResilience támogatni fogja a hegyvidéki területeken található európai régiókat és közösségeket abban, hogy növeljék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalomra való átállásra való képességüket. A projekt olyan többszintű, többdimenziós és újraalkalmazható éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és természetalapú megoldásokat fog kidolgozni, tesztelni és bővíteni, amelyek a hegyvidéki régiókban jelentkező konkrét éghajlati hatások kezelése érdekében kezelik a szakpolitikai és társadalmi igényeket, valamint a polgárok magatartását.

Beruházások és finanszírozás támogatása

Az EU számos finanszírozási programmal rendelkezik a hegyvidéki régiók projektjeinek támogatására, többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alappal, az Európai Szociális Alappal és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal. Ezeket az alapokat kezdeményezések széles körének támogatására lehet felhasználni, beleértve az infrastrukturális projekteket, a munkahelyteremtést és a környezetvédelmet.

Az uniós kohéziós politika célja, hogy csökkentse a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket, és a lemaradó régiókra összpontosítson. Kimondja, hogy „különös figyelmet kell fordítani (...) a hegyvidéki régiókra”. Így a kohéziós politika kulcsszerepet játszik a hegyvidéki területek sajátos kihívásainak kezelésében, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is, mivel az operatív programok keretében fokozhatja az alkalmazkodást.

Az Interreg VI B 14 transznacionális együttműködési programot határoz meg a 2021–2027 közötti időszakra Európa nagy kiterjedésű területein és azon túl, 1,5 milliárd EUR költségvetéssel. Emellett négy makroszintű régióra vonatkozóan léteznek konkrét, elfogadott uniós stratégiák: Balti-tenger, Duna, Alpok , valamint adriai- és jón-tengeri régiók. Ezek a programok a hegyvidéki régiókra is kiterjednek, amelyek profitálnak a nagy kiterjedésű területeken folytatott stratégiai együttműködési tevékenységek fellendítéséből.

Az Európai Bizottság 2014-ben megkezdett megbízatásának részeként a Bizottság, az Európai Szabványügyi Bizottság és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CEN-CENELEC) arra törekedett, hogy foglalkozzon az európai szabványoknak és szabványosításnak az éghajlatváltozáshoz való hozzáigazításával, különös hangsúlyt fektetve a kulcsfontosságú ágazatok rezilienciájára.