Földhasználat-tervezés

Kulcsfontosságú üzenetek

• A földhasználat tervezése az egyik leghatékonyabb folyamat az éghajlatváltozáshoz való helyi alkalmazkodás megkönnyítésére. Az EU-ban az önkormányzati földhasználat-tervezési folyamaton keresztül rendelkezésre álló meglévő folyamatok és eszközök, beleértve a hivatalos terveket, a zónák kijelölését és/vagy a fejlesztési engedélyeket, segítenek minimalizálni a növekvő árvizek, erdőtüzek, földcsuszamlások és/vagy a változó éghajlat miatti egyéb természeti veszélyek előre jelzett hatásaiból eredő, az önkormányzatot érintő fejlesztési kockázatokat.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

Európa a világ egyik legintenzívebben használt kontinense. A legnagyobb arányban (legfeljebb 80 %-ban) településre, termelési rendszerekre (különösen a mezőgazdaságra és az erdészetre) és infrastruktúrára használt földterülettel rendelkezik. Gyakran azonban egymásnak ellentmondó földhasználati igények merülnek fel, ami kemény kompromisszumokkal járó döntéseket tesz szükségessé.

A területelvonás, a városok terjeszkedése és a gazdasági tevékenységek az élőhelyek szétaprózódásához vezetnek, ami csökkenti az ökoszisztémák ellenálló képességét. A széttagoltság Európa minden területét érinti, még a nagyon ritkán lakott területeket is. A széttagoltság nyomon követése olyan szakpolitikai intézkedéseket támogat, amelyek célja annak biztosítása, hogy a fennmaradó élőhelyek támogathassák a biológiai sokféleséget.

A földhasználat tervezése az egyik leghatékonyabb folyamat az éghajlatváltozáshoz való helyi alkalmazkodás megkönnyítésére. Az EU-ban az önkormányzati földhasználat-tervezési folyamaton keresztül rendelkezésre álló meglévő folyamatok és eszközök, beleértve a hivatalos terveket, a zónák kijelölését és/vagy a fejlesztési engedélyeket, segítenek minimalizálni a növekvő árvizek, erdőtüzek, földcsuszamlások és/vagy a változó éghajlat miatti egyéb természeti veszélyek előre jelzett hatásaiból eredő, az önkormányzatot érintő fejlesztési kockázatokat.

Szakpolitikai keret

A földhasználat-tervezési és -gazdálkodási döntéseket általában helyi vagy regionális szinten hozzák meg, például a várostervezés vagy a mezőgazdasági és erdészeti gyakorlatok részeként. Az Európai Bizottságnak azonban szerepet kell játszania annak biztosításában, hogy a tagállamok területfejlesztési terveikben figyelembe vegyék a környezetvédelmi szempontokat, és integrált területgazdálkodást folytassanak. Például a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv és a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv alkalmazása, valamint az olyan ágazati szabályozások, mint a víz-keretirányelv, az árvízvédelmi irányelv, a közös agrárpolitika és a TEN-T hatással vannak a helyi földhasználati politikákra.

Földünk használatának módja a legnagyobb hatással van az üvegházhatást okozó gázok kibocsátására. Bruttó üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk (metán, dinitrogén-dioxid és szén-dioxid) több mint fele a mezőgazdaságból származik. Például az állattenyésztés felelős a teljes metánkibocsátás nagy részéért. 2021 júliusában az Európai Bizottság egy sor jogalkotási javaslatot fogadott el, amelyek meghatározzák, hogy miként kívánja elérni a klímasemlegességet az EU-ban 2050-ig, beleértve azt a köztes célt is, hogy 2030-ig legalább 55%-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A csomag több uniós éghajlat-politikai jogszabály felülvizsgálatát javasolja, beleértve a közlekedésre és a földhasználatra vonatkozó jogszabályokat is.

A 2018 májusában elfogadott jelenlegi uniós jogszabályok értelmében az uniós tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a földhasználatból, földhasználat-megváltoztatásból vagy erdőgazdálkodásból származó, elszámolt üvegházhatásúgáz-kibocsátást a 2021 és 2030 közötti időszakban legalább egyenértékű elszámolt szén-dioxid-eltávolítás ellensúlyozza. A LULUCF-rendelet végrehajtja az uniós vezetők között 2014 októberében létrejött megállapodást, amely szerint valamennyi ágazatnak hozzá kell járulnia az EU 2030-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési céljához, beleértve a földhasználati ágazatot is.

Az európai gazdaságok és az emberi jólét függ a természeti erőforrásoktól, többek között a nyersanyagoktól és a világűrtől (földerőforrások), valamint a tiszta levegő, a víz és az egészséges élelmiszerek biztosításához kedvező környezeti feltételektől. A 8. környezetvédelmi cselekvési program egyik kiemelt célkitűzése, hogy „folyamatos előrelépés történjen az alkalmazkodóképesség javítása és általános érvényesítése terén, többek között ökoszisztéma-alapú megközelítések alapján, megerősítve a rezilienciát és az alkalmazkodást,valamint csökkentve a környezet, a társadalom és a gazdaság valamennyi ágazatának az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőségét, ugyanakkor javítva az időjárással és az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák megelőzését és az azokra való felkészültséget”. A kiemelt célkitűzések elérésének egyik előfeltétele a talajromlás kezelése, valamint a talaj védelmének és fenntartható használatának biztosítása.

A tudásbázis fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának jelenleg és a jövőben szembe kell néznie. 36 fő éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve a földhasználat-tervezési ágazatot érintő kockázatokat is.

A Kopernikusz szárazföld-megfigyelési szolgáltatása távérzékelési adatokat szolgáltat a felszínborításról és a felszínborítás változásairól. A földszolgáltatás négy fő összetevőre oszlik, amelyek közül kettő a földhasználattal kapcsolatos legfontosabb:

• A páneurópai szolgáltatás nagy felbontásban nyújt tájékoztatást a felszínborításról, a földhasználatról és annak változásairól, valamint európai szintű biogeofizikai paraméterekről. A páneurópai komponenst az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) koordinálja, és CORINE felszínborítási adatkészleteket, nagy felbontású rétegeket, biofizikai paramétereket és európai földi mozgószolgálatot állít elő. A CORINE felszínborítás 1990-re, 2000-re, 2006-ra, 2012-re és 2018-ra vonatkozik. Ez a vektoralapú adatkészlet 44 felszínborítási és földhasználati osztályt tartalmaz. Az idősor tartalmaz egy talajváltozási réteget is, kiemelve a felszínborítás és a földhasználat változásait.
• A helyi szolgálat különböző csomópontokra összpontosít, azaz olyan területekre, amelyek sajátos környezeti kihívásoknak és problémáknak vannak kitéve. A helyi komponenst az Európai Környezetvédelmi Ügynökség koordinálja, és célja, hogy konkrét és részletesebb információkat nyújtson, amelyek kiegészítik a páneurópai komponens révén szerzett információkat. A helyi komponens különböző uniós fogadóállomásokra összpontosít, azaz olyan területekre, amelyek sajátos környezeti kihívásoknak és problémáknak vannak kitéve.

További Kopernikusz-adatkészleteket, például a vízhatlanságot és más nagy felbontású tematikus rétegeket, valamint a városi atlaszokat dolgoztak ki a Corine felszínborítási idősorok adatainak kiegészítésére, és azokat további értékelésekhez, például a földterületek újrafeldolgozásához és a táj széttagoltságához használják fel.

Az EEA fő adatforrása a Kopernikusz szárazföld-megfigyelési szolgáltatása, amely magában foglalja az 1990-re, 2000-re, 2006-ra, 2012-re és 2018-ra vonatkozóan előállított Corine felszínborítási adatkészletet, amely az EGT-tag és együttműködő országokkal folytatott együttműködésen, valamint a Kopernikusz programon alapul. Ez az alapja például a területelvonási mutatónak. Az EEA technikai támogatást kap a Városi, Föld- és Talajrendszerek Európai Témaközpontjától (ETC/ULS).