Vízgazdálkodás

Vízgazdálkodás

Kulcsfontosságú üzenetek

• Az éghajlatváltozás többféle módon befolyásolja a vízgazdálkodást, kezdve a csapadékváltozásoktól, és így az árvizek és aszályok szezonális és éves mintáitól, a víz rendelkezésre állásától vagy hígítási kapacitásától, és hatással van egészségünkre, a gazdasági tevékenységekre és a (édes) víztől függő ökoszisztémákra.
• Az EU jól kidolgozott vízgazdálkodási politikákkal rendelkezik, amelyek kiterjednek mind a vízminőség-, mind a vízmennyiség-gazdálkodásra. Végrehajtásukat, amely szorosan kapcsolódik az ökoszisztéma-alapú alkalmazkodáshoz és a természetalapú megoldásokhoz, olyan eszközök támogatják, mint a természetes vízmegtartási intézkedések.
• A vízgazdálkodás terén elért eredmények rendszeres értékelésére európai szinten kerül sor, a nemzeti jelentésekben szereplő információk alapján. Ezek az értékelések az éghajlatváltozással (alkalmazkodással) kapcsolatos szempontokat is magukban foglalnak, de arra a következtetésre jutnak, hogy további erőfeszítésekre van szükség ezzel kapcsolatban.

Hatások és sebezhetőségek

A vízgazdálkodás magában foglalja a vízminőség- és vízmennyiség-gazdálkodást, valamint a hidromorfológiát és az üledéktant. A folyók, tavak és felszín alatti vizek, torkolati vizek édesvízzel való kezelése, de az árterületek vagy beszivárgási területek is kulcsfontosságú elemei az ökoszisztémáknak, az ivóvízellátásnak és a szennyvízkezelésnek, valamint számos gazdasági ágazatnak és rendszernek, beleértve a mezőgazdaságot, a közlekedést és az energiát.

Az éghajlatváltozás többféle módon befolyásolja a vízgazdálkodást, kezdve a csapadékváltozásoktól, és így az árvizek és aszályok szezonális és éves mintáitól, a víz rendelkezésre állásától vagy hígítási kapacitásától, és hatással van egészségünkre, a gazdasági tevékenységekre és a (édes) víztől függő ökoszisztémákra.

A part menti vízgazdálkodással kapcsolatos további részletek a part menti területekről szóló oldalon találhatók.

Szakpolitikai keret

Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell az édesvíz fenntartható rendelkezésre állását, a vízhasználat jelentős csökkenését és a vízminőség megőrzését, és hangsúlyozza az aszályokhoz és árvizekhez, következésképpen kiterjedt gazdasági károkhoz vezető szélsőséges időjárási események gyakoribbá és súlyosabbá válásának kockázatát. Az éghajlatváltozás hatásainak figyelembevétele ezért különösen fontos az EU vízzel kapcsolatos politikáiban.

A 2000-ben elfogadott víz-keretirányelv, amely az uniós vízpolitika első sarokköve, a vízi környezet magas szintű védelmén alapuló, hosszú távú, fenntartható vízgazdálkodásra törekszik azáltal, hogy valamennyi víztestben jó ökológiai állapotot ér el. Maga az irányelv nem utal kifejezetten az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra. 2009-ben azonban az uniós tagállamok megállapodtak abban, hogy az éghajlattal kapcsolatos fenyegetéseket és az alkalmazkodás tervezését be kell építeni a víz-keretirányelv alapján kidolgozott vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe.

A 2007-ben elfogadott uniós árvízvédelmi irányelv célja, hogy Unió-szerte koherens módon értékelje és kezelje az árvizeket, és végrehajtásába közvetlenül beépítse az éghajlatváltozás hatásainak figyelembevételét.  A tagállamoknak értékelniük kell a területükön fennálló árvízkockázatot, és árvízkockázat-kezelési terveket kell készíteniük, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozás hatásait.

A vízhiánnyal és az aszályokkal kapcsolatos kérdésekkel először az Európai Bizottság „A vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezelése az Európai Unióban (2007)” című közleménye foglalkozott, amelynek célja a víztakarékos és víztakarékos gazdaság felé való elmozdulás. 2012-ben közzétették az európai vízkészletek megőrzésére irányuló tervről szóló közleményt, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy jobban építsék be az aszálykockázat-kezelést és az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontokat jövőbeli vízgyűjtő-gazdálkodási terveikbe, valamint az ágazatközi és több veszélyre kiterjedő kockázatkezelési tervek kidolgozásakor. A vízhiány enyhítésére irányuló legutóbbi intézkedés a víz újrafelhasználására vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 2020-ban elfogadott új rendelet, amely új szabályokat állapít meg a víz mezőgazdasági öntözésre összpontosító újrafelhasználásának ösztönzésére és megkönnyítésére. Ezenkívül az új alkalmazkodási stratégiát követően az Európai Bizottság a termékek víztakarékossági követelményeinek emelésével, a vízhatékonyság és a víztakarékosság ösztönzésével, valamint az aszálykezelési tervek szélesebb körű alkalmazásának, a fenntartható talajgazdálkodásnak és a földhasználatnak az előmozdításával kíván hozzájárulni a vízfelhasználás csökkentéséhez. Az ivóvízellátás biztosítása érdekében a felülvizsgált ivóvíz-irányelv immár magában foglalja az éghajlatváltozás hatásainak figyelembevételét az ellátórendszerek kockázatértékelésében. 2023-ban új rendeletet adtak ki a víz újrafelhasználásáról annak érdekében, hogy javítsák a települési szennyvíztisztító telepekről származó vizet újrafelhasználó alternatív vízellátást.

A tudásbázis fejlesztése

Az éghajlatváltozás globális hidrológiai ciklusra gyakorolt hatásaival kapcsolatos tudásalap megerősítése elengedhetetlen a fenntartható vízgazdálkodáshoz. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. sz. értékelő jelentése, II. munkacsoport, „Éghajlatváltozás 2022: A hatások, az alkalmazkodás és a sebezhetőség aktualizálja ezt a keretet, kiemelve az ember okozta éghajlatváltozás vízügyi ágazatra gyakorolt hatásaival kapcsolatos különböző következményeket. A vízügyi ágazatban az 1,5 °C-os és 2 °C-os globális felmelegedéshez kapcsolódó járulékos kockázatokat, hatásokat és sebezhetőségeket ehelyett egy másik IPCC-specifikus jelentés (1,5 °C-os globális felmelegedés – Climate-ADAPT (europa.eu)) szemlélteti.

A vízkészleteknek az éghajlatváltozáshoz való hozzáigazítása érdekében az Európai Bizottság és a tagállamok együttműködnek a tudásalap javítása érdekében. Az európai vízügyi információs rendszer (WISE) számos információforrást egyesít.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számos jelentésben foglalta össze az éghajlatváltozás európai hatásaival kapcsolatos releváns információkat. Az éghajlatváltozásról, hatásokról és sebezhetőségről szóló 2016. évi jelentés  az éghajlatváltozás ökoszisztémákra és társadalomra gyakorolt múltbeli és előre jelzett hatásait vizsgálja, beleértve a vízügyi ágazatra gyakorolt hatásokat is. Az árvízkockázatokról és a környezeti sebezhetőségről szóló 2016. évi jelentés az árterek árvízvédelemben, vízgazdálkodásban és természetvédelemben betöltött szerepére összpontosít. Hasonlóképpen, az európai árterületekről szóló 2020. évi jelentés azt mutatja, hogy a természetes árterületek számos uniós szakpolitikai célkitűzés elérését támogatják. A 2021-ben közzétett Nature-based solutions (NbS) in Europe (Természetalapú megoldások Európában) című jelentés tartalmaz egy vízgazdálkodással kapcsolatos fejezetet.

A Közös Kutatóközpont (JRC) jelentést tett közzé az éghajlatváltozás hatásairól és az ahhoz való alkalmazkodásról Európában 2020-ban, amely több fejezetet is tartalmaz a vízkészletekkel kapcsolatban. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy Dél-Európában csökken a rendelkezésre álló víz mennyisége, és ennek következtében fokozódik a vízhiány. Az aszályok gyakoribbá, tartósabbá és intenzívebbé válnak Európa déli és nyugati részein, és az éghajlatváltozás következtében valószínűleg növekedni fognak a folyó- és part menti árvizek. Ezt az áttekintő jelentést egy sor konkrétabb jelentés egészíti ki, amelyek részletesebb információkat nyújtanak a vízkészletekre gyakorolt különböző hatásokról:

• Éghajlatváltozás és Európa vízkészletei
• A globális felmelegedés és az aszály hatásai az EU-ban
• Globális felmelegedés, valamint a hő- és hidegszélsőségek emberi hatásai az EU-ban
• Alkalmazkodás a növekvő part menti árvízkockázathoz az EU-ban az éghajlatváltozás idején
• Alkalmazkodás a folyók növekvő árvízkockázatához az EU-ban az éghajlatváltozás idején

A JRC 2018-ban az aszálykockázat-értékelés és -kezelés koncepcionális keretét is közzétette, és a közelmúltban elemezte a víztakarékossági intézkedéseknek az európai vízkészletekre gyakorolt hatásait, és arra a következtetésre jutott, hogy az éghajlatváltozás vízkészletekre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében ambiciózusabb vízhatékonysági intézkedésekre van szükség. Ezenkívül a JRC kifejlesztette az európai árvíz-előrejelző rendszert (EFAS), amely több mint 48 órával előre valószínűségi árvízriasztási információkat nyújt. Ezt a portált Európa-szerte használják a vészhelyzeti vezetők.

Az uniós finanszírozású programok, például a Horizont 2020, a LIFE (környezetvédelmi és éghajlat-politikai fellépés) és az Interreg segítségével számos tagállam különböző projektek révén javítja a vízzel kapcsolatos alkalmazkodási stratégiákkal, szakpolitikákkal és intézkedésekkel kapcsolatos tudásbázist. Az éghajlatváltozás hatásai által okozott hidrológiai szélsőségek várható növekedése itt különösen fontos. Az IMPREX projektben például a projektpartnerek innovatív megközelítéseket dolgoztak ki, és segítettek javítani a jövőbeli hidrológiai szélsőséges események előrejelzésére és az azokra való reagálásra való képességet. Az OPERANDUM projekt az európai területeken a hidrometeorológiai kockázatok csökkentésén dolgozik a közösen megtervezett, közösen kifejlesztett, telepített, tesztelt és demonstrált innovatív zöld és kék/szürke/hibrid NbS révén. A RECONECT projekt célja az NbS-re vonatkozó európai referenciakeret gyors javítása a hidrometeorológiai kockázatok csökkentése érdekében a vidéki és természeti területeken a nagy kiterjedésű NbS demonstrálása, hivatkozása, bővítése és kiaknázása révén.

Egyes projektek kifejezetten az árvizek vagy a vízhiány kezelésének javítására összpontosítanak. A SCOREwater projekt célja, hogy digitális szolgáltatásokat vezessen be a szennyvíz, a csapadékvíz és az árvizek kezelésének javítása érdekében, hogy fokozza a városok éghajlatváltozással szembeni rezilienciáját. A LIFE UrbanStorm projekt elősegíti az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiák és cselekvési tervek integrált megközelítéseinek kidolgozását és végrehajtását az észt települések éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességének növelése érdekében, különös tekintettel a villámárvizek kezelésére való képességükre. A SPONGE 2020 projekt létrehozott egy eszköztárat, egy iránymutatási csomagot és egy határokon átnyúló cselekvési tervet, hogy támogassa az érdekelt felek bevonását és a részvételen alapuló intézkedéseket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén a városi árvizek jobb kezelése érdekében. A vízhiány problémáját például a W2W - Water to Water projekt kezeli, amely egy innovatív sótalanító rendszert támogat a földközi-tengeri térség vízhiányának kezelésére, vagy a DRYvER projekt, amelynek célja az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és az azokhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiák kidolgozása a folyóhálózatok szárításában, integrálva a hidrológiai, ökológiai (beleértve a természetalapú megoldásokat is), társadalmi-gazdasági és politikai perspektívákat.

A korábbi és folyamatban lévő projektekről további információk találhatók a WISE portálon és a CORDIS adatbázisban.

Beruházások és finanszírozás támogatása

2020 decemberében közzétették a 2021–2027-es időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keretet; számos finanszírozási lehetőséget biztosít a vízügyi ágazatban. A kutatási és innovációs projektek a Horizont Európa programon keresztül finanszírozhatók. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós küldetés támogatja a régiókat, a városokat és a helyi önkormányzatokat az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia kiépítésére irányuló erőfeszítéseikben, és finanszírozást biztosít a Horizont Európa, az uniós kutatási és innovációs keretprogramok részeként. A küldetés tevékenységeibe be lehet vonni a Horizont Európához társult országok vagy a Horizont Európához való társulásról tárgyaló országok régióit és helyi hatóságait. A vállalatok is jogosultak lehetnek a részvételre, például innovatív megoldásokat vagy éghajlati szolgáltatásokat nyújtó innovátorokként. Finanszírozási lehetőségek a finanszírozási és pályázati portálon találhatók, különösen a Horizont Európa 2023–2024-es munkaprogramja keretében.

További finanszírozás áll rendelkezésre a LIFE környezetvédelmi és éghajlat-politikai programon keresztül, amely többek között a fenntartható, klímasemleges és reziliens gazdaságra való átállás megvalósítására, valamint a vízminőség védelmére, helyreállítására és javítására összpontosít. A program magában foglal egy „Az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás” alprogramot, és olyan innovatív technológiákat, bevált gyakorlatok kidolgozását és tevékenységeket finanszíroz, amelyek támogatják a regionális, multiregionális vagy nemzeti szinten kidolgozott környezetvédelmi és éghajlat-politikai tervek végrehajtását. Finanszírozás az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül is elérhető, amely a különböző tagállamok régiói közötti együttműködési tevékenységeket támogatja (lásd az Interreg programokat). A vízügyi ágazat másik fontos finanszírozási forrása az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, amely a közös agrárpolitika részét képezi, és ösztönzi a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást és az éghajlat-politikai fellépést, valamint olyan projekteket támogat, amelyek a biológiai sokféleségre, a talajra, a vízre és a levegőre pozitív hatást gyakorló, a mezőgazdasághoz és az erdészethez kapcsolódó ökoszisztémák helyreállítását, megőrzését és javítását célzó intézkedésekre összpontosítanak.

A végrehajtás támogatása

A víz-keretirányelv vízgyűjtő-gazdálkodási terveiben az alkalmazkodás végrehajtásának támogatása érdekében rendelkezésre áll egy, a közös végrehajtási stratégiára vonatkozó, „Vízgyűjtő-gazdálkodás az éghajlatváltozás korában” című útmutató dokumentum annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlattal kapcsolatos fenyegetéseket és az alkalmazkodás tervezését beépítsék a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe. A terveknek legalább azt be kell mutatniuk, hogy i. az éghajlatváltozási előrejelzések hogyan járultak hozzá a terhelések és hatások értékeléséhez, ii. a nyomonkövetési programokat hogyan alakították ki az éghajlatváltozás hatásainak észlelésére, és iii. a kiválasztott intézkedések hogyan felelnek meg az előre jelzett éghajlati viszonyoknak.

A vízügyi terv keretében uniós szintű vízegyensúlyok kialakítását kezdeményezték, amelyek előkészítették a vízkészletekre nehezedő nyomás és az ágazati/földrajzi eltérések pontosabb számszerűsítését. Ezzel összefüggésben külön útmutató áll rendelkezésre a vízmérlegek alkalmazásáról. Emellett a természetes vizek megőrzésére irányuló intézkedések európai platformja olyan platform, amely támogatja a zöld infrastruktúrára vonatkozó európai környezetvédelmi politika végrehajtását, és ezáltal hozzájárul a természet és a biológiai sokféleség megőrzésével és helyreállításával, valamint a tájrendezéssel kapcsolatos integrált célokhoz.

Emellett uniós szinten határozottan előmozdítják az NbS és a zöld infrastruktúra használatát. Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó 2021. évi uniós stratégia kimondja, hogy a természetalapú megoldások különösen alkalmasak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia növelésére, és előmozdítja azok alkalmazását a víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv végrehajtása során.

Az alkalmazkodás MRE-je

A víz-keretirányelv és a víz-keretirányelv alapján elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási terveket és árvízkockázat-kezelési terveket az európai tagállamoknak hatéves ciklikus megközelítés keretében felül kell vizsgálniuk. Az Európai Bizottságnak minden egyes frissítést követően jelentést kell közzétennie az Európai Parlament és a Tanács számára ezen irányelvek végrehajtásának előrehaladásáról. Ezek a jelentések információkat tartalmaznak arról, hogy a tagállamok hogyan vették figyelembe az éghajlatváltozás hatásait a tervek kidolgozása során. A legutóbbi jelentést 2021-ben fogadták el, és az a hatodik víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv végrehajtásáról szóló jelentés. A víz-keretirányelv végrehajtásával kapcsolatban az Európai Bizottság kijelenti, hogy az éghajlatváltozás hatásainak figyelembevétele továbbra is fontos kihívást jelent a víz-keretirányelv végrehajtásának következő ciklusaiban. Bár a legtöbb tagállam figyelembe vette az éghajlatváltozást a legutóbbi vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozásakor, az éghajlatváltozási rezilienciavizsgálati módszerek hatékonysága nem egyértelmű, és általában véve a zöld infrastruktúrákat és a vízmegtartási intézkedéseket nem használják ki kellőképpen.  A kerethatározat első végrehajtási ciklusában a tagállamok nagy része figyelembe vette az éghajlatváltozás legalább néhány aspektusát, de nem foglalkozott mélyrehatóan annak hatásaival. A kerethatározat előírja, hogy a második ciklustól kezdve fokozott figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozás hatásaira. A jelentés például a nemzeti alkalmazkodási stratégiákkal való szorosabb koordinációt ajánlja.