Közlekedés

Közlekedés

Kulcsfontosságú üzenetek

• A közlekedési ágazatban az éghajlatváltozás hatásai szélsőséges időjárási és hidrológiai eseményekhez, például heves esőzésekhez, viharokhoz és szélsőséges szélhez, tengerhullámokhoz, áradásokhoz vagy hőhullámokhoz kapcsolódnak. Ezek az éghajlatváltozási jelenségek különösen a közlekedési infrastruktúrára, és ezáltal magára a közlekedésre, annak megbízhatóságára és biztonságára vannak hatással.
• Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia keretében a közlekedés terén az alkalmazkodási intézkedéseket az európai zöld megállapodás egyéb kezdeményezéseivel, például a fenntartható és intelligens mobilitási stratégiával integrált módon hajtják végre. Ez a stratégia egy cselekvési tervvel együtt lefekteti annak alapjait, hogy az uniós közlekedési rendszer hogyan valósíthatja meg zöld és digitális átalakulását, és hogyan válhat ellenállóbbá az éghajlatváltozással szemben. Az uniós fellépés egyik kulcsfontosságú területe az uniós finanszírozású transzeurópai közlekedési hálózat éghajlatváltozási rezilienciavizsgálata. A közlekedéssel kapcsolatos, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjaira vonatkozó értékeléseket az EEA közlekedési környezeti jelentéstételi mechanizmusáról szóló jelentések tartalmazzák.
• Egy másik fontos terület az infrastruktúra biztonságára és teljesítményére vonatkozó szabványoknak az európai szabványügyi szervezetekkel közösen végzett aktualizálása a változó éghajlat összefüggésében.

Hatások és sebezhetőségek

A közlekedés a gazdaság és a társadalom szerves része, és létfontosságú szerepet játszik az emberek és a vállalkozások mindennapi életében. A közlekedés rezilienciájának fokozására és a közlekedési rendszer éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottságának csökkentésére irányuló intézkedéseket össze kell hangolni a közlekedés kevésbé szén-dioxid-intenzívvé, fenntarthatóbbá és intelligensebbé tételére irányuló erőfeszítésekkel.

Az éghajlatváltozás többféle módon érinti a közlekedési ágazatot. A legtöbb hatás szélsőséges időjárási és hidrológiai eseményekhez kapcsolódik, például heves esőzésekhez, viharokhoz és szélsőséges szélhez, tengerhullámokhoz, áradásokhoz vagy hőhullámokhoz, amelyek valószínűleg gyakrabban fordulnak elő a jövőben az éghajlatváltozás miatt. Ezek az éghajlatváltozási jelenségek különösen a közlekedési infrastruktúrára, és ezáltal magára a közlekedésre, annak megbízhatóságára és biztonságára vannak hatással.

A közlekedés éghajlatváltozásra gyakorolt hatását, sebezhetőségét és alkalmazkodását (CCIVA) célzó szakpolitikák a közlekedés éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciájának érvényesítésére összpontosítanak, összhangban a közlekedés környezetre és éghajlati rendszerre gyakorolt hatásának minimalizálására irányuló erőfeszítésekkel.

Szakpolitikai keret

Európai szinten a közlekedési ágazat szakpolitikai folyamatai elsősorban az éghajlatváltozás mérséklésére és a közlekedés környezeti hatásának csökkentésére irányulnak, ami előnyös az alkalmazkodás szempontjából, de nem kifejezetten az alkalmazkodásra.

Tekintettel az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia rendszerszintű jellegére, a közlekedés terén az alkalmazkodási intézkedéseket az európai zöld megállapodás egyéb kezdeményezéseivel, például a fenntartható és intelligens mobilitási stratégiával integrált módon hajtják végre. Ez a mobilitási stratégia egy cselekvési tervvel együtt lefekteti annak alapjait, hogy az uniós közlekedési rendszer hogyan valósíthatja meg zöld és digitális átalakulását, és hogyan válhat ellenállóbbá az éghajlatváltozással szemben. Az „Irány az 55%!” intézkedéscsomag jogalkotási javaslatokat és szakpolitikai kezdeményezést tartalmaz az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) felülvizsgálatára vonatkozóan, beleértve annak a hajózásra való kiterjesztését, a légi közlekedésből származó kibocsátásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, valamint a közúti közlekedésre és az épületekre vonatkozó külön kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozását.

Az uniós finanszírozású transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) éghajlatváltozási rezilienciavizsgálatát a TEN-T hálózat fejlesztésére vonatkozó uniós iránymutatásokról szóló uniós jogszabály biztosítja. Az Európai Bizottság 2019. évi TEN-T értékelési folyamata a rendelet és a vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatához vezetett. Ennek az értékelési folyamatnak az a célja, hogy hatékony, biztonságos, intelligens és fenntartható közlekedési hálózatot alakítson ki, amely figyelembe veszi a digitalizációt, és foglalkozik az éghajlatváltozással. Az értékelési folyamat eredményei alapján a Bizottság 2021 novemberében elkészíti és előterjeszti a felülvizsgált TEN-T rendeletet.

A tudásalap fejlesztése

Az IPCC 6. értékelő jelentésének II. munkacsoportja által készített, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, az alkalmazkodás és a sebezhetőség a közlekedési ágazat sebezhetőségeit és alkalmazkodási lehetőségeit foglalja magában különböző fejezetekben, globális és regionális szempontból, beleértve Európát, a Földközi-tenger térségét és az Északi-sarkvidéket. A közlekedést a tágabb aggregátumok, például a városi települések és a kulcsfontosságú infrastruktúrák részének tekintik, főként a tengerszint emelkedésével vagy a permafroszt olvadásával összefüggésben. Tekintettel a globális élelmiszer-kereskedelem jelentőségére, a közlekedési infrastruktúra zavara jelentős kockázati tényező az alacsonyan fekvő part menti rendszerekre és az élelmezésbiztonságra vonatkozó reprezentatív fő kockázaton belül. Az Északi-sarkvidéken a közlekedés az éghajlatváltozás miatt várhatóan jelentős átalakuláson megy keresztül: az új útvonalak megnyitása várhatóan új lehetőségeket és új kihívásokat teremt mind az áru-, mind a személyszállító hajók számára; a permafroszt olvadása várhatóan jelentős zavarokat okoz az északi-sarkvidéki szárazföldi közlekedési útvonalakon, és nagyon korlátozott a lehetőség a hatékony alkalmazkodási megoldások végrehajtására.

A CCIVA európai közlekedéssel kapcsolatos ismereteit fokozatosan építik ki és bővítik az uniós finanszírozású kutatások, valamint neves szervezetek rendszeres értékelési folyamatai, többek között az IPPC értékelési jelentései, az UNEP GEO jelentései és az EEA közlekedési és környezetvédelmi jelentéstételi mechanizmusa (TERM) jelentései.

Az IPPC 5. értékelő jelentése rámutatott arra, hogy a közlekedési ágazat esetében strukturális alkalmazkodási intézkedések, infrastrukturális fejlesztések és katasztrófakockázat-kezelés ajánlottak, míg egyes alkalmazkodási válaszlépések jelentős járulékos előnyökkel, szinergiákkal és kompromisszumokkal járhatnak.

Az OECD azzal válaszol az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kihívására, hogy támogatja a kormányokat az eredményes, hatékony és méltányos alkalmazkodási politikák megtervezésében és végrehajtásában. 2016-ban az OECD a Nemzetközi Közlekedési Fórummal együttműködve közzétette „A közlekedés hozzáigazítása az éghajlatváltozáshoz és a szélsőséges időjáráshoz” című jelentést, amely azokkal az alapvető kihívásokkal foglalkozik, amelyeket az éghajlatváltozás jelent a közlekedési infrastruktúra tulajdonosai számára. Ez a jelentés azokat a stratégiákat vizsgálja, amelyek segíthetik a közlekedési hatóságokat a változó szélsőséges időjárási mintákhoz kapcsolódó hálózati teljesítménykockázatok csökkentésében.

A közlekedéssel kapcsolatos, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos szempontokkal az EEA TERM jelentései is foglalkoznak.  Az EEA „Természetalapú megoldások Európában: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a katasztrófakockázatok csökkentésére vonatkozó szakpolitika, ismeretek és gyakorlat a fenntartható városi közlekedést az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes városok szerves részének tekinti. Az EEA Adaptation of transport to climate change in Europe (A közlekedés alkalmazkodása az éghajlatváltozáshoz Európában) című jelentése feltárja az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás jelenlegi gyakorlatait az európai országok közötti közlekedés terén. Áttekintést nyújt az alkalmazkodási intézkedések kihívásairól és helyzetéről, áttekinti a különböző országokban indított számos kezdeményezést, és következtetéseket von le a lehetséges további lépésekről.

A közlekedés éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását célzó kutatási projekteket a Horizont 2020 program, és különösen az intelligens, környezetbarát és integrált közlekedés társadalmi kihívásainak részeként támogatták. A RESILient transport InfraSTructure to extreme events projekt fő célja, hogy növelje a közlekedés rugalmasságát a természeti és ember okozta extrém eseményekkel szemben. Egy másik projekt, a Future proofing strategies FOr RESilient transport networks against Extreme Events (A reziliens közlekedési hálózatok extrém eseményekkel szembeni időtállósági stratégiái) célja, hogy növelje a multimodális közlekedési infrastruktúra kritikus elemeinek, például hidaknak, alagutaknak és termináloknak a rezilienciáját. A GIS-alapú Infrastruktúra Menedzsment Rendszer a Szárazföldi Közlekedési Hálózatok Extrém Eseményeire való Optimalizált Reagáláshoz projekt célja holisztikus módszerek, stratégiák, eszközök és technikai beavatkozások megtervezése, validálása és végrehajtása a szárazföldi közlekedési infrastruktúra rezilienciájának jelentős növelése érdekében. Döntéstámogató rendszer kidolgozása a szárazföldi és légi érzékelők kombinált használatán alapuló közlekedési infrastruktúra rezilienciájának növelése érdekében; A PANOPTIS projekt fő célja a fejlett modellezési eszközök alkalmazása.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

A többéves pénzügyi keretben az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz – Közlekedés program teljes allokációja a 2021–2027-es teljes programozási időszakra 12,8 milliárd EUR. Ezeket a forrásokat a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére és rezilienciájának növelésére kell fordítani, beleértve a TEN-T hálózatot is.

A nemzeti szintű közlekedési projekteket, amelyek célja többek között a közlekedés éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése, operatív programokon keresztül a kohéziós politika uniós pénzügyi eszközeiből fogják pénzügyileg támogatni. Az uniós hozzájárulás teljes allokációja a teljes programozási időszakra 274,3 milliárd EUR lesz.

A korábbi, 2014–2020-as finanszírozási időszakban a kohéziós politikát az európai strukturális és beruházási alapok támogatták, és a közlekedési ágazat alkalmazkodása szempontjából releváns beruházási prioritások között szerepelt a „Közlekedési és energiaügyi hálózati infrastruktúra”, amelynek teljes költségvetése 67,3 milliárd EUR volt, valamint az „Éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és alkalmazkodás; kockázatmegelőzés”, amelynek költségvetése 43,2 milliárd EUR volt. Az Európai Bizottság tájékoztatót tett közzé az éghajlatváltozásról és a nagyprojektekről, amelyben részletesebben ismerteti az éghajlatváltozással kapcsolatos követelményeket és a nagyprojektekre vonatkozó iránymutatásokat.

A Horizont 2020 program által finanszírozott Civitas SUMP plus projekt mérettől függetlenül segíti a városokat a fenntartható városi mobilitási tervek végrehajtásában. Ez a projekt új megközelítéseket és eszközöket hoz létre hat „városi laboratóriumban”, például a belgiumi Antwerpenben és a görögországi Plataniasban. A bevált gyakorlatokat és az ezekből a laboratóriumokból levont tanulságokat átadják a tagállamok politikusainak, gyakorlati szakembereinek és kutatóinak, valamint az útmutató anyagoknak és eszközöknek.

A Horizont 2020 folytatása a Horizont Európa kutatási és innovációs program a 2021–2027 közötti időszakra, amelynek teljes költségvetése 95,5 milliárd EUR. A program felépítése négy kutatási prioritásból áll. A „Globális kihívások és európai ipari versenyképesség” prioritáson belül a közlekedési ágazat projektjeit az „Éghajlat, energiaügy és mobilitás” téma keretében finanszírozzák 15,1 milliárd EUR összköltségvetéssel.

Átfogó áttekintés az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon található.

A végrehajtás támogatása

Annak érdekében, hogy a közlekedés kevésbé legyen kitéve az éghajlatváltozásnak az EU-ban, fontos intézkedés az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló infrastrukturális szabványok kidolgozása és széles körű alkalmazása. A közlekedési infrastruktúra a közlekedési rendszer gerincét képezi, és e szabványok alkalmazása segíteni fogja az infrastruktúra ellenálló képességének biztosítását az éghajlatváltozás káros hatásaival, például az áradásokkal, az erős széllel vagy a rendkívül magas hőmérséklettel szemben. A Bizottság az európai szabványügyi szervezetekkel együttműködve aktualizálta az infrastruktúra biztonságára és teljesítményére vonatkozó szabványokat a változó éghajlat közepette. 2015 elején az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodással foglalkozó CEN–CENELEC koordinációs csoportot az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens infrastrukturális szabványok felülvizsgálatára és kidolgozására vonatkozó uniós megbízatást követően hozták létre. A szabványosítási kérelem első szakaszában 13 szabványt választottak ki műszaki bizottságok általi felülvizsgálatra, amelyek közül két szabvány, nevezetesen a vasúti és légi járművek földi kiszolgáló berendezéseinek elektromos és elektronikus alkalmazása a közlekedési ágazathoz kapcsolódik. A 2017 végén kezdődött második szakaszban folytatódott a szabványok felülvizsgálata. Ezzel párhuzamosan kidolgozták az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szabványokban történő kezelésére vonatkozó CEN-CENELEC útmutatót, hogy támogassák a műszaki bizottságokat az éghajlatváltozással kapcsolatos szabványok felülvizsgálatában. A Bizottság arra ösztönözte a tagállamokat, hogy nemzeti alkalmazkodási stratégiáik végrehajtásába vonják be a nemzeti szabványosítást.

Az Európai Bizottság támogatja a fenntartható városi mobilitást azáltal, hogy előmozdítja a fenntartható városi mobilitási tervek koncepcióját, amelyet az Együtt a versenyképes és erőforrás-hatékony városi mobilitás felé című közlemény vázol fel. A fenntartható városi mobilitási tervek általános célja a polgárok életminőségének javítása a városok közlekedéssel kapcsolatos fő környezeti kihívásainak – például a levegő-/zajszennyezésnek, az éghajlatváltozásnak és az új mobilitási szolgáltatások integrálásának – a kezelése révén. A fenntartható városi mobilitási tervek végrehajtása biztosítja, hogy a közlekedési rendszer diverzifikáltabb és környezetbarátabb legyen, hogy az éghajlatváltozás hatásaival szemben is reziliensebb legyen. A fenntartható városi mobilitási terv kidolgozására és végrehajtására vonatkozó iránymutatások felülvizsgált kiadását az érdekelt felek egyéves bevonási folyamatának eredményeként dolgozták ki.

Az alkalmazkodás MRE-je

A közlekedési ágazatban a páneurópai nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési folyamatok főként az éghajlatváltozás mérséklése, nevezetesen a közlekedés szén-dioxid-intenzitása és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás (jelentéstétel az UNFCCC-nek), a megújuló energiaforrások közlekedésben való felhasználása vagy a közlekedés környezeti teljesítménye tekintetében zajlanak. Nincs olyan európai szintű, kötelező és jogszabályon alapuló jelentés, amely áttekintést nyújtana az uniós tagállamok közlekedésének hatásairól, sebezhetőségeiről és alkalmazkodásáról.

A fenntartható városfejlesztési tervek végrehajtását a jövőben rendszeresen nyomon kell követni és értékelni kell a fenntartható városi mobilitási terv iránymutatásainak megfelelően, hogy maximalizálni lehessen a hatékonyságot és a hozzáadott értéket a városok életminősége és a közlekedés éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodása szempontjából.