Pénzügyi

Pénzügyi

Kulcsfontosságú üzenetek

• Magának a pénzügyi ágazat infrastruktúrájának az éghajlatváltozásnak való kitettsége alacsony az általuk befektetett eszközök kitettségéhez és sebezhetőségéhez képest. Az éghajlati kockázatok mozgatórugóinak való kitettség az uniós régiók és ágazatok egyenlőtlen sebezhetőségét, valamint a pénzügyi szektor egyes portfólióiban, bankjaiban és pénzügyi intézményeiben való koncentrációt tükrözi.
• Az alkalmazkodásba történő fenntartható beruházásokat egy olyan uniós taxonómia harmonizálja, amelynek idővel több gazdasági tevékenységre kell kiterjednie, és globálisan alkalmazandó. A fenntarthatónak minősített beruházások révén a pénzügyi ágazat előmozdíthatja és támogathatja a fizikai éghajlati kockázatok csökkentését célzó alkalmazkodási intézkedéseket. A fennmaradó kockázatok biztosítási mechanizmusokon keresztül átruházhatók.

Hatások és sebezhetőségek

Az alkalmazkodásról szóló jelentéstételhez, valamint a különböző méretű magánvállalatok és közintézmények által elért eredmények méréséhez a legtöbb nemzeti, regionális és helyi alkalmazkodási politikában és tervben jelenleg rendelkezésre állónál eltérő adatokra és mutatókra, valamint részletesebb adatokra lesz szükség.

Az éghajlatváltozás következményeinek figyelmen kívül hagyása jelentős kockázatokat teremthet a pénzügyi szektor számára. 1980 és 2021 között az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos szélsőségek a becslések szerint 560 milliárd EUR-t tettek ki (2021-es értéken). Viszonylag kevés esemény felelős a gazdasági veszteségek nagy részéért: A legnagyobb veszteséget okozó időjárási és éghajlati események 5%-a felelős a veszteségek 57%-áért, és az események 1%-a okozza a veszteségek 26%-át (az EEA saját számításai az eredeti adatkészlet alapján). Az átlagos éves veszteség (állandó árakon, 2021-es euró) 1981–1990-ben körülbelül 9,7 milliárd EUR, 1991–2000-ben 11,2 milliárd EUR, 2001–2010-ben 13,5 milliárd EUR, 2011–2020-ban pedig 15,3 milliárd EUR volt. Az 56,5 milliárd EUR-val 2021-ben a legmagasabb az éves érték a teljes idősor tekintetében.

A társadalmak rezilienciájának nagy részét az fogja meghatározni, hogy képesek-e csökkenteni az éghajlatváltozásból eredő, a nem biztosított eszközöket és tevékenységeket érintő potenciális gazdasági veszteségek – az éghajlatvédelmi rés – arányát.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás egyre növekvő lényeges hatásaira reagálva az Európai Bizottság egyrészt megkezdte az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia beépítését a költségvetési keretekbe, másrészt a banki és biztosítási ágazat megkezdte a hatások kezelésére irányuló önálló intézkedések meghozatalát.

Ami az éghajlatváltozásnak az európai gazdaságra és pénzügyi rendszerre gyakorolt hatását illeti, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia részletesebben hivatkozik az EU fenntartható finanszírozási stratégiájára, mivel a fenntartható finanszírozás kulcsszerepet játszik az európai zöld megállapodás szakpolitikai célkitűzéseinek, valamint az EU éghajlat-politikai és fenntarthatósági célkitűzésekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítésében.

A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelv felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el annak meghatározására, hogy az illetékes hatóságoknak és a piaci szereplőknek hogyan kell megfelelniük az irányelvben meghatározott kötelezettségeknek. 2023 júliusában a Bizottság elfogadta az első felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely az éghajlatváltozással kapcsolatos közzétételi követelményeket tartalmazott.

A biztosítási ágazat

Úgy tűnik, hogy az összes rögzített időjárási és éghajlattal kapcsolatos veszély által okozott, nem biztosított gazdasági veszteségek aránya növekszik a lassú alkalmazkodási intézkedések és a gyakoribb szélsőséges időjárási események miatt, mivel az éghajlat-biztosítás penetrációs aránya nem magasabb. Az éghajlati kockázatok valószínűleg nyomást gyakorolnak a helyi gazdaságokra, és olyan piaci hiányosságokat okoznak, amelyek mind a fogyasztókat, mind a biztosítókat érintik. A gyakoribb katasztrofális események a változó szabályozási követelményeknek való megfelelés szükségességével együtt veszélyeztethetik a vállalati üzleti modelleket, és bizonyos kockázatok biztosítását megfizethetetlenné tehetik az ügyfelek vagy a biztosítók számára. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. értékelő jelentésének II. munkacsoportja által készített, az éghajlatváltozásról szóló 2022. évi jelentésben foglaltak szerint: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség Az egyik legfontosabb alkalmazkodási megoldás a hitelhez és biztosításhoz való hozzáférés javítása az erőforrásokhoz való hozzáférés és a bőség változékonyságával szembeni védelem érdekében.

E kérdések kezelése érdekében az Európai Bizottság:

• A biztosítók, a politikai döntéshozók és más érdekelt felek közötti párbeszéd megerősítése az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciáról szóló párbeszéd révén. A párbeszéd fő célja, hogy szűkítse ezt az éghajlatvédelmi szakadékot. Elnöke az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság és a Pénzügyi Stabilitás, a Pénzügyi Szolgáltatások és a Tőkepiaci Unió Főigazgatósága;
• az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal (EIOPA) szoros együttműködésben meghatározza és előmozdítja a kockázatkezelésre szolgáló pénzügyi eszközökkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat;
• a pénzügyi eszközök és innovatív megoldások szélesebb körű alkalmazásának feltárása az éghajlatváltozás okozta kockázatok kezelése érdekében.

A Szolvencia II. irányelv az uniós jogban kodifikálja és harmonizálja az uniós biztosítási rendeletet. Ez elsősorban azt a tőkeösszeget érinti, amellyel az uniós biztosítótársaságoknak rendelkezniük kell a fizetésképtelenség kockázatának csökkentése érdekében. Az irányelv azonban mindeddig nem vette teljes mértékben figyelembe az éghajlatváltozásból eredő kockázatokat, és többen is szorgalmazzák, hogy ezt a szempontot jobban vegyék figyelembe a természetikatasztrófa-kockázati részmodulban.

A banki és befektetési ágazat

A bankokra egyre nagyobb szabályozási és kereskedelmi nyomás nehezedik, hogy megvédjék magukat az éghajlatváltozás hatásaitól, és igazodjanak a globális fenntarthatósági menetrendhez. A szabályozási és felügyeleti keret hiánya miatt világszerte számos központi bank és szabályozó tisztában van az ágazatot érintő éghajlatváltozási és környezeti kockázatok kezelésében betöltött szerepével és potenciális megbízatásával. Például központi bankok egy csoportja, köztük az Európai Központi Bank 2017-ben elindította a pénzügyi rendszer környezetbarátabbá tételét célzó hálózatépítést. Célja, hogy hozzájáruljon az éghajlattal és a környezettel kapcsolatos kockázatok elemzéséhez és kezeléséhez a pénzügyi szektorban, és mozgósítsa a mainstream finanszírozást a fenntartható gazdaságra való átállás támogatása érdekében.

Emellett több magánbank is új termékek, például zöldkötvények vagy zöld jelzáloghitelek kifejlesztésébe kezdett. A zöldkötvények olyan adósságinstrumentumok, amelyek csak abban különböznek a hagyományos fix kamatozású értékpapíroktól, hogy a kibocsátó ígéretet tesz arra, hogy a bevételeket olyan projektek finanszírozására használja fel, amelyek célja, hogy pozitív környezeti vagy éghajlati hatásokkal járjanak. A fenntartható finanszírozással foglalkozó technikai szakértői csoport 2020-ban közzétette az uniós zöldkötvénystandardra vonatkozó használhatósági útmutatóját.

A zöld jelzálog keretében a bank vagy a jelzáloghitelező kedvezményes feltételeket kínál a házvásárlónak, ha bizonyítani tudja, hogy az ingatlan, amelyre kölcsönt vesz fel, megfelel bizonyos környezetvédelmi előírásoknak.

A fenntartható befektetésekkel és fenntarthatósági kockázatokkal kapcsolatos közzétételekről szóló rendelet közzétételi kötelezettségeket vezet be arra vonatkozóan, hogy az intézményi befektetők és az eszközkezelők hogyan építik be a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőket kockázatkezelési folyamataikba. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tovább fogják pontosítani a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőknek a befektetési döntésekbe való beépítésére vonatkozó követelményeket, ami az intézményi befektetők és az eszközkezelők befektetőkkel és kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségeinek részét képezi.

A tudásalap fejlesztése

A fenntartható finanszírozással, az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás finanszírozásával kapcsolatos számos tevékenység foglalkozik a nemzetközi dimenzióval. Ez az oldal arra összpontosít, hogy mi releváns az EGT-tagállamok számára nemzeti szinten. A nemzetközi és fejlesztési szempontokkal kapcsolatos további információk az UNFCCC oldalain és annak adatportálján találhatók.

Az IPCC is elsősorban a nemzetközi pénzmozgásokra (és nem az alkalmazkodás, hanem az alacsony szén-dioxid-kibocsátás szempontjaira) összpontosít, de az IPCC 5. értékelő jelentésének (AR5) a beruházásokkal és finanszírozással kapcsolatos horizontális kérdésekről szóló fejezete (III. munkacsoport) is részletez néhány belföldi kérdést. A hatásokkal, alkalmazkodással és sebezhetőséggel foglalkozó munkacsoport (II. munkacsoport) 2022-re tervezi a hatodik értékelő jelentéshez való hozzájárulását.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó globális központ éghajlat-finanszírozási programot működtet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciának a döntéshozatalban való általános érvényesítése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia finanszírozásának fokozása, valamint innovatív finanszírozási eszközök kidolgozása érdekében.

Az EEA 2007-ben közzétette az „Éghajlatváltozás: a tétlenség és az alkalmazkodás költségei, és jelenleg egy új projektet folytat ebben a témában, ahol a munka 2022-ben válik elérhetővé.

Az alkalmazkodás finanszírozásával és gazdaságosságával kapcsolatos közelmúltbeli kutatási projektek közé tartozik például a H2020_Insurance projekt, amelyet az OASIS veszteségmodellezési keretében és az OASIS Platformban fejlesztettek tovább, vagy a természet biztosítási értékére összpontosító NAIAD projekt. Az alkalmazkodás közgazdaságtanával és finanszírozásával foglalkozó egyéb projektek például a COACCH, a ClimateCost Econadapt vagy a NATURANCE. Megvizsgálják a katasztrófakockázat-finanszírozás és a természetalapú megoldásokra irányuló beruházások kombinációjára épülő megoldások műszaki, pénzügyi és működési megvalósíthatóságát és teljesítményét.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az EU 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerete 1,21 billió EUR-t tesz ki, amelyet a következő generációs uniós helyreállítási eszközből származó további 807 milliárd EUR egészít ki. E költségvetés 30%-át az éghajlat-politikai célkitűzésekhez hozzájáruló tevékenységekre különítik el. Az új többéves pénzügyi kerettel a Bizottság növelte az éghajlatváltozás és az alkalmazkodás finanszírozására szánt forrásokat, többek között olyan innovatív mechanizmusok révén, mint az Európai Fenntartható Fejlődési Alap Plusz, forrásokat mozgósítva kétoldalú csatornákon és az uniós tagállamokon keresztül.

A finanszírozási kötelezettségvállalások további részletei itt, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó uniós finanszírozási mechanizmusok áttekintése pedig itt található.

Az EU-n belüli finanszírozási mechanizmusok mellett az EU és tagállamai 2019-ben 7,4 %-kal, 21,9 milliárd EUR-ra növelték a harmadik országoknak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásához nyújtott teljes támogatásukat, amelynek 52 %-át az uniós partnerek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának segítésére fordították. A jövőben is biztosítani kell az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának magas arányát az EU nemzetközi együttműködésén belül, különös tekintettel az alkalmazkodásra.

Az alkalmazkodás megvalósításának támogatása

Az EIOPA továbbfejleszti a fenntartható finanszírozás végrehajtására irányuló tevékenységeit, például a biztosítási védelmi résre vonatkozó eredménytáblával, az éghajlatváltozásnak a természetikatasztrófa-biztosításba (szolvencia-tőkekövetelmények) vagy a nem-életbiztosítási szerződésekbe és árképzésbe való beépítésére irányuló módszertani munkával.