All official European Union website addresses are in the europa.eu domain.
See all EU institutions and bodies
An official website of the European Union | How do you know?
Environmental information systems
HU
A bizonytalanság leírása és számszerűsítése értékes szerepet játszhat a döntéshozatalban. A számszerűsítés nem szünteti meg a bizonytalanságot, de segíthet megérteni a bizonytalanság szintjét, amellyel foglalkozunk. A valószínűségi információk hasznosak lehetnek a lehetséges határidős ügyletek valószínűségének magyarázatára. A statisztikai módszerek és modellek kulcsszerepet játszanak a megfigyelt éghajlati adatok és a numerikus éghajlati modellek előrejelzéseinek értelmezésében és szintézisében.
Valószínűségi adatok azonban nem mindig állnak rendelkezésre. Ebben az esetben a jövőbeli változások egyértelmű leírása – még ha minőségi jellegűek is – értékes betekintést nyújthat abba, hogy mire számíthatunk, és hogyan dönthetünk ezen információk alapján. Az olyan megközelítések, mint a forgatókönyvek és útvonalak használata, akkor alkalmazhatók, ha a valószínűségek nem állnak rendelkezésre.
Az alkalmazkodási döntés kontextusának típusa és időhorizontja határozza meg a legmegfelelőbb (valószínűségi vagy nem valószínűségi) információt.
Hogyan számszerűsítik és írják le a bizonytalanságokat?
A bizonytalanság kezelése az IPCC-ben
Az IPCC közös megközelítést és kalibrált nyelvezetet dolgozott ki a megállapításaiban rejlő bizonyosság mértékének értékelésére és kommunikálására. Ezt a megközelítést az IPCC a bizonytalanságok következetes kezeléséről szóló iránymutató feljegyzésében (Mastrandrea et al., 2010) terjesztette elő, és az IPCC ötödik értékelő jelentésében (IPCC AR5, 2013–2014) és az 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló közelmúltbeli különjelentésben (IPCC SR1.5, 2018) alkalmazta.
A megközelítés két mérőszámra (bizalom és valószínűség)támaszkodik a kulcsfontosságú megállapítások bizonyossági fokának közléséhez, az IPCC szerzői csoportjainak az alapul szolgáló tudományos ismeretekre vonatkozó értékelései alapján:
Bizalom: Öt minősítőt használnak a kulcsfontosságú megállapításokba vetett bizalom szintjének kifejezésére, a nagyon alacsonytól az alacsonyig, a közepesig, a magasig és a nagyon magasig. A megbízhatósági szint szintetizálja a megállapítások érvényességére vonatkozó, a rendelkezésre álló bizonyítékok (típus, minőség, mennyiség vagy belső konzisztencia) értékelése alapján meghatározott ítéleteket, valamint a különböző bizonyítékok közötti tudományos egyetértés mértékét (lásd az 1. ábrát).
ábra. A konfidenciaszint alapja a bizonyítékok (korlátozott, közepes, megalapozott) és az egyetértés (alacsony, közepes és magas) kombinációja. A bizalom a jobb felső sarok felé növekszik. Általában a bizonyítékok akkor a legmegbízhatóbbak, ha több, konzisztens, független, kiváló minőségű vonal létezik (Mastrandrea et al., 2010). |
|---|
Valószínűség: Számszerűsített bizonytalansági mérőszámok egy valószínűségileg kifejezett megállapításban (észrevételek vagy modelleredmények statisztikai elemzése vagy szakértői megítélés alapján). Ha a bizonytalanságok valószínűségileg számszerűsíthetők, a megállapítás a következő kifejezésekkel jellemezhető (1. táblázat):
táblázat – Az IPCC 5. értékelő jelentésében és 1.5. különjelentésében használt, az eredményekhez kapcsolódó valószínűségi kifejezések Megjegyzés: Adott esetben további kifejezések is használhatók: rendkívül valószínű (95–100 %-os valószínűség), valószínűbb, mint nem (>50–100 %-os valószínűség), valószínűbb, mint valószínű (0– < 50 %) és rendkívül valószínűtlen (0–5 %-os valószínűség). |
|---|
Mivel az IPCC által kalibrált nyelvet angolul fejlesztették ki, óvatosságot kell alkalmazni e megközelítés más nyelvekre történő lefordításakor, mivel ez a pontosság elvesztéséhez vezethet.
Forgatókönyvek és útvonalak
Valószínűségi bizonyítékok hiányában vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos hatásvizsgálatok és sebezhetőségi értékelések támogatásának eszközeként gyakran használnak forgatókönyveket és a jövőbeli változások egyéb minőségi leírását. Óvatosnak kell lenni, mivel a forgatókönyveket, útvonalakat és más kifejezéseket néha felcserélhető módon használják, számos, egymást átfedő fogalommeghatározással (Rosenbloom, 2017). Néhány hasznos fogalommeghatározást az IPCC 5. értékelő jelentése (2014) és az IPCC 1.5. különjelentése (2018) tartalmaz:
A forgatókönyvek annak hihető leírásai, hogy a jövő hogyan alakulhat a fő hajtóerőkre (pl. a technológiai változás ütemére, az árakra) és a kapcsolatokra vonatkozó koherens és belsőleg következetes feltételezések alapján. Megjegyzendő, hogy a forgatókönyvek nem előrejelzések és nem is előrejelzések, de hasznosak a fejlemények és intézkedések következményeinek áttekintéséhez.
Az útvonalak a természeti és/vagy emberi rendszerek időbeli fejlődését írják le egy jövőbeli állapot felé. A Pathway koncepciók a potenciális jövők kvantitatív és kvalitatív forgatókönyveitől (vagy narratíváitól) a kívánatos társadalmi célokat célzó megoldásorientált döntéshozatali folyamatokig terjednek. A Pathway megközelítések jellemzően a biofizikai, technológiai-gazdasági és / vagy társadalmi-viselkedési pályákra összpontosítanak, és különböző dinamikákat, célokat és szereplőket foglalnak magukban különböző szinteken.
Az alkalmazkodással kapcsolatos döntéshozatal szempontjából hasznos jövőbeli körülményekre vonatkozó forgatókönyvek és útvonalak különböző típusai állnak rendelkezésre globális és egyes esetekben nemzeti és helyi szinten egyaránt. Ezek jellemzően a következők:
Kibocsátási forgatókönyvek: Az üvegházhatást okozó gázok és aeroszolok kibocsátásának jövőbeli alakulásának hihető ábrázolása a hajtóerőkre (például a demográfiai és társadalmi-gazdasági fejlődésre, a technológiai változásokra) és azok kulcsfontosságú kapcsolataira vonatkozó koherens és belsőleg következetes feltételezések alapján. A kibocsátási forgatókönyvekből levezetett koncentrációs forgatókönyveket felhasználják az éghajlati modellek bemeneti adataiként az éghajlati előrejelzések több skálán történő kiszámításához.
A reprezentatív koncentrációs pályák (RCP-k) olyan új forgatókönyvek, amelyeket az IPCC AR5 (2014) számára, de attól függetlenül fejlesztettek ki. Ezek az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának és légköri koncentrációjának, a légszennyező anyagok kibocsátásának és a földhasználatnak négy különböző, 21.századi módját írják le (Moss et al., 2008). Az RCP-ket integrált értékelési modellek (IAM) felhasználásával dolgozták ki, amelyek az éghajlati modellszimulációk széles köréhez járulnak hozzá az éghajlati rendszerre gyakorolt következményeik előrejelzéséhez. Ezeket az éghajlati előrejelzéseket pedig a hatások és az alkalmazkodás értékeléséhez használják fel (IPCC AR5, 2014). A „reprezentatív” szó azt jelenti, hogy minden egyes RCP csak egy forgatókönyvet tartalmaz a számos lehetséges forgatókönyv közül, amelyek a sugárzási kényszer sajátos jellemzőihez vezetnének. Ezeket útvonalaknak nevezik annak hangsúlyozása érdekében, hogy ezek nem végleges forgatókönyvek, hanem belsőleg konzisztens (időfüggő) kényszerítő előrejelzések, amelyek potenciálisan egynél több mögöttes társadalmi-gazdasági forgatókönyvvel valósíthatók meg. Az RCP betűszó utáni szám azonosítja a sugárzási kényszer hozzávetőleges értékét (W m–2-ben),amelyet várhatóan 2100-ra érnek el (IPCC AR5, 2013). Az IPCC 5. értékelő jelentésében szereplő éghajlati előrejelzésekhez és előrejelzésekhez négy regionális konvergenciaprogramot választottak ki és használtak fel: RCP2.6 (szigorú mérséklés); RCP4.5 és RCP6.0 (közbenső stabilizációs forgatókönyvek); és RCP8.5 (nagyon magas ÜHG-kibocsátás). |
|---|
Társadalmi-gazdasági forgatókönyvek: Olyan forgatókönyvek, amelyek a népesség, a bruttó hazai termék és más olyan társadalmi-gazdasági tényezők szempontjából írják le a lehetséges jövőt, amelyek relevánsak az éghajlatváltozás nemzeti és helyi szintű következményeinek megértéséhez.
Közös társadalmi-gazdasági útvonalakat dolgoztak ki annak érdekében, hogy a regionális konvergenciaprogramokat az alkalmazkodással és az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos különböző társadalmi-gazdasági kihívásokkal egészítsék ki (O’Neill et al., 2014). Az SSP-k öt narratíva alapján ismertetik az éghajlat-politikai beavatkozás nélküli alternatív társadalmi-gazdasági jövőket, amelyek magukban foglalják a fenntartható fejlődést (SSP1), a regionális rivalizálást (SSP3), az egyenlőtlenséget (SSP4), a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló fejlesztést (SSP5) és a közepes szintű fejlesztést (SSP2) (O’Neill, 2000; O’Neill et al., 2017; Riahi et al., 2017). Az SSP-alapú társadalmi-gazdasági forgatókönyvek és a reprezentatív koncentrációs pályán (RCP) alapuló éghajlati előrejelzések kombinációja integratív keretet biztosít az éghajlati hatás és a szakpolitikai elemzés számára. |
|---|
Éghajlat-előrejelzések (és az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó előrejelzések): Az éghajlati rendszer (vagy éghajlatérzékeny rendszer) szimulált válasza az üvegházhatású gázok és aeroszolok jövőbeli kibocsátására vagy koncentrációjára vonatkozó forgatókönyvre, amelyet általában éghajlati modellek (vagy éghajlati hatásmodellek) felhasználásával vezetnek le. Az éghajlati előrejelzések gyakran szolgálnak nyersanyagként az éghajlati (változási) forgatókönyvek kidolgozásához, de ezek általában további információkat igényelnek, például a megfigyelt jelenlegi éghajlatot.
A fontos szakpolitikai döntéseket vagy jelentős beruházási döntéseket megalapozó alkalmazások esetében ajánlott, hogy a döntéshozók a rendelkezésre álló éghajlatváltozási (és hatás)forgatókönyvek és modellinformációk teljes körét felhasználják.
Egyéb fő témák:
Language preference detected
Do you want to see the page translated into ?
Exclusion of liability
This translation is generated by eTranslation, a machine translation tool provided by the European Commission.