Kulturális örökség

Kulturális örökség

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az olyan katasztrofális események kulturális örökségre gyakorolt hatásai, mint az árvizek, aszályok és viharok, a romlási folyamatokból eredő változások lassú megjelenésével párosulnak.

• A kulturális örökséget a zöld megállapodás nem említi kifejezetten, de a 2019–2022-es időszakra szóló kulturális munkatervvel összhangban létrehozták a kulturális örökség éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának megerősítésével foglalkozó, nyílt koordinációs módszerrel foglalkozó tagállami szakértői csoportot.

• Európa kulturális örökségét számos uniós szakpolitika, program és finanszírozás támogatja, nevezetesen a Kreatív Európa program. Az örökséget egyre nagyobb mértékben figyelembe vevő egyéb területekre vonatkozó uniós szakpolitikák a kutatástól, az innovációtól, az oktatástól, a környezetvédelemtől, az éghajlatváltozástól és a regionális politikáktól a digitális politikákig terjednek.

Hatások és sebezhetőségek

Európa kulturális öröksége a kulturális és kreatív kifejezésmódok gazdag és sokszínű mozaikja, az európaiak korábbi generációinak öröksége és a jövő öröksége. Az UNESCO kulturális örökség fogalommeghatározása magában foglalja a műtárgyakat, a műemlékeket, az épületek és helyszínek egy csoportját, valamint az olyan múzeumokat, amelyek számos értéket képviselnek, beleértve a szimbolikus, történelmi, művészeti, esztétikai, etnológiai vagy antropológiai, tudományos és társadalmi jelentőséget. Magában foglalja a tárgyi örökséget (mozgatható, mozdulatlan és víz alatti), a kulturális és természeti örökségi tárgyakba, helyszínekbe vagy műemlékekbe ágyazott szellemi kulturális örökséget (ICH).

A katasztrofális események, például a szélsőséges csapadékesemények, az áradások, a földcsuszamlások és az aszályok hatásai hatással vannak a kulturális örökség helyszíneire, köztük a történelmi parkokra és kertekre. Ezek a romlási folyamatokból eredő változások lassú megjelenésével párosulnak. A hőmérséklet folyamatos emelkedése, valamint a hőmérséklet és a páratartalom ingadozása vagy a fagyasztási-olvadási ciklusok ingadozása az anyagok lebomlását és stresszét okozza, ami nagyobb helyreállítást és megőrzést tesz szükségessé. A mikroorganizmusok által okozott biológiai lebomlás, például penész és alganövekedés formájában, valamint az épületek fizikai szövetét és a galériák, könyvtárak, archívumok és múzeumok gyűjteményeit megtámadó rovarfertőzések nagyobb valószínűséggel fordulnak elő.

A kulturális örökség akkor is ki van téve a helytelen alkalmazkodás veszélyének, ha az alkalmazkodási intézkedések véletlen veszteséget vagy kárt okoznak. Kevés mélyreható ismeret áll rendelkezésre az éghajlati válságnak a közösségek, csoportok és néha egyének által kulturális örökségük részeként elismert gyakorlatokra, kifejezésmódokra, ismeretekre és készségekre gyakorolt hatásairól. A gyorsan növekvő, egyidejű vagy egyidejű szélsőséges események az éghajlattudomány középpontjában állnak. Az egyidejű katasztrofális eseményeknek a kulturális örökség egész ágazatára gyakorolt következményeit azonban még nem kezelték és nem vizsgálták meg megfelelően – ez most komoly aggodalomra ad okot.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatásaival, például az árvizekkel, viharokkal és a tengerszint emelkedésével szemben meg kell védeni és meg kell őrizni a kulturális örökséget.

A zöld megállapodás azonban nem említi kifejezetten a kulturális örökséget. Ezzel egyidejűleg a 2019–2022-es időszakra szóló kulturális munkatervvel összhangban létrejött a kulturális örökség éghajlatváltozással szembeni rezilienciájának megerősítésével foglalkozó, tagállami szakértőkből álló, nyílt koordinációs módszerrel foglalkozó csoport. A csoport megbízatása az volt, hogy feltárja a kulturális örökség hozzájárulását az európai zöld megállapodáshoz, és azonosítsa a kulturális örökséggel kapcsolatos fenyegetéseket és hiányosságokat az éghajlatváltozással összefüggésben.

Ez a csoport megvizsgálta az aktuális helyzetet, az ismeretek hiányosságait, valamint az uniós és tagállami szintű strukturális hiányosságokat. Az összegyűjtött információk arra engednek következtetni, hogy a kulturális örökséget soha nem látott gyorsasággal és léptékben éri támadás az éghajlatváltozás miatt. Az uniós tagállamok azonban nem rendelkeznek megfelelő szakpolitikákkal és cselekvési tervekkel e támadások enyhítésére, ahogy az EU sem. 26 országból összesen 83 bevált gyakorlati példát gyűjtöttek össze, amelyek bemutatják a kulturális örökséggel kapcsolatos megoldásokban rejlő lehetőségeket az éghajlatváltozással összefüggésben; felbecsülhetetlen értékű inspirációs forrást és emulálható ötleteket biztosítanak.

2007 szeptemberében az Európai Tanács elfogadta az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló uniós árvízvédelmi irányelvet. Az irányelv célja az árvizek által az emberi egészségre, a környezetre, a kulturális örökségre és a gazdasági tevékenységre jelentett kockázatok csökkentése és kezelése. A tagállamoknak hatévente jelentést kell tenniük arról, hogy az áradások hány kulturális örökségi helyszínt érinthetnek.

A tudásalap fejlesztése

Számos uniós projekt dolgozik a kulturális örökséghez való alkalmazkodással kapcsolatos tudásalap javításán. Íme néhány példa:

1. A KULTÚRA ÉGHAJLAT projekt egy kutatási projekt, amelynek célja, hogy új eszközöket és módszereket dolgozzon ki az éghajlatváltozás kulturális örökségre gyakorolt hatásának értékelésére. A projekt esettanulmányokat tartalmaz Európa különböző régióiban, és arra összpontosít, hogy jobban megértse a kulturális örökség sebezhetőségét az éghajlatváltozás hatásaival szemben, és alkalmazkodási stratégiákat dolgozzon ki.
2. A ROCK projekt, amely a "Kulturális örökség megújítása és optimalizálása a kreatív és tudásvárosokban" címet viseli, egy olyan kutatási projekt, amelynek célja a fenntartható városfejlesztés új modelljeinek kifejlesztése és tesztelése, amelyek prioritásként kezelik a kulturális örökséget. A projekt esettanulmányokat tartalmaz Európa városaiban, és a kulturális örökség éghajlatváltozással, például árvizekkel és szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni ellenálló képességének javítására összpontosít.
3. A HERACLES projekt, amely a "Heritage Resilience Against CLimate Events on Site" rövidítése, egy olyan kutatási projekt, amelynek célja olyan új technológiák és módszerek kifejlesztése és tesztelése, amelyek megvédik a kulturális örökséget az éghajlatváltozás hatásaitól, például az áradásoktól, a szélsőséges időjárási eseményektől és az emelkedő tengerszinttől. A projekt esettanulmányokat tartalmaz Európa különböző régióiban, és a kulturális örökség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének javítására összpontosít.
4. Az uniós finanszírozású YADES projekt célja ösztöndíjasok hálózatának képzése arról, hogy miként lehet megőrizni és fokozni a kulturális örökség részét képező területek és történelmi városok éghajlatváltozással és a kapcsolódó veszélyekkel szembeni rezilienciáját. Az ösztöndíjasokat kiképzik egy részletes térkép kidolgozására és bemutatására, amely vizualizációkat tartalmaz a veszélyek teljes rendszerének nyomon követésére a légköri és egyéb károsodási funkcióktól a történelmi épületekig és területekig. A nyomonkövetési platformból származó adatokat egy szimulációs rendszer elemzi, és átadja a helyi hatóságoknak, lehetővé téve a szükséges megelőző intézkedéseket.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Európa kulturális örökségét számos uniós szakpolitika, program és finanszírozás támogatja, nevezetesen a Kreatív Európa program. Az örökséget egyre nagyobb mértékben figyelembe vevő egyéb területekre vonatkozó uniós szakpolitikák a kutatástól, az innovációtól, az oktatástól, a környezetvédelemtől, az éghajlatváltozástól és a regionális politikáktól a digitális politikákig terjednek. Következésképpen a kulturális örökség finanszírozása a Horizont Európa, az Erasmus+, az Európa a polgárokért és az európai strukturális és beruházási alapok keretében érhető el. A CulturEU finanszírozási útmutatója interaktív online webes eszközként és nyomtatható útmutatóként érhető el. A program mintegy 20 olyan uniós finanszírozási programhoz kapcsolódó lehetőségeket fed le, amelyek kulturális és kreatív dimenzióval rendelkező projekteket támogathatnak.

Átfogó áttekintés az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon található.

Az alkalmazkodás megvalósításának támogatása

Az olyan eszközök, mint az örökség értékbecslése – például az UNESCO világörökségi listája és az ICOMOS – felhasználhatók az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás támogatására, és felhívhatják az emberek figyelmét az ilyen rangos értékek potenciális elvesztésére. Az is fontos, hogy a bevált gyakorlatok megosztása révén kapcsolatokat alakítsunk ki és tartsunk fenn az örökségkezelők és a kutatók között az éghajlatváltozás tudománya és a kommunikáció területén. Be kell ruházni a civil tudomány fejlesztésébe annak érdekében, hogy a nyilvánosság segítséget nyújthasson az örökségi helyszínekre gyakorolt hatások széles körű nyomon követésében és nyilvántartásában.

Az alkalmazkodás MRE-je

A hatodik víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv végrehajtásáról szóló jelentés szerint úgy tűnik, hogy az első ciklus óta nőtt a környezetre és a kulturális örökségre fordított figyelem, mivel körülbelül 10 százalékponttal csökkent azon potenciálisan jelentős árvízkockázatnak kitett területek százalékos aránya, ahol a környezetet és a kulturális örökséget nem találták relevánsnak. Az uniós összefoglaló itt érhető el.