A jövőbeli vízellátás biztosítása regionális és helyi szinten a karintiai Lavant-völgyben

A Lavant folyó völgye az alpesi főgerinc déli peremén helyezkedik el, és nyugaton a Saualpe, keleten pedig a Koralm hegység határolja, amelyek 2100 m-ig terjednek. A két hegyvonulat forrásai biztosítják a települések ivóvíz- és szolgáltatási vizének nagy részét.

A Lavant folyó völgyét alacsony csapadékmennyiség jellemzi. A 800 mm-nél kisebb átlagos éves csapadékmennyiséggel a völgy Karintia egyik legszárazabb régiója. Ezenkívül a földtani viszonyok kedvezőtlenek a felszín alatti vizek tárolására, a források kibocsátása meglehetősen alacsony, és csak korlátozott számú forrás használható vízellátásra. A víz rendelkezésre állásának e természetes korlátai miatt a régiót már az elmúlt évtizedekben is vízhiány sújtotta, különösen a meleg és száraz nyarak során (EGT 2009; BMLFUW 2016). Gyakran előfordultak jelentős szezonális szűk keresztmetszetek a vízellátásban, például 1993-ban, 2002-ben, 2003-ban és 2012-ben.

Az éghajlatváltozás hatásai már az elmúlt évtizedekben észrevehetőek voltak a régióban. Az elmúlt 100 évben Karintia legtöbb részén az alpesi főgerinctől délre egyértelműen csökkenő tendenciát mutat az éves csapadékmennyiség. A Lavant-völgy térségében az éves csapadékmennyiség körülbelül 15–25%-kal csökkent, a legerősebb szezonális csökkenés télen következett be.

Feltehetően Karintiának a mediterrán és az atlanti éghajlati hatások konvergenciája melletti elhelyezkedése miatt Ausztria déli részén a csapadékminták jövőbeli tendenciáinak modellalapú regionális előrejelzései mindig is nagy bizonytalanságnak voltak kitéve, és rendszeresen jelentős eltéréseket mutatnak az éghajlati modellek között. Az éves csapadékmennyiség változására vonatkozó korábbi regionális forgatókönyvek enyhén pozitív és enyhén negatív tendenciák között mozogtak. Egyes forgatókönyvek a nyári csapadék jelentős, akár 15%-os csökkenését vetítik előre 2050-től kezdődően. A legfrissebb osztrák éghajlati forgatókönyvek (ÖKS 15) szerint Karintia és a Lavant-völgy éves átlaghőmérséklete 2050-ig (az 1971–2000-es időszakhoz képest) jelentősen, +1,3 °C-kal (az RCP4,5 szerint az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó forgatókönyv) 1,5 °C-ra (az RCP8.5. szerint a szokásos üzletmenetre vonatkozó forgatókönyv) emelkedik. Az évszázad végére a szokásos kibocsátási forgatókönyv (RCP8.5) szerint akár +4,2 °C-os éves átlagos hőmérséklet-emelkedés is bekövetkezhet. A forgatókönyvek a hőnapok (30 °C-nál magasabb hőmérsékletű napok) éves számának növekedését is mutatják. Ezek 2050-re +3,2 nappal növekedhetnek, és a század végére akár +5,8 vagy akár +17,1 napra is emelkedhetnek. Ami az éves átlagos csapadékmennyiséget illeti, közép- és hosszú távon enyhe növekedést prognosztizálnak, ami főként a téli szezonban előforduló nagyobb szimulált csapadékmennyiségnek tudható be, de a csapadékkal kapcsolatos modelleredmények közül egyik sem statisztikailag szignifikáns. A hőmérsékleti előrejelzésekkel ellentétben a csapadék jövőbeli tendenciáit továbbra is lényegesen nagyobb bizonytalanságok jellemzik.

Már az alkalmazkodási intézkedések megindítását megelőző években is erőteljesebb változékonyságot figyeltek meg a felszín alatti vizek szintjében és a források szállításában, ami ismétlődő vízhiányos időszakokban tetőzött. Bár a regionális éghajlati modellezés eredményeit nem könnyű értelmezni a felszín alatti vízkészletekre és a felszín alatti vizek megújulására gyakorolt hatásuk szempontjából, a felszín alatti vizek szintjét, a víztartó rétegeket és a források kibocsátását a jövőben várhatóan befolyásolja a növekvő változékonyság. Ez az eredmény valószínűleg a csapadékrendszerek évközi nagyobb változékonyságának, a nyári esőzések hosszú aszályos időszakokkal járó lehetséges csökkenésének, a magasabb párolgási arányoknak, valamint a kevesebb havazás és a téli hótakaró rövidebb időtartama miatt a felszín alatti vizek visszatáplálódásának együttes hatásaiból ered.

A száraz és forró nyári időszakokban rendelkezésre álló vízkészletek csökkenése egybeesik a háztartások, az idegenforgalom és a mezőgazdaság vízigényének növekedésével, ami a múltban hozzájárult a vízellátási problémákhoz. Mivel a Lavant-völgy térségének központi területein a népesség és a települési területek további növekedése várható, ez növelheti az általános vízfogyasztást, és ezáltal növelheti az ivóvízellátás sebezhetőségét. Felismerték, hogy a víz rendelkezésre állásának csökkenése, valamint a száraz és meleg nyári időszakokban magasabb vízkivételi arányok veszélyeztetik a közüzemi vízellátás folytonosságát, és nagy szükség van a vízgazdálkodási ágazat válaszintézkedéseire.

A régió területének akár 50%-át erdők borítják, és különösen a hegyi lejtőkön található erdőállományok fontos vízmegtartó és védelmi funkciókat töltenek be a természeti veszélyek tekintetében. A múltban a 900 m alatti tengerszint feletti magasságokban történő kiterjedt betelepítésnek köszönhetően a norvég lucfenyő messze túlterjed a természetes elterjedési területén, és messze a domináns fafaj a régióban. Mivel a lucfenyők a hűvös és nedves területeket részesítik előnyben, sok helyen már elérték toleranciájuk határait a jelenlegi éghajlati viszonyok között. Az éghajlat által ezen erdőkre gyakorolt többszörös stressz nemcsak a termelékenység csökkenését eredményezi, hanem veszélyezteti azok életképességét, ökológiai stabilitását és az erdők fontos ökoszisztéma-szolgáltatásait, például a vízvisszatartást, a víztárolást és a gravitációs természeti veszélyekkel szembeni védelmet.

Az alkalmazkodási intézkedések fő célja a vízkészletek és a közüzemi vízellátás hosszú távú biztosítása volt. A követett stratégiák az ivóvíz-gazdálkodás kínálati és keresleti oldalát egyaránt célozzák. A kínálati oldalon a vízellátó rendszer regionális szintű átszervezése, az új vízellátási infrastruktúra kiépítése és az új vízkészletek fejlesztése a mennyiségi közüzemi vízellátás folytonosságának megőrzését célozza még olyan időszakokban is, amikor a természetes vízkészletek rendelkezésre állása és a csúcsfogyasztás csökken. További cél a vízellátás biztosítása, még akkor is, ha az egyik helyi létesítmény bármilyen okból meghibásodik.

A keresleti oldalon egy korai előrejelző rendszer, valamint tájékoztatási és figyelemfelkeltő intézkedések célja a polgárok és a háztartások víztakarékos magatartásának ösztönzése. Ezeket az alkalmazkodási intézkedéseket főként a megfigyelt éghajlati hatásokra és a tapasztalt vízhiányra válaszul hozták meg, de azokat kedvezőtlen éghajlati előrejelzések is motiválták, és a jövőbeli csapadékkal kapcsolatos jelentős bizonytalanságok megelőző megközelítését tükrözik.

Az erdőgazdálkodási ágazat által hozott további intézkedések célja a regionális erdők éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségének – például a vízhiánynak, a hőintoleranciának, a kéregbogár-fertőzéseknek és a viharkárokra való hajlamnak – a csökkentése, valamint az erdei ökoszisztémák védelmi funkcióinak (árvízvisszatartás, lejtők stabilizálása) és víztárolási kapacitásainak fenntartása vagy javítása.

A Lavant folyó völgyében a fő alkalmazkodási tevékenységek a közüzemi vízellátás biztosítására összpontosítanak. Ezeket olyan további intézkedések egészítik ki, amelyek a vízfelhasználók viselkedésének befolyásolása révén csökkentik a vízigényt. Alkalmazkodási intézkedéseket hoztak mind a települések közötti, azaz regionális szinten, mind pedig az egyes települések helyi szintjén. Az intézkedések végrehajtása már 1994-ben megkezdődött; Azóta fokozatosan bővült, és folyamatban van. Az alábbi alkalmazkodási tevékenységek eddig sikeresnek bizonyultak a Lavant-völgy régiójában az éghajlatváltozás okozta vízhiány kihívásainak kezelésében:

• A „Lavant-völgyi regionális vízügyi szövetség hálózatának” létrehozása, amely a regionális vízellátás szervezeti elrendezése, 1994-től kezdődően. Wolfsberg, St. Andrä, St. Paul és St. Georgen települések vízellátási hálózatainak összekapcsolásával az egyes települések vízhiánya kompenzálható, a csúcsfogyasztás feltartóztatható, a vízellátási kockázatok megoszlanak a települések között, és összességében csökkennek, többek között azáltal, hogy rendszerhibák esetén infrastrukturális elbocsátásokat biztosítanak. Ma a vízügyi szövetség hálózata olyan közlekedési rendszerrel rendelkezik, amely évi 260 000 m³ kibocsátási áramlást képes biztosítani. A víz 12 forrásból származik magántulajdonban lévő földterületen; a vízkivételt a vízügyi szövetség hálózata biztosítja hosszú távú szerződések révén. Ez a kockázatkezelési stratégia a közüzemi vízellátó rendszerhez csatlakozó mintegy 42 000 fogyasztó esetében bizonyult sikeresnek.
• A hálózat vízellátási infrastruktúrájának kialakítása magában foglalta a régión belüli új vízkészletek fejlesztését és új átviteli csővezetékek telepítését. A vizet kizárólag természetes forrásokból nyerik ki, szivattyúzás nélkül. A központi távirányító rendszer biztosítja, hogy csak azokat a vízmennyiségeket vonják ki, amelyek ténylegesen szükségesek az ellátás fenntartásához. Csak csúcsigény esetén kerül további víz az ellátórendszerbe. A fejlett forrásokból származó víz, amelyre nincs szükség a kereslet fedezéséhez, a hidrológiai rendszerben maradhat, és természetes felszíni patakokba áramolhat. Ezeknek az intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a természetes környezet vízegyensúlyára gyakorolt hatások a lehető legkisebbek legyenek.
• Helyi szinten is átfogó infrastrukturális, szervezési és tervezési intézkedésekre került sor. Wolfsberg városában új vízforrásokat, köztük mély talajvízkutakat fejlesztettek ki és kapcsoltak össze a közüzemi ellátórendszerrel. A mélyfelszín alatti víztestekből történő vízkivétel korlátozása érdekében az érintett kutakat csak rendkívüli körülmények között, keresleti szűk keresztmetszetek esetén kapcsolják át. A települési ellátási infrastruktúrát korszerűsítették, és jelenleg 400 kilométernyi ellátóvezetéket, 83 forrást, 29 magas szintű víztartályt és 7 UV víztisztító telepet foglal magában. A vízhiányos helyzetekre való felkészülés érdekében önkormányzati válságkezelési terv készült, amely olyan intézkedéseket ír elő, mint a vízellátás folyamatos nyomon követése, a regionális vízügyi szövetség hálózatához való csatlakozás és további mélyfelszín alatti vízkutak igény szerinti csatlakoztatása. A településen kívüli vízszolgáltatóval kötött együttműködési megállapodás lehetővé teszi további ivóvíz behozatalát, ha erre szükség van.

A vízgazdálkodás átalakításával párhuzamosan a régió települési vízművei az ivóvízellátási helyzetről és a víztakarékossági intézkedésekről való tájékoztatással igyekeznek kielégíteni a vízigényt. Wolfsberg városa korai előrejelző rendszerrel rendelkezik, és honlapján naponta frissített adatokat szolgáltat az ivóvíz helyzetéről. A korai előrejelző állapot szintjétől függően különböző víztakarékossági intézkedések ajánlottak. Nagy vízhiány esetén szabályozási intézkedések lépnek hatályba, például az úszómedencék feltöltésére, a kertek öntözésére és az autók mosására vonatkozó tilalmak. A vízgazdálkodási kérdésekkel kapcsolatos figyelemfelkeltés az önkormányzati újság és más helyi média rendszeres fókusza is.

Alkalmazkodási intézkedéseket vezettek be az erdőgazdálkodásra vonatkozóan is, amelyet már eddig is negatívan befolyásoltak az éghajlatváltozás hatásai. Az erdőgazdálkodás célja a régió erdőinek éghajlati sebezhetőségének csökkentése az aszálytűrőbb fafajok használatának előmozdítása és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliensebb vegyes erdőállományok létrehozása révén. Az erdők produktív és nem produktív funkcióinak fenntartása és helyreállítása érdekében az alkalmazkodási intézkedések a fafajok összetételének oly módon történő kiigazítására összpontosítanak, hogy a rendkívül sérülékeny norvég lucfenyőket más őshonos fafajokkal váltják fel, amelyek jobban alkalmazkodnak a helyi éghajlati viszonyok változásaihoz. A regionális erdészeti hatóság keretében tanácsadási szolgáltatásokat és pénzügyi támogatási programot hoztak létre az erdőtulajdonosok adaptív erdőgazdálkodásának ösztönzésére és előmozdítására. A jelenlegi és jövőbeli éghajlati viszonyokhoz jól alkalmazkodó egészséges és stabil erdők helyreállításának egyik szándékolt járulékos előnye az ökoszisztéma-szolgáltatásaik fenntartása és javítása, különös tekintettel az erdei ökoszisztémák vízmegtartó és -tároló kapacitásaival kapcsolatos szolgáltatásokra. A domboldalakon és hegyi lejtőkön található erdőtakaró jelentős hatással van a felszíni vizek lefolyásának csökkentésére, ezáltal jelentősen hozzájárul a felszín alatti vizek megújulásához és az árvizek felhalmozódásának csökkentéséhez. Az erdőgazdálkodásban hozott alkalmazkodási intézkedések tehát szinergikusak a vízgazdálkodási ágazat alkalmazkodási céljaival.

A „regionális vízügyi szövetség hálózatának” létrehozása a települések közötti együttműködésre épülő vízgazdálkodási intézkedésnek minősíthető. Az együttműködés kulcsfontosságú szereplői itt az önkormányzatok, illetve azok települési vízkezelői. Karintia tartományi kormánya támogató szerepet vállalt azáltal, hogy meghatározta a regionális vízügyi irányítás politikai keretét, pénzügyi támogatást nyújtott és hidrológiai megfigyelőhálózatot hozott létre. A „Lavant-völgyi regionális vízügyi szövetség hálózatának” létrehozása előtt a kormány tájékoztató rendezvényt szervezett a helyi lakosság számára. További társadalmi részvételi folyamatokra nem került sor, de az önkormányzatok folyamatos tájékoztatási tevékenysége hozzájárult a vízügyi kérdésekkel kapcsolatos tudatosság növeléséhez és az intézkedések társadalmi elfogadottságának növeléséhez.

Karintia tartományi kormányának a vízellátás állami szintű stratégiai politikáinak biztosításával kapcsolatos tevékenysége sikertényező volt, mivel menetrendet és trendmeghatározó keretet biztosított. A karintiai kormányzati szervek 1984 óta dolgoznak egy országos vízellátási stratégián, amely regionális szinten mutatja be a víz elérhetőségére és a vízigényre vonatkozó adatokat. Ezen információk alapján javaslatok készültek a települések fenntartható vízellátására vonatkozóan. Az egyik kiemelt célkitűzés a települések vízellátó hálózatainak összekapcsolása volt. Ezenkívül az egész tartományban 200 hidrográfiai állomásból álló megfigyelőhálózatot hoztak létre a hidrológiai paraméterek, például a felszín alatti vízkészletek vagy a lefolyási minták tényleges tendenciáinak észlelésére.

A „Lavant-völgyi regionális vízügyi szövetség hálózatának” létrehozása eredetileg egy olyan személy kezdeményezésére történt, aki tisztában volt a vízellátással kapcsolatos helyi helyzettel. A személy neves vízügyi szakértő volt, jó kapcsolatokkal az érintett kormányzati és politikai döntéshozókkal. Ez az erős személyes elkötelezettség kulcsfontosságú sikertényező volt, amely előrelendítette a projektet, és lehetővé tette a régió számára, hogy korai szakaszban szembenézzen ezekkel a kihívásokkal. Az első szakaszban a hálózat létrehozása ellentmondásos volt, és a helyi lakosság egy része gazdasági okokból ellenezte. Az elmúlt évek vízhiánya azonban rávilágított a projekt fontosságára, és hozzájárult a projekt elfogadottságának növeléséhez. A települések vízügyi kérdésekkel és víztakarékossági intézkedésekkel kapcsolatos hosszú távú figyelemfelkeltő tevékenységei jelentősen hozzájárultak a régió sikeréhez.

A meghozott alkalmazkodási intézkedések fő célja az volt, hogy stratégiai víztartalék-kapacitásokat hozzanak létre a jelentős vízhiány idején. Bár ez új vízkészletek kifejlesztését is magában foglalta, intézkedések vannak érvényben a fenntarthatatlan túlhalászás elkerülésére, például csak ideiglenes, keresletvezérelt további vízforrások használata, valamint a vízegyensúly helyzetének folyamatos nyomon követése. A regionális vízügyi szövetségek hálózatának középpontjában az áll, hogy a helyi vízellátási problémákat a regionális elosztás révén kell kezelni, nem pedig a vízkitermelés teljes mennyiségének növelésével. A közös vízkészletek megosztása révén el kell kerülni az összehangolatlan és egyedi helyi reakciókat, például a településen belüli minden kis forrás kiaknázását.

A vízügyi szövetség hálózata által végzett valamennyi tevékenység ellenére a múltban (pl. 2003-ban) tapasztalt rendkívül forró és száraz nyarak egyértelműen megmutatták, hogy csak korlátozott mennyiségű víz áll rendelkezésre, amely nem fedezi folyamatosan az önkormányzatok szükségleteit. A hálózat (az önkormányzatokkal együtt) most új alternatívákat keres a régió vízellátása biztonságának javítására. Az egyik jelenleg mérlegelt lehetőség a vízügyi szövetség hálózatának régióközi kiterjesztése. Több, eltérő éghajlati és geológiai jellemzőkkel rendelkező régió vízellátási hálózatának összekapcsolása nagyobb ellátásbiztonságot eredményezhet a kockázati időszakokban.

Az ebben az esettanulmányban ismertetett alkalmazkodási intézkedések csak a közüzemi vízellátó rendszerhez csatlakoztatott háztartások esetében hatékonyak. A települési területeken a kedvezőtlen fekvésű háztartások eltérő százalékos aránya azonban a magánkutak egyéni vízellátásától függ. A peremterületeken rendkívül szétszórt települési minták és az állami szektor magas költségei miatt e háztartásoknak a közüzemi vízhálózattal való összekapcsolása nem megvalósítható. E népességcsoport vízhiánnyal szembeni sebezhetősége továbbra is magas, és a jövőben várhatóan növekedni fog.

A regionális szinten hozott alkalmazkodási intézkedések eddig sikeresen biztosították a közüzemi vízellátó rendszerhez csatlakozó mintegy 42 000 fogyasztó vízellátását. A Wolfsberg kerületi fővárosban a helyi vízgazdálkodásért felelős önkormányzati szervek által hozott intézkedések hosszú távon több mint 7000 háztartás vízellátását biztosították. Az éghajlatváltozás körülményei között az ivóvízhez való folyamatos hozzáférés elengedhetetlen előfeltétele a regionális népességszint, a társadalmi jólét és a fenntartható regionális fejlődési lehetőségek fenntartásának.

A „Lavant-völgyi regionális vízügyi szövetség hálózatát” az 1959. évi osztrák szövetségi vízügyi törvény alapján hozták létre.

Nagy vízhiány esetén hatályba lépnek az önkormányzatok szabályozási intézkedései, amelyek megtiltják a polgárok vízfogyasztásának bizonyos formáit (úszómedencék feltöltése, autómosás, kertek öntözése).

A „Lavant-völgyi vízszövetségi hálózatot” 1994-ben alapították. A következő években több építési munkálat is befejeződött (pl. víztornyok, víztartályok, csővezetékek, források feltöltése). A további intézkedések végrehajtása fokozatosan meghosszabbodott, és még mindig folyamatban van.

A „Lavant-völgyi regionális vízügyi szövetség hálózatát” a szövetségi vízügyi jogszabályok értelmében állandó vízgazdálkodási szervként intézményesítették. Minden építkezés és infrastrukturális intézkedés hosszú távú beruházás. Mivel a rendszeres karbantartás és felújítás az illetékes intézmények (Wolfsberg város regionális társulási hálózata és vízművei) rendszeres feladatainak részét képezi, ez 100 éves vagy annál hosszabb életciklust vonhat maga után.

Ulrike Marinelli
Wolfsberger Stadtwerke
Schwabenhofstraße 4
9400 Wolfsberg
Tel.: +43 4352/51300-384
E-Mail: ulrike.marinelli@wolfsberg.at

stadtwerke@wolfsberg.at