All official European Union website addresses are in the europa.eu domain.
See all EU institutions and bodiesLeírás
A talajnedvesség, amelyet „zöld víznek” is neveznek, a vízkörforgásnak a növények gyökerei számára hozzáférhető összetevője. A talajnedvesség a hiányos csapadékkal jellemezhető időszakokban csökken. Az öntözés a talajvízhiány elleni küzdelem legelterjedtebb módja, és ennek megfelelően a mezőgazdaságban messze elterjedt vízfelhasználás. Európában a mezőgazdaság ateljes vízkivétel mintegy 32%-át teszi ki,de aföldközi-tengeriországokban eléri vagy meghaladja a 80%-ot. Az öntözés szerepe és hatása régiónként és az uralkodó éghajlati viszonyok között eltérő: míg Dél-Európában az öntözés a mezőgazdasági termelés alapvető összetevője, Közép- és Észak-Európában a szántóföldeket szórványosan öntözik, és általában csak száraz nyári időszakokban.
Az IPCC legutóbbi jelentése (AR6) szerint Dél-Európában csökkenni fog a talajvíztartalom; a telítettségi viszonyok és a vízelvezetés egyre ritkább lesz, és csak a téli és tavaszi időszakokra korlátozódik. Következésképpen az öntözővíz iránti kereslet jelentősen megnövekedhet a földközi-tengeri régióban. Európa más részein öntözésre lesz szükség, míg Észak-Európa azon részein, ahol a csapadék valószínűleg növekedni fog, csökkenni fog a kereslet. Az energiaágazat (vízenergia) további terhet ró a vízkészletekre. Ezekkel a fejlesztésekkelszilárdabb vízgazdálkodásra és szakpolitikákra van szükség akülönböző ágazatok és felhasználások közötti növekvő, versengő keresletkezeléséhez.
Az öntözés hatékonysága többek között a következő módokon javítható:
- A gravitációs öntözésről a modern, túlnyomásos öntözőrendszerekre való áttérés (pl. csepegtető- és sprinkleröntözés). Ezjavítja a szállítás hatékonyságát és csökkentiaz öntözéshezszükséges vízigényt. Más néven mikroöntözés vagy csepegtető öntözési technológia, ez a rendszer vizet és energiát takarít meg a növények párolgásának, párolgásának és felszíni lefolyásának csökkentésével.
- Hiányos öntözés (a teljes terményvízigény alatti öntözés), amelynek célja az elfogyasztott víz egységére jutó maximális termelés. Egy kis, de egyre növekvő figyelmet fordítottak erre a megközelítésre. A víztermelékenység növekszik a deficites öntözés során. E technika alkalmazása azonban a mezőgazdasági rendszerek kiigazítását teszi szükségessé. Mivel a növények vízhiányra adott válasza jelentős eltéréseket mutat, e technológia alkalmazásához a növények viselkedésének alapos ismeretére van szükség.
- Jobb öntözési időzítés (éghajlat-intelligens vagy precíziós öntözés). Ez a jobb időjárás-előrejelzésen, a hidrológiai megfigyelésen, a korai előrejelző rendszereken, a továbbfejlesztett információs és kommunikációs technológián (IKT), valamint a megelőzést és felkészültséget célzó, időjárás-alapú agrártanácsadási szolgáltatásokon alapul (lásd a precíziós mezőgazdaságra vonatkozó alkalmazkodási lehetőséget).
- Különböző technikákat lehet alkalmazni az egyes növényekre. Például az időszakos / automatizált öntözés (alternatív nedvesítés és szárítás) megfontolható a paddies esetében. Hatékonyan használja fel a vizet, csökkenti a munkaerőköltségeket és növeli a hozamokat (Masseroniet al. 2018). Ez a technika meglehetősen specifikus a rizsre, és nem alkalmazható más növényekre.
A jobb öntözést más víztakarékossági lehetőségek is kiegészíthetik (lásd például a víz újrafelhasználásáravonatkozó lehetőséget avízhiány és a talaj vízhiányának ellensúlyozása érdekében. Ha megújuló energiaforrásokat (pl. napenergia-szivattyúkat) használnak ezen innovatív öntözőrendszerek működtetésére, a víztakarékosság az éghajlatváltozás mérséklésével is párosul.
További részletek
Referencia információ
Az adaptáció részletei
IPCC kategóriák
Szerkezeti és fizikai: Technológiai lehetőségekAz érintettek részvétele
Azöntözőrendszerek és -infrastruktúrák jelentős társadalmi, gazdasági és környezeti következményei miattaz öntözőrendszerek és -infrastruktúrák átszervezésére irányuló bármelyintézkedésben részt lehetvenni. Nemcsak a mezőgazdasági ágazat fő szereplőit kell bevonni, hanem az ugyanazon vízkészletekért a mezőgazdasággal versengő ágazatok szereplőit is. A lehetséges szomszédos iparágakat be lehetne vonni a napenergiával működő szivattyúk biztonságossá tételébe vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos intelligens technológiákba való beruházásba. Tekintettel a vízkörforgás egészére gyakorolt várható pozitív hatásokra, a környezetvédelmiszövetségek és a nem kormányzati szervezetek várhatóan proaktívan ösztönzik az öntözés javítását célzó innovatív rendszerek használatát. A túlzott vízhasználattal és a fenntartható használattal kapcsolatos tudatosság növelése - különösen a mezőgazdasági ágazatban - alapvető fontosságú, ésa táj szintjén potenciális pozitív hatásokhoz vezethet.
Siker és korlátozó tényezők
A mezőgazdasági üzemek szintjén alkalmazottöntözési gyakorlatokadaptációjanélkül avetéselégtelensége valószínű az aszályra hajlamos területeken, különös tekintettel a legrosszabb éghajlati forgatókönyvekre. Az öntözőrendszerekátalakítása révén a gazdaságok sokkal jobban fel tudnakkészülni az éghajlatváltozás okozta vízhiányra. A tájak működése a víz újrafelhasználása és tárolása révén helyreállítható vagy fenntartható. Hatékony öntözéstervezéssel és -végrehajtással energia takarítható meg. Az energia- és vízköltségek megtakarítása az egyik legnagyobb ösztönző, amely fellendítheti a hatékony öntözőrendszerek használatát. Az energiaköltségek emelkednek, és a vízdíjak – bár országonként igen eltérőek – relevánsak lehetnek a mezőgazdasági üzemek szintjén
A mezőgazdasági termelők azonban gyakran vonakodnakaz innovatív gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásától, mivel a szokásos gyakorlat megváltoztatása költséges és erőfeszítést igényel. Az ismeretek, atechnológiai képességek vagy a helyszínspecifikus tudományos bizonyítékokhiánya szintén akadályt jelent. Az uniós országok vízkivételt engedélyező rendszerei és vízárazási mechanizmusai számos kivételt tartalmaznak a mezőgazdasági célú vízhasználatra vonatkozóan. A közös agrárpolitika (KAP)olyan projekteket és gyakorlatokat finanszírozott,amelyek várhatóan javítják a fenntartható vízhasználatot.Még mindig kevés ösztönző áll a mezőgazdasági termelők rendelkezésére hatékonyabb technológiák bevezetésére (az Európai Számvevőszék 2021. évi különjelentése).
Költségek és előnyök
A vízárak és az öntözési költségek helyi szinten rendkívül eltérőek, és a vízhasználati díjak is eltérőek. Egyesek hektáronként fizetnek, és korlátlan vízhasználatot kapnak, mások a folyóból szivattyúzott mennyiségre fizetnek. Más közösségek literenkénti használati díjat számítanak fel (Esteve et al., 2015). Ezért az új, hatékony öntözőrendszerek használata, amelyek csökkentik a mezőgazdasági termelők által felhasznált víz teljes mennyiségét, a különböző helyszínektől függően különböző hatással lehet a költségmegtakarításra. A szivattyúk 3000-46000 euróba kerülhetnek. Ezek a költségek attól függnek, hogy dízel vagy elektromos, és ha a felügyeleti eszközök és kapcsolók szerepelnek. A csővezeték az átmérőtől függően a hordozható csövek esetében 3,20–9,80 EUR/m, a föld alatti csövek esetében pedig 5,70–18,5 EUR/m között változhat (KörnyezetvédelmiFőigazgatóság, 2012).
Az öntözéshez való alkalmazkodást célzó intézkedésekminden olyan területen előnyösek, ahol magas a mezőgazdasági édesvíz-felhasználás aránya. Az előnyök csak akkor érhetők el, ha a megőrzött vizet hatékony és éghajlattudatos felhasználásra (azaz száraz napokra, hatékony öntözési módszerekkel) tárolják.
Az öntözéssel kapcsolatos bevált gazdálkodási gyakorlatok végrehajtását gyakran kísérika mezőgazdasági termelőknek szóló oktatási programok,ezáltal javítva ismereteiket és az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosságukat.
A vízkészleteket hatékonyan felhasználó, továbbfejlesztett öntözőrendszerek minimalizálják a teljes vízkörforgásra gyakorolt hatásokat, és pozitív hatást gyakorolnak az egész ökoszisztémára. Az energiatakarékosság és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése egyéb előnyök, különösen akkor, ha az energiahatékony rendszert napenergia-szivattyúk használatával kombinálják.
Jogi szempontok
Az uniós KAPtámogatást nyújt az öntözéshez való alkalmazkodást célzó intézkedésekhez, amelyek magukban foglalják a fenntartható vízhasználatot. Egyes intézkedések kötelezőek a mezőgazdasági termelők számára, míg mások a mezőgazdasági termelők önkéntes részvételétől függenek. Ezenkívül mind az uniós víz-keretirányelv,mind a KAP kölcsönös megfeleltetési mechanizmusa (azaz a környezetvédelmi kötelezettségekhez kötött kifizetések) célja az európai felszíni és felszín alatti víztestek védelme.
AKAP támogathatjaa hatékonyabb öntözőrendszerekre és a mezőgazdasági földterületek jobb vízgazdálkodására való átállást. A támogatott intézkedések közé tartoznak például a tudás- és információátadási intézkedések, valamint a tárgyieszközökbe, például a vízellátáshoz és -megtakarításhoz kapcsolódó infrastruktúrába történő beruházásokra irányulóintézkedések.
Megvalósítási idő
A megfelelő technológiával, képzéssel és erőforrásokkal az öntözési alkalmazkodási intézkedések viszonylag gyorsan (2-5 év) végrehajthatók. Ehhez helyi strukturális változásokra lehet szükség.
Élettartam
Az élettartamaz ic mértéktőlfüggően 5 és 15 évközött változik. E lehetőségnek amezőgazdasági ágazat vízhiányának kezelésére irányuló hosszú távú hatékonysága attól is függ, hogy milyen súlyos leszaz éghajlatváltozás azeuróövezeti régiókban.
Referencia információ
Weboldalak:
Hivatkozások:
Esteve, P. és mtsai. (2015) „A hydro-economic model for the assessment of climate change impacts and adaptation in irrigated agriculture” (Az éghajlatváltozás hatásainak és az öntözött mezőgazdasághoz való alkalmazkodásnak az értékelésére szolgáló hidroökonómiaimodell), Ecological Economics,120, 49–58. o. doi:https://doi.org/10.1016/j.ecolecon.2015.09.017.
Grafton R. Q. és mtsai. (2018) „The paradox of irrigation efficiency” (Az öntözés hatékonyságának paradoxona), Science,361(6404), 748–750. o. doi:10.1126/science.aat9314.
Iglesias, A. és Garrote, L. (2015) „Adaptation strategies for agricultural water management under climate change in Europe”, Agricultural Water Management,155, 113–124. o. doi:https://doi.org/10.1016/j.agwat.2015.03.014.
Masseroni, D. et al. (2018) „Evaluating performances of the first automatic system for paddy irrigation in Europe” (Az első automatikus hántolatlan öntözésirendszer teljesítményének értékelése Európában), Agricultural Water Management, 201, 58–69. o. doi:10.1016/j.agwat.2017.12.019.
Singh, C., Ford, J., Ley, D. et al. Az alkalmazkodási lehetőségek megvalósíthatóságának értékelése: az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos kutatás és gyakorlat módszertani fejlesztései és irányai. Éghajlatváltozás 162, 255–277 (2020). https://doi-org.ezproxy.library.wur.nl/10.1007/s10584-020-02762-x
Megjelent a Climate-ADAPT-ban: Apr 18, 2025
Language preference detected
Do you want to see the page translated into ?