5.3 Általános érvényesítés: Az alkalmazkodás beépítése az eszközökbe és az ágazati politikákba

5.3 Általános érvényesítés: Az alkalmazkodás beépítése az eszközökbe és az ágazati politikákba

Az alkalmazkodási céloknak és intézkedéseknek az ágazati politikákban és azok eszközeiben való alkalmazása és végrehajtása alapvető fontosságú, mivel az éghajlatváltozás gyakorlatilag a közigazgatás és a társadalmi-gazdasági tevékenységek valamennyi ágazatát érinti, és a nemzeti vagy szubnacionális alkalmazkodási cselekvési tervek ezért többnyire több ágazatra kiterjedő, horizontális szakpolitikai dokumentumok. Következésképpen az alkalmazkodást nem lehet más ágazatok meglévő szakpolitikáitól (pl. jogszabályok, finanszírozási rendszerek), eszközeitől (pl. jogszabályok, stratégiák, tervek, programok, projektek, pénzügyek, oktatás), irányítási struktúráitól (pl. hálózatok) és folyamataitól (pl. döntéshozatal) elszigetelten végezni, hanem nagyrészt ágazati cselekvési irányvonalakon keresztül kell végrehajtani. Az alkalmazkodás megvalósításához ezért az alkalmazkodási politikák ágazatokba történő integrálására van szükség. Az alkalmazkodás ezen általános érvényesítésének fontos része az ágazati politikai eszközökbe való beépítés. A szakpolitikai integráció megvalósításának fő eszköze a horizontális irányítás, amely koordinációs, együttműködési és hálózatépítési mechanizmusokat, intézményeket és folyamatokat foglal magában.

Az általános érvényesítés lényegében azt jelenti, hogy az alkalmazkodást az ágazati politikai döntéshozatal valamennyi szintjébe be kell építeni, a politikai menetrendektől, jogszabályoktól, stratégiáktól, eszközöktől (például programoktól és tervektől) a költségvetésekig, projektekig és a napi munkarendig. A fő cél a közpolitikák koherenciájának elérése, azaz a különböző ágazati politikák összehangolása és harmonizálása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás céljaival a konfliktusok minimalizálása, a kompromisszumok elkerülése és a kölcsönös szinergiák előmozdítása érdekében a közös átfogó alkalmazkodási eredmények elérése érdekében.

Elvileg a meglévő eszközök széles köre áll rendelkezésre, amelyek felhasználhatók az alkalmazkodási stratégiák és cselekvési tervek ágazatokon és szinteken átívelő végrehajtására, így azok az általános érvényesítés és a vertikális végrehajtás fő eszközeivé válnak. Az alkalmazkodás szakpolitikai eszközökbe való beépítése magában foglalja a vonatkozó meglévő eszközök átvilágítását és felülvizsgálatát, az alkalmazkodás belépési pontjainak azonosítását, valamint az alkalmazkodási célok és aggályok beépítését. Amennyiben a már meglévő eszközök módosítása nem elegendő, új eszközöket kell kidolgozni és létrehozni az alkalmazkodás végrehajtására. A „puha” és a „kemény” ösztönzőket kiegyensúlyozó szakpolitikai eszközök bőséges kombinációja valószínűleg a leghatékonyabb az alkalmazkodási cselekvési tervekben jellemzően meghatározott alkalmazkodási intézkedések széles körének gyakorlati megvalósításában.

A lehetséges eszközök a következő spektrumot fedhetik le:

• Jogi eszközök (törvények, rendeletek, rendeletek, „puha jog”, például szabványok)
• Gazdasági eszközök (finanszírozás, adók, díjak, közbeszerzés, támogatások, hitelek, piaci alapú)
• Információs eszközök (tanulmányok, adatbázisok, tájékoztató kampányok, tanácsadás, képzések, iránymutatás és segédanyagok, rendezvények, weboldalak)
• Partnerségi eszközök (köz-magán partnerségi megállapodások, önkéntes megállapodások, együttműködési projektek)
• Hibrid stratégiai/tervezési eszközök (tervek, stratégiák, programok, tervezési eszközök, jelentéstételi rendszerek)

A szabályozás általános érvényesítésének egyik példája az ágazati alkalmazkodási tervek kidolgozása, amelyeket jogi követelmények vezérelhetnek, vagy amelyeket az általános érvényesítés általános stratégiai kerete támogathat. Az ágazati alkalmazkodási tervek kidolgozására vagy az alkalmazkodásnak a meglévő ágazati szakpolitikai dokumentumokba való beépítésére vonatkozó, egyes európai országokban érvényben lévő kötelező kötelezettségek minden bizonnyal ösztönzőleg hatnak az alkalmazkodási politika integrációjára. Ezek azonban önmagukban nem elegendőek a hatékony gyakorlati végrehajtás biztosításához, hanem a horizontális kormányzás „puha” formáival kell kombinálni őket. Ezek magukban foglalhatják azt is, hogy megfelelő mozgásteret biztosítanak az ágazat képviselőinek a vonatkozó alkalmazkodási intézkedéseik közös kidolgozásához, lehetővé téve számukra, hogy felelősséget vállaljanak a végrehajtásért, vagy olyan alkalmazkodási megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek vonzóak és az ágazatok igényeihez igazodnak, és saját önérdekükből előnyökkel járnak.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás uniós szakpolitikák szintjén történő általános érvényesítése az alkalmazkodási politika nemzeti szintű integrációjának fontos mozgatórugója. Példaként említhetők a vízgazdálkodásra (víz-keretirányelv),az árvízkockázat-kezelésre (árvízvédelmiirányelv),a katasztrófakockázat-csökkentésre(polgárivédelmi mechanizmus),a várostervezésre (uniós városfejlesztési menetrend, Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége) és a zöld infrastruktúrára(zöldinfrastruktúrára vonatkozó stratégia),valamint az olyan ágazatközi politikákra, mint a környezeti hatásvizsgálat és a biztosítási politika. Kérjük, tekintse meg a Climate-ADAPT ágazati oldalait az általános érvényesítés aktuális állapotának megtekintéséhez.

Emellett a transznacionális együttműködési régiókban működő Interreg programok, a makroregionális stratégiák és a nemzetközi egyezmények támogatják az alkalmazkodás általános érvényesítését az európai országokban és régiókban program- és projektszinten. A Climate-ADAPT tájékoztatást nyújt azokról a különböző uniós szakpolitikákról, amelyekben folyamatban van vagy vizsgálják az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás általános érvényesítését.