Természetvédelmi célú mezőgazdaság

A talajvédő mezőgazdaság sikeres megvalósításához az állami és a magánszektor érdekelt feleinek részvételére, valamint a különböző szereplők közötti szoros együttműködésre van szükség: mezőgazdasági termelők, mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások (amelyek ismereteket és készségeket biztosítanak a mezőgazdasági termelők számára az alkalmazott agronómiai technikák, a növénytermelékenység és a mezőgazdasági üzemek jövedelmének javításához), kutatók, politikai döntéshozók stb. Hatékony, érdekelt feleken alapuló, részvételen alapuló megközelítésekre van szükség a természetvédelmi mezőgazdasági gyakorlatok terjesztésének és alkalmazásának biztosításához, valamint az intézkedések finomításához a figyelembe vett mezőgazdasági rendszerek sajátosságainak megfelelően, a lehető legnagyobb hatékonyság elérése érdekében. A mezőgazdasági termelőket és más érdekelt feleket be kell vonni a természetvédelmi mezőgazdasági gyakorlatokkal foglalkozó projektekbe annak érdekében, hogy jobban megismerjék a mezőgazdasági gyakorlatok, a környezeti hatások és a társadalmi-gazdasági hatások közötti szoros kapcsolatot, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésének lehetőségét is.

Ezenkívül a mezőgazdasági termelőket a hagyományos mezőgazdaságról a konzerváló mezőgazdaságra való áttérés kezdeti időszakában arra kell ösztönözni, hogy minden szükséges információt megszerezzenek, tapasztalatot szerezzenek az új gyakorlatokról, és tudatában legyenek az új művelési rendszerre való átálláshoz szükséges munkának és időnek. Ebben a versenyben alapvető fontosságú a mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások szerepe, valamint a kapacitásépítés és az oktatás javítása. Az alkalmazott talajvédő mezőgazdasági technikák valós esettanulmányokra gyakorolt hatásainak bemutatása segítheti az intézkedések végrehajtását, és jelezheti az új mezőgazdasági termelőknek, hogy mely kulcsfontosságú gyakorlatok eredményeznek sikert, és milyen hibákat kell elkerülni.

A természetvédelmi mezőgazdasági intézkedések végrehajtásának sikertényezői közé tartoznak a következők: az érdekelt felek megfelelő bevonása, szakpolitikák és kormányzati intézkedések a természetvédelmi mezőgazdaság (például az információkhoz való szabad hozzáférés), a megfelelő mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások, a köz- és magánszféra közötti partnerségek, valamint a környezetvédelmi szolgáltatások jutalmazásának előmozdítása és kedvező feltételek megteremtése érdekében.

Egyes szempontok korlátozó tényezőként működhetnek a mezőgazdasági kisüzemek méretei tekintetében, mint például a gépekbe történő beruházásokat igénylő gyakorlatok végrehajtása (például a nem szántóföldi gazdálkodási rendszerekben alkalmazott vetésforgó esetében). Ezekben az esetekben a mezőgazdasági termelők társulásait vagy a harmadik felekkel való együttműködést használják e szempont leküzdésére. Az egyéb korlátozó tényezők közé tartozik az ismeretek és a bevált gyakorlatok nem megfelelő terjesztése, a kutatók és a mezőgazdasági tanácsadó szolgálatok közötti elégtelen együttműködés, valamint a mezőgazdasági termelők támogatásának hiánya.

Egyes esetekben a mezőgazdasági termelők továbbra is úgy vélik, hogy a talajjavításhoz, a növénytermesztés megkönnyítéséhez és a magasabb terméshozam biztosításához talajművelésre van szükség. Ezenkívül a mezőgazdasági termelők általában elégedettek a tényleges gyakorlatokkal, és nem éreznek gazdasági nyomást a változásra, mivel a tiszta és jól művelt földterületek gyakran kapcsolódnak a helyes gazdálkodási gyakorlathoz. E tekintetben a mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások kulcsszerepet játszanak abban, hogy a talajvédő mezőgazdaságban újonc gazdálkodók bízzanak abban, hogy a technológia működik. Ez magában foglalja a technológia bemutatását más mezőgazdasági területeken, a gazdasági előnyök tényekkel és számokkal történő bemutatását, valamint a régióban élő emberek képzését mások segítésére.

A megőrzést szolgáló mezőgazdasági intézkedések végrehajtásának költsége valószínűleg gazdaságonként (mérettől és termelési rendszertől függően), földrajzi régiónként és országonként eltérő lesz. A FAO jelentése szerint azonban a mezőgazdasági termelők azzal, hogy nem művelik meg a talajt, az idő, a munkaerő és a gépesített mezőgazdaságban a fosszilis tüzelőanyagok 30-40%-át takaríthatják meg a hagyományos mezőgazdasághoz képest, csökkentve a kapcsolódó költségeket. Általánosságban elmondható, hogy a talajvédő mezőgazdaság lehetővé teszi a termelési költségek csökkentését, valamint az idő és a munkaerő csökkentését (pl. a földterület előkészítéséhez és ültetéséhez), és a gépesített rendszerekben hosszú távon csökkenti a gépek beruházási és karbantartási költségeit. Ezenkívül lehetővé teszi a modern intenzív mezőgazdasághoz hasonló, de fenntartható hozamokat, lehetővé téve a növények számára, hogy jobban alkalmazkodjanak a megváltozott éghajlati viszonyokhoz a rendes gazdálkodáshoz képest, különösen a hozamok évenkénti változékonyságának csökkentése révén. A terméshozamra gyakorolt pozitív hatások azonban az éghajlatváltozás hatásainak intenzitásától és súlyosságától függenek.

A természetvédelmi mezőgazdaság gazdasági, agronómiai és környezeti előnyei globális, regionális, helyi és mezőgazdasági szinten is kimutathatók. Ezek az előnyök az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából is relevánsak, mivel a mezőgazdasági terméshozamok megőrzése révén fenntartják vagy akár javítják a terméshozamokat, valamint a szénmegkötés fokozása és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése révén mérséklik a terméshozamokat.

A talajvédő mezőgazdasági gyakorlatokat egyértelmű politikákkal és eljárásokkal kell támogatni. Az Európai Unió közös agrárpolitikája (KAP), valamint a nemzeti és regionális vidékfejlesztési programok az uniós tagállamokban a természetvédelmi mezőgazdaság megvalósításának fő szakpolitikai mozgatórugói közé tartoznak.

A közös agrárpolitika a „zöld közvetlen kifizetés” (vagy „zöldítés”) (a KAP első pillére) révén előmozdítja e gyakorlatok alkalmazását azon mezőgazdasági termelők támogatása érdekében, akik a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célok elérését elősegítő gazdálkodási gyakorlatokat (pl. a növénytermesztés diverzifikálását) vezetnek be vagy tartanak fenn. Ezenkívül a KAP második pillére, az EU vidékfejlesztési politikája, amelynek célja a vidéki térségek támogatása, lehetővé teszi a regionális, nemzeti és helyi hatóságok számára egyedi vidékfejlesztési programjaik kidolgozását, és támogatja többek között a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra és az éghajlat-politikai fellépésre irányuló intézkedéseket, beleértve a mezőgazdasági gyakorlatok megőrzését is. A második pillérbe tartozó programokat uniós alapokból, valamint regionális vagy nemzeti alapokból társfinanszírozzák.

Egy év elegendő lehet a természetvédelmi mezőgazdaság intézkedéseinek végrehajtásához. A szükséges idő nagymértékben függ az ismeretek terjesztésétől, a szakpolitikáktól és a kormányzati beavatkozásoktól, a készségek és a források rendelkezésre állásától, valamint az érdekelt felek részvételétől.

A konzerváló mezőgazdaság hosszú távú alkalmazkodási intézkedés, és általában hosszú élettartamú (évtizedek).