6. Az alkalmazkodás nyomon követése és értékelése

Az alkalmazkodás nyomon követésére és értékelésére irányuló erőfeszítések általában mind a tanulást, mind az elszámoltathatóságot szolgálják. Az alkalmazkodási politikák végrehajtásának korai szakaszában az erőfeszítések jellemzően az alkalmazkodási politikák által meghatározott folyamatok nyomon követésére és értékelésére összpontosítanak (mit tesznek?). Az eljárási szempontok közé tartozhatnak például a létrehozott koordinációs mechanizmusok, a kutatási, ismeretterjesztési és kommunikációs tevékenységek, vagy az érdekelt felek bevonása az alkalmazkodási folyamatokba. Az alkalmazkodási intézkedések végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok gyarapodásával egyre fontosabbá válik az ilyen folyamatok és a kapcsolódó alkalmazkodási intézkedések hatásainak és eredményeinek megértése is (mit jelent ez sebezhetőségeink és kockázataink szempontjából?).

Mivel a kormányok egyre inkább rendelkeznek alkalmazkodási stratégiákkal és alkalmazkodási tervekkel, és folyamatban van a nemzeti alkalmazkodási stratégiák (NAS), a nemzeti alkalmazkodási tervek (NAP) és/vagy az ágazati alkalmazkodási tervek (SAP) felülvizsgálata, a nyomon követés terén egyre több tapasztalatot szereznek, az értékelés terén pedig korlátozottak a tapasztalatok. Az alkalmazkodással és az alkalmazkodással kapcsolatos intézkedések számának növekedése miatt egyre fontosabbá válik az alkalmazkodási beavatkozások eredményességének, hatékonyságának és méltányosságának biztosítása. Egy célzott nyomonkövetési és értékelési koncepció vagy stratégia idővel biztosíthatja az alkalmazkodási folyamat hatékonyságát és fenntarthatóságát. Még korai szakaszban van annak megértése, hogy miként lehet a legjobban alkalmazkodni a jövőbeli éghajlatváltozáshoz, hogyan lehet a leghatékonyabban csökkenteni a kockázatokat, valamint fokozni a rezilienciát és az alkalmazkodóképességet, és milyen jellemzői lehetnek egy jól alkalmazkodó társadalomnak. Megtanulni, hogy mi működik jól (vagy nem), milyen körülmények között és milyen okokból kritikus. Az alkalmazkodási stratégia és az alkalmazkodási cselekvési terv kidolgozása lehetőséget kínál annak mérlegelésére, hogy miként lehet a legjobban nyomon követni, értékelni és beszámolni az alkalmazkodás előrehaladásáról és teljesítményéről.

A nemzeti szintű monitoring és értékelés (M&E) megközelítések esetében fontos, hogy mind lefelé, mind felfelé "nézzenek", hogy a nemzeti szintű döntések a szubnacionális tapasztalatokon alapuljanak, és a nemzetek képesek legyenek hatékonyan megosztani az alkalmazkodás terén elért előrehaladásukat és tapasztalataikat a szélesebb nemzetközi közösséggel. Az alkalmazkodási stratégia és/vagy az alkalmazkodási/cselekvési terv végrehajtásának magában kell foglalnia az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén elért előrehaladás nyomon követését és értékelését.

Annak eldöntése, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési rendszer (MRE) milyen célokat (célokat) kíván elérni, hatással van e cél elérésének módjára (az alkalmazott módszerekre), a folyamatba bevonandó vagy abban részt vevő szereplőkre, valamint arra, hogy az MRE-tevékenységek eredményeit milyen mértékben használják fel a szakpolitikákban és a gyakorlatokban. Következésképpen az AST 6. lépése részletesebben megvizsgálja ezen elemek mindegyikét.