Az öntözés hatékonyságának javítása

A talajnedvesség, más néven „zöld víz” a vízkörforgás azon összetevője, amely a növények gyökerei számára hozzáférhető. A talajnedvesség a csapadékhiányos időszakokban csökken. Az öntözés a legelterjedtebb módja a talajvízhiány, és ennek megfelelően a mezőgazdaságban messze elterjedt vízhasználat elleni küzdelemnek. Európában a mezőgazdaság a teljes vízkivétel mintegy 32%-át teszi ki, de a földközi-tengeri országokban eléri vagy meghaladja a 80%-ot. Az öntözés szerepe és hatása régiónként és az uralkodó éghajlati viszonyok között eltérő: míg Dél-Európában az öntözés a mezőgazdasági termelés alapvető összetevője, Közép- és Észak-Európában a szántóföldeket szórványosan és általában csak száraz nyári időszakokban öntözik.  

Az IPCC legutóbbi jelentése (AR6) szerint Dél-Európában csökkenni fog a talajvíztartalom; a telítettségi körülmények és a vízelvezetés egyre ritkább lesz, és a téli és tavaszi időszakokra korlátozódik. Következésképpen az öntözővíz iránti kereslet jelentősen növekedhet a földközi-tengeri régióban. Európa néhány más részén öntözésre lesz szükség, míg Észak-Európa egyes részein, ahol a csapadékmennyiség valószínűleg növekedni fog, csökkenni fog a kereslet. Az energiaágazat (vízenergia) további terhet ró a vízkészletekre. Ezekkel a fejlesztésekkel erőteljesebb vízgazdálkodásra és szakpolitikákra van szükség a különböző ágazatok és felhasználások közötti növekvő versengő kereslet kezeléséhez. 

Az öntözés hatékonysága a következő módokon javítható: 

• Áttérés a gravitációs öntözésről a modern túlnyomásos rendszerekre (pl. csepegtető és sprinkler öntözés) . Ez javítja a szállítási hatékonyságot és csökkenti az öntözéshez szükséges vízigényt. Mikro-öntözésként vagy csepegtető öntözési technológiaként is ismert, ez a rendszer vizet és energiát takarít meg a növények átlégzésének, párolgásának és felszíni lefolyásának csökkentésével.
• Hiányos öntözés (a teljes terményvízigény alatti öntözés), amelynek célja a maximális termelés a felhasznált víz egységére vetítve. Egy kis, de egyre növekvő figyelmet fordítottak erre a megközelítésre. A víztermelékenység a deficites öntözés hatására nő. Ennek a technikának az alkalmazása azonban kiigazításokat igényel a mezőgazdasági rendszerekben. Mivel a növények vízhiányra adott válasza jelentősen eltér, e technológia alkalmazásához a növények viselkedésének alapos ismeretére van szükség. 
• Jobb öntözési időzítés (klíma-intelligens vagy precíziós öntözés). Ez a jobb időjárás-előrejelzésen, a hidrológiai megfigyelésen, a korai előrejelző rendszereken, a továbbfejlesztett információs és kommunikációs technológián (IKT), valamint a megelőzést és felkészültséget célzó időjárásalapú agrár-tanácsadási szolgáltatásokon alapul (lásd a precíziós mezőgazdaságra vonatkozó alkalmazkodási lehetőséget). 

• Különböző technikákat lehet alkalmazni az egyes növényekre. Például szakaszos/automatizált öntözés (alternatív nedvesítés és szárítás) figyelembe vehető a paddies esetében. Hatékonyan használja fel a vizet, csökkenti a munkaerőköltségeket és növeli a hozamokat (Masseroni et al. 2018). Ez a technika meglehetősen specifikus a rizsre, és nem alkalmazható más növényekre. 

A jobb öntözést más víztakarékossági lehetőségek is kiegészíthetik (lásd például a víz újrafelhasználására vonatkozó lehetőséget a vízhiány és a talajvízhiány ellensúlyozása érdekében. Ha megújuló energiaforrásokat (pl. napenergia-szivattyúkat) használnak ezen innovatív öntözőrendszerek működtetésére, a víztakarékosság az éghajlatváltozás mérséklésével is együtt jár.  

Az S everal résztvevői részt vehetnek az öntözőrendszerek és -infrastruktúrák átszervezésére irányuló intézkedésekben, azok figyelemre méltó társadalmi, gazdasági és környezeti következményei miatt. Nemcsak a mezőgazdasági ágazat fő szereplőit kell bevonni, hanem az ugyanazon vízkészletekért a mezőgazdasággal versengő ágazatok szereplőit is. A napenergiával működő szivattyúk biztosítása vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos intelligens technológiákba való beruházás érdekében lehetséges szomszédos iparágakat is be lehetne vonni. Tekintettel a vízkörforgás egészére gyakorolt várható pozitív hatásokra, a környezetvédelmi egyesületek és a nem kormányzati szervezetek várhatóan proaktívan ösztönzik az innovatív rendszerek használatát az öntözés javítása érdekében. A víz túlzott használatával és a fenntartható használattal kapcsolatos tudatosság terjesztése - különösen a mezőgazdasági ágazatban - alapvető fontosságú, és a táj szintjén potenciális pozitív hatásokhoz vezethet.

A mezőgazdasági üzemek szintjén alkalmazott vízöntözési gyakorlatok adaptati o n hiányában az aszályra hajlamos területeken valószínűsíthető a crop meghiúsulása, különös tekintettel a legrosszabb éghajlati forgatókönyvekre. Az öntözőrendszerek alkalmazkodásának megvalósításakor a gazdaságok sokkal jobban felkészülhetnek az éghajlatváltozás okozta vízhiánnyal való szembenézésre. A tájak működése a víz újrafelhasználása és tárolása révén helyreállítható vagy fenntartható. Energia takarítható meg a hatékony öntözés tervezésével és megvalósításával. Az energia- és vízköltségek megtakarítása az egyik legnagyobb ösztönző, amely növelheti a hatékony öntözőrendszerek használatát. Az energiaköltségek emelkednek, és bár a vízdíjak országonként igen eltérőek, a mezőgazdasági üzemek szintjén relevánsak lehetnek 

A mezőgazdasági termelők azonban gyakran vonakodnak az innovatív gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásától, mivel a szokásos gyakorlat megváltoztatása költséges és erőfeszítést igényel. Az ismeretek, a technológiai képességek vagy a helyspecifikus tudományos bizonyítékok hiánya szintén akadályt jelent. Az uniós országokban a vízkivételt engedélyező rendszerek és a vízárképzési mechanizmusok számos kivételt tartalmaznak a mezőgazdasági vízhasználatra vonatkozóan.  A közös agrárpolitika (KAP) olyan projekteket és gyakorlatokat finanszírozott, amelyek várhatóan javítják a fenntartható vízhasználatot. Ugyanakkor még mindig kevés ösztönző áll a mezőgazdasági termelők rendelkezésére a hatékonyabb technológiák bevezetésére (az Európai Számvevőszék 2021. évi különjelentése).

A vízárak és az öntözési költségek helyi szinten rendkívül eltérőek, és mindegyiknek eltérő a vízhasználati díja. Néhányan hektáronként fizetnek, és korlátlan vízhasználatot kapnak, néhányan a folyóból szivattyúzott mennyiségre fizetnek. Más közösségek literenkénti használati díjat számítanak fel (Esteve et al., 2015). Ezért a mezőgazdasági termelők által felhasznált víz összmennyiségét csökkentő új, hatékony öntözőrendszerek alkalmazása a különböző helyszínektől függően eltérő hatással lehet a költségmegtakarításra. A szivattyúk 3000-46000 euróba kerülhetnek. Ezek a költségek attól függnek, hogy dízel- vagy elektromos járművekről van-e szó, és hogy a felügyeleti eszközöket és kapcsolókat is tartalmazzák-e. A csővezeték a hordozható csövek esetében 3,20–9,80 EUR/m, a föld alatti csövek esetében pedig 5,70–18,50 EUR/m között változhat az átmérőtől függően (Környezetvédelmi Főigazgatóság, 2012). 

Az öntözési alkalmazkodási intézkedések minden olyan területen előnyökkel járnak, ahol magas az édesvízhasználat mezőgazdasági aránya. Az előnyök csak akkor valósulhatnak meg, ha a megőrzött vizet a hatékony és éghajlatbarát felhasználás érdekében tárolják (azaz száraz napokon, hatékony öntözési módszerekkel). 

Az öntözéssel kapcsolatos bevált gazdálkodási gyakorlatok végrehajtását gyakran kísérik a mezőgazdasági termelőknek szóló oktatási programok, ezáltal javítva tudásukat és az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosságukat. 

A vízkészleteket hatékonyan felhasználó, továbbfejlesztett öntözőrendszerek minimalizálják a teljes vízkörforgásra gyakorolt hatásokat, és pozitív hatást gyakorolnak a teljes ökoszisztémára. Az energiatakarékosság és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése további előnyök, különösen akkor, ha az energiahatékony rendszert napenergia-szivattyúk használatával kombinálják. 

Az uniós KAP támogatást nyújt a fenntartható vízhasználattal járó öntözési alkalmazkodási intézkedésekhez. Egyes intézkedések kötelezőek a mezőgazdasági termelők számára, míg mások a mezőgazdasági termelők önkéntes részvételétől függenek. Ezenkívül mind az uniós víz-keretirányelv, mind a KAP kölcsönös megfeleltetési mechanizmusa (azaz a környezetvédelmi kötelezettségektől függő kifizetések) célja az európai felszíni és felszín alatti víztestek védelme. 

A KAP támogathatja a hatékonyabb öntözési rendszerekre és a mezőgazdasági földterületek jobb vízgazdálkodására való törekvést. A támogatott intézkedések közé tartoznak például a tudás- és információátadási intézkedések, valamint a tárgyi eszközökbe, például a vízellátáshoz és -takarékossághoz kapcsolódó infrastruktúrába történő beruházásokra irányuló intézkedések. 

A megfelelő technológiával, képzéssel és erőforrásokkal az öntözési alkalmazkodási intézkedések viszonylag gyorsan (2-5 év) végrehajthatók. Ehhez helyi strukturális változásokra lehet szükség. 

Az élettartam az i c mértéktől függően 5 és 15 év között változik. E lehetőség hosszú távú hatékonysága a mezőgazdasági ágazat vízhiányának kezelésében az éghajlatváltozás súlyosságától is függ, amelyet az európai régiókban tapasztalni fognak.