1.1 Politikai támogatás szerzése az alkalmazkodáshoz

Az alkalmazkodási intézkedések sikeres végrehajtásának előfeltétele, hogy egy városban magas szintű politikai támogatást nyújtsanak az alkalmazkodáshoz. Előfordulhat, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nem szerepel kiemelt helyen a politikai napirenden más sürgetőbbnek ítélt nyomások, az alkalmazkodással kapcsolatos tudatosság hiánya, az „éghajlatváltozás” vagy „kockázatok” kifejezésekhez kapcsolódó negatív konnotációk, a rövid távú költségvetési ciklusok és jogalkotási időszakok közötti eltérések, valamint az éghajlatváltozás hatásainak és kockázatainak hosszú távú és jövőbeli jellege miatt. Ezért a politikai támogatás biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az alkalmazkodás nagyobb hangsúlyt kapjon.

 A helyi tanács által elfogadott és a polgármester által aláírt, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó politikai kötelezettségvállalás – például a Polgármesterek Szövetségének aláírása – fontos első lépés lehet a politikai szerepvállalás felé.

A magas szintű politikai támogatás több kiváltó tényező révén érhető el.

2021 februárjában az Európai Bizottság elfogadta „Azéghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens Unió létrehozása – Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia” című közleményt. A stratégia hosszú távú jövőképet vázol fel arra vonatkozóan, hogy az EU 2050-re az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz teljes mértékben alkalmazkodó, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalommá váljon. E stratégia célja, hogy a Párizsi Megállapodással és az európai klímarendeletre irányuló javaslattal összhangban megerősítse az EU és a világ alkalmazkodóképességét, és minimalizálja az éghajlatváltozás hatásaival szembeni kiszolgáltatottságot. A stratégia célja az éghajlatváltozás hatásaival és az alkalmazkodási megoldásokkal kapcsolatos ismeretek bővítése révén az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalom kiépítése; az alkalmazkodás tervezésének és az éghajlati kockázatértékeléseknek a fokozásával; az alkalmazkodási intézkedések felgyorsítása; valamint az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia globális megerősítésének elősegítésével. A stratégia három célkitűzést követ: intelligensebb, szisztematikusabb és gyorsabb alkalmazkodást.

Az ilyen felülről lefelé irányuló ajánlások és a szupranacionális és nemzeti szintű jogi követelmények az alkalmazkodással kapcsolatos intézkedések gyakori kiváltó okai közé tartoznak. A nemzeti alkalmazkodási stratégiák megkövetelhetik, hogy az önkormányzatok kidolgozzák helyi szintű stratégiáikat, és támogatást nyújtsanak számukra e feladat teljesítéséhez, beleértve a finanszírozási mechanizmusokat is. Az új alkalmazkodási stratégia elfogadása nagyon kedvező politikai helyzetet teremt az alkalmazkodáshoz, mivel magas szintű politikai támogatást és elismerést biztosít az alkalmazkodási intézkedések számára a kormányzás minden szintjén. Lásd a 4. fejezetet: A városi alkalmazkodás többszintű irányítása Európában A városi alkalmazkodás Európában: hogyan reagálnak a városok az éghajlatváltozásra.

Az új alkalmazkodási stratégia viszonylag új szempontot vezet be: a reziliencia igazságos és méltányos módon történő megvalósítását, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás előnyei széles körben és méltányosan kerüljenek megosztásra. Elismeri, hogy az európai régiókat és polgárokat közvetlenül érinti az éghajlatváltozás, például azáltal, hogy munkahelyek szűnnek meg az éghajlatváltozás által érintett ágazatokban, például a mezőgazdaságban, a halászatban és az idegenforgalomban, valamint hogy a különböző régiók és társadalmi-gazdasági csoportok éghajlati hatásoknak való egyenlőtlen kitettsége és kiszolgáltatottsága súlyosbítja a már meglévő egyenlőtlenségeket és sebezhetőségeket.

A jogi kötelezettségek ágazati politikákból is származhatnak. Az uniós városfejlesztési menetrend keretében számos képzésre került sor politikusok számára az alkalmazkodásról. Céljuk, hogy tájékoztatást nyújtsanak a politikusoknak, hogy megismerjék a témát, és segítsék őket az alkalmazkodással kapcsolatos kérdésekben való döntéshozatalban.

Olyan helyzetekben, amikor a politikai döntéshozóknak vagy a felső vezetésnek nincs felülről lefelé irányuló (a jogalkotási időszakon túlmutató) megbízatása, valószínűleg más kiváltó okokra van szükség, mint például a tudatos és kezdeményezésre kész választókerületek alulról felfelé irányuló nyomására, az éghajlattal kapcsolatos természeti katasztrófák tapasztalataira, vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokról és az alkalmazkodásról szóló diskurzus nagy népszerűségére és gyakoriságára a különböző szintű köz- és politikai körökben. Lásd az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Városi alkalmazkodás Európában: hogyan reagálnak a városok az éghajlatváltozásra, amely számba veszi az európai helyi szintű alkalmazkodási tervezést és intézkedéseket.

A felülről lefelé irányuló követelmények hiányában az alkalmazkodás mellett szóló érvek megerősítése érdekében az alkalmazkodási fellépést kezdeményezni és magas szintű politikai támogatást nyerni kívánó adminisztrátorok a következő intézkedéseket mérlegelhetik:

• bizonyítékok és ismeretek gyűjtése az éghajlatváltozás kockázatairól és az alkalmazkodás előnyeiről annak érdekében, hogy meggyőző „adaptációs esettanulmányt” lehessen készíteni (lásd például a RESIN projekt iránymutatását az alkalmazkodás üzleti esettanulmányának kidolgozásáról);
• kapcsolattartás az éghajlatérzékeny ágazatokban érdekelt felekkel, beleértve a kezdeti figyelemfelkeltést is (lásd az 1.6. lépést);
• konkrét elképzelések kidolgozása arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne végrehajtani az alkalmazkodási intézkedéseket (lásd még a 3.1. lépést);
• Használja ki a szélsőséges időjárási események előfordulási gyakoriságának és az éghajlatváltozás egyéb kockázatainak való kitettségnek a lendületét (lásd a 2.1. lépést);
• vegye fontolóra az alkalmazkodással összekapcsolható alternatív szakpolitikai irányvonalakat, például a fenntartható fejlődést, a területrendezést, a katasztrófakockázat-kezelést stb., valamint a pozitív szinergiákat és továbbgyűrűző hatásokat (lásd a 2.6. lépést);
• az aktuális szakpolitikai prioritásoknak vagy céloknak megfelelő kommunikációs üzenetek kidolgozása és használata (lásd az 1.7. lépést);
• más városok és hasonló területek tapasztalatainak felhasználása az alkalmazkodás előnyeinek példáiként;
• Információgyűjtés a rendelkezésre álló alkalmazkodási finanszírozásról, ezáltal csökkentve a döntéshozók akadályát abban, hogy további finanszírozást találjanak az alkalmazkodási intézkedésekhez (lásd az 1.5. lépést).

A politikai támogatás hosszú távú szakpolitikai dokumentumok vagy regionális, nemzeti vagy nemzetközi alkalmazkodási kezdeményezésekben való részvétel révén tartható fenn.