2.4 Kockázat- és sebezhetőségi értékelések készítése

2.4 Kockázat- és sebezhetőségi értékelések készítése

A helyi szintű alkalmazkodás megtervezése megköveteli a jelenlegi és előre jelzett éghajlati veszélyek megértését (lásd a 2.1. és 2.2. lépést),valamint a város veszélyeztetett ágazatainak megértését (2.3. lépés). Ezt a két tényezőt egy kockázat- és sebezhetőségi értékelésben kombinálják. Számos módszer alkalmazható a városi területeken végzett kockázat- és sebezhetőségi értékelések elvégzésére. A módszerek különböző típusainak és eredményeinek ismerete fontos a helyi hatóságok kapacitásainak megfelelően alkalmazandó leghatékonyabb és legeredményesebb módszer kiválasztásához.

Egy városban vagy településen az éghajlatváltozás kockázatait több szempontból is jellemezni kell: az éghajlati fenyegetés (előrejelzett éghajlati viszonyok); a földrajzi elhelyezkedés kontextusa (pl. part menti terület, hegyvidéki régió stb.); valamint az érintett ágazatok és rendszerek (pl. emberi egészség, infrastruktúra, közlekedés, kikötők, energia, víz, társadalmi jólét stb.), beleértve a legkiszolgáltatottabb csoportokra (pl. idősek, hajléktalanok, szegénység kockázatának kitettek stb.) gyakorolt hatásokat is.

 Ez a lépés támogatja a Polgármesterek Szövetségét aláíró városokat abban, hogy kidolgozzák kockázat- és sebezhetőségi értékelésüket (RVA). A Polgármesterek Szövetségének jelentéstételi keretében a kockázat- és sebezhetőségi értékelés az éghajlati veszélyekre, a veszélyeztetett ágazatokra, az alkalmazkodóképességre és a veszélyeztetett népességcsoportokra vonatkozó adatokat tartalmaz. Az éghajlati veszélyek tekintetében az aláíró városoknak meg kell határozniuk a legrelevánsabb veszélyek valószínűségét és hatását, intenzitásuk és gyakoriságuk várható változását, valamint a határidőket. Ez a megbízhatósági szint meghatározott jelzésével történik. Minden egyes azonosított éghajlati veszély esetében meghatározzák a veszélyeztetett ágazatokat és azok sebezhetőségi szintjét. Meghatározásra kerül továbbá az ágazati szintű alkalmazkodóképesség értékelése olyan pozitív alkalmazkodóképesség-kategóriák felhasználásával, mint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a kormányzati és intézményi kapacitás, a fizikai és környezeti kapacitás, a tudás és az innováció. Az azonosított veszélyeztetett ágazatokra és az alkalmazkodóképességre vonatkozó mutatók is meghatározhatók. Az RVA fent ismertetett összetevői a mintamutatókkal együtt elérhetők a MyCovenant jelentéstételi platformon (lásd még az adatszolgáltatási sablonoffline munkaverzióját).

A kockázatértékelések elsősorban az éghajlati viszonyok előre jelzett változásaira, a potenciálisan érintett eszközök leltárára, a hatás bekövetkezésének valószínűségére és az ebből eredő következményekre összpontosítanak. A sebezhetőségi értékelések hangsúlyozzák a rendszerek, eszközök és populációk kitettségét, érzékenységét és alkalmazkodóképességét. Az integrált kockázat- és sebezhetőségi értékelések egyaránt foglalkoznak az éghajlati veszélyekkel szembeni sebezhetőséggel és azok hatásaival.

A kockázat- és sebezhetőségi értékelésekhez kialakított módszerek felülről lefelé irányuló módszerekre oszthatók, amelyek általában mennyiségi adatokon (pl. népszámlálási adatokon, kisebb léptékű éghajlati modelleken) alapulnak, és feltérképezést alkalmaznak; valamint alulról felfelé építkező módszerek, amelyek gyakran helyi ismereteket alkalmaznak a kockázatok azonosítására, és általában minőségi jellegűek.

A mutatókon alapuló sebezhetőségi értékelések előre meghatározott mutatókat használnak, amelyek lehetnek mennyiségiek és minőségiek is, és mind modellezés, mind az érdekelt felekkel folytatott konzultáció révén értékelhetők.

A meglévő ismereteken alapuló gyors kockázatszűrési módszer első kézből alkalmazható annak érdekében, hogy világosabb képet kapjunk a mélyreható értékelés szükségességéről.

A kockázat- vagy sebezhetőségértékelési módszertan megválasztását a következőknek kell vezérelniük:

• a rendelkezésre álló emberi és pénzügyi erőforrások;
• az adatok rendelkezésre állása;
• Meglévő tudás;
• az érdekelt felek bevonásának szintje;
• a lehetséges kockázatok nagyságrendje és tartománya;
• A további alkalmazkodási intézkedések tervezéséhez előnyben részesített outputtípusok.

Az alkalmazott módszertől függetlenül az értékelésnek legalább a következő elemeket kell figyelembe vennie:

• Különböző éghajlati változók tendenciái (pl. átlagos és szélsőséges hőmérséklet, szélsőséges hőségben töltött napok száma, intenzív esőzések, hótakaró), ideális esetben különböző éghajlati forgatókönyvek alapján;
• Várható (közvetlen és közvetett) hatások (fenyegetések és lehetőségek) a legrelevánsabb veszélyek, valamint a város leginkább veszélyeztetett területeinek azonosítása révén, tekintettel a teljes népesség, a veszélyeztetett népesség, a gazdasági tevékenységek és a gazdasági értékek területi eloszlásának átfedésére;
• Időbeli ütemezés, például rövid, közepes (pl. 2050-es évek) vagy hosszú távú (pl. század vége);
• Az ilyen hatások megbízhatósági szintjének (pl. magas, közepes, alacsony) jelzése a döntéshozatali folyamat megkönnyítése érdekében, tekintettel az eredményekhez kapcsolódó bizonytalanság mértékére.

 A Polgármesterek Szövetségének „Akockázatok és sebezhetőségek értékelése”című webináriuma ismerteti a Szövetség aláíró városainak tapasztalatait és az RVA lebonyolításával kapcsolatos megközelítésüket.