Élelmiszer-eredetű betegségek

Megfigyelt hatások

Invazív és idegenhonos fajok és betegséghordozó vektorok

Az idegen fajok olyan állatok, növények vagy mikroorganizmusok, amelyeket az emberi tevékenység (azaz a kereskedelem globalizációja, a turizmus növekedése) eredményeként hoztak be egy olyan területre, amelyet önmagában nem tudott elérni. Ha invazívvá válnak, komoly problémákat okozhatnak új területeken, mint például a mezőgazdasági kártevők vagy az állattenyésztés betegségeinek vektorai. Az éghajlatváltozás befolyásolhatja annak valószínűségét, hogy az idegen fajok új helyeken telepedjenek meg azáltal, hogy kedvezőbb élőhelyi feltételeket teremtenek, ami fokozott terjedéshez és a fertőzés nagyobb kockázatához vezet (EFSA, 2020c). Európában például az almacsigák veszélyt jelentenek a dél-európai vizes élőhelyekre, mivel a szélsőséges időjárási események és (az éghajlatváltozás által befolyásolt) áradások növelik e károsító folyókon és csatornákon keresztüli természetes terjedését (EFSA, 2014).

Az éghajlatváltozás szerepet játszhat a kórokozó-átvivő fajok (pl. legyek, szúnyogok, kullancsok) kialakulásában és fennmaradásában is. A kórokozó-átvivő faj olyan állat, amely fertőző kórokozót továbbíthat egy fertőzött állatról egy emberre vagy egy másik állatra. A VectorNet adatbázisban több olyan szúnyog, kullancs, homoki légy és harapós szúnyogfaj európai elterjedésére vonatkozó információk találhatók, amelyek az emberi vagy állati egészséget érintő kórokozók vektorai lehetnek.

Zoonotikus betegségek

A fertőzések vagy betegségek állatok és emberek közötti átvitele („zoonotikus betegségek”) az élelmiszer-biztonsági kockázatok egyik fő forrása. Az olyan környezeti tényezők, mint a hőmérséklet, a csapadék és a páratartalom befolyásolják az olyan baktériumok eloszlását és túlélését, mint a Salmonella és a Campylobacter. A norovírus jelenléte például az osztrigákban a heves esőzések és áradások által okozott szennyvízelfolyással is összefügg (EFSA, 2020c). Az EFSA (2020c) által azonosított, Európában a legnagyobb valószínűséggel előforduló élelmiszer-biztonsági kérdések közül a vibrio és a ciguatoxinok a legvalószínűbbek, és mindkettő a tengeri eredetű élelmiszerek fogyasztásához kapcsolódik.

Az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések részeként az EFSA és az ECDC közös éves One Health Zoonoses jelentései közösen követik nyomon az állat-, élelmiszer- és emberi adatokat, lehetővé téve az éghajlati jelek felszínre kerülését (EFSA és ECDC, 2024).

Vibrio baktériumok a tenger gyümölcseiben

A vibriók vízben terjedő baktériumok, amelyek főként part menti és brakkvizekben élnek, mivel mérsékelt sótartalmú mérsékelt és meleg vizekben virágoznak. Gasztroenteritist vagy súlyos fertőzéseket okozhatnak olyan emberek számára, akik nyers vagy alulfőzött tengeri ételeket / kagylókat fogyasztottak, mint például az osztriga. A Vibrios-t tartalmazó vízzel való érintkezés seb- és fülfertőzéseket is okozhat.

Az elmúlt 20 évben a szélsőséges időjárási események, például a hőhullámok számának növekedése miatt Európában nőtt a Vibrio-fertőzések száma. A melegebb parti vizek olyan területek terjeszkedéséhez vezettek, ahol a Vibrio baktériumok szaporodhatnak, ami a szennyezett tengeri élelmiszerek fogyasztásából eredő fertőzések nagyobb kockázatát eredményezi. A különösen veszélyeztetett régiók közé tartoznak a brakkvizes vagy alacsony sótartalmú vizekkel rendelkező régiók (pl. a Balti-tenger, a Balti-tenger és az Északi-tenger átmeneti vizei, valamint a Fekete-tenger), valamint a nagy vízhozamú part menti területek. A közelmúltban az EFSA (2024) átfogó áttekintést nyújtott a Vibrio spp.-nek a tengeri eredetű élelmiszerek uniós fogyasztásával kapcsolatos közegészségügyi vonatkozásairól.

Szakpolitikai válaszok

Az EFSA CLEFSA-projektje: Éghajlatváltozás és újonnan felmerülő kockázatok

2018 és 2020 között az EFSA vezette a CLEFSA projektet – „Azéghajlatváltozás mint az élelmiszer- és takarmánybiztonságot, a növény- és állategészségügyet, valamint a táplálkozási minőséget érintő újonnan felmerülő kockázatok mozgatórugója”. Ez a kezdeményezés az EFSA éghajlattal kapcsolatos kockázatértékelések terén végzett korábbi munkájára épült, és kihasználta a nemzeti hatóságokkal, a nemzetközi szervezetekkel, a tudományos közösséggel és az újonnan felmerülő kockázatokkal és azok mozgatórugóival foglalkozó egyéb érdekelt felekkel folytatott szoros együttműködését.

A CLEFSA célja az volt, hogy módszereket és eszközöket dolgozzon ki az éghajlatváltozással kapcsolatban felmerülő kockázatok azonosítására és jellemzésére. A projekt a következőkre összpontosított:

• a hosszú távú kockázatok azonosítása éghajlatváltozási forgatókönyvek segítségével;
• Horizont szkennelés és crowdsourcing, hogy korai figyelmeztető jelzéseket gyűjtsön a különböző
• a szakértői hálózat kiterjesztése az uniós és ENSZ-ügynökségek szakértőire;
• Többszempontú döntéselemzésen (MCDA) alapuló eszközök tervezése az élelmiszer- és takarmánybiztonsággal, a növény- és állategészségüggyel, valamint a táplálkozási minőséggel kapcsolatos kockázatok értékelésére.

A CLEFSA hálózat nemzetközi, uniós és ENSZ-szervek szakértőit, valamint az EU által finanszírozott főbb éghajlat-változási projektek koordinátorait tömörítette. Ez a szakértői csoport központi szerepet játszott a felmerülő problémák azonosításában és az MCDA-eszköz kialakításában. Az EFSA az éghajlatváltozás jelentette sajátos kihívások kezelése érdekében kiigazította a meglévő, újonnan megjelenő kockázatazonosítási kritériumait is.

A CLEFSA projekt több mint 100 újonnan felmerülő kérdést/kockázatot azonosított, jellemzett és statisztikailag elemzett az élelmiszer- és takarmánybiztonság, a növény- és állategészségügy, valamint a táplálkozási minőség tekintetében, amelyeket az éghajlatváltozás vezérel.

Az éghajlatváltozás valószínűleg növeli az új vagy újra megjelenő veszélyek lehetséges hatásainak súlyosságát, időtartamát és/vagy gyakoriságát, és növeli azok megjelenésének valószínűségét. A tengeri biotoxinokat azok között azonosították, amelyeknél nagyobb a megjelenés valószínűsége.

A CLEFSA projekt eredményeit 2020-ban átfogó jelentésben tették közzé (EFSA, 2020).