Alkalmazkodási intézkedések

Az alkalmazkodási intézkedések célja, hogy a természeti vagy emberi rendszereket hozzáigazítsák a tényleges vagy várható éghajlati ingerekhez vagy azok hatásaihoz. Ezek általában egy konkrét éghajlati hatással és/vagy alkalmazkodási ágazattal foglalkoznak. Az alkalmazkodási intézkedések tervezése a Kárpátokban történik, amelyek különösen érzékenyek az éghajlatváltozás hatásaira.

A „Jövőtökéletlen: Éghajlatváltozás és alkalmazkodás a Kárpátokban”című dokumentum összefoglalja a legfontosabb alkalmazkodási intézkedéseket a régió sebezhető ágazataiban: vízkészletek, erdők, vizes élőhelyek, gyepterületek, mezőgazdaság és idegenforgalom. A Kárpátok régió éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról szóló stratégiai menetrend elfogadásával a részes felek konferenciája (COP) felkéri a szerződő feleket, a helyi és regionális önkormányzatokat és a Kárpátok régió irányításában és fejlesztésében részt vevő egyéb érdekelt feleket, hogy dolgozzanak ki politikákat és stratégiákat az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás és káros hatásainak enyhítése érdekében. A menetrend célja, hogy segítse a Kárpátok Egyezmény tagállamait, a helyi és regionális önkormányzatokat és a Kárpátok régió irányításában részt vevő egyéb érdekelt feleket abban, hogy a régió fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében válaszokat dolgozzanak ki az éghajlatváltozásra. A napirendet megbeszéléseken és munkaértekezleteken vitatták meg a Kárpátok Egyezményben részt vevő országok képviselőivel és megfigyelőivel, valamint más érdekelt felekkel. A stratégiát a Kárpátok Egyezmény részes felei konferenciájának 2014. szeptember 23–26-i negyedik ülésén (COP4) hagyták jóvá. A stratégiai menetrend ajánlásokat tartalmaz a szakpolitika fejlesztésére, az intézményi változásokra és az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodási intézkedésekre vonatkozóan. Összefoglalva azt a következtetést vonja le, hogy a természetvédelem, a vízgyűjtő-gazdálkodás és a fenntartható gazdálkodás különböző politikáinak összekapcsolása jelentősen megerősítheti a Kárpátok régióját és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét. A fokozott transznacionális együttműködés és közös tevékenységek hozzáadott értéke különösen fontos az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tervezésekor, mivel az éghajlatváltozás számos előre jelzett hatása, például a hőmérséklet és a csapadék évszakos változásai hatalmas földrajzi területeken fognak bekövetkezni, egyszerre több országot érintve.

Az alkalmazkodás általános érvényesítése más szakpolitikai ágazatokban

A vízkészletekre vonatkozó alkalmazkodási intézkedések

A Kárpátokban az aszályok és árvizek együttes veszélye elleni egyik leghatékonyabb alkalmazkodási intézkedés a helyi víztárolás.A tárolókapacitás növelhető a múltban ásott, de gyakran már nem célt szolgáló (régi) vízelvezető csatornák elzárásával. Az úthálózatok megszüntetése a tárolást is ösztönözheti, különösen a Keleti-Kárpátokban. Az utak megszüntetése azonban szükségessé teszi a földhasználat kiigazítását. A gyakori szállítást igénylő tevékenységeket (pl. szénatermelés) szállításmentes felhasználással, például legeltetéssel vagy természetvédelemmel kell felváltani. A vizes élőhelyek és tavak (újra)teremtése növeli a tárolókapacitást, és lehetővé teszi az esővíz begyűjtését. A szerkezeti intézkedések, például gátak, víztartályok és felszín alatti tározók építése szintén segítenek. A gátépítést azonban gondosan meg kell tervezni, hogy ne károsítsa a folyók ökoszisztémáit.A felszín alatti víztárolás fokozható a természetes gyepterületek védelmével és helyreállításával, így több esővíz szivároghat be a mélyebb talajrétegekbe. Ez a földhasználati intézkedés különösen ajánlott a Kárpát-régió karsztrendszerei esetében, ahol a gyepek a felszín alatti vízkészletek elsődleges vízellátási forrásai.

Az erdőkre és az erdészetre vonatkozó alkalmazkodási intézkedések

A Kárpátok országai korlátozott kapacitással rendelkeznek ahhoz, hogy intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy segítsék az erdőket és az erdészetet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Erdészeti jogszabályaiban még egyikük sem foglalkozott közvetlenül az éghajlatváltozással (bár ez a kérdés általában szerepel a nemzeti stratégiákban). A Kárpátok romániai és szerbiai részén az alkalmazkodóképesség lényegesen alacsonyabb a Nyugati-Kárpátokhoz képest. Az alkalmazkodást a gyakorlati erdőgazdálkodáshoz és jogszabályokhoz kell igazítani, és biztosítani kell, hogy az erdőtervezés és -gazdálkodás során figyelembe vegyék a kockázatértékelést. Ez egyre fontosabbá válik, és a hagyományos fakitermelés-orientált irányítást adaptív, kockázatérzékeny irányításra kell átállítani. Az adaptív erdőgazdálkodás olyan koncepciókat alkalmaz, mint a folyamatos erdőborítás és a természetközeli erdőgazdálkodás az erdők alkalmazkodóképességének növelése és a várható kockázatok csökkentése érdekében. Növeli az aszálytűrő fajok, elsősorban a tölgyek arányát, és csökkenti a sérülékeny vízigényű tűlevelűek és bükkök arányát alacsonyabb magasságokon. Elő kell mozdítani a fafajok összetételének az erdők aszálytűrését támogató változásait. Ugyanakkor jelentősen csökkenteni kell a veszélyeztetett norvég lucfenyők arányát. A meglévő erdőállományok ellenállóbbá tehetők az állományban található fajok számának növelésével, ezáltal növelve a biológiai sokféleséget, valamint őshonos fajok telepítésével. Egy másik fontos cselekvési irányvonal az erdőmegfigyelési rendszerek megszilárdítása és harmonizálása az adaptív erdőgazdálkodást támogató információk biztosítása érdekében. Ez magában foglalja a nemzeti határokon átnyúló invazív kártevők és betegségek nyomon követését. Mivel a megnövekedett aszály növeli az erdőtüzek kockázatát, az erdőtüzek megelőzése fontos alkalmazkodási intézkedés.Tájszinten fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az erdők nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az integrált vízgyűjtő-gazdálkodásban, különösen a biológiai sokféleség, a vízszabályozás és az erózió elleni küzdelem terén. Tájszintű politikákra van szükség az erdők széttöredezettségének elkerülése és a nagyobb erdőterületek összeköttetésének fenntartása érdekében, hogy támogassák a fajok természetes vándorlását és génáramlását.

A vizes élőhelyekre vonatkozó alkalmazkodási intézkedések

A vizes élőhelyekre vonatkozó alkalmazkodási stratégiák szorosan kapcsolódnak a hidrológiai rendszerek ellenállóbbá tételét célzó intézkedésekhez. Ez magában foglalja a nagyobb magasságú vizes élőhelyek használatát a víz megtartására és a csúcskibocsátások megelőzésére, az árterek szélesítésére, hogy ezek több vizet tároljanak és bocsássanak ki, és vizes élőhelyeket hozzanak létre a talajvíz feltöltésére. A vizes élőhelyek védelmét integrálni kell az árvízvédelmi gyakorlatokkal és a vizes élőhelyek és tőzegterületek helyreállítását, az árterek rehabilitációját, valamint új vizes élőhelyek és tavak létrehozását célzó támogatási programokkal. Azokon a helyeken, ahol a vizes élőhelyek helyreállítása nehéz, erősen ajánlott csökkenteni a külső nem éghajlati terheléseket, például a földhasználat megváltoztatását és a szennyezést. A vizes élőhelyek és a víztestek közötti összeköttetés javítása segítheti a fajok mozgását, valamint megőrizheti az élőhelyek heterogenitását és biológiai sokféleségét, ami genetikai sokféleséget biztosíthat a sikeres alkalmazkodáshoz. Mivel a vizes élőhelyekről kevés információ áll rendelkezésre, kiemelt intézkedés a vizek és a vízi ökoszisztémák állapotának nyomon követése is.

A gyepterületekre vonatkozó alkalmazkodási intézkedések

A kezelt lágyszárú élőhelytípusok széles skáláját jelenti, amelyeket a füvek és gyógynövények rövid növényzete jellemez. A gyepterületek ökológiai értéke az alacsony ráfordítású mezőgazdaságtól, például a szénatermeléstől és a legeltetéstől függ, következésképpen az alkalmazkodási intézkedések azon alapulnak, hogy támogatják a mezőgazdasági termelőket ezen alacsony ráfordítású gazdálkodási tevékenységek fenntartásában. Az éghajlatváltozás a víz rendelkezésre állásának megváltozásához vezet, a megnövekedett vagy csökkent vegetációs időszak pedig a növényzet szerkezetének megváltozásához és a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezet. Általánosságban a következő alkalmazkodási intézkedések határozhatók meg: (Ezeket az intézkedéseket a mezőgazdaságra vonatkozóan javasolt intézkedésekkel együtt kell vizsgálni.)

• Agrár-környezetvédelmi intézkedések és Natura 2000 gazdálkodási tervek végrehajtása;
• a gazdasági lehetőségek diverzifikálása helyi, természetbarát termékek előállításával;
• Alkalmazza a gazdálkodást legeltetés és kaszálás révén, és kerülje el az elhagyást, a mulcsozást és a trágyázást.

A gyepterületek kezelésének kiigazítása történhet például késleltetett kaszálási időpontokkal vagy alacsonyabb legeltetési intenzitással. Mivel ezek a változások hatással vannak a mezőgazdasági termelők jövedelmére, a mezőgazdasági termelőket agrár-környezetvédelmi intézkedésekkel kell kompenzálni. Ez úgy érhető el, hogy a gyepterületi élőhelytípusokat az uniós élőhelyvédelmi irányelv szerinti védett területté nyilvánítják, vagy agrár-környezetvédelmi programokon keresztül támogatják a mezőgazdasági termelőket. A Kárpátok féltermészetes gyepterületei sajátos tájképe és biológiai sokfélesége csökkenésének megelőzését célzó alkalmazkodási intézkedések elválaszthatatlanok a mezőgazdaságra vonatkozóan javasolt alkalmazkodási intézkedésektől, mivel létezésük a hagyományos gazdálkodási gyakorlatoktól függ. E gyepterületek védett területté nyilvánítása egy másik alkalmazkodási intézkedés, mivel segíthet a gazdálkodás biztosításában. A fajok elterjedésének nyomon követése és az invazív fajok elleni küzdelem szintén fontos alkalmazkodási intézkedések.

A mezőgazdaságot érintő alkalmazkodási intézkedések

A kistermelők számára az alkalmazkodási lehetőségek magukban foglalhatják a vetés időpontjának és a növényfajtáknak a megváltoztatását, a jobb vízgazdálkodási és öntözési rendszereket, az adaptált növénytáplálást, valamint a növényvédelmi és talajművelési gyakorlatokat. A fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés tágabb céljának elérése érdekében a szakpolitikáknak támogatniuk kell az alkalmazkodásra törekvő mezőgazdasági termelőket. A jelenlegi gazdasági piaci modell hátrányos helyzetbe hozza a Kárpátok régióra jellemző hagyományos kisgazdaságokat. Gazdaságilag már nem kivitelezhetőek az olyan gazdálkodási tevékenységek, mint a nagy magasságban fekvő gyepterületeken való legeltetés. A mezőgazdasági termelőknek technikai és pénzügyi támogatásra van szükségük, például agrár-környezetvédelmi intézkedések révén, hogy fenntartsák tevékenységüket és elkerüljék a gyepterületek erdővé válását. Tekintettel a Kárpátok régiójában bekövetkezett fejleményekre (beleértve a földterületek termelésből való kivonását, a túllegeltetést, a népesség elöregedését és a kormányzati fellépés korlátozott költségvetését), elő kell mozdítani a vidék mint vonzó lakóhely, munkahely és üzleti tevékenység helyszínének népszerűsítését. Konkrétabban a következő intézkedések segíthetik a mezőgazdasági termelőket és a mezőgazdaságot abban, hogy alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás hatásaihoz; agrár-környezetvédelmi intézkedések bevezetése (lásd még a gyepterületeket); további támogató intézkedések, a készségek és a vállalkozói készség javítása, a mezőgazdasági üzemekben vagy helyi szinten történő feldolgozás és értékesítés (meghatározott helyi termékek esetében), valamint a piacokhoz való jobb hozzáférés. Az alkalmazkodási intézkedéseknek mind az éghajlati, mind a nem éghajlati tényezőket meg kell célozniuk, mivel mindkettő jelentős, egymással összefüggő hatást gyakorol a gyepterületekre. Az alkalmazkodási intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a vidéken élő közösségek társadalmi-gazdasági rezilienciáját is erősítik, és ha gazdaságilag életképes vidékre törekszenek.

Az idegenforgalomra vonatkozó alkalmazkodási intézkedések

Sok helyen az idegenforgalmi ágazat fejlődési potenciálja nincs kihasználva, és hiányzik az ellenálló képesség a változásokkal való megbirkózáshoz vagy a meglévő lehetőségek kiaknázásához. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fényében tanácsos a turizmus fejlődését a Kárpátok sajátos természeti szépségeire és kultúrájára alapozni, ugyanakkor korlátozni a tömegturizmus fejlődését. Ez azt jelenti, hogy az idegenforgalmi fejlesztést be kell építeni a szélesebb körű tervezésbe az üdülőhelyek és piacok diverzifikálásának folytatása és a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében. Az egyedi intézkedések közé tartozik az egész éven át tartó, reziliens, jó szálláslehetőségekkel rendelkező úti célok (pl. wellness- és konferenciaszállodák) népszerűsítése, az éghajlatbarát téli sportprojektek támogatása (pl. sípályák alternatív tervezése), valamint az ökoturizmus, az egészségturizmus és az aktív turizmus (pl. kerékpározás és túrázás) fejlesztése. Emellett intézkedéseket javasolnak a szálláshelyekre, beszállítókra és turisztikai szervezetekre kiterjedő turisztikai információs hálózatok fejlesztésének támogatására a régióban. Ezek a hálózatok naprakész információkkal és figyelmeztetésekkel szolgálnának a turizmus szempontjából releváns körülményekről (időjárás, hómélység, veszélyek, út- és forgalmi viszonyok stb.).

Európai Bizottság

Európai Környezetvédelmi Ügynökség