Vízgazdálkodás

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az éghajlatváltozás többféle módon befolyásolja a vízgazdálkodást, a csapadék változásaitól és ezáltal az árvizek és aszályok szezonális és éves mintáitól kezdve a víz rendelkezésre állásáig vagy hígítási kapacitásáig, és hatással van egészségünkre, a gazdasági tevékenységekre és a (friss)víztől függő ökoszisztémákra.
• Az EU jól kidolgozott vízgazdálkodási politikákkal rendelkezik, amelyek a vízminőség- és a vízmennyiség-gazdálkodásra egyaránt kiterjednek. Végrehajtásukat, amely szorosan kapcsolódik az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodáshoz és a természetalapú megoldásokhoz, olyan eszközök támogatják, mint a természetes vízmegtartási intézkedések eszköze.
• A vízgazdálkodás terén elért haladást európai szinten rendszeresen értékelik a nemzeti jelentésekben szereplő információk alapján. Ezek az értékelések az éghajlatváltozás (adaptáció) szempontjaira is kiterjednek, de arra a következtetésre jutnak, hogy további erőfeszítésekre van szükség ezen a téren.

Hatások, sebezhetőségek és kockázatok

A vízgazdálkodás célja, hogy megfelelő vízminőséget biztosítson a háztartások, a gazdasági ágazatok, köztük a mezőgazdaság, a közlekedés és az energia, valamint az ökoszisztémák számára. A folyók, tavak és felszín alatti vizek, torkolati vizek, de az árterületek vagy beszivárgási területek is kulcsfontosságú elemek az ökoszisztémák, az ivóvízellátás és a szennyvízgazdálkodás, valamint számos gazdasági ágazat és rendszer, többek között a mezőgazdaság, a közlekedés és az energia szempontjából.

Az éghajlatváltozás többféle módon befolyásolja a vízgazdálkodást, beleértve a szezonális és éves vízellátás változásait, a megnövekedett párolgást és a megnövekedett keresletet. Az alacsony vízhozam hatással lehet egészségünkre, gazdasági tevékenységeinkre és a (friss)víztől függő ökoszisztémákra.

A nem fenntartható vízgazdálkodás egy másik olyan tényező, amely hatással van az ökoszisztémákra. A nem fenntartható öntözés például a felszín alatti vizek kimerüléséhez, a vizes élőhelyek és a part menti élőhelyek megváltozásához, a talaj szikesedéséhez és a tengervíz behatolásához vezet (európaiéghajlati kockázatértékelés).

A part menti vízgazdálkodással kapcsolatos további részletek a part menti területekről szóló oldalon találhatók.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell az édesvíz fenntartható módon történő rendelkezésre állását, a vízhasználat jelentős csökkentését és a vízminőség megőrzését, és hangsúlyozza az olyan szélsőséges időjárási események gyakoribbá és súlyosabbá válásának kockázatát, amelyek aszályokhoz és árvizekhez, és következésképpen kiterjedt gazdasági károkhoz vezetnek. Ezért különösen fontos figyelembe venni az éghajlatváltozás hatásait az EU vízzel kapcsolatos szakpolitikáiban.

A 2000-ben elfogadott víz-keretirányelv, amely az EU vízpolitikájának első sarokköve, a vízi környezet magas szintű védelmén alapuló, hosszú távon fenntartható vízgazdálkodásra törekszik azáltal, hogy valamennyi víztestben jó ökológiai állapotot ér el. Maga az irányelv nem utal kifejezetten az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. 2009-ben azonban az uniós tagállamok megállapodtak abban, hogy az éghajlattal kapcsolatos fenyegetéseket és az alkalmazkodás tervezését be kell építeni a víz-keretirányelv alapján kidolgozott vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe.

A 2007-ben elfogadott uniós árvízvédelmi irányelv célja, hogy Unió-szerte koherens módon értékelje és kezelje az árvizeket, és végrehajtásába közvetlenül beépítse az éghajlatváltozás hatásainak figyelembevételét.  A tagállamoknak értékelniük kell a területükön fennálló árvízkockázatot, és árvízkockázat-kezelési terveket kell készíteniük, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozás hatásait.

A vízhiánnyal és az aszályokkal kapcsolatos kérdésekkel először az Európai Bizottság „A vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezelése az Európai Unióban” című közleménye (2007) foglalkozott azzal a céllal, hogy elmozduljon a vízhatékony és víztakarékos gazdaság felé. 2012-ben közzétették az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló közleményt, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az aszálykockázat-kezelést és az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontokat jobban építsék be jövőbeli vízgyűjtő-gazdálkodási terveikbe, valamint az ágazatközi és több veszélyre kiterjedő kockázatkezelési tervek kidolgozásába. A vízhiány enyhítésére irányuló legutóbbi intézkedés a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 2020-ban elfogadott új rendelet, amely a mezőgazdasági öntözésre összpontosítva új szabályokat állapít meg a víz újrafelhasználásának ösztönzése és megkönnyítése érdekében. Ezenkívül az új alkalmazkodási stratégiát követően az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a termékekre vonatkozó víztakarékossági követelmények szigorításával, a vízhatékonyság és -megtakarítás ösztönzésével, valamint az aszálykezelési tervek szélesebb körű alkalmazásának, valamint a fenntartható talajgazdálkodásnak és földhasználatnak az előmozdításával hozzájárul a vízhasználat csökkentéséhez. Az ivóvízellátás biztosítása érdekében a felülvizsgált ivóvíz-irányelv immár az ellátórendszerek kockázatértékelése során figyelembe veszi az éghajlatváltozás hatásait. 2023-ban új rendelet jelent meg a víz újrafelhasználásáról annak érdekében, hogy javuljon a települési szennyvíztisztító telepekről származó vizet újrafelhasználó alternatív vízellátás.

A víz-keretirányelv vízgyűjtő-gazdálkodási terveiben az alkalmazkodás végrehajtásának támogatása érdekében rendelkezésre áll a „Vízgyűjtő-gazdálkodás az éghajlatváltozás összefüggésében” című közös végrehajtási stratégiai útmutató dokumentumannak biztosítása érdekében, hogy az éghajlattal kapcsolatos fenyegetéseket és az alkalmazkodás tervezését beépítsék a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe. A terveknek legalább azt be kell mutatniuk, hogy i. az éghajlatváltozásra vonatkozó előrejelzések hogyan járultak hozzá a terhelések és hatások értékeléséhez, ii. hogyan alakították ki a nyomonkövetési programokat az éghajlatváltozás hatásainak észlelésére, és iii. a kiválasztott intézkedések mennyire megbízhatóak az előre jelzett éghajlati viszonyok szempontjából.

A tudásalap fejlesztése

A 2024. évi európai éghajlati kockázatértékelés átfogó értékelést nyújt azokról a főbb éghajlati kockázatokról, amelyekkel Európának ma és a jövőben szembe kell néznie. 36 olyan jelentős éghajlati kockázatot azonosít, amelyek veszélyeztetik energia- és élelmezésbiztonságunkat, ökoszisztémáinkat, infrastruktúránkat, vízkészleteinket, pénzügyi rendszereinket és az emberek egészségét, figyelembe véve a vízgazdálkodási ágazatot érintő kockázatokat is.

Az éghajlatváltozás globális hidrológiai ciklusra gyakorolt hatásaival kapcsolatos tudásalap megerősítése elengedhetetlen a fenntartható vízgazdálkodáshoz. Az IPCC 6. értékelő jelentésének II. munkacsoportja által készített, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, az alkalmazkodás és a sebezhetőség aktualizálja ezt a keretet, kiemelve az éghajlatváltozás ember okozta hatásaival kapcsolatos különböző következményeket a vízügyi ágazatban. A vízügyi ágazatban az 1,5 °C-os és 2 °C-os globális felmelegedéshez kapcsolódó járulékos kockázatokat, hatásokat és sebezhetőségeket ehelyett egy másik IPCC-különjelentés(1,5 °C-os globális felmelegedés – Climate-ADAPT [europa.eu]) szemlélteti.

Annak érdekében, hogy a vízkészletek alkalmazkodjanak az éghajlatváltozáshoz, az Európai Bizottság és a tagállamok együttműködnek a tudásalap javítása érdekében. Számos információforrást az európai vízügyi információs rendszerben (WISE) egyesítenek.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség több jelentésben is összefoglalta az éghajlatváltozás európai hatásaival kapcsolatos releváns információkat. Az éghajlatváltozásról, a hatásokról és a sebezhetőségről szóló 2016. évi jelentés  az éghajlatváltozás ökoszisztémákra és társadalomra gyakorolt múltbeli és előre jelzett hatásait vizsgálja, beleértve a vízügyi ágazatra gyakorolt hatásokat is. A 2016. évi árvízkockázati és környezeti sebezhetőségi jelentés az árterek árvízvédelemben, vízgazdálkodásban és természetvédelemben betöltött szerepére összpontosít. Hasonlóképpen, az európai árterekről szóló 2020. évi jelentés rámutat arra, hogy a természetes árterek számos uniós szakpolitikai célkitűzés elérését támogatják. A 2021-ben közzétett Nature-based solutions (NbS) in Europe (Természetalapú megoldások Európában) című jelentés tartalmaz egy, a vízgazdálkodással kapcsolatos fejezetet.

A Közös Kutatóközpont (JRC) jelentést tett közzé az éghajlatváltozás hatásairól és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról Európában 2020-ban, amely több, a vízkészletekkel kapcsolatos fejezetet is tartalmaz. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy Dél-Európában csökken a rendelkezésre álló víz mennyisége, és ennek következtében nő a vízhiány. Az aszályok gyakoribbá, tartósabbá és intenzívebbé válnak Európa déli és nyugati részein, és az éghajlatváltozás következtében valószínűleg növekedni fognak a folyók és a part menti árvizek. Ezt az áttekintő jelentést egy sor konkrétabb jelentés egészíti ki, amelyek részletesebb információkat nyújtanak a vízkészletekre gyakorolt különböző hatásokról:

• Éghajlatváltozás és Európa vízkészletei
• A globális felmelegedés és az aszály hatásai az EU-ban
• A globális felmelegedés, valamint a szélsőséges hő- és hideghullámok emberi hatásai az EU-ban
• Alkalmazkodás a növekvő part menti árvízkockázathoz az EU-ban az éghajlatváltozás miatt
• Alkalmazkodás a növekvő folyami árvízkockázathoz az EU-ban az éghajlatváltozás idején

A JRC 2018-ban közzétette az aszálykockázat-értékelés és -kezelés koncepcionális keretét is, és nemrégiben elemezte a víztakarékossági intézkedéseknek az európai vízkészletekre gyakorolt hatásait, arra a következtetésre jutva, hogy az éghajlatváltozás vízkészletekre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében ambiciózusabb vízhatékonysági intézkedésekre van szükség. Ezen túlmenően a JRC kifejlesztette az Európai Árvíz-előrejelző Rendszert (EFAS), amely több mint 48 órával korábban nyújt valószínűsíthető árvízi riasztási információkat. Ezt a portált a vészhelyzeti vezetők Európa-szerte használják.

Az olyan uniós finanszírozású programok segítségével, mint a Horizont 2020, a LIFE (környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépés) és az Interreg, számos tagállam különböző projekteken keresztül javítja a vízzel kapcsolatos alkalmazkodási stratégiákkal, szakpolitikákkal és intézkedésekkel kapcsolatos tudásbázist. E tekintetben különösen fontos az éghajlatváltozás hatásai által okozott hidrológiai szélsőségek várható növekedése. Az IMPREXprojektben például a projektpartnerek innovatív megközelítéseket dolgoztak ki, és segítettek javítani a jövőbeli hidrológiai szélsőséges események előrejelzésére és az azokra való reagálásra való képességet. Az OPERANDUM projekt célja a hidrometeorológiai kockázatok csökkentése az európai területeken a közösen tervezett, közösen kifejlesztett, bevezetett, tesztelt és demonstrált innovatív zöld és kék/szürke/hibrid NbS révén. A RECONECT projekt célja a hidrometeorológiai kockázatok csökkentésére szolgáló NbS európai referenciakeretének gyors javítása a vidéki és természeti területeken a nagyléptékű NbS demonstrálásával, megfeleltetésével, bővítésével és kiaknázásával.

Egyes projektek kifejezetten az árvizek vagy a vízhiány kezelésének javítására összpontosítanak. A SCOREwater projekt célja, hogy digitális szolgáltatásokat vezessen be a szennyvíz, a csapadékvíz és az árvizek kezelésének javítása érdekében, hogy fokozza a városok éghajlatváltozással szembeni rezilienciáját. A LIFE UrbanStorm projekt elősegíti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiákra és cselekvési tervekre vonatkozó integrált megközelítések kidolgozását és végrehajtását az észt települések éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése érdekében, különös tekintettel a villámárvizek kezelésére való képességükre. A SPONGE 2020 projekt eszköztárat, iránymutatási csomagot és határokon átnyúló cselekvési tervet dolgozott ki az érdekelt felek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban való részvételének és részvételen alapuló fellépéseinek támogatására a városi áradások jobb kezelése érdekében. A vízhiány problémájával például a W2W – Water to Water projekt foglalkozik, amely innovatív sótalanító rendszert támogat a földközi-tengeri térség vízhiányának kezelésére, vagy a DRYvER projekt, amelynek célja stratégiák kidolgozása az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és az azokhoz való alkalmazkodásra a folyóhálózatok szárítása során, integrálva a hidrológiai, ökológiai (beleértve a természetalapú megoldásokat is), társadalmi-gazdasági és szakpolitikai szempontokat.

A korábbi és folyamatban lévő projektekről további információk találhatók a WISE portálon és a CORDIS adatbázisban.

A beruházások és a finanszírozás támogatása

2020 decemberében közzétették a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretet; számos finanszírozási lehetőséget kínál a vízügyi ágazatban. A kutatási és innovációs projektek a Horizont Európa programon keresztül finanszírozhatók. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló uniós küldetés támogatjaa régiókat, a városokat és a helyi önkormányzatokat az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia kiépítésére irányuló erőfeszítéseikben, finanszírozást nyújtva a Horizont Európa, az uniós kutatási és innovációs keretprogramok részeként. A küldetés cselekvéseiben részt vehetnek a Horizont Európához társult országok vagy a Horizont Európához való társulásról tárgyaló országok régiói és helyi önkormányzatai. A vállalkozások is jogosultak lehetnek a részvételre, például innovatív megoldásokat vagy éghajlat-politikai szolgáltatásokat nyújtó innovátorokként. A finanszírozási lehetőségek megtalálhatók a finanszírozási és pályázati portálon, különösen a Horizont Európa 2023–2024-es munkaprogramjában.

További finanszírozás áll rendelkezésre a LIFE környezetvédelmi és éghajlat-politikai programon keresztül, amely többek között a fenntartható, klímasemleges és reziliens gazdaságra való átállás megvalósítására, valamint a vízminőség védelmére, helyreállítására és javítására összpontosít. A program magában foglal egy „Az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás” elnevezésű alprogramot, és olyan innovatív technológiákat, bevált gyakorlatok kidolgozását és tevékenységeket finanszíroz, amelyek támogatják a regionális, multiregionális vagy nemzeti szinten kidolgozott környezetvédelmi és éghajlat-politikai tervek végrehajtását. A finanszírozás az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül is elérhető, amely a különböző tagállamok régiói közötti együttműködési tevékenységeket támogatja (lásd az Interreg programokat). A vízügyi ágazat másik fontos finanszírozási forrása az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, amely a közös agrárpolitika részét képezi, és ösztönzi a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást és az éghajlat-politikai fellépést, valamint olyan projekteket támogat, amelyek a mezőgazdasághoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó, a biológiai sokféleségre, a talajra, a vízre és a levegőre pozitív hatást gyakorló ökoszisztémák helyreállítását, megőrzését és javítását célzó intézkedésekre összpontosítanak.

A végrehajtás támogatása

A vízkészlet-gazdálkodási terv keretében uniós szintű vízmérlegek kiépítését kezdeményezték, ami előkészítette a vízkészletekre nehezedő nyomás és az ágazati/földrajzi eltérések pontosabb számszerűsítését. Ezzel összefüggésben külön útmutató dokumentum áll rendelkezésre a vízmérlegek alkalmazásáról. Ezen túlmenően a természetes vízmegtartást célzó intézkedések európai platformja olyan platform, amely támogatja a zöld infrastruktúrára vonatkozó európai környezetvédelmi politika végrehajtását, hozzájárulva a természet és a biológiai sokféleség megőrzésével és helyreállításával, valamint a tájrendezéssel kapcsolatos integrált célokhoz.

Emellett uniós szinten erőteljesen támogatják a természetalapú megoldások és a zöld infrastruktúra használatát. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia kimondja, hogy a természetalapú megoldások különösen alkalmasak arra, hogy növeljék az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciát a vízügyi keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv végrehajtása során.

Az alkalmazkodás MRE-je

A víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv alapján elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási terveket és árvízkockázat-kezelési terveket az európai tagállamoknak hatéves ciklikus megközelítés keretében felül kell vizsgálniuk. Az Európai Bizottságnak minden frissítést követően jelentést kell közzétennie az Európai Parlament és a Tanács számára ezen irányelvek végrehajtásának előrehaladásáról. Ezek a jelentések információkat tartalmaznak arról, hogy a tagállamok hogyan vették figyelembe az éghajlatváltozás hatásait a tervek kidolgozása során. A legutóbbi jelentést 2021-ben fogadták el, és az a víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv végrehajtásáról szóló hatodik jelentés. A víz-keretirányelv végrehajtásával kapcsolatban az Európai Bizottság kijelenti, hogy az éghajlatváltozás hatásainak figyelembevétele továbbra is fontos kihívást jelent a víz-keretirányelv végrehajtásának következő ciklusaiban. Bár a legtöbb tagállam figyelembe vette az éghajlatváltozást a legutóbbi vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozásakor, az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálati módszerek hatékonysága nem egyértelmű, és általában véve a zöld infrastruktúrákat és a vízmegtartási intézkedéseket nem használják ki kellőképpen.  A kerethatározat első végrehajtási ciklusában a tagállamok nagy része mérlegelte az éghajlatváltozás legalább néhány aspektusát, de nem foglalkozott mélyrehatóan annak hatásaival. A kerethatározat értelmében a második ciklustól kezdve fokozott figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozás hatásaira. A jelentés javasolja például a nemzeti alkalmazkodási stratégiákkal való szorosabb koordinációt.