Fokozott tengeri üzembiztonság

Ez a lehetőség magában foglalja olyan rendszerek és stratégiák elfogadását, amelyek növelik mind a tengeri tevékenységek (navigáció, halászati műveletek), mind a part menti műveletek (kikötők, feldolgozási tevékenységek) biztonságát, reagálva az éghajlatváltozás okozta kihívásokra. Ez a lehetőség különösen fontos a halászati ágazat számára, amelyet a FAO különösen veszélyes tengeri tevékenységnek tekint, de más tengeri tevékenységek, például a hajózás, a kikötői műveletek, az akvakultúra és a tengeri platformokhoz kapcsolódó tevékenységek esetében is releváns, mivel a kedvezőtlen időjárási események és viharok számos tengeri balesethez járulnak hozzá.

A tengerszint emelkedése és a viharhullámok növekvő szintje, különösen Észak-Európában (IPCC hatodik értékelő jelentés, WGI, 12. fejezet; a tengerszint-emelkedéssel foglalkozó uniós tudásközpont) számos kikötői infrastruktúrában és szárazföldi létesítményben okoz károkat, beleértve az áradásokat, az energiaellátás megszakadását, a munkabeszüntetéseket és a kikötők bezárását. Ugyanezek az események veszélyeztetik a személyzet és az utasok biztonságát a tengeren a hajózás során, és csökkenthetik a halászati tevékenység végzését és teljesítményét. Ezenkívül a jelentések szerint a súlyos és viharos telek arra kényszerítik a halászhajókat, hogy hosszú ideig a kikötőben ragadjanak, hogy elkerüljék a halászokat fenyegető kockázatokat, és egyértelmű gazdasági veszteségeket okozzanak. E hatások közül sokat globális és európai szinten is relevánsnak minősítenek (lásd többek között a FAO 2018. évi kiadványát az éghajlatváltozás halászatra és akvakultúrára gyakorolt hatásairól, az UNCTAD kikötői ágazati felmérését az éghajlatváltozás hatásairól és az ahhoz való alkalmazkodásról, valamint a JRC jelentését az éghajlatváltozásnak a közlekedésre gyakorolt hatásairól).

A halászati ágazat már most is reagál az éghajlatváltozás számos hatására azzal a céllal, hogy növelje a működési biztonságot, és beruházzon a katasztrófakockázatokkal szembeni sebezhetőség csökkentésébe. Példákról számolnak be az Egyesült Királyság tengeri élelmiszeriparának az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról szóló első felülvizsgálatban és az azt követő, az információk fokozatos frissítéséről és az ágazati érdekelt felektől származó új visszajelzések gyűjtéséről szóló tájékoztatókban. A tengeri biztonsággal foglalkozó alkalmazkodási stratégiákat az IFAD „Iránymutatás az alkalmazkodáshoz és az éghajlatváltozás mérsékléséhez” című dokumentuma (2015) és a Horizont 2020 által finanszírozott ClimeFish projekt is figyelembe veszi, amelynek célja annak biztosítása, hogy a tengeri eredetű élelmiszerek termelésének növekedése olyan területeken és olyan fajok esetében történjen, ahol az éghajlat várható változásai miatt lehetőség van a fenntartható növekedésre.

A tengeri műveletek során a tengeri biztonság fokozására irányuló lehetséges intézkedések a következőkre vonatkoznak: i. továbbfejlesztett egyéni lebegtető eszközök elfogadása, ii. beruházás a hajók stabilitásába, valamint iv. speciális képzés végzése az üzemeltetők számára a tengeri biztonságról. A halászat esetében az alkalmazkodás magában foglalhatja a fedélzetek felemelését és a halászeszközök mozgatását, a szivattyú és a személyzet üzemeltetését a hajó faráig. A szárazföldi műveletek esetében az üzemeltetők biztonságát növelő alkalmazkodási intézkedések közé tartoznak a következők: i. az infrastruktúrákat védő gátak és töltések, ii. kikötői vészhelyzeti eljárások létrehozása erre kijelölt és képzett személyzettel, ii. a kikötők rezilienciájának növelésére és a stratégiai elemek védelmére irányuló különböző intézkedések (pl. az infrastruktúra kialakításának és a használt anyagoknak a megváltoztatása), valamint iii. a feldolgozóhelyek szárazföldi áthelyezése.

Az éghajlatváltozásnak a közlekedésre gyakorolt hatásairól szóló JRC-jelentés szerint az európai tengeri kikötőkre vonatkozó legfontosabb alkalmazkodási megközelítések közé tartozik az előrejelzett tengerszintek kompenzálását szolgáló infrastruktúra-emelkedés, viharvédelmi létesítmények építése és a tengeri kikötők áthelyezése. Ezek a megközelítések hozzájárulhatnak a tengeren vagy a szárazföldi létesítményekben kedvezőtlen körülmények között dolgozó üzemeltetők biztonságának növeléséhez. A tengeri kikötők áthelyezését csak akkor szabad fontolóra venni, ha a tengeri kikötőt jelentősen fenyegeti az áradás veszélye, ami nagyon költséges megoldás. Gondosan meg kell fontolni a tengeri kikötők árvíz elleni védelmét szolgáló kemény part menti védelmet (beleértve a gátakat, a gátakat és a hullámtörőket), értékelve a lehetséges kapcsolódó környezeti hatásokat, például a part menti eróziót és az élőhelyek pusztulását.

A fent leírtakon túl más alkalmazkodási lehetőségek is támogathatják a tengeri és part menti műveletek biztonságát, beleértve a nyomonkövetési, modellezési és előrejelzési rendszerek, valamint a korai előrejelző rendszerek létrehozását, amelyek időben tájékoztathatják az üzemeltetőket a kedvezőtlen időjárásból eredő kockázatokról. A jelenlegi és jövőbeli éghajlati kockázatokat figyelembe vevő kockázatalapú övezetbe sorolás és elhelyezés szintén növelheti a tengeri biztonságot, különösen az akvakultúra-ágazatban. Végezetül a pénzügyi szolgáltatásokhoz és biztosítási mechanizmusokhoz való hozzáférés javítása (lásd a „Biztosítás mint kockázatkezelési eszköz” opciót) segíthet az üzleti reziliencia növelésében, különösen a szegény közösségek esetében.

A tengeri szállítás kiigazítása az üzleti és ipari ágazat ellátási láncainak folytonosságát biztosító megoldások részét képezi. A fent említett éghajlatváltozási kockázatok olyan zavarokat okoznak, amelyek végül megnövelhetik a költségeket, és hatással lehetnek a vevőre, a beszállítóra vagy a teljes ellátási láncra.

A tengeri és szárazföldi műveletek biztonságának fokozásában részt vevő érdekelt felek közé tartoznak a halászati és akvakultúra-ügynökségek, a kikötői hatóságok és a tengeri biztonság terén hatáskörrel rendelkező, valamint rendeleteket és szabványokat megállapító állami szervek (partvédelmi szervek). A tervezők és a hajóépítők szintén szerepet játszanak a hajók és más tengeri létesítmények, például halgazdaságok vagy kikötői struktúrák biztonságának biztosításában. A biztonsági kérdésekkel kapcsolatos tudatosság növelése érdekében a helyi közösségek bevonásával széles körű, részvételen alapuló megközelítés ajánlott. A FAO különösen ajánlja a holisztikus megközelítést, kiemelve, hogy a halászok biztonságát nemcsak kormányzati tevékenységekkel kell kezelni, hanem összehangolt módon alulról építkező tevékenységekkel is.

A legfontosabb éghajlati kockázatok egyértelmű és helyszínspecifikus azonosítása és a biztonsági következmények megértése azon fő tényezők közé tartozik, amelyek segítenek az üzembiztonság javítását célzó legmegfelelőbb alkalmazkodási intézkedés kiválasztásában. Ennek az alkalmazkodási lehetőségnek a közös akadályai valójában arra utalnak, hogy jobb bizonyítékokra és bizalomra van szükség az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzések és hatások tekintetében. Az éghajlatváltozással kapcsolatos előrejelzések iránti bizalomra különösen szükség van ahhoz, hogy az ágazatot érintő számos egyéb kockázat mellett megfelelően figyelembe lehessen venni az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokat, és hogy a vállalkozások beruházzanak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba. Ezenkívül az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzések hosszú távú kerete nem feltétlenül egyeztethető össze a tengeri vállalkozások rövidebb beruházási időkereteivel.

Ez a lehetőség olyan intézkedéseket foglal magában, amelyek kevés erőforrás-vonzattal (pl. alapvető biztonsági berendezések elfogadása, az infrastruktúra kismértékű kiigazítása a szárazföldi műveletek rezilienciájának növelése érdekében) vagy jelentős erőforrással hajthatók végre, például a feldolgozóhelyek vagy tengeri kikötők magasságának növelése vagy áthelyezése esetén, ami nagyon költséges lehet.

Az előnyök közé tartozik a halászok és a vállalkozók emberi biztonsága, valamint a kikötők bezárásából, az infrastruktúra károsodásából, a műveletek leállításából és a kikötőkben rekedt halászhajókból eredő esetleges gazdasági veszteségek elkerülése. A tengeri árufuvarozás kulcsfontosságú a nagy mennyiségű áru nagy távolságokra történő szállításához, és sokkal kevésbé szén-dioxid-intenzív, mint a közúti szállítás. Ezért a biztonság fokozására irányuló intézkedések nagyon fontosak a távolsági logisztikai cégek életképessége és fenntarthatósága szempontjából. Az is döntő fontosságú, hogy azok az ipari termelők, akik erre támaszkodnak, beszerezzék készleteiket és termékeiket rendeltetési piacaikra szállítsák.

Mivel a tengeri biztonság az egész világra kiterjedő kérdés valamennyi tengeri tevékenység esetében, a nemzetközi szabályozást elsősorban az IMO, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet dolgozta ki, amely globális szabványokat határoz meg a nemzetközi hajózás biztonságára, védelmére és környezeti teljesítményére vonatkozóan. Egyértelmű példa erre a SOLAS-egyezmény, amely a tengeri biztonsággal foglalkozó legfontosabb szerződések közé tartozik.

Az EU folyamatosan fejleszti és fokozza tengerbiztonsági politikáját annak érdekében, hogy „megszüntesse a követelményeknek nem megfelelő hajózást, növelje az utasok és a személyzet védelmét, csökkentse a környezetszennyezés kockázatát, és biztosítsa, hogy a bevált gyakorlatokat alkalmazó üzemeltetők ne kerüljenek kereskedelmi hátrányba azokhoz képest, akik készek a hajóbiztonsággal kapcsolatos rövid távú csökkentésekre”.

A tengeri közlekedés biztonsága az európai tengeri szállítási politika kulcsfontosságú eleme is, amelynek célja az utasok, a személyzet tagjai, a tengeri környezet és a part menti régiók védelme. Az európai jogszabályok magukban foglalják az IMO-szabványokat, és a képzésre és képesítésekre, a tengerészeti felszerelésekre, a hajók és kikötőlétesítmények védelmére, valamint a személyhajók biztonságára vonatkozó irányelvek és rendeletek széles körén keresztül további intézkedéseket írnak elő. Emellett az Európai Unió tengeri védelmi stratégiája és cselekvési terve (2021) az éghajlatváltozást és a szélsőséges eseményeket a tengeri közlekedési rendszert és a tengeri infrastruktúrát érintő fő fenyegetések és kockázatok közé sorolta, kiemelve, hogy értékelni kell az ágazat e kockázatokkal szembeni rezilienciáját, és megfelelő alkalmazkodási intézkedéseket kell hozni e kockázatok csökkentése érdekében.

A közös halászati politika keretében az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (ETHAA) az 1. uniós prioritás (A fenntartható halászat előmozdítása, valamint a vízi biológiai erőforrások helyreállítása és megőrzése) keretében ösztönzi a munkakörülmények biztonságát és javítását.

A halászati tevékenységek és a hajózás biztonságának növelése érdekében végrehajtott egyszerű alkalmazkodási intézkedések rövid időn belül (1–2 év) végrehajthatók, míg az olyan összetettebb megoldások, mint a kikötői infrastruktúrák tengerszint feletti magasságának növelése/áthelyezése, végrehajtásukhoz hosszabb időre van szükség. Más intézkedések a rendszerek és eszközök általános technológiai korszerűsítését követő folyamatos és autonóm alkalmazkodási folyamat részét képezik.

Ezt az alkalmazkodási lehetőséget folyamatos folyamatnak kell tekinteni, amely megköveteli a biztonsági rendszerek és eljárások fokozatos frissítését és hatékonyságuk folyamatos nyomon követését.