Mezőgazdaság

Mezőgazdaság

Kulcsfontosságú üzenetek

• A mezőgazdasági ágazat nemcsak az éghajlatváltozás egyik fő mozgatórugója, hanem az is súlyosan érinti. A szakpolitikai erőfeszítések ezért nemcsak a mezőgazdaságban az éghajlatváltozás mérséklésére irányulnak, hanem az ágazat szilárdabbá tételére és az éghajlatváltozás hatásainak minimalizálására is.

• Az uniós alkalmazkodási stratégia, a LULUCF-rendelet és az EU közös agrárpolitikája olyan eszközök, amelyek felhasználhatók az alkalmazkodási megoldások ösztönzésére és a mezőgazdasági ágazat éghajlati kockázatokkal szembeni rezilienciájának javítására. Kialakultak az alkalmazkodással kapcsolatos ismeretek és a gyakorlati szakemberek hálózatai, amelyek megkönnyítik az információcserét és a kapacitásépítést, többek között több uniós finanszírozású kutatási programból.

• A mezőgazdasági intézkedések uniós szintű nyomon követése, jelentése és értékelése nagymértékben függ majd a megreformált közös agrárpolitika szerinti hivatalos jelentéstételi mechanizmustól.

Hatások és sebezhetőségek

A mezőgazdasági ágazat az éghajlatváltozás egyik fő mozgatórugója, amely metánt (CH₄), dinitrogén-oxidot (N₂O) és szén-dioxidot (CO₂) bocsát ki, főként a földhasználathoz, a műtrágya kijuttatásához és az állattenyésztéshez kapcsolódóan. Az európai ÜHG-kibocsátás aránya jelenleg 10% körül van. Az éghajlatváltozás viszont hatással van az európai mezőgazdaságra, és szükségessé teszi a mezőgazdasági rendszerek és a mezőgazdasági termelők alkalmazkodását. Az emelkedő hőmérséklet és a légköri CO₂ koncentráció, a csapadékeloszlás változásai és a gyakoribb szélsőséges események befolyásolják a terméshozamokat és az állatállomány termelékenységét Európában, de a vízgazdálkodást, valamint a szállítási és tárolási feltételeket is. A terménytermelékenység várhatóan általában csökkenni fog a déli régiókban és növekedni fog északon, míg a gyakoribb szélsőséges időjárási események Európa-szerte széles körű és káros hatásokat fognak okozni.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó, 2021-ben elfogadott uniós stratégia célja, hogy intelligensebbé, gyorsabbá (az alkalmazkodási megoldások bevezetésének felgyorsítása) és rendszerszintűbbé (integrált megoldások és tervek) tegye az alkalmazkodást. A helyi alkalmazkodás, a természetalapú megoldások, a fenntartható felhasználás és az édesvízkészletek rezilienciájának ösztönzése különösen fontos a mezőgazdasági ágazat számára, míg a nemzetközi fellépés fokozása elengedhetetlen az uniós mezőgazdasági behozatal megzavarásának elkerüléséhez.

A földhasználatról, a földhasználat-megváltoztatásról és az erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendelet kiigazítására irányuló javaslatok célja a szén-dioxid-leválasztás fokozása a mezőgazdaságban és az erdészetben, ami jelentős hatással van a felszínborítás megváltozására. Az ennek elérését célzó intézkedések – például a gyepterületek fenntartása, a karbongazdálkodás és a tőzeglápok helyreállítása – szintén hozzá fognak járulni a talajerózió megelőzéséhez és az árvízkockázat csökkentéséhez.

A mezőgazdasági ágazat konkrét alkalmazkodási intézkedéseit elsősorban a közös agrárpolitika (KAP) támogatja, amelynek fő célkitűzései a fenntarthatóság és az éghajlat-politika. A KAP keretében szigorúbb kötelező környezetvédelmi intézkedéseket vezettek be, és több finanszírozási lehetőséget teremtettek az erdőgazdálkodás, a kedvezőtlen helyzetű területek kezelése és az ökorendszerek számára. Például minden gazdaságban a szántóterület legalább 3%-át a biológiai sokféleségnek és a nem termelési célú elemeknek kell szentelni, és a 7%-os arány elérése érdekében lehetőséget kell biztosítani az ökorendszereken keresztüli támogatásra. A célzott alkalmazkodási intézkedések eddig nem játszottak kiemelkedő szerepet a KAP-ban, de a kötelező és önkéntes zöldítési intézkedések gyakran rövid és középtávon adaptív megoldásokat kínálnak a gazdaságok szintjén. A KAP 1. pillére szerinti zöld kifizetés a növénytermesztés diverzifikálására, az ökológiai jelentőségű területek létrehozására és az állandó gyepterületek fenntartására terjed ki. A KAP 2. pillére keretében nyújtott vidékfejlesztési támogatás magában foglalja az erdőfejlesztést, az agrár-környezetvédelmi és az éghajlattal kapcsolatos intézkedéseket, az ökológiai gazdálkodást és a Natura 2000 kifizetéseket. A finanszírozási rendszereket képzési intézkedések és a termelékenység és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség javítását célzó egyéb, a mezőgazdasági tanácsadó rendszerből, az innovációs partnerségből és az alkalmazott kutatásból származó támogatások egészítik ki.

Az európai zöld megállapodással, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiával és a biodiverzitási stratégiával összhangban a 2023–2027-es KAP-javaslatok nagyobb hangsúlyt helyeznek a környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépésre. Kötelező intézkedéseket és több finanszírozási lehetőséget hoztak létre a szénben gazdag talajok megőrzésére, a vetésforgóra, a tápanyag-gazdálkodásra és az ökorendszerekre vonatkozóan.

A tudásalap fejlesztése

Az éghajlatnak kitett ágazatok, például a mezőgazdasági ágazat különösen ki vannak téve az éghajlatváltozásnak az IPCC II. munkacsoportjának „Éghajlatváltozás 2022: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség. Az előrejelzések szerint megnő a szélsőséges időjárási események, az aszály, az áradások és a termesztési feltételek változásainak kockázata. Az alkalmazkodás hatékony lehetőségei közé tartozik az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó növénynemesítés vagy a reziliens növények/kultúrák kiválasztása, az agrárerdészet, a tájdiverzifikáció és a városi mezőgazdaság.

Az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentése különböző fejezetekben foglalkozott a mezőgazdasági ágazatra gyakorolt hatásokkal, rámutatva a kapcsolódó alkalmazkodási igényekre. Prioritásként kell kezelni az ismeretek bővítését ezeken a területeken, többek között a mezőgazdasággal kapcsolatos alkalmazkodási intézkedések költségeire és előnyeire vonatkozóan. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületnek (IPCC) az éghajlatváltozásról és a földterületekről szóló különjelentése értékeli a jelenlegi tudományos ismereteket, többek között a talajromlásról, az elsivatagosodásról és az élelmezésbiztonságról, a kérdésmeghatározási és alkalmazkodási lehetőségekről, valamint a mezőgazdasági ágazat előtt álló konkrét kihívásokról és lehetőségekről.

Az EEA „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás az európai mezőgazdasági ágazatban” című jelentése áttekintést nyújt arról, hogy az uniós szakpolitikák és programok hogyan kezelik az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást, és példákat tartalmaz a megvalósítható és sikeres alkalmazkodási intézkedésekre.

A Közös Kutatóközpont (JRC)támogatja az Európai Bizottságot az éghajlatváltozás mezőgazdasági ágazatra gyakorolt gazdasági hatásának modellezésében, valamint az alkalmazkodási és mérséklési politikák (pl. a PESETA-projektek) értékelésében. A LIFE (pl. AgriAdapt, ADAPT2CLIMA, LiveAdapt stb.) és a Horizont 2020 (pl. MOSES, BINGO, COACCH, Flourish, FATIMA, RUN4LIFE, RESFOOD, IoF2020) programok keretében számos, a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodásával foglalkozó kutatási projektet finanszíroztak.

A Kopernikusz éghajlatváltozással kapcsolatos szolgáltatása (C3S) információkat, eszközöket és adatokat biztosít az éghajlatváltozásról, beleértve a mezőgazdasági ágazat számára nyújtott számos demonstrációs szolgáltatást is. Ingyenes és nyílt hozzáférést biztosít a Climate Data Store-ban elérhető ágazati információs rendszerhez (SIS) a regionális alkalmazkodási kezdeményezések támogatása érdekében. A vízügyi ágazat számára nyújtott további szolgáltatások olyan vízmutatókat biztosítanak, amelyek felhasználhatók a megfelelő növények kiválasztásához és az öntözési infrastruktúra megtervezéséhez, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos demonstrációkhoz. A Kopernikusz szárazföld-monitoring szolgáltatása távérzékelési adatokat szolgáltat a felszínborításról és a felszínborítás változásairól, a növényzet fenológiájáról és a termelékenységről, amelyek segítenek meghatározni a terméshozamot. A jövőben a távérzékelési adatok információkkal szolgálhatnak az alkalmazkodási intézkedésekből eredő regionális felszínborítási változásokról, valamint az uniós szintű összesített tendenciákról.

A mezőgazdaságra, az élelmezésbiztonságra és az éghajlatváltozásra vonatkozó közös programozási kezdeményezés 24 országban összpontosítja a kutatást a fenntartható mezőgazdaság, az élelmezésbiztonság és az éghajlatváltozás hatásainak egymással összefüggő kihívásainak kezelésére.

Számos nemzetközi hálózat, szervezet és egyesület osztja meg tudását saját gyakorlati közösségén belül. Ezek közé tartozik az Európai Természetvédelmi Mezőgazdasági Szövetség, az Ökológiai Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége (EurópaiRegionális Csoport) és a COPA-COGECA.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

Az alkalmazkodás uniós finanszírozását a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret támogatja, amely biztosítja, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedéseket valamennyi főbb uniós kiadási programba beépítsék.

A többéves pénzügyi keret e költségvetésén belül 386,6 milliárd eurót különítettek el a KAP számára. A kiadások zömét (270 milliárd EUR) az 1. pillér keretében jövedelemtámogatásra fordítják, további 20 milliárd EUR-t pedig piactámogatásra. A fennmaradó részt (körülbelül egynegyedét) a 2. pillér keretében vidékfejlesztési támogatásra fordítják.

Az EU Horizont Európa kutatási programján keresztül további források állnak majd rendelkezésre az élelmiszerekkel, a mezőgazdasággal, a vidékfejlesztéssel és a biogazdasággal kapcsolatos konkrét kutatás és innováció támogatására.

Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós küldetés támogatja a régiókat, a városokat és a helyi önkormányzatokat az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia kiépítésére irányuló erőfeszítéseikben, finanszírozást nyújtva a Horizont Európa, az uniós kutatási és innovációs keretprogramok részeként. A küldetés cselekvéseiben részt vehetnek a Horizont Európához társult országok vagy a Horizont Európához való társulásról tárgyaló országok régiói és helyi önkormányzatai. A vállalkozások is jogosultak lehetnek a részvételre, például innovatív megoldásokat vagy éghajlat-politikai szolgáltatásokat nyújtó innovátorokként. A finanszírozási lehetőségek megtalálhatók a finanszírozási és pályázati portálon, különösen a Horizont Európa 2023–2024-es munkaprogramjában.

A KAP stratégiai tervekben közel 98 milliárd EUR-t, azaz a teljes KAP-finanszírozás (uniós és társfinanszírozás) 32 %-át fordítják az éghajlat, a víz, a talaj, a levegő, a biológiai sokféleség és az állatjólét szempontjából jelentkező előnyök biztosítására, valamint a kötelező feltételrendszeren túlmutató gyakorlatok ösztönzésére.

A KAP-beruházásokon kívül számos uniós eszköz áll rendelkezésre az alkalmazkodás támogatására:

• a LIFE Éghajlat-politika alprogram;
• az INTERREG Európa program;
• a Horizont Európa kutatási és innovációs programja, amely különösen fontos a mezőgazdasági ágazat alkalmazkodása szempontjából, az élelmiszerekre, a biogazdaságra, a természeti erőforrásokra, a mezőgazdaságra és a környezetvédelemre vonatkozó 6. klaszter.

Átfogó áttekintés az alkalmazkodási intézkedések uniós finanszírozásáról szóló oldalon található.

Az alkalmazkodás MRE-je

Kidolgozták a mezőgazdasági ágazatra vonatkozó KAP-ra vonatkozó nemzeti stratégiai tervekhez kapcsolódó jelentéstételi mechanizmust, és megfelelő mutatórendszert fogadtak el a teljesítményjelentéshez az összesített nemzeti szintű áttekintések megosztása céljából.