Az egykori sógyár adaptív restaurálása a dél-franciaországi Camargue-ban

A Camargue-delta mintegy 70%-a kevesebb mint 1 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, így a terület rendkívül érzékeny az áradásokra. Az 1860-as évek óta a Rhône-delta szinte teljesen elsüllyedt, mivel történelmileg épített gátakat építettek, hogy megakadályozzák a part menti övezet áradását. Ez a Rhone folyóból származó üledékbevitel jelentős csökkenését okozta, ami hatással volt a dűnék kialakulására és felgyorsította a part menti eróziót. Ezenkívül Salin-de-Giraud térségét az ipari sótermelés időszakában (1950 és 1970 között jelentős átalakításokkal) intenzíven átalakították a sókitermelésre szolgáló párologtató és kristályosító tavak létrehozásával. A víz dinamikája és az ökológiai feltételek jelentősen megváltoztak: a sókitermelésre használt víztesteket leválasztották a környező vízmosásokról, a part menti gátak lehetővé tették a tengervíz túlfeszültségének teljes mesterséges ellenőrzését, és tavasszal és nyáron mesterségesen szivattyúzták a tengervizet.

A terület Conservatoire du Littoral általi megvásárlását követő fő kihívások ezért a terület hivatásának alapvető megváltozásával voltak kapcsolatosak, a sótermelésről a vizes élőhelyek megőrzésére való átállással az adaptív gazdálkodás és a természetalapú megoldásokon alapuló megközelítés révén.

A Geológiai és Bányászati Kutató Iroda (BRGM) 2018-as tanulmánya szerint Camargue várhatóan fokozatosan jobban ki lesz téve az éghajlatváltozás okozta part menti eróziónak és tengerbe merülési kockázatoknak. Egy, a Földközi-tenger UNESCO világörökségi helyszíneit érintő árvízkockázatot értékelő tanulmány szerint a 100 éves viharhullámként meghatározott szélsőséges tengerszint-emelkedések a regionalizált, csúcsminőségű tengerszint-emelkedési forgatókönyv szerint (az RCP 8,5 95^%-os előrejelzése) 2100-ra 1,6 és 1,8 m között várhatók. A szélsőséges eseményekkel és a várható tengerszint-emelkedéssel kapcsolatos tengeri víz alámerülési modelleket a BRGM LIDAR képek felhasználásával készítette el. A modellek iránymutatásul szolgáltak az irányítási stratégiához és a katasztrófakockázat-csökkentési folyamathoz.

A korábbi camargue-i sógyár helyreállítási projektjéhez a következő gazdálkodási célokat tűzték ki:

• a rendszer természetes hidrológiai működésének helyreállítása, a terület és a környező víztestek (belvízi lagúnák, a Rhone folyó és a Földközi-tenger) újbóli összekapcsolása;
• a part menti lagúnák és homokos tengerpartok – többek között dűnék, sós növényzet és sós mocsarak – természetes ökoszisztéma-jellemzőinek helyreállítása;
• a vízimadarak költőhelyeként funkcionáló terület fenntartása vagy növelése;
• Alkalmazkodó irányítás végrehajtása a partok viharoktól és tengerszint-emelkedéstől való védelme érdekében;
• Hozzájárulás a fenntartható fejlődéshez, beleértve az ökoturizmus és a szabadidős tevékenységek fejlesztését.

Összességében a munkálatokat az ökoszisztéma természeti jellemzőinek és ellenálló képességének helyreállítása érdekében végezték el, hogy az éghajlatváltozással és a természeti katasztrófák megnövekedett kockázatával szemben előmozdítsák a „szálláshely-stratégiát”.

A helyreállítási folyamatot a Camargue-i Regionális Természeti Park (koordinációs vezető) vezette be a Tour du Valat Kutatóintézettel és a Nemzeti Természetvédelmi Társasággal (társkezelők) partnerségben, a Conservatoire du Littoral (földtulajdonos) égisze alatt.

A sókitermelésre használt párologtató tavakba történő mesterséges tengervíz-szivattyúzást leállították, és széles körű tevékenységi tervet határoztak meg, és megkezdték a gravitációs vízáramlások és más természetes folyamatok helyreállítását. Főbb munkái a következők: i. csatornás kotrás, ii. a korábbi sóművek és a környező brakk- és édesvízi ökoszisztémák közötti új összeköttetések építése és a korábban meglévő összeköttetések rehabilitációja, valamint iii. a tengerparti gátak elhagyása, amelyek lehetővé teszik a víz szabad mozgását a korábbi sóművek lagúnái és a Földközi-tenger között. Ezenkívül az 1859-ben az emberek és a tulajdon védelmére épített gátat, amely a szárazföld belsejében helyezkedik el, úgy alakítják át, hogy biztosítsa a Rhône-delta árvízvédelmét.

Az ilyen hidraulikai munkák lehetővé teszik a korábbi sóművek vízrendszerének a közeli Camargue természetvédelmi területen található lagúnákkal és a tengerrel való újbóli összekapcsolását. A víztestek újbóli összekapcsolása a vízutak természetes módon történő átalakításához vezet, a természetalapú megoldások megközelítése szerint. Az újonnan kialakult talajok és a helyreállított vízi utak a növényzet, a halak, a madarak és más vadon élő populációk „új” élőhelyeivé válnak. E megközelítést követve a part menti ökoszisztéma várhatóan ellenállóbbá válik a tengerszint-emelkedés és a tengeri viharok, többek között a kapcsolódó árvizek hatásaival szemben.

A munkálatok még folyamatban vannak; a következő jövőre tervezett intézkedések közé tartoznak a következők: i. a belvízi védelmi töltések további kiigazítása, helyük megváltoztatása; ii. a hidraulikus helyreállítási munkálatok folytatása és iii. kerékpárutak létrehozása a fenntartható turizmus és a szabadidős tevékenységek számára. A tengerszint emelkedésével kapcsolatos új ismereteknek megfelelően a tengerbe merülési kockázat elemzésének finomhangolására szolgáló új modellek várhatóan iránymutatásul szolgálnak majd a jövőben ezekhez az intézkedésekhez.

Folyamatban van a terület hidrológiai és ökológiai dinamikájának felmérésére irányuló környezetvédelmi monitoring, amelyet a közeljövőben tervezett új hidraulikai munkák hatékonyságának értékelése céljából tartanak fenn. Ez magában foglalja a helyreállított ökoszisztémák hidrológiai és éghajlati pufferfunkcióinak értékelését, valamint a biológiai sokféleség egyes mutatóinak, például a vándorló halfajok előfordulásának és eloszlásának tendenciáit.

A helyi közösség tudatosságának és elfogadottságának növelése érdekében párbeszédet alakítottak ki a közeli Salin de Giraud falu helyi szereplőivel és lakosaival. Nyilvános találkozókat, vezetett túrákat, fotókiállításokat és műhelytalálkozókat szerveztek információs panelek, brosúrák és videók készítésével a lakosság megfelelő tájékoztatása, az éghajlatváltozással kapcsolatos tudatosság növelése és a vezetői döntések megosztása érdekében.

Számos sikertényező kedvezett a helyreállítási munkálatok megvalósításának, különösen mivel azokat a környezeti közösség (az ökoszisztéma újrahonosítása), a tudományos közösség (tudásfejlesztés) és a társadalom egésze (a viharok és a tengerszint-emelkedés hatásait enyhítő pufferterület és a szabadidős tevékenységek új területe) előnyösnek ítélte. Az állami források megtakarításának lehetősége, a tengerparti gátak karbantartásához képest kevésbé költséges beavatkozásba való beruházás biztosan ösztönözte e megközelítés elfogadását.

Még ha több kezdeményezést is szerveztek a helyi közösség tájékoztatására, a helyreállítási projekt végrehajtása bizonyos ellenállásba ütközött a lakosok részéről, akik nehezen fogadták el, hogy a tengerparti töltést elhagyták. Egyértelműen felmerült, hogy javítani kell a közeli közösséggel folytatott kommunikációt és együttműködést annak érdekében, hogy a munkálatok folytatása érdekében növeljék az elfogadottságot.

Ezenkívül valójában számos bizonytalanság áll fenn az ökoszisztéma helyreállítási beavatkozásokra adott válaszával kapcsolatban, mivel még mindig korlátozott az ismeret a tengerszint-emelkedés vizes élőhelyekre gyakorolt hatásairól. A terület jelenleg folyamatban lévő környezeti nyomon követése hozzájárul az ökoszisztéma működésével kapcsolatos meglévő ismeretek javításához, támogatva a természetalapú megoldásokon alapuló megközelítés hatékonyságát. A vizes élőhelyeknek az éghajlatváltozásra való reagálására vonatkozó reálisabb előrejelzések segíthetnek a jövőbeli hatékony gazdálkodási intézkedések megtervezésében.

Gazdasági szempontból az új irányítási stratégiát kevésbé költséges lehetőségnek tekintették a tengerparti gátak teljes körű karbantartásához képest. Becslések szerint a belső védőgátrendszer karbantartása és átalakítása (körülbelül 16 km-es lineáris hosszabbítás) 7–13 millió eurós beruházást és 80–140 K EUR éves karbantartást igényel. A hidraulikus újracsatlakozási munkálatok költségét kevesebb mint 1,5 millió euróra becsülték.

A helyreállítás előnyeit környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból értékelték. Ökológiai szempontból a megfigyelési eredmények a helyreállított part menti lagúnák és mocsári ökoszisztémák működésének javulását jelezték: sikeres sós mocsári növényzet-utánpótlás, egészséges bentikus gerinctelen közösség és elmerült makrofiták a lagúnákban, jobb hidrobiológiai összeköttetés a víztestek között, potenciálisan ivadéknevelő szereppel és a halfajok vándorlási útvonalával. Társadalmi szempontból a helyreállított terület rekreációs lehetőségeket kínál a helyi közösség és a turisták számára, amelyek szabadon hozzáférhetnek a terület egyes részeihez, a Rhône-delta fokozott esztétikai és tájképi értékével. A projekt lehetőséget teremtett a tengerparti vizes élőhelyek dinamikájával kapcsolatos új tudományos ismeretek kifejlesztésére is. Az ökológiai helyreállítás gazdasági előnyei közé tartozik nemcsak az árvízkockázatok elleni védelemre szánt közpénzek felhasználásának jelentős csökkentése, hanem a helyreállított vizes élőhelyek által kínált számos ökoszisztéma-szolgáltatás nyújtása is, beleértve a fent említett turisztikai és rekreációs tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásokat is.

A terület hidraulikus helyreállításához szükséges mérnöki munkákat egyszerű környezeti hatásvizsgálatot követően kellett bejelenteni vagy engedélyezni az uniós Natura 2000 és víz-keretirányelveknek való megfelelés érdekében.

A part menti helyreállítási projekt teljes mértékben összhangban van a Bouches-du-Rhône départementale des territoires et de la mer (DDTM) által elfogadott iránymutatásokkal, amely a Camargue-ban a tengerbe merüléssel kapcsolatos kockázatok kezeléséért felelős hatóság. A stratégia lehetővé teszi a part menti vonal szabad mozgását a homokpadok természetes kialakításával, miközben fenntartja és megerősíti a meglévő infrastruktúrákat az emberek és a tulajdon további védelme érdekében a szárazföld belsejében.

A helyreállítási munkálatok 2011-ben kezdődtek, miután a Conservatoire du littoral a terület tulajdonosává vált, és még mindig folyamatban vannak. A jelenlegi megvalósíthatósági tanulmány alapján 2022-ig új hidraulikus helyreállítási programokat terveznek indítani a terület perifériáján az édesvíz-gazdálkodás javítása érdekében.

A helyreállítás egy hosszú távú projekt, amelyet a változó tengerparti dinamikára és a tengerszint emelkedésére reagálva folyamatos, alkalmazkodó folyamatnak tekintenek. A nyomon követés és a karbantartás e folyamat szerves részét képezi.

Brigitte Poulin
Head of Ecosystem Department
Tour du Valat, Research Institute for the Conservation of Mediterranean Wetlands
E-mail: poulin@tourduvalat.org 
Tel. +33 (0)4 90972975