Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás beépítése az aszály- és vízvédelmi tervekbe

Az aszálykezelési és/vagy vízmegőrzési terv szempontjából alapvető fontosságú a vízellátásban, az aszálytervezésben és a vízmegőrzésben érdekelt érdekelt felek azonosítása. Ezeket az érdekképviseleti csoportokat be kell vonni és megfelelően képviselni kell a terv kidolgozásának korai szakaszában. A tervezési folyamatban való részvétel lehetőséget ad az érdekelt feleknek arra, hogy egymás nézőpontjait jobban megértsék, és együttműködésen alapuló megoldásokat dolgozzanak ki. A helyi érdekelt felek ismerik a legjobban a különböző vízhasználati ágazatokat és a hidrológiai ciklus összetevőit, és biztosítani tudják, hogy a célok koherensek legyenek, és azokat ott hajtsák végre, ahol a társadalmi-gazdasági költségek a legalacsonyabbak. Az aktív részvétel hozzájárul a vízforrások kiegyensúlyozott kezeléséhez, minimálisra csökkentve a különböző felhasználások közötti konfliktusokat és a környezetre gyakorolt hatásokat.

Jó megközelítés olyan munkacsoportok vagy fórumok létrehozása, amelyek meghatározott érdekelt feleket, tapasztalt és elismert vízügyi szakértőket gyűjtenek össze, akik tanácsot adhatnak és konzultálhatnak a tervek kidolgozása során. Emellett az ágazati táblázatok, amelyekben a megbeszélések folyékonyabbak lehetnek, valamint az érdekelt felek kis csoportjai hasznos eszközöknek tekinthetők a nyilvánosság részvételének előmozdítása szempontjából. A nyilvánosság tájékoztatása és a nyilvános konzultáció szabályozott vagy jogszabályba foglalt eljárásokat (pl. hivatalos közleményeket) vagy széles körű és könnyen hozzáférhető kiadványokat és elektronikus információs eszközöket követhet, amelyeket később a társadalom gyakrabban használ.

Az aszálykezelési és vízvédelmi tervek tervezésének és végrehajtásának egyik fő sikertényezője az alábbiakkal kapcsolatos mélyreható ismeretek rendelkezésre állása:

· a vízhasználati minták és azok hozzájárulása a jóléthez;

· a víztestek hidrológiai viszonyai és a kapcsolódó közép- és hosszú távú éghajlatváltozási előrejelzések;

· a vízigényes gazdasági ágazatokban és a lakossági vízfogyasztásban a vízigényt befolyásoló tényezők.

A sikeres aszálykezelési és vízvédelmi tervhez az érdekelt felek aktív bevonására, valamint a tudomány és a politikai döntéshozók közötti jó párbeszédre van szükség a teljes tervezési folyamat során. Ezenkívül az aszálykezelési és vízmegőrzési tervet bele kell foglalni az uniós víz-keretirányelv által előírt vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe, vagy össze kell hangolni azokkal. A hatékony aszály-előrejelző rendszerek létrehozása szintén hozzájárul az aszálykezelési és vízmegőrzési terv végrehajtásának sikeréhez.

A társadalmi, gazdasági és környezeti értékek és érdekek közötti konfliktusok akadályozhatják a terv kidolgozása és végrehajtása során szükséges együttműködést, különösen akkor, ha a vízkészletek szűkösebbé válnak. A tervezési folyamat során a jogi korlátok többek között a vízjogokra, a meglévő közbizalomra vonatkozó jogszabályokra, az állami vízszolgáltatókra vonatkozó követelményekre és a felelősségi kérdésekre vonatkoznak.

Az állami szintű aszálykezelési és vízvédelmi terv kidolgozásával kapcsolatos költségek 50 000 és 100 000 euró közé tehetők. A végrehajtási költségek jelentősen eltérnek a mérlegelt nagyságrendtől, a probléma súlyosságától, a víztestek és a vízfelhasználás helyi jellemzőitől, valamint a tervezett intézkedésektől függően. A költségeket mindig össze kell vetni azokkal a veszteségekkel, amelyek akkor merülnének fel, ha nem lenne terv.

Ennek az az előnye, hogy valamennyi gazdasági ágazat szervezett módon, de csökkentett vízszint mellett folytathatja tevékenységét, ami azt jelenti, hogy a kezeletlen aszályhelyzethez képest kevesebb gazdasági és környezeti zavar áll fenn.

Rendelet a víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről

Az EU-n belüli vízhiány és aszályok problémájának kezelése érdekében az Európai Bizottság 2007-ben közleményt adott ki „Avízhiány és az aszály jelentette kihívás kezelése az Európai Unióban”címmel. A közlemény egy sor szakpolitikai lehetőséget sorol fel, amelyek összehangolt uniós fellépésként hajthatók végre a vízhatékonyság és a vízmegtakarítás növelése, valamint az aszályokra való felkészültség és a kockázatkezelés javítása érdekében. Az EU vízpolitikájának zászlóshajója, a vízügyi keretirányelv az aszályokat olyan potenciális fenyegetésként ismeri el, amely meghiúsíthatja a közösségi víztestek jó ökológiai állapotának elérésére irányuló erőfeszítéseket. 2012 novemberében elkészült a vízhiányra és az aszályokra vonatkozó szakpolitikai felülvizsgálat, amelyet beépítettek azeurópai vizek megőrzésére irányuló tervbe. A felülvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy történt előrelépés az Európai Bizottság 2007. évi közleményében javasolt szakpolitikai eszközök végrehajtása terén, de a vízhiány és az aszály tendenciáinak visszafordítására irányuló általános célkitűzés nem valósult meg. A „terv” arra ösztönözte a tagállamokat, hogy a vízkészlet-gazdálkodás következetességének biztosítása érdekében jobban építsék be az aszálykockázat-kezelést jövőbeli vízgyűjtő-gazdálkodási terveikbe. 2020-ban az Európai Bizottság újrendeletet adott ki a víz mezőgazdasági öntözési célú újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről,amely releváns a vízvédelem szempontjából, és meghatározza a kezelt települési szennyvíz mezőgazdasági öntözési célú biztonságos újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekre vonatkozó szabályokat.

A 2021 februárjában elfogadott, az éghajlatváltozáshatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó új uniós stratégia elismerte, hogy az Európai Unióban egyre súlyosabb az aszály, és fellépésrevan szükség. A stratégia az aszálykezelési tervek és intézkedések szélesebb körű alkalmazását javasolja a talaj vízmegtartó képességének növelése és a víz biztonságos újrafelhasználása érdekében.

Az aszálykezelési és/vagy vízvédelmi tervek végrehajtási ideje számos tényezőtől függ, például az érintett terület méretétől, az érdekelt felek különböző érdekeitől, valamint a jogi és társadalmi következményektől. A tipikus megvalósítási idő 1-5 év között van.

Megfelelő kidolgozás és végrehajtás esetén az aszálykezelési és vízmegőrzési tervek általában középtávú (> 5 éves) intézkedések. Hosszú távú életképességük biztosítása érdekében rendszeresen értékelni kell őket, figyelembe véve az éghajlati és társadalmi változásokat, az új technológiákat és az új jogszabályokat. Az aszályos események utáni értékelés és alkalmazkodás szintén fontos szerepet játszik.