Az üzembiztonság növelése a tengeri és szárazföldi műveletek során

Ez a lehetőség magában foglalja olyan rendszerek és stratégiák elfogadását, amelyek növelik mind a tengeri tevékenységek (navigáció, halászati műveletek), mind a part menti műveletek (kikötők, feldolgozási tevékenységek) biztonságát, választ adva az éghajlatváltozás által előidézett kihívásokra. Ez a lehetőség különösen fontos a halászati ágazat számára, amelyet a FAO különösen veszélyes tengeri tevékenységnek tekint, de más tengeri tevékenységek, például a hajózás, a kikötői műveletek, az akvakultúra és a tengeri platformokhoz kapcsolódó tevékenységek szempontjából is releváns, mivel a kedvezőtlen időjárási események és viharok számos tengeri balesethez hozzájárulnak.

A tengerszint emelkedése és a növekvő viharhullámok különösen Észak-Európában (EEA,2017, Vousdoukas et al., 2016) számos kikötői infrastruktúrában és szárazföldi létesítményben okoznak károkat, beleértve az elárasztást, az energiaellátás zavarát, a munkaleállásokat és a kikötőbezárásokat. Ugyanezek az események veszélyeztetik a személyzet és az utasok biztonságát a tengeren a hajózás során, és a halászati tevékenység alkalmazásának és teljesítményének csökkenéséhez vezethetnek. Emellett a jelentések szerint a súlyos és viharos telek arra kényszerítik a halászhajókat, hogy hosszú ideig a kikötőben ragadjanak, hogy elkerüljék a halászokat érintő kockázatokat, és egyértelmű gazdasági veszteségeket okozzanak. E hatások közül sokat globális és európai szinten is relevánsnak tartanak (lásd többek között az éghajlatváltozás halászatra és akvakultúrára gyakorolt hatásairól szóló 2018. évi FAO-kiadványt, az éghajlatváltozás hatásairól és az ahhoz való alkalmazkodásról szóló UNCTAD kikötőipari felmérést, valamint az éghajlatváltozás közlekedésre gyakorolt hatásairólszóló JRC-jelentést).

A halászati ágazat már most is reagál az éghajlatváltozás számos hatására azzal a céllal, hogy növelje az üzembiztonságot, és beruházzon a katasztrófakockázatokkal szembeni kiszolgáltatottság csökkentésébe. Példák az Egyesült Királyság tengeriélelmiszer-ipara éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának első felülvizsgálatában és az azt követő megfigyelési tájékoztatókban szerepelnek, amelyek fokozatosan frissítik az információkat és új visszajelzéseket gyűjtenek az iparági érdekelt felektől. A tengeri biztonsággal foglalkozó alkalmazkodási stratégiákat az IFAD alkalmazkodásról és hatásmérséklésről szóló iránymutatása (2015) és a Horizont 2020 által finanszírozott ClimeFish projekt is figyelembe veszi, amelynek célja annak biztosítása, hogy a tengeri eredetű élelmiszerek termelésének növekedése olyan területekre és fajokra irányuljon, ahol a várható éghajlati változások miatt lehetőség van a fenntartható növekedésre.

A tengeri műveletek során a tengeri biztonság fokozására irányuló lehetséges intézkedések a következők: i. továbbfejlesztett egyéni lebegtető eszközök bevezetése, ii. a hajók stabilitásába való beruházás, valamint iv. az üzemeltetők számára a tengeri biztonságra vonatkozó speciális képzés elvégzése. A halászat esetében az alkalmazkodás magában foglalhatja a fedélzetek és a mozgó halászeszközök felemelését, a szivattyú és a személyzet üzemeltetését a hajó farához A szárazföldi műveletek esetében az üzemeltetők biztonságát fokozó alkalmazkodási intézkedések közé tartozik i. az infrastruktúrákat védő töltések és töltések, ii. kikötői vészhelyzeti eljárások létrehozása célzott és képzett személyzettel, ii. a kikötők ellenálló képességének növelésére és a stratégiai elemek védelmére irányuló különböző intézkedések (pl. az infrastruktúra kialakításának és a használt anyagoknak a megváltoztatása), valamint iii. a feldolgozóhelyek belvízi áthelyezése.

Az éghajlatváltozás közlekedésre gyakorolt hatásairól szóló JRC-jelentés szerint az európai tengeri kikötők esetében a legfontosabb alkalmazkodási megközelítések közé tartozik az infrastruktúra megemelése az előre jelzett tengerszintek kompenzálása érdekében, viharvédelmi létesítmények építése és a tengeri kikötők áthelyezése. Ezek a megközelítések hozzájárulhatnak a kedvezőtlen körülmények között a tengeren vagy a szárazföldi létesítményekben dolgozó üzemeltetők biztonságának növeléséhez. A tengeri kikötők áthelyezését csak akkor szabad fontolóra venni, ha a tengeri kikötőt jelentős mértékben fenyegeti az elárasztás veszélye, ami nagyon költséges megoldás. Gondosan mérlegelni kell a tengeri kikötők (többek között a gátak, a tengerfalak és a hullámtörők) árvízzel szembeni védelmét szolgáló kemény partvédelmi intézkedéseket, értékelve a lehetséges kapcsolódó környezeti hatásokat, például a part menti eróziót és az élőhelyek pusztulását.

A fentieken túl más alkalmazkodási lehetőségek is támogathatják a tengeri és szárazföldi műveletek biztonságát, beleértve olyan nyomonkövetési, modellezési és előrejelzési rendszerek, valamint korai előrejelző rendszerek létrehozását, amelyek időben tájékoztathatják az üzemeltetőket a kedvezőtlen időjárásból eredő kockázatokról. A jelenlegi és jövőbeli éghajlati kockázatokat figyelembe vevő kockázatalapú övezetbe sorolás és elhelyezés szintén növelheti a tengeri biztonságot, különösen az akvakultúra-ágazat esetében. Végezetül a pénzügyi szolgáltatásokhoz és biztosítási mechanizmusokhoz való hozzáférés javítása segíthet az üzleti reziliencia növelésében, különösen a szegény közösségek számára. A jelenlegi és jövőbeli éghajlati kockázatok figyelembevétele szintén növelheti a tengeri biztonságot, különösen az akvakultúra-ágazat esetében. Végezetül a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a biztosítási mechanizmusokhoz való hozzáférés javítása (lásd a „Biztosítás mint kockázatkezelési eszköz”opciót) hozzájárulhat az üzleti reziliencia fokozásához, különösen a szegény közösségek esetében.

A tengeri szállítás kiigazítása részét képezi azoknak a megoldásoknak, amelyek biztosítják az ellátási láncok folytonosságát az üzleti és ipari ágazat számára. A fent említett éghajlatváltozási kockázatok zavarokat okoznak, amelyek végül megnövekedett költségeket eredményezhetnek, és hatással lehetnek a vevőre, a beszállítóra vagy a teljes ellátási láncra.