A jövőbeli vízellátás biztosítása regionális és helyi szinten a karintiai Lavant-völgyben

A Lavant folyó völgye az alpesi főgerinc déli peremén helyezkedik el, és nyugaton a Saualpe és keleten a Koralm hegyvonulatai határolják, amelyek mindegyike 2100 m-ig terjed. Wolfsberg, a kerület fővárosa és St. Andrä a régió legnagyobb városai. A két hegyvonulat forrásai biztosítják az ivóvíz és a szolgáltatási víz nagy részét a települések számára.

A Lavant folyó völgyét alacsony csapadékmennyiség jellemzi. Évente átlagosan kevesebb, mint 800 mm csapadékkal a völgy Karintia egyik legszárazabb régiója. Ráadásul a földtani viszonyok kedvezőtlenek a felszín alatti vizek tárolására, a források kibocsátása meglehetősen alacsony, és csak korlátozott számú forrás használható vízellátásra. A víz rendelkezésre állásának e természetes korlátai miatt a régiót az elmúlt évtizedekben már érintette a vízhiány, különösen a forró és száraz nyarak idején (EGT2009; BMLFUW 2016). A vízellátásban gyakoriak voltak a szezonális szűk keresztmetszetek, például 1993-ban, 2002-ben, 2003-ban és 2012-ben.

Az éghajlatváltozás hatásai már az elmúlt évtizedekben is érezhetőek voltak a régióban. Az elmúlt 100 évben Karintia legtöbb részén az alpesi főgerinctől délre egyértelműen csökkenő tendenciát mutat az éves csapadékmennyiség. A Lavant völgyében az éves csapadékmennyiség körülbelül 15–25%-kal csökkent, a legerősebb szezonális csökkenés pedig télen következett be.

Feltételezhetően azért, mert Karintia a mediterrán és az atlanti éghajlati hatások konvergenciájában helyezkedik el, az Ausztria déli részén a csapadékminták jövőbeli tendenciáinak modellalapú regionális előrejelzései mindig nagy bizonytalanságnak voltak kitéve, és rendszeresen jelentős eltéréseket mutattak az éghajlati modellek között. Az éves csapadékmennyiség változására vonatkozó korábbi regionális forgatókönyvek a kissé pozitív és a kissé negatív tendenciák között mozogtak. Egyes forgatókönyvek a nyári csapadék jelentős, akár –15 %-os csökkenését vetítették előre 2050-től kezdődően. A legfrissebb osztrák éghajlati forgatókönyvek (ÖKS 15) szerint Karintia és a Lavant-völgy éves átlaghőmérséklete 2050-ig jelentősen, +1,3 °C-kal (az RCP4.5 szerinti éghajlatváltozás-mérséklési forgatókönyv) 1,5 °C-ra (az RCP8.5 szerinti változatlan forgatókönyv) emelkedik (az 1971–2000 közötti időszakhoz képest). A század végére akár +4,2 °C-os éves átlaghőmérséklet-emelkedés is bekövetkezhet a kibocsátás változatlanul hagyását feltételező forgatókönyv szerint (RCP8.5). A forgatókönyvek a hőnapok éves számának növekedését is mutatják (30 °C feletti napok). Ezek száma 2050-re +3,2 nappal emelkedhet, és az évszázad végére akár +5,8 vagy akár +17,1 napra is emelkedhet. Ami az éves átlagos csapadékmennyiséget illeti, közép- és hosszú távon enyhe növekedést prognosztizálnak, ami főként a téli időszak nagyobb szimulált csapadékmennyiségének tudható be, de a csapadékkal kapcsolatos modelleredmények nem statisztikailag szignifikánsak. A hőmérsékleti előrejelzésekkel ellentétben a csapadék jövőbeli alakulását továbbra is jelentősen nagyobb bizonytalanságok jellemzik.

Már az alkalmazkodási intézkedések kezdeményezését megelőző években is nagyobb változékonyságot figyeltek meg a felszín alatti vizek szintjében és a források szállításában, ami ismétlődő vízhiányos időszakokban csúcsosodott ki. Bár a regionális éghajlati modellezés eredményei nem értelmezhetők egyértelműen a felszín alatti vízkészletekre és a felszín alatti vizek megújulására gyakorolt hatásuk szempontjából, várható, hogy a jövőben a felszín alatti vizek szintjét, a víztartó rétegeket és a források kibocsátását befolyásolja a növekvő változékonyság. Ez az eredmény valószínűleg a csapadékviszonyok nagyobb évközi változékonyságának, az elhúzódó aszályos időszakokkal járó nyári esőzések esetleges csökkenésének, a magasabb párolgási arányoknak, valamint a kevesebb hóesés és a télen rövidebb hótakaró miatt a talajvíz-visszatáplálás csökkenésének együttes hatásaiból adódik.

A száraz és forró nyári időszakokban a vízkészletek korlátozott rendelkezésre állása egybeesik a háztartások, az idegenforgalom és a mezőgazdaság vízigényének növekedésével, ami a múltban hozzájárult a vízellátási problémákhoz. Mivel a Lavant-völgyi régió központi területein a népesség és a települési területek további növekedése várható, ez növelheti a teljes vízfogyasztást, és ezáltal növelheti az ivóvízellátás sebezhetőségét. A csökkenő vízellátást a száraz és forró nyári időszakokban tapasztalt magasabb vízkivételi arányokkal kombinálva a közüzemi vízellátás folytonosságát fenyegető veszélyként ismerték el, és nagy szükség volt a vízgazdálkodási ágazat válaszintézkedéseire.

A régió területének legfeljebb 50%-át erdők borítják, és különösen a hegyvidéki lejtőkön található erdőállományok fontos vízmegtartó és védelmi funkciókat töltenek be a természeti veszélyek tekintetében. A korábban 900 m alatti tengerszint feletti magasságba való kiterjedt betelepítésnek köszönhetően a norvég lucfenyő elterjedési területe messze meghaladja természetes kiterjedését, és messze a domináns fafaj a régióban. Mivel a lucfenyők kedvelik a hűvös és nedves területeket, sok helyen már elérték toleranciájuk határait a jelenlegi éghajlati viszonyok között. Az éghajlat által ezen erdőkre gyakorolt többszörös stressz nemcsak a termelékenység csökkenéséhez vezet, hanem veszélyezteti életképességüket, ökológiai stabilitásukat és az erdők fontos ökoszisztéma-szolgáltatásainak biztosítását is, mint például a vízmegtartást, a víztárolást és a gravitációs természeti veszélyekkel szembeni védelmet.

Az alkalmazkodási intézkedések fő célja a vízkészletek és a közüzemi vízellátás hosszú távú biztosítása volt. A követett stratégiák az ivóvíz-gazdálkodás kínálati és keresleti oldalát egyaránt célozzák. A kínálati oldalon a vízellátó rendszer regionális szintű átszervezése, az új vízellátási infrastruktúra kiépítése és az új vízkészletek fejlesztése a mennyiségi közüzemi vízellátás folytonosságának megőrzését célozza még a korlátozott természetes vízellátás és a csúcsfogyasztás időszakaiban is. További cél a vízellátás biztosítása, még akkor is, ha a helyi létesítmények bármelyike bármilyen okból meghiúsulna.

A keresleti oldalon a korai előrejelző rendszer, a tájékoztatási és figyelemfelkeltő intézkedések célja a polgárok és a háztartások víztakarékos magatartásának ösztönzése. Ezeket az alkalmazkodási intézkedéseket többnyire a megfigyelt éghajlati hatásokra és a tapasztalt vízhiányra válaszul hozták meg, de a kedvezőtlen éghajlati előrejelzések is motiválták őket, és a jövőbeli csapadékkal kapcsolatos jelentős bizonytalanságok megelőző megközelítését tükrözik.

Az erdőgazdálkodási ágazat által hozott további intézkedések célja, hogy csökkentsék a regionális erdők éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségét, például a vízhiányt, a hőintoleranciát, a kéregbogár-fertőzést és a viharkárokkal szembeni fogékonyságot, valamint fenntartsák vagy javítsák az erdei ökoszisztémák védelmi funkcióit (árvízmegtartás, lejtők stabilizálása) és víztárolási kapacitásait.

A Lavant folyó völgyében a fő alkalmazkodási tevékenységek a közüzemi vízellátás biztosítására összpontosítanak. Ezeket további intézkedések egészítik ki, amelyek a vízfelhasználók viselkedésének befolyásolása révén csökkentik a vízigényt. Alkalmazkodási intézkedéseket hoztak mind településközi, azaz regionális szinten, mind pedig az egyes települések helyi szintjén. Az intézkedések végrehajtása már 1994-ben megkezdődött; azóta fokozatosan bővült, és folyamatos folyamatról van szó. Eddig az alábbi alkalmazkodási tevékenységek bizonyultak sikeresnek a Lavant folyó völgyében az éghajlatváltozás okozta vízhiány jelentette kihívások kezelésében:

• A „Lavant-völgyi regionális víztársulási hálózat” létrehozása, amely a regionális vízellátás szervezeti rendszere, 1994-től kezdődően. Wolfsberg, St. Andrä, St. Paul és St. Georgen települések vízellátó hálózatainak összekapcsolásával az egyes települések vízhiánya kompenzálható, a csúcsfogyasztás feltartóztatható, a vízellátási kockázatok pedig megoszthatók a települések között, és összességében csökkenthetők, többek között rendszerhibák esetén az infrastrukturális redundanciák biztosításával. Ma a vízügyi szövetség hálózata rendelkezik egy olyan közlekedési rendszerrel, amely évente 260 000 m3 kibocsátást képes biztosítani. A víz 12 forrásból származik, amelyek magántulajdonban lévő földterületen találhatók; a vízkivételt a vízügyi egyesületek hálózata biztosítja hosszú távú szerződések révén. Ez a kockázatkezelési stratégia a közüzemi vízellátó rendszerhez csatlakozó mintegy 42 000 fogyasztó számára bizonyult sikeresnek.
• A hálózat vízellátási infrastruktúrájának kialakítása magában foglalta a régión belüli új vízkészletek fejlesztését és új szállítóvezetékek telepítését. A vizet kizárólag természetes forrásokból nyerik ki, szivattyúberendezések használata nélkül. A központi távirányító rendszer biztosítja, hogy csak olyan mennyiségű vizet nyernek ki, amely ténylegesen szükséges az ellátás fenntartásához. Csak csúcsigény esetén kerül további víz az ellátórendszerbe. A fejlett forrásokból származó víz, amely nem szükséges a kereslet fedezéséhez, a hidrológiai rendszerben maradhat, és természetes felszíni patakokba áramolhat. Ezeknek az intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a természeti környezet vízmérlegére gyakorolt hatások a lehető legalacsonyabbak legyenek.
• Helyi szinten is átfogó infrastrukturális, szervezeti és tervezési intézkedéseket hoztak. Wolfsberg városában új vízforrásokat, köztük mély talajvízkutakat fejlesztettek ki és kapcsoltak a közüzemi ellátórendszerhez. A mélyvízi víztestekből történő vízkivétel korlátozása érdekében a megfelelő kutakat csak a kereslet és kínálat szűk keresztmetszetei által jellemzett rendkívüli helyzetekben kapcsolják át. Az önkormányzati ellátó infrastruktúrát korszerűsítették, és jelenleg 400 kilométernyi ellátóvezetéket, 83 forrást, 29 magas szintű víztartályt és 7 UV víztisztító telepet foglal magában. A vízhiányos helyzetekre való felkészülés érdekében települési válságkezelési terv készült, amely olyan intézkedésekről rendelkezik, mint a vízellátás folyamatos ellenőrzése, a regionális víztársulási hálózathoz való csatlakozás és további mélyvízi kutak igény szerinti csatlakoztatása. Egy településen kívüli vízszolgáltatóval kötött együttműködési megállapodás lehetővé teszi további ivóvíz behozatalát, ha erre szükség van.

A vízgazdálkodás átalakításával párhuzamosan a régió önkormányzati vízművei úgy igyekeznek kezelni a vízigényt, hogy tájékoztatják ügyfeleiket az ivóvízellátás helyzetéről és a víztakarékossági intézkedésekről. Wolfsberg városa korai előrejelző rendszerrel rendelkezik, és honlapján naponta frissített adatokat szolgáltat az ivóvíz helyzetéről. A korai előrejelző állapot szintjétől függően különböző víztakarékossági intézkedések ajánlottak. Magas vízhiány esetén szabályozási intézkedések lépnek hatályba, például az uszodák feltöltésének, a kertek öntözésének és az autók mosásának tilalma. Az önkormányzati napilap és más helyi médiumok is rendszeresen felhívják a figyelmet a vízgazdálkodási kérdésekre.

Alkalmazkodási intézkedéseket vezettek be az erdőgazdálkodásra vonatkozóan is, amelyet már eddig is negatívan érintettek az éghajlatváltozás hatásai. Az erdészeti gazdálkodás célja, hogy csökkentse a régió erdőinek éghajlati sebezhetőségét azáltal, hogy előmozdítja az aszálytűrőbb fafajok használatát és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóbb vegyes erdőállományokat hoz létre. Az erdők produktív és nem produktív funkcióinak fenntartása és helyreállítása érdekében az alkalmazkodási intézkedések a fafajok összetételének kiigazítására összpontosítanak azáltal, hogy a rendkívül sérülékeny norvég lucfenyőket más őshonos fafajokkal helyettesítik, amelyek jobban alkalmazkodnak a helyi éghajlati viszonyok változásaihoz. A regionális erdészeti hatóság keretében tanácsadási szolgáltatásokat és pénzügyi támogatási programot hoztak létre az erdőtulajdonosok adaptív erdőgazdálkodásának ösztönzése és előmozdítása érdekében. A jelenlegi és jövőbeli éghajlati viszonyokhoz jól alkalmazkodó, egészséges és stabil erdők helyreállításának egyik tervezett járulékos előnye az ökoszisztéma-szolgáltatásaik nyújtásának fenntartása és javítása, különös tekintettel az erdei ökoszisztémák vízmegtartó és -tároló kapacitásaihoz kapcsolódó szolgáltatásokra. A domboldalakon és hegyvidéki lejtőkön található erdőtakaró jelentős hatással van a felszíni vizek lefolyásának csökkentésére, ezáltal jelentősen hozzájárul a felszín alatti vizek megújulásához és az árvizek felhalmozódásának csökkentéséhez. Az erdőgazdálkodásban hozott alkalmazkodási intézkedések tehát szinergikusak a vízgazdálkodási ágazat által kitűzött alkalmazkodási célokkal.

A „regionális vízügyi társulások hálózatának” létrehozása a települések közötti együttműködésre épülő vízügyi irányítási intézkedésnek minősíthető. Az együttműködés kulcsszereplői itt az önkormányzatok, illetve azok települési vízgazdálkodói. Karintia tartományi kormánya támogató szerepet vállalt a regionális vízügyi irányítás szakpolitikai keretének meghatározásával, pénzügyi támogatás nyújtásával és hidrológiai megfigyelőhálózat kiépítésével. A „Lavant-völgyi regionális víztársulási hálózat” megalapítása előtt a kormány tájékoztató rendezvényt szervezett a helyi lakosság számára. További lakossági részvételi folyamatokra nem került sor, de az önkormányzatok folyamatos tájékoztatási tevékenysége hozzájárult a vízzel kapcsolatos kérdések tudatosításához és az intézkedések társadalmi elfogadottságának megteremtéséhez.

A karintiai tartományi kormánynak az egész államra kiterjedő stratégiai vízellátási politikák biztosítására irányuló tevékenységei sikertényezők voltak, mivel menetrendet és iránymutató keretet biztosítottak. 1984 óta karintiai kormányzati szervek dolgoznak egy országos szintű vízellátási stratégián, amely regionális szinten mutatja be a víz rendelkezésre állását és a vízigényt. Ezen információk alapján javaslatokat készítettek az önkormányzatok számára a fenntartható vízellátásra vonatkozóan. Az egyik kiemelt cél az önkormányzatok vízellátó hálózatainak összekapcsolása volt. Ezenkívül az egész tartományban 200 hidrográfiai állomásból álló megfigyelőhálózatot hoztak létre a hidrológiai paraméterek, például a felszín alatti vízkészletek vagy a lefolyási minták tényleges tendenciáinak észlelésére.

A „Lavant-völgyi regionális víztársulási hálózat” eredetileg egy olyan személy kezdeményezésére jött létre, aki tisztában volt a vízellátással kapcsolatos helyi helyzettel. A személy neves vízügyi szakértő volt, aki jó kapcsolatokat ápolt az érintett kormányzati és politikai döntéshozókkal. Ez az erős személyes elkötelezettség döntő sikertényező volt, amely előrelendítette a projektet, és lehetővé tette a régió számára, hogy már korai szakaszban szembenézzen ezekkel a kihívásokkal. Az első szakaszban a hálózat létrehozása ellentmondásos volt, és a helyi lakosság egy része gazdasági okokból ellenezte. Az elmúlt évek vízhiánya azonban rávilágított a projekt fontosságára, és segített növelni annak elfogadottságát. A települések vízügyi kérdésekkel és víztakarékossági intézkedésekkel kapcsolatos hosszú távú figyelemfelkeltő tevékenységei jelentősen hozzájárultak a régió sikeréhez.

A meghozott alkalmazkodási intézkedések fő célja az volt, hogy stratégiai víztartalék-kapacitásokat hozzanak létre a súlyos vízhiány idején. Bár ez új vízkészletek kifejlesztését is magában foglalta, intézkedések vannak érvényben a fenntarthatatlan túlzott kiaknázás elkerülésére, mint például a további vízforrások ideiglenes, keresletvezérelt használata, valamint a vízegyensúly helyzetének állandó nyomon követése. A regionális víztársulási hálózat középpontjában az a megfontolás áll, hogy a helyi vízellátási problémákat a regionális elosztás révén kezeljék, nem pedig a vízkivétel teljes mennyiségének növelésével. A közös vízkészletek megosztása révén el kell kerülni a koordinálatlan és egyedi helyi reakciókat, például a településen belüli minden kis forrás kiaknázását.

A víztársulási hálózat által végzett valamennyi tevékenység ellenére a múltban (pl. 2003) a rendkívül forró és száraz nyarak egyértelműen azt mutatták, hogy csak korlátozott mennyiségű víz áll rendelkezésre, ami nem fedezi folyamatosan az önkormányzatok szükségleteit. A hálózat (az önkormányzatokkal együtt) most új alternatívákat keres a régió vízellátása biztonságának javítása érdekében. Az egyik jelenleg megfontolás alatt álló lehetőség a vízügyi társulások hálózatának régióközi bővítése. Több, eltérő éghajlati és geológiai jellemzőkkel rendelkező régió vízellátási hálózatának összekapcsolása nagyobb ellátásbiztonságot eredményezhet a kockázati időszakokban.

Az ebben az esettanulmányban ismertetett alkalmazkodási intézkedések csak a közüzemi vízellátó rendszerhez csatlakoztatott háztartások esetében hatékonyak. Az önkormányzati területeken a kedvezőtlen helyzetű háztartások eltérő százalékos aránya azonban a magánkutak egyéni vízellátásától függ. A peremterületek rendkívül szétszórt településszerkezete és a közszektor magas költségei miatt e háztartásoknak a közüzemi vízhálózathoz való csatlakoztatása nem kivitelezhető. E népességcsoport vízhiánnyal szembeni sebezhetősége továbbra is magas, és a jövőben várhatóan növekedni fog.

A regionális szinten hozott alkalmazkodási intézkedések eddig sikeresen biztosították a közüzemi vízellátó rendszerhez csatlakozó mintegy 42 000 fogyasztó vízellátását. A Wolfsberg kerületi főváros helyi vízgazdálkodásért felelős önkormányzati szervei által hozott intézkedések hosszú távon több mint 7000 háztartás számára biztosították a vízellátást. Az ivóvízhez való folyamatos hozzáférés az éghajlatváltozás körülményei között elengedhetetlen előfeltétele a regionális népességszint, a társadalmi jólét és a fenntartható regionális fejlesztési potenciál fenntartásának.

A „Lavant-völgy regionális víztársulási hálózatot” az 1959. évi osztrák szövetségi vízügyi törvény hozta létre.

Nagy vízhiány esetén hatályba lépnek az önkormányzatok olyan szabályozási intézkedései, amelyek megtiltják a polgárok vízfogyasztásának bizonyos formáit (uszodák feltöltése, autómosás, kertek öntözése).

A „Lavant-völgyi víztársulási hálózatot” 1994-ben alapították. A következő években több építési munka is befejeződött (pl. víztornyok, víztartályok, csővezetékek, források duzzasztása). A további intézkedések végrehajtása fokozatosan bővült, és még mindig folyamatban van.

A „Lavant-völgyi regionális vízügyi szövetség hálózatát” a szövetségi vízügyi jogszabályok értelmében állandó vízgazdálkodási szervként intézményesítették. Minden építkezés és infrastrukturális intézkedés hosszú távú beruházás. Mivel a rendszeres karbantartás és felújítás az illetékes intézmények (Wolfsberg város regionális egyesületi hálózata és vízművei) rendszeres feladatai közé tartozik, ez akár 100 éves vagy annál hosszabb életciklust is jelenthet.

Silvia Smuck
Manager Water Association Network Lavant Valley
Wasserwerk Lavanttal
Unterrain 63, 9433 St. Andrä, Austria
Tel.: 0043(0)4358 4529
Fax: 0043(0)4358 21581
E-Mail: verbundschiene@aon.at

Ulrike Marinelli
Wolfsberger Stadtwerke
Schwabenhofstraße 4
9400 Wolfsberg
Tel.: +43 4352/51300-384
E-Mail: ulrike.marinelli@wolfsberg.at