2.4 A határokon átnyúló kérdések figyelembevétele

Az éghajlatváltozás legtöbb közvetlen és közvetett hatása határokon átnyúló jellegű. A határokon átnyúló kérdések kölcsönös függőségeket teremtenek az országok között (pl. a víz esetében a hidrológiai, társadalmi és gazdasági kérdések).

Ezért egy országnak törekednie kell arra, hogy kapcsolatot létesítsen a szomszédos országokkal, hogy tájékoztatást nyújtson az alkalmazkodási folyamatról és a határokon átnyúló hatások tekintetében aggodalomra okot adó területekről, és azonosítsa a különböző politikai, jogi és intézményi keretek közötti koordináció megközelítéseit.

Előfordulhat továbbá, hogy a közös alkalmazkodási és katasztrófakockázat-kezelési erőfeszítéseknek a közös fenyegetések azonosításán kell alapulniuk (pl. kölcsönös kockázatértékelések elvégzésével), és összhangban kell lenniük az egyes országok alkalmazkodási célkitűzéseivel. Jó kiindulópont az alkalmazkodási intézkedések szempontjából releváns azon területek azonosítása, amelyeken hagyományos, határokon átnyúló együttműködés zajlott (pl. vízgyűjtő-gazdálkodás, árvízkockázat-kezelés, nemzeti parkok kezelése), valamint az irányító hatóságok alkalmazkodási politikába való bevonására való törekvés.

A határokon átnyúló együttműködésbe való beruházás az alkalmazkodási intézkedések költségeinek minimalizálására és előnyeinek maximalizálására is szolgál azáltal, hogy szinergiákat alakít ki az alkalmazkodási intézkedések terén, és integrálja a szomszédos joghatóságokra gyakorolt következményeket.

Az európai makrorégiókban, például az Alpok-térségben, a Kárpátokban, Északnyugat- és Délkelet-Európában, a Balti-tengeren és a Duna-stratégia keretében már zajlanak az éghajlatváltozással foglalkozó, határokon átnyúló tevékenységek, és közösen dolgoznak ki alkalmazkodási válaszlépéseket. Az egyéb, határokon átnyúló regionális szintű tevékenységek közé tartoznak a Pireneusokban jelenleg zajló alkalmazkodási tevékenységek.

Mindezek a több országot érintő nagyszabású tevékenységek uniós finanszírozásban részesülnek. Emellett az európai szakpolitikák már most is segítenek az éghajlatváltozással kapcsolatos, határokon átnyúló kérdések kezelésében. Az árvízvédelmi irányelv és a víz-keretirányelv például határokon átnyúló együttműködést ír elő a vízügyi ágazatban. Emellett léteznek az időjárás okozta természeti katasztrófákra vonatkozó európai és páneurópai korai előrejelző és észlelő rendszerek, mint például a meteorológiai riasztás, az európai árvíz-előrejelző rendszer, az európai erdőtűz-információs rendszer és az európai aszálymegfigyelő központ. Az uniós polgári védelmi mechanizmus keretet biztosít továbbá az uniós tagállamok közötti megerősített együttműködéshez a természeti és az ember okozta katasztrófakockázatok hatékony megelőzése, az azokra való felkészülés és reagálás érdekében, ideértve az olyan intézkedéseket is, mint a kockázatértékelés és -tervezés, a bevált gyakorlatok cseréje, a tudásalap javítása, a képzés és a gyakorlatok.