Hegyvidéki területek

Szomszédos területek

Kulcsfontosságú üzenetek

• A század végére az előrejelzések szerint az európai hegyek fizikailag megváltoznak. A nagy gleccserek jelentős tömegveszteséget fognak tapasztalni, de a változások hatással lesznek az alsó, középhegységi és ártéri környezetre is.

• Az olyan ágazatokban, mint a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az erdészet és az idegenforgalom, az alkalmazkodás kulcsfontosságú a hegyvidéki területek alkalmazkodásához.

• Az EU számos olyan finanszírozási programmal rendelkezik, amelyek támogathatják a hegyvidéki régiók projektjeit, többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alappal, az Európai Szociális Alappal és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal. Ezek az alapok a kezdeményezések széles körének támogatására használhatók fel, beleértve az infrastrukturális projekteket, a munkahelyteremtést és a környezetvédelmet.

Hatások és sebezhetőségek

Az éghajlatváltozás már most is hatással van az európai hegyvidéki régiókra. A század végére az előrejelzések szerint az európai hegyek fizikailag megváltoznak. A nagy gleccserek jelentős tömegveszteséget szenvedtek el, de a változások hatással vannak az alsó, középhegységi és ártéri környezetre is, ezáltal hatással vannak a víz rendelkezésre állására, a mezőgazdasági termelésre, az idegenforgalomra és az egészségügyi ágazatokra. A hegyi rendszerek összetett topográfiával rendelkeznek, amely rövid távon jelentősen változik, ami változatos éghajlati hatásokat eredményez a különböző magasságokban. Például a növekvő levegőhőmérséklet és a nagyobb csapadékmennyiség miatt a szezonális hóvonalak magasabb tengerszint feletti magasságokban találhatók, és a hószezon rövidebb lesz. A favonalak felfelé mozognak, és az erdőminták alacsonyabb magasságokban változnak. A magas hegyvonulatokkal rendelkező országokban, például az Alpokban, az éghajlatváltozás hatással lesz a vízegyensúlyra, ami hatással lesz a vízenergiára, a városi vízelvezetésre, a hajózásra és a vízzel kapcsolatos természeti veszélyek intenzitásának növekedésére.

Szakpolitikai keret

Az EU számos olyan szakpolitikával és kezdeményezéssel rendelkezik, amelyek célja a hegyvidéki területek fenntartható fejlődésének támogatása. Ezek a politikák elismerik azokat az egyedi környezeti, gazdasági és társadalmi kihívásokat, amelyekkel a hegyvidéki közösségek szembesülnek, és céljuk, hogy előmozdítsák ellenálló képességüket és hosszú távú életképességüket.

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó, 2021-ben elfogadott uniós stratégia célja, hogy az alkalmazkodást intelligensebbé (az alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek határainak kitágításával), gyorsabbá (az alkalmazkodási megoldások bevezetésének felgyorsításával) és rendszerszintűbbé (integrált megoldások és tervek) tegye. A helyi alkalmazkodás, a természetalapú megoldások, a fenntartható felhasználás és az édesvízkészletek rezilienciájának ösztönzése különösen fontos a hegyvidéki régiók számára.

Az olyan ágazatokban, mint a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az erdészet és az idegenforgalom, az alkalmazkodás kulcsfontosságú a hegyvidéki területek alkalmazkodásához.

Aföldhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) kiigazításáról szóló rendelet felülvizsgálatának célja a szén-dioxid-leválasztás növelése a mezőgazdaságban és az erdészetben, ami jelentős hatással van a felszínborítás megváltozására. Az ennek elérését célzó intézkedések – például a gyepterületek fenntartása, a karbongazdálkodás és a tőzeglápok helyreállítása – szintén hozzá fognak járulni a talajerózió megelőzéséhez és az árvízkockázat csökkentéséhez.

Az uniós zöld megállapodással összhangban a 2023–2027-es időszakra szóló új közös agrárpolitika (KAP) és a 2023-ra szóló biodiverzitási stratégia0 nagyobb hangsúlyt fektet a környezetvédelmi kérdésekre és az éghajlat-politikára.

Az EU hegyvidéki régióira vonatkozó egyedi szakpolitikák

Az egyik kulcsfontosságú politika az Alpok-régióra vonatkozó európai stratégia (EUSALP), amely hét alpesi ország regionális és nemzeti érdekelt feleit tömörítő makroregionális stratégia. A stratégia célja a fenntartható fejlődés előmozdítása a régióban összehangolt fellépés révén olyan területeken, mint az innováció, a mobilitás és a biológiai sokféleség.

Az 1991-ben elfogadott Alpesi Egyezmény az Alpok országai és az EU között létrejött, az Alpok fenntartható fejlődéséről és védelméről szóló nemzetközi szerződés. Az Alpesi Egyezmény végső célja az Alpok közös örökségének fejlesztése és megőrzése a jövő generációi számára a nemzeti, regionális és helyi hatóságok transznacionális együttműködése révén.

A Kárpátok Egyezmény egy többoldalú megállapodás hét ország között, amelynek célja a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem előmozdítása a Kárpátok régióban. Az egyezmény számos kulcsfontosságú területre összpontosít, beleértve a biológiai és táji sokféleség megőrzését, a fenntartható földhasználatot és erdőgazdálkodást, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, a fenntartható turizmust és a fenntartható közlekedést. Támogatja továbbá a régió országai közötti együttműködést és információcserét, és rendelkezéseket tartalmaz a nyilvánosság részvételére és az érdekelt felek döntéshozatalba való bevonására vonatkozóan. A Kárpátok Egyezményt az Európai Unió támogatja, amely finanszírozást és technikai segítséget nyújt a végrehajtásához.

A Pireneusok védelméről szóló egyezmény egy nemzetközi megállapodás, amelynek célja a Pireneusok hegység természeti és kulturális örökségének védelme és a régió fenntartható fejlődésének előmozdítása. Létrehozza az aláíró országok közötti együttműködés keretét olyan területeken, mint a biológiai sokféleség megőrzése, a fenntartható földhasználat és a fenntartható turizmus. A Pireneusoki Egyezményt különböző uniós finanszírozási programok és kezdeményezések támogatják, amelyek pénzügyi támogatást nyújtanak a Pireneusok régiójának fenntartható fejlődését előmozdító projektekhez.

A környezetvédelmi és biztonsági kezdeményezés és a dinári Alpesi Egyezmény: Ez a két különálló kezdeményezés nemzetközi szervezetek, valamint a Balkán és a Dinári-Alpok több országa által aláírt nemzetközi megállapodások, amelyek célja a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem előmozdítása ezeken a területeken.

A tudásalap fejlesztése

A MOVING (Mountain Valorisation through INterconnectedness and Green growth) kutatási projekt célja, hogy az értéklánc szereplőit, az érdekelt feleket és a politikai döntéshozókat bevonó, alulról felfelé építkező részvételi folyamat révén Európa-szerte kapacitásokat építsen ki és közösen dolgozzon ki releváns szakpolitikai kereteket olyan új vagy korszerűsített/kibővített értékláncok létrehozása érdekében, amelyek hozzájárulnak a hegyvidéki területek éghajlatváltozással szembeni rezilienciájához és fenntarthatóságához.

A PHUSICOS görögül azt mutatja be, hogy a természetalapú megoldások (NBS-ek) hogyan biztosítanak szilárd, fenntartható és költséghatékony intézkedéseket a szélsőséges időjárási események kockázatának csökkentésére a vidéki hegyvidéki tájakon. A projekt megszünteti a hidrometeorológiai veszélyekre (árvíz, erózió, földcsuszamlások és aszály) vonatkozó természetalapú megoldásokkal kapcsolatos tudáshiányt azáltal, hogy több európai esettanulmányi helyszínen is bevezeti a természetalapú megoldásokat.

A MountResilience támogatni fogja a hegyvidéki területeken található európai régiókat és közösségeket abban, hogy növeljék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens társadalomra való átállásra való képességüket. A projekt többszintű, többdimenziós és újraalkalmazandó, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, valamint a szakpolitikai és társadalmi igényeket, valamint a polgárok magatartását kezelő természetalapú megoldásokat fog kidolgozni, tesztelni és bővíteni a hegyvidéki régiók sajátos éghajlati hatásainak kezelése érdekében.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az EU számos olyan finanszírozási programmal rendelkezik, amelyek támogathatják a hegyvidéki régiók projektjeit, többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alappal, az Európai Szociális Alappal és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal. Ezek az alapok a kezdeményezések széles körének támogatására használhatók fel, beleértve az infrastrukturális projekteket, a munkahelyteremtést és a környezetvédelmet.

Az EU kohéziós politikájának célja, hogy csökkentse a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségeket, és a lemaradó régiókra összpontosítson. Kimondja, hogy „különös figyelmet kell fordítani (...) a hegyvidéki régiókra”. Így a kohéziós politika kulcsszerepet játszik a hegyvidéki területek sajátos kihívásainak kezelésében, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is, mivel az operatív programok keretében elősegítheti az alkalmazkodást.

Az Interreg VI B 14 transznacionális együttműködési programot határoz meg a 2021–2027-es időszakra Európa nagy kiterjedésű területein és azon túl, 1,5 milliárd EUR költségvetéssel. Emellett négy makronemzeti régióra vonatkozóan külön uniós stratégiák léteznek: Balti-tenger, Duna, alpesi, valamint adriai- és jón-tengeri régiók. Ezek a programok a hegyvidéki régiókra is kiterjednek, és profitálnak a nagy kiterjedésű területeken folytatott stratégiai együttműködési tevékenységek fellendítéséből.

Az Európai Bizottság 2014-ben megkezdett megbízatásának részeként a Bizottság, az Európai Szabványügyi Bizottság és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CEN-CENELEC) arra törekedett, hogy foglalkozzon az európai szabványoknak és szabványosításnak az éghajlatváltozáshoz való hozzáigazításával, különös hangsúlyt fektetve a kulcsfontosságú ágazatok rezilienciájára.