Alkalmazkodó növények és fajták használata

Ezen alkalmazkodási intézkedés végrehajtásához szoros együttműködésre van szükség a kulcsfontosságú érdekelt felek multidiszciplináris csoportjai, köztük a mezőgazdasági termelők, a kis- és középvállalkozások, a mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások (amelyek ismereteket és készségeket biztosítanak a mezőgazdasági termelők számára az alkalmazott agronómiai technikák, a növénytermelékenység és a mezőgazdasági üzemek jövedelmének javítása érdekében), a tenyésztők, a kutatók és a politikai döntéshozók között. A mezőgazdasági termelőket és a tanácsadási szolgáltatásokat be kell vonni az adaptált növények és fajták használatának hatékonyságát tesztelő projektekbe és kísérletekbe annak érdekében, hogy minden információt megszerezzenek és tapasztalatot szerezzenek a különböző növények termesztésének hatásairól, mind a gazdasági, mind a környezeti előnyök tekintetében.

A politikai döntéshozók, a szaktanácsadók, a mezőgazdasági vállalkozók és a mezőgazdasági termelők készségeit és ismereteit következetesen fejleszteni és frissíteni kell egy olyan koordinációs mechanizmussal, amely erősíti a szervezeti és intézményi kapacitásokat. A mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások kulcsszerepet játszanak a bevált gyakorlatokhoz és technológiákhoz való hozzáférés biztosításában és azok megosztásában, a kapacitásépítés és az oktatás javításában, valamint a mezőgazdasági termelők e gyakorlatok végrehajtására irányuló kapacitásainak növelésében, csökkentve az új rendszerre való átállással járó kudarc érzékelt kockázatát. A közösségi szintű, részvételen alapuló fajtanemesítésre és -értékelésre szolgáló, több érdekelt felet tömörítő platformok létrehozása segíthet a növényfajták kiválasztására és értékelésére szolgáló helyi kapacitások növelésében.

Ennek az alkalmazkodási lehetőségnek a végrehajtása – más éghajlatbarát növénytermesztési intézkedésekhez hasonlóan – könnyebb, ha piacvezérelt és teljes mértékben integrálódik a piacokba. Ezért a siker egyik tényezője az élelmiszerrendszerekben funkcionális szerepet játszó új növények vagy fajták helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi piacainak fejlesztése. Emellett a növényfajták fejlesztésére és a vetőmagokra vonatkozó szabályozási keretek harmonizálására irányuló nemzeti és regionális politikák és szabályozások segíthetik a mezőgazdasági termelőket abban, hogy időben hozzáférjenek a legmegfelelőbb növényfajták észszerű árú, minőségi vetőmagjaihoz és ültetési anyagaihoz.

A növénytermesztésben az éghajlatváltozáshoz való helyi szinten specifikus és hatékony alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához és alkalmazásához számos szinten meg kell erősíteni a tudományos és technikai kapacitásokat, integrálni kell a kutatási erőfeszítéseket, együttműködést kell kialakítani a kutatók és a mezőgazdasági tanácsadó szolgálatok között, valamint egyértelmű üzeneteket és eszközöket kell biztosítani a politikai döntéshozók és az érdekelt felek számára.

Különösen a mezőgazdasági termelők számára fontos a változó éghajlati feltételekkel és az adaptált növénytermesztési gyakorlatok tartós életképességével kapcsolatos ismeretek megszerzése és megosztása a növénytermesztési rendszerüket érintő korlátozó tényezők kezelésére, az erőforrások jobb elosztására és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló indokolt beruházásokra irányuló stratégiák kidolgozása során. Az éghajlatbarát gyakorlatok elfogadásának garantálása érdekében pénzügyi ösztönzőket kell biztosítani a mezőgazdasági termelők kapacitásainak növelése vagy a fenntartható gyakorlatokba és technológiákba történő kezdeti beruházások támogatását célzó kedvezményes kölcsönökhöz való hozzáférésük növelése érdekében. Ez segítheti a mezőgazdasági termelőket abban, hogy kihasználják azokat az intézkedéseket, amelyek társadalmi és környezeti szempontból előnyösek, de magas kezdeti költségekkel járnak.

Ezen intézkedés végrehajtásának költsége elsősorban az adaptált növények vagy fajták vetőmagjainak árától és a gazdaságban szükséges beruházási költségektől (ha vannak ilyenek) függ (pl. új típusú gépek vásárlása). Továbbá, bár az új egynyári növények bevezetésének költségei meglehetősen visszafogottak, az új fafajok vagy -fajták bevezetése magasabb beruházási költségekkel járhat, ami következésképpen növeli a mezőgazdasági termelők kockázatát.

Az új fajok és fajták bevezetésének fő előnyei a magasabb vagy stabil terméshozamok és a mezőgazdasági termelők jövedelmei, mivel a növények jobban alkalmazkodnak ahhoz a környezethez, amelyben termesztik őket, és a növénytermesztési rendszerek ellenállóbbá válnak az éghajlattal kapcsolatos kockázatokkal szemben. Emellett a növényfajok és -fajták széles körének bevezetése a mezőgazdasági termelés diverzifikációjához vezet, ami pozitív hatást gyakorolhat a biológiai sokféleségre, az ökoszisztéma-szolgáltatások nyújtására, valamint a talaj szén-dioxid-tárolásának javítása révén szinergiákat teremthet az éghajlatváltozás mérséklésével. E járulékos előnyök némelyikének azonban időre lehet szüksége ahhoz, hogy megjelenjen.

Az adaptált növények és fajták használatának végrehajtását egyértelmű politikákkal és eljárásokkal kell támogatni. Az Európai Unió közös agrárpolitikája (KAP), valamint a nemzeti és regionális vidékfejlesztési programok ezen intézkedés végrehajtásának fő politikai mozgatórugói közé tartoznak. A közös agrárpolitika a „zöld közvetlen kifizetés” (vagy „zöldítés”) (a KAP első pillére) révén támogatja azokat a mezőgazdasági termelőket, akik olyan gazdálkodási gyakorlatokat alkalmaznak vagy tartanak fenn (pl. a növénytermesztés diverzifikálása), amelyek hozzájárulnak a környezetvédelmi és éghajlat-politikai célok eléréséhez. Ezenkívül a KAP második pillére, az EU vidékfejlesztési politikája, amelynek célja a vidéki térségek támogatása, lehetővé teszi a regionális, nemzeti és helyi hatóságok számára egyedi vidékfejlesztési programjaik kidolgozását, és támogatja többek között a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra és az éghajlat-politikai fellépésre irányuló intézkedéseket, beleértve a mezőgazdasági gyakorlatok megőrzését is. A második pillérbe tartozó programokat uniós alapokból, valamint regionális vagy nemzeti alapokból társfinanszírozzák.

Egy évre van szükség az egynyári növények termesztett fajtáinak megváltoztatásához és a termelés megszerzéséhez, míg a fanövények esetében több évre (évtizedekre) van szükség ahhoz, hogy a növények elérjék az érettséget és nyereségessé váljanak.

Az élettartam a kiválasztott növények és fajták termesztésének gazdasági kényelméhez kapcsolódik.