Dengue

A dengue egy szúnyogok által terjesztett vírusos betegség, amely évente legalább 390 millió fertőzést okoz, és ezerszer nagyobb kockázatot jelent a fertőzésre (WHO, 2012). A dengue becsült globális előfordulása 30-szorosára nőtt az elmúlt 50 évben (Li és Wu, 2015) számos tényező miatt, beleértve a globalizációt, az utazást, a kereskedelmet, a társadalmi-gazdasági tényezőket, az emberi települést, a vírusfejlődést és esetleg az éghajlatváltozást (Murray et al., 2013). Az utazók gyakran szállítják a dengue-vírust (DENV) országok között (WHO, 2022), és Európában a legtöbb esetben (>99%) utazással kapcsolatos. A dengue-láz Európán belüli terjedésére való klimatikus alkalmasság már növekszik, és a jövőben várható magasabb hőmérsékletek még kedvezőbb feltételeket teremtenek a szúnyogokat szállító dengue számára Közép-Európa több részén.

A dengue-lázzal kapcsolatos bejelentések aránya (térkép) és az összes bejelentett és utazással kapcsolatos eset (ábra) Európában
_{Forrás: ECDC, 2023, A fertőző betegségek felügyeleti atlasza}

_{Megjegyzések: Térkép és grafikon mutatja az EGT-tagországok adatait. A térképen feltüntetett határok és nevek nem jelentik az Európai Unió általi hivatalos jóváhagyást vagy elfogadást.
A betegség uniós szinten bejelentési kötelezettség alá tartozik, de a jelentéstételi időszak országonként eltérő. Ha az országok nulla esetet jelentenek, az értesítési arány a térképen „0”-ként jelenik meg. Ha az országok egy adott évben nem számoltak be a betegségről, az arány nem látható a térképen, és „nem jelentett” (legutóbb 2024 júliusában frissített) jelöléssel van ellátva.}

Forrás & átvitel

A dengue elsősorban fertőzött nőstény Aedes szúnyogokon keresztül terjed az emberre. Ezek a szúnyogok napfényben harapnak, bár kora reggel és késő délután aktivitási csúcsok lehetnek. A szúnyog fertőzővé válik, ha DENV-vel táplálkozik. A fertőzött szúnyog egész életében fertőző és veszélyes marad más emberek számára (WHO, 2022). A dengue terhes anyáról csecsemőre is átvihető (Sinhabahu et al., 2014). A szervadományozás vagy vérátömlesztés során a vér útján történő átvitel ritka (Pozzetto et al., 2015).

Az Aedes aegypti szúnyog a dengue elsődleges vektora a világon. Jól alkalmazkodott a (szub)trópok meleg és párás éghajlatához. Az e.aegypti a 20.^század közepéig jelen volt Európában, különösen a Földközi-tenger medencéjében, majd a változó higiéniai körülmények miatt ritkává vált. A közelmúltban azonban Európa egyes részein ismét gyakrabban figyelték meg az Ae. aegypti-t (Trájer, 2021). Madeirán (Portugália), Dél-Oroszországban és Grúziában hozták létre, és Törökországban, a Kanári-szigeteken (Spanyolország) és Cipruson vezették be (ECDC, 2021a; Miranda et al., 2022).

Az Aedes albopictus egy másodlagos, kevésbé kompetens dengue vektor. Ez a szúnyogfaj azonban az alacsonyabb hőmérsékletekkel szembeni toleranciája miatt relevánsabb Európában, ahol 28 európai országban és 1200 m tengerszint feletti magasságban van jelen (ECDC, 2021b). Az Ae. albopictus okozta 2010-ben a dengue első helyi terjedését Európában (Franciaországban és Horvátországban), majd ezt követően számos európai járványt, különösen Olaszországban és Franciaországban. A járványkitöréseket általában visszakövetik a trópusi országokból érkező fertőzött utazókig (Mercier et al., 2022).

A DENV négy különböző szerotípusa (azaz altípusa) ismert. Az egyik típusú fertőzésből felépülő betegek életük hátralévő részében többnyire immunisak az adott típussal szemben, de más típusokkal szemben nem immunisak (Murugesan és Manoharan, 2020).

Egészségügyi hatások

A dengue a tünetek széles spektrumát okozza. Bár a legtöbb esetben tünetmentes vagy enyhe, a dengue súlyos, influenzaszerű betegségként is megnyilvánulhat, amely ritka esetekben akár halálos is lehet. Általánosságban elmondható, hogy a dengue felismerhető, ha a magas láz (körülbelül 40 ° C) legalább két további tünettel jár, mint például súlyos fejfájás, szemfájdalom, fájdalmas izmok és ízületi fájdalmak, hányinger, hányás, duzzadt mirigyek vagy kiütés. A tünetek általában 2-7 napig tartanak, 4-10 napos inkubációs időszak után. Bár kevésbé gyakori, néhány embernél súlyos dengue alakul ki, amely súlyos hasi fájdalomban, tartós hányásban, gyors légzésben, íny- vagy orrvérzésben, fáradtságban, nyugtalanságban, májmegnagyobbodásban, vér hányásban vagy székletben nyilvánul meg. A dengue e súlyos formája szövődményekhez, többek között súlyos vérzéshez, szervkárosodáshoz vagy akár plazmaszivárgáshoz vezethet (Umakanth és Suganthan, 2020; WHO, 2022). A terhesség alatti dengue-láz alacsonyabb születési súlyt, a magzati szorongás nagyobb kockázatát és koraszülést eredményezhet (Sinhabahu et al., 2014).

Morbiditás Európában

Az EGT-tagállamokban (kivéve Bulgáriát, Ciprust, Dániát, Liechtensteint, Svájcot és Törökországot az adatok hiánya miatt) a 2008–2021-es időszakban:

• 22 164 dengue-vírusfertőzést jelentettek , amelyek mintegy 90%-a utazással függött össze (ECDC, 2023)
• Az EU/EGT területén bejelentett esetek aránya 2020-ban 100 000 lakosra vetítve 0,5 volt.
• 2016 óta nem volt megfigyelhető egyértelmű tendencia az ügyek számában, míg 2011 és 2016 között folyamatosan nőtt az ügyek száma.
• A helyben szerzett esetek száma 2013 óta 2020-ban 24-re nőtt, és a legtöbb esetet Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban tárták fel.

(ECDC, 2014–2022)

A népesség megoszlása

• A legmagasabb betegségi rátával rendelkező korcsoport Európában: 25–44 éves, férfiak és nők egyaránt (ECDC, 2014–2022)
• Súlyos betegség lefolyásának kockázatának kitett csoportok: csecsemők, idősek, gyenge immunitású emberek
• A fertőzés nagyobb kockázatának kitett csoportok: migráns munkavállalók és utazók
  
  

Klímaérzékenység

Éghajlati alkalmasság

A DENV terjedésének valószínűsége hőmérsékletfüggő, a legmagasabb fertőzési arány 31 °C környezeti hőmérséklet esetén fordul elő (Xiao et al., 2014).

A DENV-vektorok, az Aedes szúnyogok természetes vagy mesterséges tartályokat igényelnek a szaporodáshoz, bár a tojások száraz körülmények között több hónapig életképesek maradhatnak, és amint kapcsolatba kerülnek a vízzel (WHO, 2022). Számos közelmúltbeli helyi fertőzésre külvárosi lakóövezetekben kerül sor, amelyek (félig) természetes területekkel rendelkeznek, amelyek élőhelyet biztosítanak a szúnyogok számára, ugyanakkor viszonylag nagy népsűrűséggel rendelkeznek (Cochet et al., 2022). Bár az Ae. albopictus másodlagos, kevésbé kompetens dengue-vektor, jelentős szerepet játszhat a betegség földrajzi elterjedésében Európában. Az Ae. albopictus az éghajlati viszonyok széles skáláján képes túlélni, és 1200 m tengerszint feletti magasságban is megtalálható. Tojásai rendkívül ellenállóak mind a magas, mind az alacsony hőmérséklettel, valamint a hosszabb aszályos időszakokkal szemben. A –5 °C minimális hőmérsékletű enyhe telek stabil szúnyogpopuláció kialakulását teszik lehetővé (Waldock et al., 2013). Az Ae. aegypti szűkebb hőmérsékleti toleranciával rendelkezik, mint az Ae. albopictus, a 4 °C alatti hőmérséklet halálos a szúnyogra nézve (Brady et al., 2013).

Szezonalitás

Európában a dengue-lázas esetek száma évente változik. A legmagasabb számokat gyakran augusztusban és novemberben regisztrálják, de néhány évben januárban és március-áprilisban is. A megfigyelt csúcsok a fertőzés valószínűsíthető országaiban tapasztalható szezonális terjedési mintákat tükrözik, amelyek a kedvező éghajlati viszonyokhoz, valamint a bejövő utazások szezonális jellegéhez kapcsolódnak (ECDC, 2014–2022).

Az éghajlatváltozás hatása

Az utazással összefüggő dengue-esetek növekvő száma mellett az éghajlatváltozással összefüggő növekvő hőmérséklet, páratartalom és csapadékintenzitás is összefügg a dengue-esetek nagyobb számával Európában (Stephenson et al., 2022). Az elmúlt évtizedekben Európában már nőtt a dengue-láz átvitelére való éghajlati alkalmasság. A melegebb éghajlat (legfeljebb 31 °C-os hőmérséklettel) gyorsabb vírusreplikációhoz és nagyobb vírusterheléshez vezet a szúnyogokban, ezáltal nagyobb fertőzési kockázatot jelent az emberek számára (Xiao et al., 2014). A magasabb hőmérséklet kedvezőbb feltételeket teremt a szúnyogok szaporodásához és a lárvák gyorsabb fejlődéséhez, ami nagyobb szúnyogpopulációkat eredményez. A magasabb páratartalom meghosszabbíthatja a szúnyogok élettartamát (Marini et al., 2020). A megváltozott csapadékeloszlás kedvezhet vagy korlátozhatja a szúnyogok szaporodását és aktivitását, az időzítéstől függően. Európa egyes részein, különösen Franciaországban és Olaszországban az Ae. albopictus szúnyogpopulációk várhatóan az északi vándorlás után alakulnak ki. A tigrisszúnyogra vonatkozó éghajlati alkalmassági index és a megfelelő évszak hossza az előrejelzések szerint a jövőben Európa számos régiójában növekedni fog. Mégis, néhány olyan országban, ahol jelenleg megfelelő körülmények vannak a szúnyogpopulációk számára, mint például Észak-Olaszországban, a nyári aszályok várható növekedése csökkenti a tigrisszúnyogok élőhelyének alkalmasságát (Tjaden et al., 2017). Az Ae. aegypti szúnyogpopuláció bővülése várható Európában. Ennek a fajnak szűkebb az előnyben részesített hőmérsékleti tartománya, és főként a hőmérséklet emelkedéséből fog profitálni, amely alkalmasabbá teszi Európa éghajlatát a túlélésre (Medlock and Leach, 2015; Yadav et al., 2004).

Megelőzés & Kezelés

Megelőzés

• Személyi védelem: hosszú ujjú ruhák, szúnyogriasztók, hálók vagy szúnyoghálók, valamint a szúnyogok élőhelyeinek elkerülése
• Szúnyogirtás: környezetgazdálkodás, pl. a szaporodási lehetőségek minimalizálása a nyílt természetes és mesterséges vizekben, biológiai vagy kémiai intézkedések (pl. lásd a szúnyogirtással foglalkozó akciócsoportnémetországi tevékenységeit)
• Figyelemfelkeltés a betegség tüneteiről, a betegség terjedéséről és a szúnyogcsípés kockázatáról
• A szúnyogok, a betegségesetek és a környezet aktív nyomon követése és felügyelete a terjedés megelőzése érdekében (lásd például a „Mückenatlas”kezdeményezés esettanulmányait, a franciaországi dengue-felügyeletet vagy az EYWA projektet)
• A jelenleg létező dengue-vakcina csak olyan 9 és 45 év közötti személyek esetében alkalmazható, akik a múltban fertőződött endémiás területeken éltek. Más dengue-vakcinajelöltek értékelése folyamatban van, de még nem állnak készen a használatra (Chawla et al., 2014; WHO, 2022).

Kezelés

• Nincs specifikus és hatékony vírusellenes terápia
• Rehidratáció és ágynyugalom
• Orvosi tanácsadás a szövődmények megelőzésére
• Súlyos esetekben: fájdalomcsillapítás, lázcsökkentő gyógyszerek vagy ízületi gyulladásos kezelések

Hivatkozások

Brady, O. J. et al., 2013, Modelling adult Aedes aegypti and Aedes albopictus survival at different temperatures in laboratory and field settings (A felnőtt Aedes aegypti és Aedes albopictus túlélésének modellezése különböző hőmérsékleteken laboratóriumi és terepi körülmények között), Parasites & Vectors 6(351), 1-12. https://doi.org/10.1186/1756-3305-6-351

Chawla, P. et al., 2014, Clinical implications and treatment of dengue (A dengue klinikai következményei és kezelése), Asian Pacific Journal of Tropical Medicine 7(3), 169–178. https://doi.org/10.1016/S1995-7645(14)60016-X

Cochet, A., et al., 2022, Autochthonous dengue in mainland France, 2022: földrajzi kiterjedés és előfordulási gyakoriság növekedése, Eurosurveillance 27(44), 2200818. https://doi.org/10.2807/1560-7917.ES.2022.27.44.2200818

ECDC, 2021a, Aedes aegypti – jelenlegi ismert eloszlás: 2021. március. Elérhető a következő internetcímen: https://www.ecdc.europa.eu/en/publications-data/aedes-aegypti-current-known-distribution-march-2021. Legutóbbi hozzáférés: 2022. december.

ECDC, 2021b, Aedes albopictus – jelenlegi ismert eloszlás: 2021. március. Elérhető a következő internetcímen: https://www.ecdc.europa.eu/en/publications-data/aedes-albopictus-current-known-distribution-march-2021. Legutóbbi hozzáférés: 2022. december.

ECDC, 2014–2022, A 2012–2020 közötti időszakra vonatkozó éves járványügyi jelentések – Dengue-láz. Elérhető a következő internetcímen: https://www.ecdc.europa.eu/en/dengue-fever/surveillance-and-disease-data/annual-epidemiological-reports. Legutóbbi hozzáférés: 2023. április.

ECDC, 2023, Surveillance Atlas of Infectious Diseases (A fertőző betegségek felügyeleti atlasza). Elérhető a következő internetcímen: https://atlas.ecdc.europa.eu/public/index.aspx. Legutóbbi hozzáférés: 2023. április.

Li, Y. és Wu, S., 2015, Dengue: Mi ez és miért van több, Science Bulletin 60(7), 661–664. https://doi.org/10.1007/s11434-015-0756-5

Marini, G. és mások, 2020, Influence of Temperature on the Life-Cycle Dynamics of Aedes albopictus Population Established at Temperate Latitudes: Laboratóriumi kísérlet, Rovarok 11(11), 808. https://doi.org/10.3390/insects11110808

Medlock, J. M. et al., 2015, Effect of climate change on vector-borne disease risk in the UK (Az éghajlatváltozás hatása a vektorok által terjesztett betegségek kockázatára az Egyesült Királyságban), The Lancet Infectious Diseases 15(6), 721–730. https://doi.org/10.1016/S1473-3099(15)70091-5

Mercier, A. és mások, 2022, Impact of temperature on dengue and chikungunya transmission by the szúnyog Aedes albopictus, Scientific Reports 12(6973), 1-13. https://doi.org/10.1038/s41598-022-10977-4

Miranda, M. Á., et al., 2022, AIMSurv: Az emberi kórokozó-átvivők által terjesztett betegségek szempontjából releváns Aedes invazív szúnyogfajok első páneurópai harmonizált felügyelete, Gigabyte 2022, 1–13. https://doi.org/10.46471/gigabyte.57

Murray, N. E. et al., 2013, Epidemiology of dengue: múltbeli, jelenlegi és jövőbeli kilátások, Clinical Epidemiology 20(5), 299-309. https://doi.org/10.2147/CLEP.S34440

Murugesan, A. és Manoharan, M., 2020, Dengue Virus. In: Ennaji, M.M. (szerk.), Emerging and Reemerging Viral Pathogens 1, 281–359. Elsevier. https://doi.org/10.1016/B978-0-12-819400-3.00016-8

Pozzetto, B. et al., 2015, Is transfusion-transmitted dengue fever a potential public health threat?, World Journal of Virology 4.2, 113–123. o. https://doi.org/10.5501/wjv.v4.i2.113

Sinhabahu, V. P. et al., 2014, Perinatális dengue-fertőzés: Esettanulmány, BMC kutatási feljegyzések, 7(795), 1–3. https://doi.org/10.1186/1756-0500-795

Stephenson, C. és mások, 2022, Imported Dengue Case Numbers and Local Climatic Patterns Are Associated with Dengue Virus Transmission in Florida, USA, Insects 13(2), 163. https://doi.org/10.3390/insects13020163

Tjaden, N. B. et al., 2017, Modelling the effects of global climate change on Chikungunya transmission in the 21st century (A globális éghajlatváltozás Chikungunya terjedésére gyakorolt hatásainak modellezése a 21. században), Scientific Reports 7(3813), 1-11. https://doi.org/10.1038/s41598-017-03566-3

Trájer, A. J., 2021, Aedes aegypti a mediterrán konténerkikötőkben az éghajlatváltozás idején: Időzített bomba Európa szúnyogvektor-térképén, Heliyon 7(9), e07981. https://doi.org/10.1016/j.heliyon.2021.e07981

Umakanth, M. és Suganthan, N., 2020, Unusual Manifestations of Dengue Fever: A Review on Expanded Dengue Syndrome (A kiterjesztett dengue-szindróma áttekintése), Cureus 12(9), e10678. https://doi.org/10.7759/cureus.10678

Waldock, J. és mások, 2013, The role of environmental variables on Aedes albopictus biology and chikungunya epidemiology, Pathogens and Global Health 107(5), 224–241. https://doi.org/10.1179/2047773213Y.0000000100

WHO, 2012, Global strategy for dengue prevention and control 2012–2020 (A dengue-láz megelőzésére és leküzdésére vonatkozó globális stratégia, 2012–2020). Egészségügyi Világszervezet, Genf. Elérhető itt: https://apps.who.int/iris/handle/10665/75303

WHO, 2022, Egészségügyi Világszervezet. https://www.who.int/, utolsó hozzáférés: 2022. augusztus

Xiao, F.-Z. et al., 2014, The effect of temperature on the extrinsic inkubation period and infection rate of dengue virus serotype 2 infection in Aedes albopictus (A hőmérséklet hatása az extrinsic inkubációs időszakra és a 2-es szerotípusú dengue-vírus fertőzési rátájára Aedes albopictusban). Levéltár: Virology 159(11), 3053–3057. https://doi.org/10.1007/s00705-014-2051-1

Yadav, P. és mások, 2004, Effect of Temperature Stress on Immature Stages and Susceptibility of Aedes Aegypti Mosquitos to Chikungunya Virus, The American Journal of Tropical Medicine and Hygiene 70(4), 346–350. https://doi.org/10.4269/ajtmh.2004.70.346