5.3 Általános érvényesítés: Az alkalmazkodás beépítése az eszközökbe és az ágazati politikákba

5.3 Általános érvényesítés: Az alkalmazkodás beépítése az eszközökbe és az ágazati politikákba

Az alkalmazkodási célok és intézkedések ágazati politikákban és azok eszközeiben való alkalmazása és végrehajtása alapvető fontosságú, mivel az éghajlatváltozás gyakorlatilag a közigazgatás és a társadalmi-gazdasági tevékenységek valamennyi ágazatát érinti, így a nemzeti vagy szubnacionális alkalmazkodási cselekvési tervek többnyire több ágazatra kiterjedő, több területet érintő szakpolitikai dokumentumok. Ennek következtében az alkalmazkodást nem lehet más ágazatok meglévő politikáitól (pl. jogszabályok, finanszírozási rendszerek), eszközeitől (pl. jogszabályok, stratégiák, tervek, programok, projektek, finanszírozás, oktatás), irányítási struktúráitól (pl. hálózatok) és folyamataitól (pl. a döntéshozatalban) elkülönítve végrehajtani, hanem azt nagyrészt ágazati cselekvési irányvonalakon keresztül kell végrehajtani. Az alkalmazkodás végrehajtása ezért szükségessé teszi az alkalmazkodási politikák ágazatokba való integrálását. Az alkalmazkodás általános érvényesítésének fontos része az ágazati politikai eszközökbe való integrálás. A szakpolitikai integráció megvalósításának fő eszköze a horizontális kormányzás, amely koordinációs, együttműködési és hálózatépítési mechanizmusokat, intézményeket és folyamatokat foglal magában.

Az általános érvényesítés lényegében azt jelenti, hogy az alkalmazkodást beépítik az ágazati politikai döntéshozatal valamennyi szintjébe, a szakpolitikai menetrendektől, jogszabályoktól, stratégiáktól, eszközöktől (például programoktól és tervektől) a költségvetésekig, a projektekig és a napi munkamódszerekig. A fő cél a közpolitikák koherenciájának elérése, azaz a különböző ágazati politikák összehangolása és harmonizálása az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás céljaival a konfliktusok minimalizálása, a kompromisszumok elkerülése és a kölcsönös szinergiák előmozdítása érdekében a közös, átfogó alkalmazkodási eredmények elérése érdekében.

Elvben a meglévő eszközök széles portfóliója áll rendelkezésre, amelyek felhasználhatók az alkalmazkodási stratégiák és cselekvési tervek ágazatokon és szinteken átívelő végrehajtására, és ezáltal az általános érvényesítés és a vertikális végrehajtás elérésének fő eszközévé válnak. Az alkalmazkodás szakpolitikai eszközökbe való beépítése magában foglalja a vonatkozó meglévő eszközök átvilágítását és felülvizsgálatát, az alkalmazkodás belépési pontjainak azonosítását, valamint az alkalmazkodási célok és aggályok beépítését. Ha a már meglévő eszközök módosítása nem elegendő, új eszközöket kell kifejleszteni és létrehozni az alkalmazkodás végrehajtásához. A „puha” és a „kemény” ösztönzőket kiegyensúlyozó szakpolitikai eszközök bőséges kombinációja valószínűleg a leghatékonyabb az alkalmazkodási cselekvési tervekben jellemzően meghatározott alkalmazkodási intézkedések széles körének gyakorlati megvalósításában.

A lehetséges eszközök a következő spektrumot fedhetik le:

• Jogi eszközök (törvények, rendeletek, rendeletek, nem kötelező erejű jogi eszközök, például szabványok)
• Gazdasági eszközök (finanszírozás, adók, díjak, közbeszerzés, vissza nem térítendő támogatások, hitelek, piaci alapú)
• Tájékoztató eszközök (tanulmányok, adatbázisok, tájékoztató kampányok, tanácsadás, képzések, iránymutatás és munkasegítő eszközök, rendezvények, weboldalak)
• Partnerségi eszközök (köz-magán partnerségi megállapodások, önkéntes megállapodások, együttműködési projektek)
• Hibrid stratégiai/tervezési eszközök (tervek, stratégiák, programok, tervezési eszközök)

A szabályozás általános érvényesítésére példa az ágazati alkalmazkodási tervek kidolgozása, amelyeket jogi követelmények vezérelhetnek, vagy amelyeket az általános érvényesítés általános stratégiai kerete mozdíthat elő. Az ágazati alkalmazkodási tervek kidolgozására vagy az alkalmazkodásnak a meglévő ágazati szakpolitikai dokumentumokba való beépítésére vonatkozó kötelező kötelezettségek, amint azok néhány európai országban érvényben vannak, minden bizonnyal lökést adnak az alkalmazkodási politika integrációjának. Ezek azonban önmagukban nem elegendőek a hatékony gyakorlati végrehajtás biztosításához, hanem a horizontális kormányzás „puha” formáival kell kombinálni őket. Ezek magukban foglalhatják azt is, hogy megfelelő mozgásteret biztosítanak az ágazat képviselőinek saját alkalmazkodási intézkedéseik közös kidolgozásához, lehetővé téve számukra, hogy felelősséget vállaljanak a végrehajtásért, vagy olyan alkalmazkodási megoldásokat dolgozzanak ki, amelyek vonzóak és az ágazatokhoz igazodnak, és saját érdekükben járnak előnyökkel.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás általános érvényesítése az uniós szakpolitikák szintjén az alkalmazkodási politikák nemzeti szintű integrációjának fontos mozgatórugója. Példaként említhetők a vízgazdálkodásra (víz-keretirányelv),az árvízkockázat-kezelésre (árvízvédelmiirányelv), a katasztrófakockázat-csökkentésre(polgárivédelmi mechanizmus),a várostervezésre (uniós városfejlesztési menetrend, Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége)és a zöld infrastruktúrára(zöld infrastruktúrára vonatkozó stratégia), valamint az olyan ágazatközi szakpolitikákra,mint a környezeti hatásvizsgálat és a biztosítási politika. Ezenkívül a transznacionális együttműködési régiókban megvalósuló Interreg programok, a makroregionális stratégiák és a nemzetközi egyezmények program- és projektszinten támogatják az alkalmazkodás általános érvényesítését az európai országokban és régiókban. A Climate-ADAPT tájékoztatást nyújt azokról a különböző uniós szakpolitikákról, amelyekben folyamatban van vagy vizsgálják az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás általános érvényesítését.