A part menti vizes élőhelyek helyreállítása és kezelése

A hosszú távú siker érdekébenfontos bevonni a  helyi közösségeket, a környezetvédelmi csoportokat, az ügynökségeket,a vállalkozásokatés az érdekelt személyeket a tervezési folyamatba, valamint aprojekt előrehaladásánakés sikerének nyomon követésébe és az arról valójelentéstételbe. Az érdekelt felek bevonása segíthet enyhítenia földhasználattal kapcsolatos konfliktusokat,mivela partvonal természetes vizes élőhelyhez való lezárása ingatlanokelvesztésével,a földhasználat megváltozásával vagy a parthoz való hozzáférés blokkolásávaljárhat. A part menti vizes élőhelyek helyreállítása részét képezheti aNatura 2000 területgazdálkodási tervének (amelyet kifejezetten az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvbenfelsorolt fajok vagy élőhelytípusok egy részhalmaza alapvető területeinekvédelmérejelöltekki).  Ahhoz,hogy a Natura 2000 keretében védett területnek minősüljek, a tervezéshez azérdekelt felek részvételének folyamataszükséges. Az elárasztandó területen vagyannak közelében élő lakosokkal és földtulajdonosokkalvaló konzultációt valószínűleg szükségessé teszi afák irányított átalakítása, kivágása vagy a termesztés átalakítása. Amennyiben a visszanyert földterületet a gazdálkodás átalakítása révén visszajuttatják a vizes élőhelyekre, ez hatással lesz a terület lakosaira és gazdasági tevékenységeire, és ellenálláshoz vezethet. Fvagy példa: a Hedwige-Prosper polder projekta belga–holland határon mezőgazdasági termelők éshelyi lakosoktiltakozását váltotta ki. 

Az olyan beavatkozások, amelyek magukban foglalják a part menti vizes élőhelyek helyreállítását és az irányított kiigazítást, általában több cél elérését is elősegíthetik, elősegítve az ilyen kezdeményezések sikerét. Fontos intertidális élőhelyeket hoznak létre. Ide tartozhatnak a kereskedelmi jelentőségű fajok szempontjából értékes szerepet játszó fajok (óvoda, ívóhely vagy takarmányozási terület). A biológiai sokféleség megőrzése mellett a helyreállított vizes élőhelyek vagy az új vizes élőhelyek rekreációs és ökoturisztikai célokra is felhasználhatók. Ezek az ökoszisztémák a tápanyagok és szennyező anyagok csapdájaként működnek, csökkentve az eutrofizációt és a part menti vizek szennyezését. Az árapály és a víz alatti vegetáció (tengerfenék) szintén szénmegkötő élőhelyként működik, ami fontos előnyökkel jár az éghajlatváltozás mérséklése szempontjából. 

Az irányított kiigazítás megvalósításának fő nehézsége a földhasználat megváltoztatása, és magas szintű koordinációt igényel a különböző kormányzati szinteken. Ez épületek és tevékenységek áthelyezését eredményezheti, esetleg magas költségek mellett (beleértve a kisajátítást is).  Ez a rekreációra és a mezőgazdaságra használt földterület elvesztését is jelentheti. Lágy iszapszerű talajok jöhetnek létre, amelyek fulladásveszélyt jelenthetnek, ha túl közel vannak az ember által látogatott területek. Ezek a projektek valós idejű nyomon követést igényelnek a víz újraelosztása, az üledék és az ökoszisztéma dinamikája kritikus fázisainak kezelése érdekében. A megfelelő nyomon követés és a beavatkozások nem megfelelő tervezése, valamint ezen ökoszisztémák folyamatosan változó jellege megnehezíti a kiszámítható hosszú távú eredmények elérését. A költségek szintén korlátozó tényezőt jelenthetnek, mivel a nagyobb projektek jelentős beruházást igényelhetnek. 

Az elárasztandó földterület megvásárlása általában a fő költség az irányított átalakítás esetén. Infrastruktúrákvagy tevékenységek áthelyezésére is szükség lehet,ami a helyi helyzettől függően nagyon költséges lehet. Az integrált projekt összköltségemagában foglalhatja a logisztikát,a víz átirányításának tervezését és végrehajtását, a part menti meder megemelését vagy leeresztését, új szubsztrátum lerakását, valamint új élőhelyek telepítését és létrehozását. A meglévő vizes élőhelyek helyreállításáhoza közvetett költségek általában alacsonyabbak, mivel nincs szükség földterület megvásárlására. A költségek azonban növekedhetnek, ha a szükséges üledékek nem állnak könnyen rendelkezésre.  Ezek az ökoszisztémák folyamatosan változnak, és kezelni kell őket az eróziómegelőzése és a helyreállított területek fenntartása érdekében. Ezért e projektek nyomon követése és a vizes élőhelyek működőképességének fenntartása jelentős és hosszú távú költségvetési terveket igényel. Ezzel szemben a nem megfelelő karbantartási megközelítések több kárt okozhatnak, mint hasznot. Az új helyszíni vizsgálatok várhatóan új információkkal szolgálnak majd a vizes élőhelyek „funkcionalitásán” végzett különböző karbantartási műveletek hatékonyságáról. 

A költségek ellenére a vizes élőhelyek helyreállítása és irányított átalakítása számos előnnyel jár más technikákhoz képest az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és a part menti ökoszisztémák megőrzése tekintetében. Általánosságban elmondható, hogy a part menti vizes élőhelyek fokozhatják az energiaelnyelést az árapály-övezetben azáltal, hogy csökkentik a bejövő hullám- és árapály-energiát. Ez támogatja a viharhullámok és az erózió elleni védelmet. Az egészséges vizes élőhelyek szintén segíthetnek megbirkózni a tengerszint bizonyos mértékű emelkedésével. Azakkréciónak nevezett folyamat, ahol a növények csapdába ejtik az üledéket, növeli a vizes élőhely felszínének magasságát. A vizes élőhelyek csökkentik a kemény part menti védelem iránti igényt. Ezek a megközelítések még együttesen is csökkenthetik a gátak emelésének és kiszélesítésének szükségességét, ami pozitív hatást gyakorol a táj esztétikai értékére. 

A vizes élőhelyek üledékei tárolják vagy lassítják a vízlefolyásokat, és a part menti pufferekhez hasonlóan szűrik a szennyező anyagokat. Védik és létrehozzák a fontos élőhelyeket, a kikötőket és védik abiológiai sokféleséget. A halpopulációk számára előnyösek az ívó vagy táplálkozó élőhelyeket biztosító vizes élőhelyek, míg a vizes élőhelyek szubsztrátumában található mikrotápanyagok és mikrofauna tökéletes táptalajt jelentenek a madarak számára. Ez esztétikai és kulturális értéket is jelent. 

Végezetül a vizes élőhelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez azáltal, hogy elnyelik és megtartják a CO2-t a vizes élőhelyek üledékében és növényzetében. Ily módon a vizes élőhelyekhelyreállítására irányuló erőfeszítések segítenek csökkenteni az ember által okozott szénlábnyomot. 

Bár a vizes élőhelyek helyreállításának költségei nagyon magasak lehetnek, az éghajlatváltozás miatti súlyos vízügyi eseményekből eredő vízkárok jelentősen magasabbak lennének. A helyreállítás értéke sok pénzt takaríthat meg a vízellátás, alevegőminőség, az éghajlat és a vízáramlás szabályozása, az erózió megelőzése, a tápanyagkörforgás, a víztisztítás, a szélsőséges események, például árvizek vagy viharok mérséklése, az élőhelyek és a kulturális szolgáltatásoktekintetében.  

A part menti vizes élőhelyek, például asós mocsarak különböző típusaiaz uniós élőhelyvédelmiirányelv1. melléklete értelmében uniós jelentőségű élőhelyeknek minősülnek, és ezek közül néhány elsődleges fontosságú élőhely. Az uniós madárvédelmi irányelv elismeri a vizes élőhelyek mint a vízimadarak létfontosságú élőhelyei védelmének szükségességét. A part menti vizes élőhelyek helyreállítására irányuló projekteket mindkét irányelv céljainak és követelményeinek tiszteletben tartásával kell végrehajtani. Apart menti vizes élőhelyek R-tárolása azuniós Natura 2000 hálózatkeretében védett területekre vonatkozó gazdálkodási terv részét is képezheti, vagyúj Natura 2000 területet hozhat létre.  Ha egy projekt jelentős hatást gyakorol egy, a Natura 2000 hálózathoztartozó területre, „megfelelő vizsgálatot kell végezni a területre gyakorolt hatásairól”annak megállapításaérdekében, hogy hátrányosan befolyásolja-e a terület épségét. A Natura 2000 keretében helyreállítási intézkedésekre is szükség lehet más beavatkozások ellentételezéseként. A part menti vizes élőhelyek helyreállítását az uniós élőhelyvédelmi irányelv szerinti élőhely-kompenzációs követelmények támogathatják. Fvagy például a Scheldt-torkolatban (Belgium) a kikötőbővítés által elpusztított élőhelyeket a túlfeszültség-védelmetbiztosítóvizes élőhelyek helyreállításával kompenzálták.

A megvalósítási időnagyban függa terület kiterjedésétől, valamint a helyreállítás konkrét körülményeitől és nagyságrendjétől. A végrehajtási idő magában foglalhatja mind a munkálatokat, mind a kapcsolódó kommunikációt és jogi lépéseket, például a földterület kisajátítását. Ez gyakran legalább 5 évig vagy tovább is eltarthat. A karbantartási és nyomonkövetési intézkedéseknek hosszú távonfolytatódniuk kell. 

Apart menti vizes élőhelyekhelyreállítási beavatkozásainak élettartama a helyi körülményektől, különösen az eróziós és üledékképződési folyamatoktól, valamint a végrehajtott stratégiátólfügg. Avizes élőhelyek állapotának fenntartásához rendszeres karbantartásra lehet szükség,figyelembe véve,hogy természetüknél fogva instabilak és folyamatosan változó ökoszisztémák lehetnek.