Tanulmány az alkalmazkodás modellezéséről – Ajánlott megközelítés az elemzéshez és a modellezéshez

Ez a jelentés az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatósága által megrendelt, az alkalmazkodás modellezéséről szóló tanulmány részét képezi, amely magában foglalja azelemzés és modellezés ajánlott megközelítéséről szólójelentést, valamint a gyors elemzésről szóló jelentéstis.

Ez a jelentés az Európai Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatósága által megrendelt átfogó tanulmány keretében elemzett, ajánlott elemzési és modellezési megközelítéseket gyűjti össze az alkalmazkodással kapcsolatos tájékozottabb döntéshozatalhoz az EU különböző kormányzati szintjein. Ez a jelentés azonosítja továbbá azokat a fő kutatási eredményeket, amelyek az éghajlatváltozás veszélyeinek, kockázatainak, hatásainak, sebezhetőségének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a műszaki, pénzügyi, gazdasági és nem monetáris elemzése és modellezése fejlesztésének és alkalmazásának előmozdításához szükségesek.

Ez a jelentésaz éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás modelljeiről és eszközeiről szóló szakirodalom ugyanazon tanulmány keretében végzett átfogó dokumentumalapú áttekintésére épül. Összefoglalókat, valamint részletes megbeszéléseket és rangsort biztosít a kapcsolódó alkalmazkodási kérdések prioritása szerint az éghajlatváltozás veszélyeivel, kockázataival, hatásaival, sebezhetőségével és az ahhoz való alkalmazkodással foglalkozó technikai, pénzügyi, gazdasági és nem monetáris elemzésekhez és modellezési eszközökhöz ajánlott megközelítések közül.

A jelentés az elkövetkező ötéves időszakra vonatkozó nyomonkövetési intézkedéseket is meghatároz annak érdekében, hogy a külön jelentésben elemzett egyes felhasználási esetek tekintetében javítsa a megközelítést. Ez a jelentés három fő szempontra terjed ki:

• Meghatározza azokat a kulcsfontosságú módszertani lépéseket, amelyek lehetővé teszik az alkalmazkodás hatékony elemzésének kidolgozását az alkalmazkodást támogató eszköz (AST) alapján a Climate-ADAPT által. A hat AST-lépést vizsgálati szakaszokká alakítják, hogy megragadják az alkalmazkodási elemzések ideális strukturálásának módját.
• Ellenőrzi, hogy a különböző vizsgált modellek és módszerek hogyan felelnek meg ezeknek a lépéseknek, és hiányelemzést nyújt, amely megjelöli, hogy mi ma megvalósítható és mi még nem megvalósítható. Az azonosított hiányosságok a durva térbeli-időbeli felbontáshoz, a hatások makrogazdasági értékelése és a helyi elemzés közötti szakadékhoz, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás folyamatának különböző dimenziói közötti visszajelzések és kölcsönhatások még mindig nem kielégítő lefedettségéhez, a bizonytalanság kommunikálásának konszolidált gyakorlatának hiányához, valamint ahhoz kapcsolódnak, hogy a rendelkezésre álló döntéstámogató rendszerek nem képesek gyors és operatív betekintést nyújtani az alkalmazkodási modellekből származó szakpolitikai értékeléshez. 
  
• Végezetül a jelentés javaslatokat tesz az alkalmazkodás értékelése során azonosított korlátok javításának lehetőségeire. A jelentés azonosítja és prioritásként kezeli azokat a következő távú (a következő öt évre szóló) intézkedéseket, amelyek tovább könnyíthetik az éghajlati-hatásgazdasági modellezés alkalmazását a konkrétan használható alkalmazkodási elemzésekhez. Ezek az intézkedések magukban foglalják a statisztikai méretcsökkentés alkalmazási területének szisztematikus értékelését a különböző paraméterek (hőmérséklet, csapadék, szél) tekintetében a történelmi időszakban; a dinamikai és statisztikai csökkentési teljesítmény szisztematikus összehasonlítása az összes releváns paraméter statisztikájának reprezentálása során;  a Kopernikusz jelenlegi éghajlat-változási szolgáltatásaiban (CCS) részt vevő jelenlegi modellek magasabb horizontális felbontású változatainak kidolgozása, valamint – szintén a Kopernikusz CCS keretében – az éghajlati adatok előállítói számára egy ügyfélszolgálat létrehozása az adatkészletek rendelkezésre állásának, megbízhatóságának és hozzáférhetőségének növelése érdekében. A további javasolt intézkedések közé tartozik az alkalmazkodás költségére és hatékonyságára vonatkozó meglévő mennyiségi bizonyítékok felmérése; szisztematikus iránymutatási eszközök és esettanulmányok kidolgozása az éghajlatváltozás kockázatának és az ahhoz való alkalmazkodásnak az érdekelt felek igényeihez jobban igazodó értékeléséhez, különös tekintettel a bizonytalan helyzetben történő megalapozott döntéshozatalra; valamint a kutatás folyamatos támogatása a hiányosságok által érintett valamennyi területen.