Északnyugat-Európa

A régió országai

Északnyugat-Európa együttműködési területe a 2021–2027-es Interreg programozási időszakban hét országot foglal magában: Írország, Belgium, Luxemburg, Svájc és Hollandia teljes területe, valamint Franciaország és Németország egyes részei. Az előző programozási időszakhoz (2014–2020) képest jelentős változás az Egyesült Királyság* kizárása, valamint a transznacionális régió kiterjesztése Hollandia teljes területére és Németország szélesebb régióira. A régi és az új határokat összehasonlító térkép itt tekinthető meg.

* Az Egyesült Királyság kilépéséről rendelkező megállapodás 2020. február 1-jei hatálybalépésétől az Egyesült Királyságból származó tartalmak a továbbiakban nem lesznek frissítve ezen a weboldalon.

Szakpolitikai keret

1.     Transznacionális együttműködési program

Az Európai Bizottság által 2022. augusztus 24-én jóváhagyott Interreg VI B Északnyugat-Európa program (2021–2027) előmozdítja a zöld, intelligens és igazságos átmenetet valamennyi északnyugat-európai terület számára azzal a céllal, hogy támogassa a kiegyensúlyozott fejlődést és ellenállóbbá tegye az összes régiót, növelve azon képességüket, hogy jobban reagáljanak a meglévő és jövőbeli kihívásokra. Az Interreg NEW program támogatja a régiók energetikai és körforgásos átállását azáltal, hogy transznacionális és helyi alapú megoldásokat hajt végre és alkalmaz a természeti erőforrások megőrzéséhez és az éghajlatváltozás természetalapú megoldásainak javításához való hozzájárulás érdekében.

A program tematikus hatóköre a zöld, intelligens és igazságos átmenet szempontjaira terjed ki, és három prioritás köré szerveződik:

• prioritás: Intelligens éghajlat-politikai és környezetvédelmi reziliencia
• prioritás – Intelligens és igazságos energetikai átállás
• prioritás – Átállás a helyi alapú körforgásos gazdaságra
• prioritás – A területi reziliencia javítása innovatív és intelligens átalakulás révén

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó projekteket különösen az 1. prioritáson belül finanszírozzák „A természet, a biológiai sokféleség és a zöld infrastruktúra védelmének és megőrzésének fokozása, többek között a városi területeken, valamint a szennyezés valamennyi formájának csökkentése” különös célkitűzéssel. A program támogatja a zöld/kék infrastruktúra fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket. Ezen intézkedések célja az ökoszisztémák széles körének védelme vagy helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség és a természeti tőke csökkenésének megelőzése. Mivel a legtöbb északnyugat-európai régió nem teljesíti a levegőminőségi célokat, a program célja a hőstressz csökkentése és a levegőminőség javítása is.

Az energiahatékonyság kérdésével, amely mind az éghajlatváltozás mérséklésével, mind az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos kérdések szempontjából releváns, a 2. prioritás, és különösen a 2.2. egyedi célkitűzés (Az energiahatékonyság előmozdítása és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése) foglalkozik. Ez olyan lehetőségek azonosításával érhető el, amelyek növelik például a lakások és középületek, a közlekedés/mobilitás, a belvízi közlekedés, valamint a távfűtési és -hűtési hálózati vonalak energiahatékonyságát.

A korábbi Interreg V B Északnyugat-Európa (NWE) program (2014–2020) célja az északnyugat-európai régió gazdasági, környezeti, társadalmi és területi jövőjének előmozdítása volt. , A nagy várossűrűség, valamint a városi területek part menti és folyami árvizek kockázatának való kitettsége miatt az északnyugat-európai program az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság kezelését a programterület egyik fő kihívásaként határozta meg. Ez a kihívás azonban nem képezte a program tematikus prioritását. Ez szerepelt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású társadalomra való átállással kapcsolatos beruházási prioritások között (2. prioritás, és főként a 4e. beruházási prioritás), kijelentve, hogy „mérséklő/kiigazító intézkedésekre van szükség”.

2.     Nemzetközi egyezmények és egyéb együttműködési kezdeményezések

Északnyugat-Európa egyes részei más régiókkal együtt az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló OSPAR-egyezmény hatálya alá tartoznak. Különösen a régiók partjainak északnyugati és északkeleti részét fedi le az OSPAR-egyezmény két alrégiója: a Kelta-tenger alrégió és az Északi-tenger nagyobb alrégiója. Ezen egyezmény az éghajlatváltozást (és az óceánok savasodását) átfogó kérdésként kezeli a tudástermelés, a hatások nyomon követése és az ökoszisztéma rezilienciájának növelését célzó gazdálkodási lehetőségek kialakítása tekintetében. 2019-ben az OSPAR létrehozta az óceánok savasodásával foglalkozó ülésszakközi kapcsolattartó csoportot (ICG-OA).

Az északnyugati régió egyes részeit érintő egyéb együttműködési kezdeményezések a Háromoldalú Watt-tengeri Együttműködés és az Északi-tengeri Bizottság a Külső Tengeri Régiók Konferenciáján belül. E kezdeményezésekről további részletek az Északi-tengeri Transznacionális Régió oldalán találhatók.

3.     Alkalmazkodási stratégiák és tervek

Bár kifejezetten az északnyugati régióra vonatkozóan nem léteznek alkalmazkodási stratégiák és tervek, a transznacionális régió több országát érintő együttműködési kezdeményezések (OSPAR, Háromoldalú Watt-tengeri Együttműködés és Északi-tengeri Bizottság) rendelkeznek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából releváns saját stratégiákkal (az északi-tengeri régióra vonatkozó, 2030-ig tartó időszakra szóló stratégia, a Watt-tengerre vonatkozó, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó stratégia és az északkelet-atlanti környezetvédelmi stratégia (NEAES) 2030). Ezek teljes leírása az Északi-tengeri Transznacionális Régió oldalon található.

Példák a 2014–2020-as időszakban finanszírozott projektekre.

A 2014–2020-as programozási időszakban jóváhagyott projektek egyike sem foglalkozott közvetlenül az alkalmazkodással kapcsolatos kihívásokkal. Ehelyett az éghajlatváltozás mérséklésére összpontosítanak (a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése révén), és az alkalmazkodás szempontjából is hozzáadott értéket képviselnek (az energiahatékonyság javítása révén).

Északnyugat-Európa azonban támaszkodhat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek létrehozásával és megosztásával foglalkozó transznacionális együttműködési projektek széles körű tapasztalataira. Ezeket a projekteket az INTERREG 2007–2013-as programozási időszakában finanszírozták, mint például az AMICE, a DROP és az IMCORE projektek esetében. Ezenkívül a 2007–2013-ban finanszírozott, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó nyolc projektből álló teljes készletet a SIC-adapt! stratégiai klaszterbe csoportosították, amelynek célja a projektek eredményeinek láthatóságának és tőkésítésének növelése.